Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-25 / 277. szám
2 1995. november 25., szombat Belföld-külföld UJ KELET Szarajevó nem lehet a muzulmánoké Radovan Karadzic boszniai elnök és Momcilo Krajisnik, a parlament elnöke péntek délután Páléban tanácskozást kezdett Szarajevó szerb ellenőrzés alatt lévő területeinek képviselőivel, akik határozottan ellenzik a daytoni békeegyezmény azon szakaszát, amely muzulmán kézre juttatná a boszniai fővárost. Letartóztatott Ejal-tagok Az izraeli rendőrség pénteken további öt nappal meghosszabbította az Ejal nevű zsidó szélsőséges csoport azon három tagjának előzetes letartóztatását, akik egy avatási szertartáson arab- és zsidóellenes merényletekkel fenyegetőztek a televízió kamerái előtt. Barak—Arafat-találkozó Ehud Barak, az izraeli diplomácia új vezetője a jövő héten Barcelonában találkozik majd először Jasszer Arafattal, a PFSZ vezetőjével, valamint három arab partnerével, az algériai, a marokkói és a tunéziai külügyminiszterrel. Srí Lanka-i robbanás Legalább 500 ember vesztette életét Srí Lanka északi részén, amikor felrobbant egy robbanószerkezeteket szállító gépjármű. A járművet tamil katonák vezették. A PTA indiai hírügynökség szerint a szerencsétlenség Jaffna városától 17 kilométerre, Chavakachcheri településen történt. A robbanásnak polgári áldozatai vannak, köztük jaffnai menekültek. A mongol elnök balesete A mongol elnök sértetlen maradt egy pénteki autóbalesetben. Punszalmágin Ocsirbat sofőrjének ugyanis sikerült elkerülnie, hogy belemenjen az elnöki konvoj felvezető gépkocsijába, amely egy másik autóval ütközött össze Ulánbátorban — jelentette az AP, amely az ITAR-TASZSZ-ra hivatkozott. A Lada márkájú autó vezetője figyelmen kívül hagyta a közlekedési rendőr jelzését, és nekiütközött a felvezető gépkocsinak — mindkét jármű jócskán megrongálódott. E hét elején Puncagín Zsaszráj miniszterelnök konvojának kísérőautója ütközött össze egy magánteherautóval. Komolyabb sérülés ez esetben sem történt. Fodor Gábor sajtótájékoztatója Sem támogatás, sem segítség Benyújtotta lemondását Fodor Gábor művelődési és közoktatási miniszter. Elhatározásáról pénteken délben tájékoztatta Horn Gyula miniszterelnököt. A kormányfő a döntést sajnálattal vette tudomásul. Fodor Gábor rendkívüli sajtótájékoztatóján elmondta: a miniszterelnökhöz intézett levelében azzal indokolta elhatározását, hogy a csütörtöki kormányülésen a tárcát súlyosan érintő, rossz döntés született. A közoktatástól ugyanis jövőre 7 milliárd forintot vonnak el, amelyből a közalkalmazotti béremeléseket kívánják finanszírozni. Fodor Gábor szerint erre a pénzre szüksége van a közoktatásnak, s ha már az összeget béremelésre fordítják, akkor azt csak differenciáltan szabad megtenni — hangsúlyozza a levél. A miniszter szerint a 10 milliárdos tartalék 7 milliárddal való megkurtítása rossz kompromisszumként értékelhető. Fodor Gábor nem tartja vállalhatónak azt sem, hogy immár sokadik alkalommal szerepel a Pénzügyminisztérium előterjesztésében egy újabb, a felsőoktatást érintő létszámleépítés. Ez azért sem elfogadható, mert az oktatási szféra a jelenlegi helyzetben egy ilyen újabb döntést már nem bírna. ki. A miniszter sajnálja, hogy ez irányú észrevételei süket fülekre találtak a kormány ülésein. A tárca vezetője kitért arra is: meglepte, amikor az újságban azt olvasta, hogy a kormányfő állítólag bírálta a munkáját. Történt mindez azután, hogy a nagyobbik kormánypárt képviselőnője kormányellenes tüntetést szervezett, amelyen teljesen megalapozatlan követeléseket hangoztatott és a művelődési és közoktatási miniszter lemondását követelte. Fodor Gábor ezzel összefüggésben annak a véleményének adott hangot, hogy több támogatást és segítséget érdemel az, aki saját renoméját és népszerűségét is feláldozza, tisztességgel és lojálisán képviseli a kormányt és politikáját még akkor is, amikor olyan döntéseket hoz, amelyek saját álláspontjával ellentétesek. „Ha a munkám és személyem iránti bizalom ilyen gyenge, akkor nem tudom szilárd háttérrel képviselni azt a politikát, amelyre a kormányprogram épül” — szögezte le Hóm Gyulának írt levelében a miniszter. Sajnálatát fejezte ki amiatt is, hogy a miniszterelnöktől nem kapta meg azt a támogatást, amely elengedhetetlenül szükséges e csöppet sem könnyű munka maradéktalanul sikeres végzéséhez. Fodor Gábor egyúttal azt is közölte, hogy a költségvetési tárgyalások befejezéséig hivatalában kíván maradni, s ezért arra kérte a kormányfőt, hogy távozása hatálybalépésének időpontjául jövő év január elsejét tekintse. Miniszteri változások a Horn-kormányban 1995. január 28. — Békési László (MSZP) pénzügyminiszter — akinek meggyőződése, hogy a gazdaságpolitikának egycentrumúnak kell lennie -— lemondott posztjáról. A kormányfő a lemondást március 1 - jei hatállyal elfogadta. 