Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-24 / 276. szám
UJ KELET Labdarúgás 1995. november 24., péntek íi Az edző válasza Tegnapi számunkban A kapus sirámai címmel közöltük Rabcsák János levelét, melyet a nyilvánosságnak szánt, és Jávor Pálnak címzett. Már akkor jeleztük, az érdekelteket megkérdezzük, hogyan reagálnak soraira. Jávor Pál edző' már akkor jelezte, ha nyomtatásban olvassa a levelet, akkor válaszol rá írásban. Mivel Rabcsák levele elsősorban az edzőt érinti, utóbbi válaszát teljes terjedelmében közöljük. Rabcsák János kapus! Nem tudom, mi késztetett nyílt leveled megírására, mert annak többszöri elolvasása után sem találtam abban olyan aranyigazságokat, bölcseleteket, vagy akár a futballt, netán a Sényő FC- t segítő tanácsokat, amik igényelték a nagy nyilvánosságot. Talán kevesebbet ártottál volna segítőkész embereknek, s nem utolsósorban önmagadnak, ha a levelet postán elküldöd címemre, vagy ritka találkozásaink egyikén szemtől szembe elmondod észrevételeidet! Ugyanis így nagyon kilóg a lóláb, ez az írás csupán egy „bajtársi” megnyilvánulás! Felfoghatom ezt úgy is, hogy ez „életműved” felgyülemlett hordaléka, s ebben az esetben nagyon sajnállak. Természetesen tudtam, hogy a Sényő FC labdarúgóinak edzéseit felvállalva komoly közszereplést vállalok, s ki leszek téve — legjobb szándékaim ellenére is — a szakemberek, s az önmagukat szakembernek tartók kritikáinak egyaránt. Megnyugtatott, hogy engem most is felkértek erre a feladatra, mivel alkalmasnak tartottak a problémák kezelésére. Megnyugtatott továbbá, hogy senki nem vághatja a fejemhez, hogy mennyi pénzt keresek ezzel, ugyanis egy fillér ellenszolgáltatás nélkül vállaltam. Negyvenéves koromra ugyanis elértem, hogy nem vagyok — nem is voltam — kiszolgáltatva a labdarúgásnak, s ez óriási erőt ad, valamint óriási erkölcsi hátteret ahhoz, hogy a megalkuvás számomra ismeretlen fogalom legyen. Azt hiszem, fölösleges kérkedned azzal, hogy kik voltak az edzőid, s milyen magasröptű volt a pályád, ugyanis mindkettőnket jól ismernek a megyében, s én sohasem próbáltam a Te magasságodba emelni magamat. Ellenkezőleg! Te is tanú vagy arra, hogy a hozzád hasonló magasságokba emelkedett emberek előtt minden esetben tisztelettudó voltam. Szerencsétlen dolog dr. Lakat Károlyra hivatkoznod, ugyanis az ő nagy erényéből, a bölcsességből és emberségéből keveset hasznosítottál, erről írásod árulkodik. Sokkal inkább magadévá tetted emberi gyengeségét— szakmai és emberi nagyságát ez előttem nem homályosítja el —, erről az előbb említett közismertséged okán szintén tud a széles közvélemény! Nem hiszem el, hogy dr. Lakat Károly nem kritizálta a játékosait! Erre szerintem nagy szükség van, enélkül nincs előrelépés. Ha figyelmesen elolvasod az ominózus újságcikket, rájössz, hogy én általánosságban beszéltem alibijátékról, s erre egy példát kért az újságíró. Azt biztosan elismered, hogy a söprögető poszt egy csapaton belül kulcs- pozíció. Szikszói Mihály játéktudását, múltját emlegeted. Ót védelmedbe veszed. Pontosan ezért emeltem ki a többi „ali- biző”, gyengén teljesítő játékos közül én is!! Kitől várhatok megfelelő teljesítményt, ha nem Tőle?! (Bölcsesség, óh!) Igenis az az igazság, hogy 4 gólban benne volt a rossz helyezkedése miatt! Azt mégsem mondhattam az újságírónak, hogy Szikszói nem tud helyezkedni, mert az nem igaz!! (Pályafutás stb.) Képzeld el, hogy — talán elveimet kissé feladva — azt is többször megbeszéltem vele, hogy kikkel akar a védelemben játszani!! Bemutatásom után