Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-24 / 276. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. november 24., péntek 3 A szabolcsiak véleménye Meghatározni a politizálás centrumát Több szekcióban és plenáris ülésen zajlik majd a munka péntektől vasárnapig Miskolcon, az MSZP ötödik kongresszusán. Az országos fórum előtt dr. Kiss Gábor megyei elnökkel beszélgettünk. — A kongresszustól azt várom, hogy azt követően megnyugodjon a párton belül a hangulat, és Miskolc után higgadtan politizáljon tovább mindenki. Ha ez így lesz, nemhiába töltjük együtt a három napot. Beszéljük ki magunkból egymás között azokat a dolgokat, amelyek a pártot és részben az ország közvéleményét is foglalkoztatják — mondta a politikus. — A szabolcsi küldöttcsoport már kétszer tanácskozott, megállapodtunk a leglényegesebb kérdésekben, de a pénteki indulás előtt tartunk még egy megbeszélést. Újra áttekintjük a legfontosabb kérdéseket, dokumentumokat, és megbeszéljük, hogy a plenáris ülésen ki szólaljon fel. —Miről beszél majd a szombatifelszólaló? — Az indulás előtt nemcsak az előadó személyéről kell döntenünk, hanem azzal összhangban a témáról is. Legtöbb küldöttünk a gazdaságpolitikai szekció munkájában vesz részt. Elképzelhető, hogy gazdasági kérdésben mondjuk el véleményünket. Szerintem nagyon fontos lenne tárgyalni a párt belső szervezeti életéről, annak átalakítási lehetőségéről, formáiról vagy éppen beszélnünk kellene a párt és a társadalom, illetve a párt és a sajtó kapcsolatáról. Nincs tehát eldöntve a dolog. A pénteki egyeztetésre mindenképpen szükség van. —A legtöbb vita — nem kell nagy jósnak lenni hozzá — a gazdasági stabilizáció, a Bokros-csomag körül lesz. A párton belül kialakult platformok, állásfoglalások, viszályok mennyire osztották meg a szabolcsi képviselőcsoportot? Látja-e ennek bármiféle jelét? — A megosztottság legkisebbjeiét sem látom. Például a „hajósiaknak” a kongresszushoz írt ajánlása rendkívül korrekt, tisztességes szándékot mutató, a pártegység mellett kiálló dokumentum. Nagyon könnyű elméleti szinten megfogalmazni, hogy a stabilizációt és a szociális érzékenységet egyszerre érvényesítsük. Ebben mindenki egyetért. Nagy kérdés, hogy ezt a törvénykezés során miképpen tudjuk érvényesíteni. Azt is mindenki elfogadja, hogy eredményes stabilizáció a társadalom ellenében nem mehet végbe. — Hogyan látja, megjele- nik-e majd a vidék, a szabolcsiak véleménye, érdeke is a kongresszuson? Vagy marad a hangos fővárosi politizálás? — Már ma sem jellemző, hogy a politizálás csak fővárosi lenne. Nem látok ilyen megoszlást. Akármelyik platformot is veszem alapul, éppúgy megtalálhatók köztük a vidékiek is, mint a fővárosiak. A vidék szerepét most abban látom, hogy néhány kérdést markánsan fogalmazzon meg. Gondolok itt arra, hogy az utóbbi időben ugyanis a párt politizálásában háttérbe szorult a falu és az agrárium. Úgy látom, hogy a mezőgazdasággal a kibontakozás lehetőségeinek mérlegelésekor nem számolnak igazán. Pedig a pártnak elemi érdeke, hogy a falut helyes intézkedéseivel visszahódítsa. Szintén fontosnak tartom a területfejlesztési elképzelések támogatását, és ehhez a többség megszerzését. Ez nyilván gazdasági érdek is, hiszen állami segítséggel elindíthatjuk az adott térség önfejlődését. — Az elmúlt egy év során háromszor került a szabolcsi szocialista frakció az érdeklődés középpontjába. Először akkor, amikor év elején elterjedt — bár nem volt igaz —, hogy nem szavazzák meg a költségvetést. Aztán nemrégiben akkor, amikor a parlamenti frakcióvezetőség újraválasztásáért kezdtek aláírásgyűjtésbe. Mint tudjuk, ez sem volt teljesen így. Valóban aláírtak nyolcán egy ívet, de az nem arról szólt... És most, éppen a napokban, jelent meg az egyik hetilapunkban egy információ, mely szerint a szabolcsi ország- gyűlési képviselők bírálják az SZDSZ-es minisztereket. Ön szerint mitől van a szabolcsi képviselőcsoportnak ekkora súlya? Miért tulajdonítanak ekkora figyelmet a médiák a megye MSZP-s képviselőinek? — Nincs ebben semmi tragikus, mind a tizenhárom képviselőnek megvan a véleménye minden kérdésről. Volt olyan, aki nem írta alá az ominózus ívet, és tiltakozott a sajtóban megjelent „szabolcsi képviselőcsoport” megnevezésért, amely bizonyos közösséget su- gallt. Egy kicsit jók is ezek a cikkek, mert ránk irányítják a figyelmet. Egyébként