Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-02 / 257. szám

Labdarúgás 1995. november 2., csütörtök ÚJ KELET Megyei II. osztály T rónköv etelő A bajnokság 11. fordulója rendkívüli futballcsemegével ajándékozta meg a labdarúgás szerelmeseit. A szurkolók részesei lehettek egy sorsdöntő rangadónak, láthattak öt­hat gólos, magabiztos diadalokat, és meglepetésszerű, nem várt győzelmeket ünnepelhettek kedvenceikkel együtt. Meggyesi javaslat Mindenki kíváncsi volt a Nyírmeggyes—Túrricse rangadó­ra — szurkolók, megyei és szomszédvári sportvezetők —, akinek valamit is mond az a szó, hogy labdarúgás. A csoport­nak a tabella szerint két legeredményesebb csapata nagysze­rű, küzdelmes játékkal örvendeztette meg a közönséget. E két mondatba sűrített véleményt£rc.sei Péter, a nyírmeggyesi klub vezetőségi tagja fogalmazta meg. Mint elmondta, a hazai gár­da a tavalyi Szabad Föld Kupán tapasztalható formáját produ­kálta. A vendégek olyannyira méltó ellenfélnek bizonyultak, hogy még háromgólos hátránytól sem omlottak össze, a 90. percben is ugyanannyira gólveszélyesek maradtak, mint a mérkőzés legelején. A meccs előtti taktikai megbeszélésen a meggyesi játéko­sokkal őszintén elbeszélgetett a szakvezetés, hogy pontosan körvonalazódjanak az elvárások, a szándékok. Mindenki tisz­tában volt az összecsapás súlyával, mert fel volt adva a lecke: vagy közelebb jut az együttes a bajnoki címhez, vagy csak álmodozni fog róla. A fontos, nehéz mérkőzések alatt fel tud pörögni a gárda, szerencsére most is megmutatták a hazaiak a valós képességeiket. Az elkövetkező időben Meggyesen a cél természetesen a veretlenség megőrzése marad. Az ificsapatból kapja az utánpótlást a Nyírmeggyes, de a már beérett, ám sérült embereket még nem tudják maximáli­san pótolni. Az esetleges feljutás után ők lesznek a jövőbeli folyamatos jó eredmények zálogai, mert nélkülük nem lehet szinten tartani egy együttes teljesítményét. Meggyes az MLSZ elé tárt egy javaslatot: ha egy csapat utánpótlása nem megfelelő, akkor ne juthasson tovább az együttes — ugyanis nincs miért. A szerencsében bízva... A kemecsei csapat játékosa, Kostyó Csaba „testközelből” szerezte a Kállósemjén elleni mérkőzésen tapasztalatait. Mint elmondta, az ellenfél erős, jól képzett gárda, de a vasárnapi meccsen egyszerűen a kivárásra alapozták taktikájukat. A ha­zai együttes folyamatosan, de eredménytelenül támadott, így az első félidőben nem is esett gól. Az álmos semjéni játék to­vább folytatódott a következő 45 percben is, viszont a szeren­cse melléjük szegődött, s két rúgásuk is a kemecsei kapuba „szédült”, mert nem támadásból születtek, mint a hazai be­csületgól. A bajnokságban felmutatott (nem túl fényes) teljesítmény ellenére nagyon bizakodó a csapatmorál, amiben az is közre­játszhat, hogy nagyrészt minden futballista helyi lakos. Saj­nos a játékosok mindannyian dolgoznak, így az edzéseken a keret néha foghíjas. A belső vélemények szerint sokat dobna az együttes teljesít­ményén, ha találnának két gólerős csatárt. Az év végére kide­rül, hogy a csapat egyetlen támogatójának, az önkormányzat­nak lesz-e anyagi lehetősége segíteni a klubot. Addig, remélhetően, a lelkesedés, a játékkedv és némi szerencse által jobb, eredményesebb játékot tud felmutatni a kemecsei együttes. Futball vagy amerikaifutball? Bagoly Zoltán, a nyírturai Tura-Ring Szabadidősport Egye­sület elnöke meglátása szerint a Nyíribronnyal vívott mérkőzést a lehető leghamarabb el kellene felejteniük. Nem a kétgólos vereség miatt, hanem azért, mert mindkét együttes gyalázato­sán szerepelt, amit a zöld gyepen és a pálya szélén tapasztalt sportszerűtlen viselkedések csak fűszereztek. A két együttes által nyújtott teljesítmény alapján egy döntetlen megfelelt volna mindenkinek. Ezen a Nyírtura számára fekete napon egyik játékosukat, Mészáros Zoltánt le kellett vinni a pályáról, mert egy utánrúgástól súlyosan megsérült. Eldurvult