kizárólag vele beszélgettem el a feladatokról, és a segítségét kértem. (Játékosmúlt, tapasztalat stb.) Biztosított támogatásáról, hetekkel később is kikértem a véleményét, s azt mondta, hogy jól csinálom! Képzeld el! (Játékosmúlt , pályafutás, edzők stb.) Később rá kellett jönnöm, hogy rosszul indítottam, ugyanis a játékos nem úgy él, nem úgy készül, ahogy az egy futballistától — 39 éves korban főleg — elvárható lenne. Félre ne érts! Nem csak ő a felelős a csapat gyenge (?) teljesítményéért, csak Te rá hegyezted ki a mondanivalókat, s azért foglalkozom csak vele! Tény: Szikszói 6 évvel ezelőtt azért igazolt Sényőre, mert nem vállalta az NB II követelményeit. A csapat azóta csodát művelt: NB Il-es lett, s a játékos 6 évvel öregebb... János! Te valóban megfordultál nívós csapatok öltözőjében. Komolyan gondolod, hogy NB Il-es szinten a „remek közösségi szellem" elegendő? Ez egyszerűen rosszindulat, vagy dilettantizmus! Ha én azzal követtem el hibát, hogy kemény munkára fogtam a csapatot, és nem tűrtem ellentmondást; örömmel vállalom. Ha ezzel önkontrollra serkentettem a játékosokat: azt hiszem, ez is az előrelépés egyik záloga. Tudod, ilyenkor a gyengébb- je sír és fúr, de ezzel elárulja magát! Óriási tévedéseid vannak! Edzőségem eddigi ideje alatt arányaiban sokkal több pontot szereztünk, mint annak előtte, de ez természetesen a csapat érdeme! (A számokkal bíbelődj Te, s ismerd el hibádat!) Anno az ősközösség azért bomlott fel, mert idejétmúlt társadalmi forma volt. A sényői közösségnek azért kell felbom- lania, mert a közösség ereje „csak" az NB III megnyeréséhez volt elegendő, ma már elavult, hátráltató tényező, de ebből fel fog épülni egy olyan új közösség, melyet nem egymás emberi és labdarúgói hibáinak takargatása, és nem a pitiáner megelégedettség tart össze, hanem a többre, jobbra vágyás, és annak igénye! Belerúgsz olyan emberbe, aki ezt nem érdemli meg sem Tőled, sem mástól. Tóth Sándor, a Sényő FC elnöke komoly áldozatokat hozott és hoz azért, hogy elhozza falujába az NB II Keleti csoportjának csapatait, és ismeretlen játékosoknak ad lehetőséget a kiugrásra — önzetlenül. Kritikáddal aláírtad a belépési nyilatkozatodat az Egyetemes Magyar Labdarúgást hátráltatóinak táborába. Ez is valami. Tudod Te azt, hogy ekkora áldozatokkal a Ferencváros Bajnokok Ligájában szereplő csapatánál trónra ültetnék? Ót viszont csak Sényő érdekli! Neked ez valószínűleg magas, mert Te nem is ismerheted ezt az érzést, hiszen annyifelé csapódtál már... Tájékoztatásodra közlöm, hogy az FC-n belül ma sem történik semmi az általam is nagyra becsült Pehely Zoli nélkül! Továbbra is támogatja a csapatot, rutinos vezetőként rálát a gondokra, nélkülözhetetlen személyiség, csak most az FC-n belüli titulusa más. Gyakran fordulok hozzá gondjaimmal, s bizalommal tehetem. Rapi! Én mindig elsősorban önmagomban keresem a hibát, de megsúgom neked, hogy tiszta a lelkiismeretem. Megbántottál, mert tulajdonképpen alkalmatlannak találsz, de hidd el, nem miattam kerültél a labdarúgás perifériájára, csak magadat okolhatod. Én még sehova nem jelentkeztem, jó volt nekem „az én szürke városomban", Baktán, akár edzőként, akár anélkül is. Engem még sehonnan nem küldtek el, mindig belenézhettem a játékosok és vezetők szemébe! Ez sem semmi! Viszont elmondhatnám, ha bántani akarnálak, hogy Sényő veled csak vegetált, Nagy- kálló visszafelé fejlődött, Vásárosnamény céljait már nélküled éri majd el, s a Hardware sem szerepelt eddig ilyen gyengén! Aztán az a temérdek magasabb osztályú