Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-25 / 277. szám
UJ KELET Interjú 1995. november 25., szombat Évek óta november 27- én ünnepeljük a véradók napját. Ez alkalommal kiemelt tisztelettel gondolunk azokra az önkéntes véradókra, szervezőkre, egészségügyi dolgozókra, akik részt vállalnak beteg embertársaink gyógyulásában — vérüket, szabad idejüket, munkájukat felajánlva az önkéntesvér- adó-mozgalom támogatására. Nem véletlen tehát, hogy az ünnepi dátum előtt nem sokkal beszélgetünk dr: Fodor Erzsébettel, a nyíregyházi vérellátó állomás főorvosával. ü Amióta ön az állomás főorvosa,jelentős változások történtek a kórházi vérfelhasználás módszereiben, a gazdaságosság, a vérkészítmények alkalmazása és helyi előállítása terén. Beszéljünk erről részletesen! — Az utóbbi években valóban sok komoly és pozitív irányú változás történt, melyek nem a személyemmel függenek össze. Újabb és újabb követelményrendszereknek kell megfelelni, melyek mindegyike (akár a serológiai munka, akár a vérkészítmény előállítása) a vért adó és kapó ember biztonságát szolgálják. A korszerű vérfelhasználás alapja nem a teljes vér, hanem a vérkészítmények alkalmazása. Ennek lényege, hogy a betegek azokat a komponenseket kapják, amelyekre az adott esetben szükségük van. Ezeknek a követelménynek több éve sikerül eleget tenni. A fenti eljárás legfőbb erénye, hogy nem terhelődik feleslegesen a betegek keringési rendszere, mert a lehető legkisebb térfogatban, de nagy koncentrációban kapják a szükséges alkotóelemeket. Nagyon nagy előrelépést jelentett a palackos (üveges) vérvételről a többrészes, zsákos vérvételre való átállás. így teljesen zárt rendszerben történik a készítmény előállítása. ÜOkoz-e gondot a friss vér- készítmények előállítása? — Sajnos bizonyos betegségek kezelésére egészen friss, aznapi vérből előállított készítményekre van szükség. A friss vér azonnali megszerzése sok esetben óriási erőfeszítést követel a szervezőktől, mert ilyenkor nem kis számban kell a donorokat rendkívüli vérDr. Fodor Erzsébettel, a nyíregyházi vérellátó állomás főorvosával Segíts, hogy segíthessünk!” adásra behívni. Az embereket általában nehéz elérni, ki kell vonni a munkából. További problémákat okoz, ha az igény ritka vércsoportokkal párosul. A kórházi ápoltak betegségeiből eredendően évről évre növekszik a vérfelhasználás, ezt az állandó szinten lévő vérmennyiségünk nem tudja fedezni, ezért pótlásáért nagyon sokat utazunk más megyékbe. Naponta 50—60 egység vérre van szükség. Egy egység az egy személytől egyszerre levett vér mennyisége. Sajnos a falvakban szervezett véradásokon megjelenő 20—30 véradó ennyit nem tud adni. Segítenek bennünket a még megmaradt nagyvállalatok, külön szeretném kiemelni a honvédség és a határőrség hivatásos tisztjeit, sorkatonáit és polgári alkalmazottjait, akik mindig készséggel és szép számban segítik a betegellátást. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetét mondjak minden véradónak és szervezőnek, hiszen az ő áldozatvállalásuk sok gyermek, szülő, idős ember és hozzátartozó könnye felszáradásához járult hozzá. O Köztudott: Magyarországon a véradó donorok önként és térítésmentesen segítik az Dr. Fodor Erzsébet sok évvel ezelőtt. Az elmúlt rendszerben a jelentős létszámú véradóhelyek a nagyvállalatok és az egyéb termelési egységek voltak. Kisebb létszámot adtak a közintézmények és a lakóterületek. Mára a súlypont már egészségügyi ellátást és hogy a szervezés rendszergazdája a Magyar Vöröskereszt. Kérem, hogy a megye vérellátásáért felelős szakemberként, valamint a Vöröskereszt országos vezetősége tagjaként értékelje a szakma és a szervezés kapcsolatát! — Erre nem tudok egyértelműen pozitív választ adni, mert a Vöröskereszt korántsem olyan helyzetben szervez, mint eltolódott a lakóterületek és -körzetek irányába. Az új szerkezetből adódóan jóval nagyobb energiával és költséggel jár a szervezőmunka. Mindemellett a Vöröskereszt sokirányú tevékenysége is nehezíti ezt a munkát. Megyénkben a Vöröskereszt és a vérellátó-szolgálat kapcsolata jó. Általában a Vöröskereszt szervezi a tervszerű véradásokat, a rendkívüli helyzetek megoldása a véradóállomás szervezésért felelős munkatársainak a feladata. Ez sok esetben éjszakába nyúló munkát jelent. OIgaz-e, hogy az ország 28 véradóállomása egységes szervezetbe tömörül, elsősorban szakmai alapon? Mennyiben érinti ez a szervezőmunkát? — Erre a kérdésre válaszolva megragadom az alkalmat, hogy az itt felmerülő gondok megoldásában segítséget kérjünk azoktól a vállalatoktól, kft.