jogos kritika illetheti az SZDSZ-es és az MSZP-s minisztereket is, de én a kormány működésének zavarait alapvetően nem ebben látom. A zavar oka legfőképpen az, hogy mi nem gondoltuk végig többségi pozícióban a kormány működését. Előre meg kellett volna határozni, hogy ki szabja meg a követendő politika irányvonalát, hol van a politizálás centruma a pártban vagy a kormányban. A szabolcsi képviselők a parlamentben meglehetősen karakteres képet mutatnak. Részt vesznek a törvényhozásban, az eltelt idő alatt ismeretségekre tettek szert, ismertek lettek. Közülük többen is komoly tekintéllyel rendelkeznek a párton belül, kikérik egy sor fontos dologban a véleményüket. Száraz Attila A terv annyit ér, amennyi megvalósul belőle A koncepció jobb, mint Borsodban Hamarosan elnyeri végleges formáját Szabolcs-Szatmár- Bereg megye fejlesztési koncepciója, és a megyei fejlesztési ügynökség átadja azt a megyei önkormányzatnak. A tervekben kitörési pontokat, prioritásokat határoztak meg a gazdaság fellendítése érdekében. A fejlesztési tervek készítését a nyitott gondolkodás elve jellemezte, ugyanis csaknem száz szakember vett részt a kidolgozásában. Munkavégzés közben aktív szellemi pezsgés indult el a megyében. Az ügynökség munkatársai vitafórumokat szerveztek, amelyeken országosan ismert szakemberektől kértek tanácsokat. Egy ilyen alkalommal beszélgettünk a készülő fejlesztési koncepcióról dr. Illés Iván közgazdásszal, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatóközpontjának munkatársával. — Az országban két megye részesül kiemelt PHARE-tá- mogatásban: Borsod-Abaúj- Zemplén és Szabolcs-Szatmár- Bereg megye — mondta Illés úr. — Ez utóbbinak jobbak az esélyei. A térségben dinamikus fejlődés indult el, a fejlesztési koncepció vitaanyagából ítélve jobb, mint a Borsod megyei stratégia. — Korábban csak „sötét Szabolcsként” emlegették régiónkat... —Úgy vélem, hogy az infrastrukturális hátrányokat már sikerült felszámolni. Csaknem minden településen kiépült a gáz- és vízhálózat — az természetesen más kérdés, hogy a gázprogram hiteleit miből fizetik majd vissza az önkormányzatok. A települések képviselői, polgármesterei abban bíztak, hogy az infrastruktúra fejlesztésével vállalkozókat tudnak a térségbe vonzani. Mindenesetre az eddig megvalósított programokkal a TIGÁZ nyert a legtöbbet. Három-négy évig dolgoztam a megyében, 1965 és ’68 között. 1960-ig itt nem volt városi vízmű. A mai helyzetkép szerencsére egészen más. Körülbelül 1966-ban tudatosodott a közvéleményben a megye elmaradottsága, ami talán abból is adódott, hogy a gyenge ter- mékenységű földekre sok emberjutott, s ez problémákat váltott ki. A negatív visszhangnak természetesen voltak alapjai, innen járt az a bizonyos „fekete vonat”, amelyen olyan sok szabolcsi ember hagyta el az otthonát, és ingázott, hogy munkát kapjon. Közben, természetesen, óriási fejlődésen ment át a megye, 1990-től azonban újabb stagnálás, illetve visszafelé haladás tapasztalható. Ezzel természetesen előtérbe kerülnek a negatívumok. A régióban rossz az egészségügy helyzete, itt van a legtöbb tüdőbeteg, és itt a legrosszabb a bűnözési statisztika. A kellemetlen, negatív arculatot el kell felejteni az itt lakó embereknek, és el kell felejtetni az ország más területein élőkkel. Meg kell találni a fejlődési és munkahelyteremtési lehetőségeket. — Ön szerint melyek ezek a lehetőségek? — Szabolcs-Szatmár-Bereg megye három országgal határos, ez mindenképpen jó adottság. Ez a térség például a szomszédos ukránoknak stabil pontot jelent, különösen, ha a pénzügyi, banki, közigazgatási és kulturális szempontokat vesz- szük figyelembe. Ezért mindkét fél számára jó, ha gazdasági kapcsolatokat alakítanak ki. — Ezen a területen a mező- gazdaság a meghatározó. — Az itt élők főként munka- igényes növényekkel foglalkoznak: dohánnyal, uborkával, almával. A szabolcsi ember nem piacra járós típus, ezért nem is olyan fejlett a kereskedelmi kultúrája. Kezdettől fogva felvásárlók, kereskedők telepedtek ide, akik olcsón megveszik az árut a termelőktől, és jóval drágábban eladják Budapesten. — Említette a munkaigényes növényeket, amelyekkel szívesen foglalkoznak a termelők, csakhogy a gazdák nyereség híján sorra vágták ki az almafáikat. Olyan kilátástalan helyzetben vannak, hogy már maguk sem tudják, mit termeljenek, mely növények hoznának