1995. február 23. — Március 1 -jei hatállyal Bokros Lajost (MSZP) pénzügyminiszterré, Suchman Tamást (MSZP) privatizációs tárca nélküli miniszterré nevezte ki Göncz Árpád köztársasági elnök — a miniszterelnök javaslatára. 1995. március 12.—Kovács Pál (MSZP) népjóléti és Katona Béla (MSZP), a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter lemondott, mert nem értett egyet az ún. Bokroscsomaggal, vagyis a kormány gazdasági döntéseivel, illetve az előterjesztés módjával. 1995. március 24. —- Április 1 -jei hatállyal Nikolits Istvánt (MSZP) tárca nélküli miniszterré nevezte ki Göncz Árpád köztársasági elnök—a miniszterelnök javaslatára. 1995. április 3. — Szabó Györgyöt (MSZP) népjóléti miniszterré nevezte ki Göncz Árpád köztársasági elnök — Horn Gyula miniszterelnök javaslatára. 1995. június 22. — Horn Gyula miniszterelnök július 15i hatállyal kezdeményezte Pál László (MSZP) ipari és kereskedelmi miniszter felmentését. Akormányfő egyidejűleg javasolta Dunai Imrének, a tárca közigazgatási államtitkárának miniszterré történő kinevezését. Dunai Imre (független) június 30-án az Országgyűlés előtt letette a hivatali esküt, majd július 15-én elfoglalta hivatalát. 1995. október 5. — Kósáné Kovács Magda (MSZP) munkaügyi miniszter lemondott tisztségéről, mert nem értett egyet a betegszabadság finanszírozására vonatkozó pénzügyminisztériumi javaslattal. A miniszterelnökkel történt október 9-i megállapodása szerint december 1-jéig marad hivatalában. 1995. november 23. — Bokros Lajos (MSZP) pénzügyminiszter felajánlotta lemondását, mert az Alkotmánybíróság döntései nyomán lecsökkent a kormány gazdaságpolitikai mozgástere. Horn Gyula miniszterelnök azonban a felajánlást nem fogadta el 1995. november 24.—Fodor Gábor (SZDSZ) művelődési és közoktatási miniszter lemondott, mert nem értett egyet a kormány november 23-i, a művelődési tárcát érintő döntéseivel. MSZP-kongresszus Horn Gyula beszéde Jó úton járunk — fogalmazott Horn Gyula, az MSZP elnöke, miniszterelnök az MSZP kongresszusán elhangzott vitaindító beszédében. A pártelnök szerint megvan az esély arra, hogy a kormányprogram teljesítésével Magyarország felzárkózzék a fejlett államok közösségéhez. Az MSZP elnöke leszögezte, hogy jelenleg a fejlett kapitalizmus rendszerének építése folyik Magyarországon, s az MSZP számára kulcs- fontosságú, hogy az új, épülő társadalom milyen politikai- gazdasági-szociális tartalmat fejez ki. Hóm Gyula részletesen értékelte az előző kormány által hagyott örökséget, az eltelt időszak eredményeit és hibáit. Éles bírálattal illette saját pártjának bizonyos erőit, valamint a kormány egyes tagjait, és újfajta együttműködést sürgetett a koalíciós partnerrel is. Az MSZP-n belül szűkebb, operatívabb országos elnökséget javasolt, e testületben minden alelnök felelős lenne meghatározott területért. Hóm Gyula pontosítani szeretné a különböző vezetési szintek kapcsolattartását is. Javasolta egy külön bizottság létrehozását az MSZP megújítása konkrét feladatainak kimunkálására, a következő kongresszus előkészítésére. Megismételte azt az indítványát, hogy próbáljanak kialakítani egy 1998 végéig szóló társadalmi, politikai, gazdasági megállapodást, amely rögzíti a kormány és a szociális partnerek kötelezettségvállalásait, magatartási normáit. Ugyancsak egyfajta etikai kódexet tart szükségesnek a pártelnök-miniszterelnök a koalíciós partnerrel folytatott együttműködés gyakorlatára. Hóm Gyula szerint ki kell mondani: fogyatékosra sikeredett a koalíciós megállapodás. Határozottabban kellett volna igényelni, hogy az SZDSZ pártelitjének első vonala is osztozzon a kormányzás felelősségében, élje át a döntések kínjait. Általában is javasolta: találják meg az együttműködés új, korszerű formáit. Beszédének végén Horn Gyula