-ktől stb., amelyeknek lehetősége lenne segíteni az alábbiakban. A jelenleg működő 60 vérellátó állomás átalakul, és 28 nagy egység összehangoltan végzi majd a rendkívül költség- igényes, nagy műszerezettséget igénylő feladatokat. Természetesen a többi vérellátó állomás tovább fog működni a kórházak irányítása alatt. Sajnos a megyei vérellátó jelenlegi kis területén újabb feladatokat nem tud vállalni. A személyi feltételek adottak, minden középfokú végzettségű egészségügyi dolgozónk rendelkezik laborasszisztensi és hematológiai képesítéssel is. A terület kicsinysége mellett meglévő műszereink (centrifugák, fagyasztók, hűtők) is elégtelenek az új feladatok elvégzéséhez. Ha ebben a helyzetben maradnánk, nem jöhetne szóba az országos hálózatba való felvételünk. Szerencsére olyan pozitív változások indultak el, melyek — reményeink szerint — lehetővé teszik a továbbfejlesztést. A kórház vezetősége felajánlotta a jelenlegi helyünk mellett lévő ezer négyzetméteres épületet. Ennek átalakítása legalább 45 millió forintba kerül. Kapunk központi segítséget: Lépes Péter államtitkár úr, valamint dr. Szabó János, az OHVI (Országos Hematológiai és Vértranszfúziós Intézet) főigazgató-helyettese személyesen is megtekintették a megyei vérellátó állomást, és támogatásukról biztosítottak bennünket. Dr. Baja Ferenc miniszter úr, valamint Nyíregyháza város polgármester asszonya, Csabai Lászlóné szintén segítségét ígérte. A megyei önkormányzat elnöke szintén komoly támogatást ajánlott fel, de az említett összeg még nem áll rendelkezésünkre. Az új vérellátót műszerekkel, gépekkel sem tudjuk saját forrásból berendezni. A több évvel ezelőtt átadott miskolci vérellátó is megyei összefogással épült. Ebben reménykedve próbálok én is szponzorokat szervezni személyes megkereséssel, és most az újság hasábjain keresztül is kérem, hogy aki segíteni tud a megye vérellátásának valóban megyei színvonalúvá növeléséért és abban, hogy az ország többi vérellátójával azonos tárgyi feltételek mellett működhessünk, legyen a segítségünkre. O Megyénkből a nyíregyházi és a kisvárdai egység tartozik az országos hálózatba. Mikortól funkcionál ez a hálózat, mi lesz a fehérgyarmati véradóállomás sorsa? — Erre a kérdésre részben az előző pontban utaltam. A fehér- gyarmati vérellátó állomás, kicsinysége ellenére, a megyei vérmennyiség jelentős részét adja. A lakosság megjelenése — a népesség számához viszonyítva — itt a legmagasabb. A vérellátó állomás munkájára továbbra is számítunk, csak más szervezeti formában. A hálózat a jövő év elejétől működik. O Készül-e intézkedés a finanszírozás reformjáról, megkapják-e a szervezők a a súlypont) jelentik a megnövekedett költségigényt is. Ilyen például a gépkocsik, a propagandaanyagok, a telefon, a telex, a táviratok stb. Mindezek igen jelentős pénzösszeggel terhelik a Vöröskeresztet és a kórházakat is. További példaként említeném, hogy egy-egy nagyobb szívműtét vérigényének kielégítéséhez — különösen, ha ritka vércsoportú — rengeteg táviratot kell kiküldeni különböző településekre, hogy összegyűljön a kívánt vérmennyiség. Természetesen a segítőkész önkéntes véradók nem fizethetik saját útiköltségüket. Ennek visszatérítése is a kórház költségvetését terheli, amit szintén az OEP-nek kell finanszíroznia. A többi országhoz hasonlóan a térítésmentes önkéntes véradás szervezése a feladatunk, de a véradók fokozott megbecsülésének lehetőségeit, formáit is ki kell dolgozni. ü Végül, mit jelent a hazai vérellátásban az országos szervezet megjelenése, mennyiben érinti ez az egységek önállóságát, kiegyensúlyozottabbá teszi- e az országos ellátást, könnyíti- e a vérfelhasználók munkáját? Felsorolhatjuk ennek előnyeit a betegek szemszögéből? —- Az új országos szervezet több ok miatt sokkal jobban meg tud felelni az elvárásoknak, mint az elszigetelten működő egységek. Bizonyos — rendkívül költségigényes — feladatok (például az immunplazmagyűj- tés) ellátása nem függ majd a kórházak különböző gazdasági helyzetétől. Az országos vérkészlet és az azzal való gazdálkodás sokkal összehangoltabb lesz, ami egyértelműen a vérre, vérkészítményre szoruló beteg érdekeit szolgálja. Meg tudjuk oldani a vérzékeny betegek ellátását hazai faktorkészítményekkel, és a gazdaságosabb működtetés feltételei is így lesznek adottak. Befejezésül még egyszer szeretném kérni azoknak a segítszervezéshez szükséges pénzt? —Mint a Vöröskereszt országos vezetőségének tagja a vezetőségi ülésen kapott tájékoztatásokból tudom, hogy folynak tárgyalások az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral a szervezés költségeit illetően. Éppen a szervezés nehézségei (az üzemekből a falvakba tevődik át ségét, akik a fenti követelmények megteremtése érdekében támogatni tudják az önkéntes véradómozgalmat, szívükön viselik a magas színvonalú betegellátást, hisz ez nemcsak a beteg ember, hanem az egész ország érdeke is. F. Sipos József