a mérkőzés, mert a hazai legénység is igyekezett törleszteni. A győzelmet jelentő gólokhoz javarészt a szerencse segítet­te hozzá a nyíribronyi csapatot. Az első félidőben a hazai kapuvédő kiejtette a kezéből a már kivédett labdát, s egysze­rűen — talán a játék hangulata miatt — nem mert kitámadni az ibronyi csatárra, aki bepattintotta a hálóba az első vendég­gólt. A második félidőben a tizenhatoson belüli szabálytalan szerelés miatt bűnhődött a túrái gárda. így az őszi fordulóban már végképp elúszni látszanak feljebb jutási lehetőségeik. A vezetőség a pozíció megtartására helyezi a hangsúlyt. A Gávavencsellő elleni mérkőzésen Nyírtura számára elfo­gadható a vereség, de nem egy megalázó K.O.; Tuzsér eseté­ben az egy pont megtartásában bízik a csapat. —vip— Fókuszban Türelmet kér az edző Szombat óta már többször foglalkoztunk az NYFC—Kaba meccsen Barna becserélésekor történtekkel. Meghallgattuk az edzőt és a játékost a cseréről, mi is elmondtuk véleményün­ket. Nem csak minket foglalkoztatott a dolog, szurkolók sora telefonált szerkesztőségünkbe, ki-ki saját véleménye mellett érvelve. Egyben viszont egyetértettek: nagyon sajnálják a játékost, Barna érdemtelenül bűnhődött. (Az már megvála­szolatlan kérdés marad, akkor vajon kik fújolták?) A jelek azt mutatják, hogy a csere csak ürügy volt. Ezért kerestük meg Tóth János klubigazgatót, vezetőedzőt, hogy elmondhassa érveit. A ' Általános elégedetlenség? — Minden jel arra utal, hogy a Kaba elleni mérkőzésen a csere kapcsán általános elége­detlenségüket fejezték ki a szur­kolók. Ón hogy látja? — Ha nem a csere miatt há­borodtak r 1 a szurkolók, azt sem nagyon értem meg. A cse­réről még csak annyit. Barna emberfogó, és ezt a feladatot Tiszavasvu oan nagyon jól tel­jesítette, ’ itt teljesen ki­kapcsolta a atékból. Szakmai érvet senki nem tudott fel­hozni a be>. rélése ellen, mi­vel a vem irda két táma­dót is behozott, azért léptem én is. —Mondom, úgy érzem, nem elsősorban a csere ellen tüntet­tek, hanem például azért, mert a szurkolók nem látják biztosít­va, hogy az NYFC az élboly­ban végez. — Pedig az eddigiek alapján erre megvan az esélyünk. Tu­dom, hogy voltak hibák a játé­kunkban, de már a nyáron is azt mondtam, hogy ez a csapat- építés éve, amikor kellemet­len meglepetések is érhetik a szurkolókat. Bizalom nélkül nem lehet hosszú távra építkez­No lám? A hollandiai Eindhoven- ben, a labdarúgó UEFA Kupa második fordulója keretében rendezték meg a PSV Eind­hoven—Leeds United vissza­vágó mérkőzést. A találkozón a vendég angolok 3-0-ra ki­kaptak, így a németalföldiek jutottak be a nyolcaddöntőbe. Az összecsapás előtt a helyi rendőrségnek is bőven akadt dolga. Összesen 119 angol szurkolót tartóztattak le, mert nem tudták igazolni személy- azonosságukat. Jan Beelen, a rendőrség szóvivője elmond­ta: a holland törvényeknek megfelelően jártakéi. A „hop­pon,, maradt szigetországi drukkereket autóbuszokkal az amszterdami repülőtérre vit­ték. Innen vissza kellett térni­ük hazájukba. A rendfenntar­tók szerint a helyzetet tovább bonyolította az is, hogy egyes angol rajongók jegye olyan helyekre szólt, amelyeket hol- landok számára tartottak fönn. Jan Beelen hozzátette: 13 holland személyt is elő­állítottak a rendőrségen. Kö­zülük hárman fajgyűlöletre uszító feliratok osztogatá­sa miatt kerültek hűvösre. Egyébként a mérkőzés a leg­nagyobb rendben folyt le, sem a stadionban, sem annak kör­nyékén nem volt rendbontás. ni, ezt a bizalmat hiányolom. — Sokan kifogásolják azt, hogy a játékosait mindig meg­védi, a teljesítményüket meg­magyarázva. — Tisztázzunk valamit. Elv­telenül egyik játékosom mellett sem állok ki. Ha valaki vét a felkészülés során, nem hajt a meccsen, lazsál, sportszerűtle­nül viselkedik, azt szigorúan megbüntetem. Igaz, úgy gon­dolom, ez egy bizonyos hatá­rig a belső ügyünk. Csak egy bizonyos határig — megint a Tiszavasvári elleni meccset említem —, utána bizony