egyesület... De nem akarlak bántani, csak arra figyelmeztetlek, hogy Te is nézz magadba, s a tükörbe is, mert... Én csak aggódom! Üdvözlettel: Jávor Pál, a Sényő FC edzője. Ui.: Valaha volt egy indián törzs, melynek öregjei, ha úgy érezték, hogy eljött az idejük, fogták gyékényüket, s elmentek a hegyekbe... Tudom, hogy nem labdarúgók voltak...! Bajnokok Ligája Győzött az igazság! Bajnokok Ligája, 5. forduló. Az álom utolsó (hazai) felvonása? A végső lehetőség? Soha vissza nem térő alkalom? Vagy legalábbis ki tudja mikor vissszatérő. A Fradi-katlan, az Üllői út és környéke szerda este ismét (és utoljára) a Bajnokok Ligája hangulatába — no meg dérbe, fagyba — burkolózott. Felsza- badultság és feszengés keveredett az aréna felé közelítő emberekben. Felszabadultság, hiszen az 5. forduló mérkőzése, az FTC—Grasshoppers (3-3) előtt gyakorlatilag minden eldőlt, két kieső együttes találkozott, tehát a Novák-legény- ség (elvileg) lelki terhektől mentesen futballozhatott. Ám ezúttal nem klassziscsapat, nem „totális” futballisták, hanem „csak” a zürichi szöcskék érkeztek. így az ezúttal semmire sem lehetett hivatkozási alap — pláne a kinti (villany)fényes 3-0 után —, hogy az ellenfelet (mint például két hónapja az Ajaxot) már a pályára lépés előtt ki lehetett kiáltani győztesnek. Persze a lelkes tömeg így is rendületlenül igyekezett, és — hadd beszéljen kicsit haza a tudósító —, a rendezés is. A mérkőzés előtt a klub éttermébe érkező újságírók figyelmes kiszolgálásban részesültek, a fagypont körüli hőmérsékletről beérkezőket — a kellemes melegen túl — bőséges és mutatós sajtóanyag (háttérinformációkkal, statisztikákkal, keretekkel), ezentúl terített asztal várta. A forró tea sem hiányzott a választékból, és az bizony el is kelt, mert a sajtóhelyen sem volt igazán trópusi a klíma (vagy a „légkondicionálót” állították túl nagy teljesítményre...?): a székeken jégdarabok csillogtak. Egyesek Lisztes Krisztián az FTC legjobbja volt pokrócokat hozak, míg mások a tenyerükbe „huhogtak” (de azt is csak halkan...). A pályán pedig? Nagyjából két egyforma tudású és formátumú együttes mérkőzött egymással. Ami biztos, hogy Hajdú Telek nélkül nem olyan biztos. Továbbá, hogy a budapesti tizenegy svájci több, mint a zürichi tíz. A meccsnek voltak olyan szakaszai, amikor ide is, oda is eldőlhetett volna a mérkőzés. Például, ha az első vezető gólunk után nem következik be az a gyakran tapasztalható dekoncentárció, amit a vezetés okozta öröm idéz elő. Meggyőződésünk, hogy egy esetleges 2-0 után, a zürichi 0-3 tudatában összeomlott volna a vendégcsapat. A másik oldalon viszont — gondolom részletes elemezést követően — rájöttek, hogy a zöld-fehérek védelme irtózik a beívelt labdáktól, tehát ezt erőltették. Azt is feltételezték, hogy Zürichben parádésan védő Hajdút igencsak bizonytalanná teheti a megbízható Telek hiánya. (Amióta Manci sérült, egy hét alatt, a mostani hármat is beleértve, három meccsen nyolcat kaptak ott hátul.) Bejött a svájciak számítása. Az eredménye három olyan fejesgól, amit „normális” körülmények között nem lett volna szabad kapnia Hajdúék- nak. Simon hiányáról felesleges is beszélni, hiszen a második félidőben, a két svájci gól között és után, nem volt aki „összekapja” a társaságot, akár keresetlen szavak igénybevételével is. Végül, a megérdemelt büntető igazságot szolgáltatott — tombolt a nézőtér, felállva tapsolt a sajtópáholy, eksztázisban ordítottak még a biztonsági emberek is —, hiszen a mérkőzés összképét tekintve, a derék helvétek sem érdemelték