önmérsékletet kért a sztrájkokat szervező szak- szervezetektől, rámutatva arra, hogy csak egymás rovására érvényesíthetők még a jogos társadalmi igények is. Bokros Lajos pilótás játéka Türelmes vagyok. Igen. Egy darabig. Míg abban a minu- tumban felvillan a fény a lakásban, ahogy kait intőm a kapcsolót. Sztrájk ide, privatizáció oda, ha már fizettem érte. Türelmes vagyok, amíg nem durran be az egész fejem a lukas fogamtól, mert a doktor úr sajnos nem ér rá, hisz a Parlament előtt demonstrál. Amíg nem válók ismeretlen eredetű repülő tárggyá, mert Pakson valaki úgy helyezett el egy rozsda- mentes acéldarabot, hogy az hipp-hopp belehullott a reaktorba. Mondom, még türelmes vagyok, még nem éreztem a bőrömön a nagy zsarolási hadjáratot. Ugyanis ma ez a divat. Sajnos, hogy ennek kell lennie. Kezdték a vasutasok, piknikeltek a diákok Budapesten a Kossuth téren, majd érkeztek a pedagógusok, az egészségügyiek. Ugyanazt tudták mondani, üzenni választott képviselőiknek, valami nem stimmel uraim, hölgyeim, ennyiért nem tudjuk szívvel-lélekkel vállalni a munkát. Csak az a baj, hogy nem tehetünk mást, hisz valamiből élni kell. Nem a sajnálat, nem a megértés szólal meg a kormányban, hanem a félelem. Nem azok az ezrek jelentik számára a veszélyt, amelyek megtöltik a Kossuth teret. Azok a csendes otthonmaradók sokkal inkább, akik rögtön felhördülnek, ha nem villan fel a fény a lakásban, ha nincs fogorvos, ápolónő, ha a gyermeküket negyvenfős csoportba összevonva ,,legeltetik” oktatás címén. Az egész zsarolási hadjárat a csöndben otthonmaradók bőrére megy. Ezt tudniuk kel! a tiltakozóknak is, hogy a szolidaritás véget ér, ha bármilyen hiányt szenvednek a háttérből támogatók, ha egyszer nem gyullad fel a lámpa, ha... S a hatalom nagy mágusai azon fognak mesterkedni, miként tudnak éket, ellentétet verni a Kossuth téri ezrek és az otthonlévő milliók közé. S most az ismerttségi toplista első helyezettje, Bokros Lajos azt üzente, hogy se regimentje, se türelme, ő menne. Kedves Bokros úr! Nem mondom, hogy a szívem felforrósodott csücskében őrzöm bájos mosolyát, de maga csak maradjon a helyén! Maga csak ne zsarolja a kormányt, mert ez az én bőrömre megy. Nagyon jól tudja, hogy egyelőre nincs másik ötlet, amellyel a gazdasági mélyrepülésünket valahogy meg lehet állítani, s nincs igazából másik pilóta sem, aki vállalkozna a navigálásra. Ón pedig szépen felállt pilóta székéből, megüzente a földi irányítóközpontnak, az Alkotmánybíróságnak, hogy elfogadhatatlan koordinátákat ad folyamatosan, s Ón így nem hajlandó vezetni. Csak egyet ne felejtsen el! Feladott csomagja, saját gépén, már levegőben van, s azon a gépen ott ülünk mi is 10 millióan. Ha jól láttam a televízióban, csütörtök este csippentett egy picurkát azzal a hu- nyorgós szemével, hogy ez csak játék gyerekek., politikai ciriburi, csak intettem egyet az Alkotmánybíróságnak, az SZDSZ-nek, az MSZP-kong- resszusnak. Maradjunk ennyiben. Mert ahogy megértettük, hogy ezrek és tízezrek a mi bőrünkre zsarolják a kormányt, magával szemben nem leszünk elnézőek. Egyelőre jobban járunk, ha végigcsinálja. Mint mondtam türelmes vagyok. Egyelőre.-tapolcaiJárványos? Ezt már mi sem értjük, pedig sokat próbált, sokat megélt fajta az újságírók „nemzetsége”. Alig-alig fejeztük be Bokros Lajos pénzügyminiszter lemondásának kivesézését, amikor bejutott a hír: lemondott Fodor Gábor kultusz- miniszter is. Na, nem azért — tudjuk mi jól, hogy teljesen lehetetlen összefüggést találni —, de mégis meglepő, hogy ezt követően alig néhány perc elteltével közölte az MTI, hogy tíz tábornok is kiválni kényszerült. Mi van itt? Mi történik itt? Beindult volna az a bizonyos, sokak által már régen megjósolt dominóelv? A közleményekből annyit lehet megtudni, hogy a művelődésügyi tárca vezetője azért mondott le, mert a csütörtöki kormányülésen hozott — a kultűrát érintő — döntésekkel nem ért egyet. Nesze semmi, fogd meg jól... A tábornokok vonatkozásában még ennél is kevesebb... Miért pont most, a kormánykoalíció nagyobbik pártjának kongresszusával egy időben? Ez már magas. Lehet, hogy véletlen? Lehet, hogy egyáltalán nem véletlen? Vagy netán akkor sem véletlen, ha tényleg az? Egy biztos. A társadalom tűrőképessége véges. Talán észrevette egynéhány vezető, hogy az ő bölcsessége sem végtelen? —tai—