hasznot. — Ezért kellene egy szervezet, amely reális áron, vásárolna, és tanácsokat adna ez ügyben. Korábban a világ almaexportjának 16 százaléka Magyarországról származott, ennek a fele a megyéből... —Ón szerint van reményünk a fejlődésre? — Természetesen. Reméljük, hogy a koncepció elkészültével olyan forrásokhoz tud jutni a megye, amelyekből el tudják indítani azokat a fejlesztéseket, amelyeket a tervekben megfogalmaztak a szakemberek. Kozma Ibolya Gázvezetéképítés Záhonyban (Fotó: Bozsó) Crossbar-központ Gávavencsellőn Gávavencsellő belterületén hatalmas építkezések folynak, a község utcáit frissen ásott árkok szabdalják keresztül-kasul. A település polgármesteri hivatala mögött felhúzott épületbe kerül majd az új crossbar-telefonközpont. Innen indul a több mint 30 kilométer hosszúságú optikai gerincvezeték, ami Nyírbogdányon keresztül Nyíregyházával köti össze a települést. Az előzetes tervek szerint a kivitelezők még ebben az évben elkészülnek a földmunkákkal, így az ezzel párhuzamosan felállított nyilvános — részben kártyás, részben érmés — visszahívható telefonállomásokat december közepére már használni lehet. —vip— Le kell szállni a földre! Az elmúlt héten Bajor Tibor országgyűlési képviselő A gazdasági szempontból elmaradott mikrorégiók fejlesztése címmel tartott előadást a megyei fejlesztési ügynökség szakmai műhelyvita-sorozatában. Elmondta, hogy nem ért egyet a megyénkre utaló, halmozottan hátrányos helyzetű megfogalmazással. Ugyanis csak az a terület jellemezhető ilyen módon, amelyiknek elképzelése sincs arról, hogy mit fejlesszen és hogyan. Véleménye szerint 1990 után a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzatok rájöttek arra, hogy az államtól nem várhatnak segítséget, és csak azért, mert elmaradottak, nem fognak pluszpénzekben részesülni. Kiindulópontnak tartaná a megyéről szóló tanulmányok készítését, amelyek nem azt mutatnák meg, hogy mit kell tenni, hanem azt, hogy mit lehet. Például a beregi térség a védett tájvédelmi körzete miatt erősen behatárolt lehetőségekkel rendelkezik. Az egész megyét érintő fejlesztési program elképzelhetetlen, kistérségi stratégiákra van szükség, ha ezek elkészülnek, ki lehet emelni a közös vonásokat. E folyamat megszervezése a megye feladata. Bajor Tibor kifejtette, hogy nem csak fejlett infrastruktúra mellett lehet fejlődni, autópálya és repülőtér létrehozásával még nem fog emelkedni az életszínvonal. Erre a legjobb példa a megvalósított gázprogram, amiben eladósodtak az önkormányzatok. Nem elég, ha látványos fejlesztéseket tudunk felmutatni. A kisebb falvak ragaszkodnak az iskolájukhoz, közben belerokkannak annak fenntartásába. Ez nem rend- jénvaló. A mai törvények arra ösztönzik a polgármesteri hivatalokat, hogy ne olvadjanak össze más községekkel, maradjanak önállók, nem érdekük az olcsóbb megoldások keresése. Lehet tiltakozni, elviselni, és az élére állni az irányításnak. Lesznek alvó települések, ahová csak hétvégén járnak az emberek, lesznek olyanok is, ahol csak nyugdíjasok élnek majd. Jelenleg tiltakoznak a települések az effajta változás ellen, pedig az élére kellene állni a helyzetnek. A megye nem képes elviselni a különbözőségeket, az önkormányzatok egyformaságra törekednek, arra, hogy semmiben se maradjanak el a szomszédos községektől. Hazánkban nincs országos területfejlesztési program, ha a megyének hamarabb elkészül a kistérségi koncepciója, képes lenne arra, hogy befolyásolja az országos program kialakítását is. Elmondta a képviselő, hogy jelentős anyagi támogatásoktól estünk el, mert még nem rendelkezünk programmal, elképzeléssel. A nyugati országok között vannak olyanok, amelyek támogatnák az olyan magyarországi fejlesztéseket, amelyekben képesek vagyunk felmutatni, hogy mit akarunk. Senkit sem lehet boldogítani, ha ő maga nem akarja — tervekre van szükség ahhoz, hogy segíteni tudjunk magunkon! Ezért fontos a most elkészült fejlesztési koncepció. Meg kell teremteni a polgárosodás alapjait, és támogatni kell a helyi vállalkozókat. Bajor Tibor kifejtette: le kell szállni a földre, nem csak nagy dolgokban lehet gondolkozni. A gazdaság kényszerít a kistérségi társulások létrehozására, melyeknek közös pénzalapot kell létrehozniuk ahhoz, hogy dolgozni tudjanak. Szerinte csak az érhet el sikereket, aki megtanulja, hogyan kell felhasználni a rendelkezésére álló pénzt. K.I.