meg a három pontot jelentő győzelmet. Még akkor sem, ha az utolsó három percben lélegzetvisszafojtva izgulhattunk, hogy sokadik szögletrúgásuk után nehogy mégis elérjék azt, amire nem szolgáltak rá. A címre utalva tehát győzött az igazság. A Ferencváros hazai BL-sze- replése ezzel befejeződött, és bár a mérkőzés után korántsem volt felhőtlen az FTC-szimpa- tizánsok öröme, a magyar futballban régen tapasztalt és fantasztikus érzéseket adott ez a kupaősz. A keservek mellett persze. Hiszen arra is rávilágított, miben és mekkorát kell fejlődnünk, ha tartósan szereplői akarunk lenni a nemzetközi kupaküzdelmeknek. Egy roppant nehéz idegenbeli mérkőzés — a kupa elhódítására legesélyesebb Ajax ellen — még hátravan, világraszóló szenzációra nemigen számíthatunk. Tehát kiestünk, de kiesés és kiesés között is van különbség! Csiky Nándor— Hangay György Négy csapat már továbbjutott A labdarúgó Bajnokok Ligája ötödik fordulója után a négy csoportban élen álló együttesek már a negyeddöntőben érezhetik magukat. A szintén továbbjutást érő második helyért még nagy a harc, bár a Élcsoportban szereplő Borussia Dortmund is biztonságban van, hiszen három ponttal vezet a román Steaua Bucuresti előtt és utolsó mérkőzését hazai pályán játssza. Az A-csoportban a Panat- hinaikos a „beugró” Aalborg 2-0-ás legyőzésével biztosította helyét a legjobb nyolc között. A Porto viszont óriási lehetőséget szalasztott el, hazai pályán ugyanis nem tudta legyőzni a franciákat (2-2), így a Nantes várhatja kedvezőbb helyzetben az utolsó kört. A portugáloknál Bobby Robson vezetőedző a kezdő csapatba jelölte Lipcsei Pétert és a magyar középpályás végig is játszotta a mérkőzést: néhány távoli lövési kísérlettel és jó mezőnymunkával vétette észre magát. A B-csoportban nem ismer kegyelmet a Szpartak Moszkva! Az orosz gárda az egyetlen százszázalékos csapat a BL mezőnyében. Ezúttal a továbbra is gyengélkedő angol Blackburnt verték biztosan 3-0-ra a moszkvaiak. Az előzetesen a Bajnokok Ligája leggyengébb csapatának ítélt Rosenborg meglepetésre magabiztosan nyert (4-0) a Legia Warszava ellen. A Élcsoport rangadóján Torinóban vendégsiker született (1-2), a Borussia visszavágott a Dort- mundban elszenvedett vereségért. Marcello Lippi, a Juventus mestere mégsem volt túlságosan elkeseredve, hiszen az olaszok már korábban megszerezték a csoportelsőséget. A svájci Grasshoppers Üllői úti fellépese mellett természetesen a D-csoport rangadója, a Real Madrid—Ajax Amsterdam találkozóra is figyeltek a magyar szurkolók. Idegenben 2-0-ra nyert a BEK címvédője, így az Ajax már biztosan a D-csoport első helyezettje, s valószínűleg a Real Madrid társaságában jut be a legjobb nyolc közé. Real Madrid (spanyol)— Ajax Amsterdam (holland) 0-2 (0-0) 80 ezer néző gólszerzők: Litmanen (64.), Klui- vert (76.) A két csapat összeállítása: Real Madrid: Buyo—Ellendő (Michel, 73.), Alkorta, Sanchis, Quique — Redondo, Luis Enrique, Amavisca, Laudrap (Milla, 72.) — Raúl, Zamo- rano Ajax Amsterdam: Van der Sar—Reiziger, Bogarde, Blind — Musampa, Litmanen, R. de Boer, Davids (Reuser, 89.) — Finidi, Overmars, Kluivert A szerda esti Üllői úti 3-3 után egyik vezetőedző sem repesett az örömtől. A labdarúgó Bajnokok Ligája D-csoportjá- nak ötödik fordulójában a Ferencváros és a svájci a Grass- hopper-Club immáron második döntetlenjét könyvelte el a hat gólt termelő 90 perccel. Ez az az 1-1 pont, ami semmire sem megfelelő. A két budapesti mérkőző fél végképp elveszítette reményeit, a nyolc közé már nem férkőzhetnek be.