nyil­vánosan és név szerint is meg­neveztem azokat, akik lélekte- lenül játszottak, akiktől többet vártam. A csapatépítés éve —Azért is sokan hibáztatják, hogy Bíró Szabolcs óta nincs biztoskezű hálóőre a csapat­nak. —Gondolom, elég, ha annyit mondok: nem volt pénz kapus­igazolásra. Azt hiszem, ezt nem kell bizonygatnom. Magam is gondoltam arra Vasvári előtt, hogy Fékét egy-két meccsen pihentetem, de pont akkor nem állt rendelkezésemre a másik kapus. Még annyit tennék hoz­zá, hogy Buús György kapus­edző keze alatt mindketten so­kat fejlődtek. —Az elégedetlenség leltárá­ban a következő tétel: Csehi miért nem játszik előrébb? So­Piros dzseki, kék farmer, sze­líd mosoly. Megannyi társától el­térően, Hudák Tamás nem mar­cona ábrázatával rémiszti a csa­tárokat. A húszesztendős védő, amióta elkerült Nyíregyházáról, kiesett a látószögünkből. Ő is egyike volt azoknak, akik a nyári körforgásban Rakamazon kötöt­tek ki. Összefutván vele, hamar­jában a futballra terelődött a szó. — Eleinte úgy tűnt, maradok a Nyíregyházi FC-nél, ahol alig­hanem a kispadot nyomtam vol­na, vagy tán le se ültetnek oda. Kerestek Nagykállóból, majd szólt Szász Simon elnök, hogy Rakamazon biztos játéklehető­ség vár. Felmérve az előttem álló perspektívát, az NB Ill-as csapat­hoz igazoltam — közli a hátvéd. —Nem hunyt ki benned a lel­kesedés amiatt, hogy egy osz­tállyal lejjebb kellettfolytatnod? — Nem szégyelltem váltani, márcsak azért sem, mert Raka­mazon jó társaság jött össze, sok a fiatal, és erős csapatot akartak építeni. — Az ismerkedéssel sem so­kat bajlódhattál, hisz mások is veled tartottak. —Való igaz, Papp Tibi. Búzás és Marcsekvelem együtt érkezett. kan luxusnak tartják, hogy sep- regetőként szerepel, hiszen ott van helyette Drobni Miki. — Egy: ha valaki jártas a nemzetközi focivilágban, egy sor példát talál arra, hogy a ko­rábban előrébb játszó rutinos labdarúgót a sepregető posztján szerepeltetik. Ezt nem én talál­tam ki, csak alkalmaztam egy szerintem nagyon jó megoldást. Kettő: Drobni Miki a mezőny egyik legjobb emberfogó védő­játékosa, aki kényszerből sze­repelt középen. Meggyőződé­sem, hogy a mai védelmünk kiemelkedő képességű. Csak ebben az összetételben tudtam elképzelni, hogy legtöbbször mindössze két emberfogót sze­repeltessünk. — Sokan amiatt bosszankod­nak, hogy Bagoly miért nem ékként játszik, hisz nagyon jól fejel. — Nálunk a követő ék álta- lában Lukács, de az a taktikánk, hogy ő és Bagoly felváltva van­nak elöl. Meggyőződésem, hogy Gabinak a középpályáról is oda kell érnie a támadások befejezéséhez, és abban is biz­tos vagyok, ha levetkőzi kishi­tűségét, ez sikerül is neki. — A legelöl lévőkre is pa­naszkodnak néha a szurkolók. Például gyakran úgy tűnik, Domokos a kelleténél jobban fél a közelharctól, így sok lehe­tőség elhat. —Természetesen ha ilyet ta­pasztaltam, azt sohase hagytam szó nélkül. A másik tény, elöl többen is szóba jöhetnek, ez a verseny biztos, hogy serkentő­leg fog hatni. A szakmai kihívás érdekel — Nos, lassan végigvettük a kifogásokat. Maradt egy, az Ön személyével kapcsola­tos. Azt mondják, mindenről de Túróczi is játszott Nyíregyhá­zán. Ez megkönnyítette a helyze­temet. Az edzéseken is érződik a baráti szellem, felszabadult han­gulatban telik az idő, mivel a bo- hémság sem áll távol tőlünk. — Gyakori vendége vagy az NYFC mérkőzéseinek? — Elvétve megyek ki a stadi­egyediil dönt, és álláshalmozó. —Tudom, tudom. Én is meg­hallom ezeket a hangokat. Azt is mondják: „Tóth Jani ne szóljon semmit, úgyis száz­ezreket vesz fel!” Nos, koráb­ban a 14-es iskola tanára vol­tam, és mellette edzősködtem Nyírbátorban, akkor többet ke­restem. Most, bár sokan nem így gondolják, jóval százezer forint alatt van a havi fizetésem. Mióta edző is lettem a klubnál, semmivel sem kapok többet, mint korábban, viszont jóval többet dolgozok — elsősor­ban a szakmai kihívás miatt. Itt egy olyan jó szakember- gárda jött össze, amely ezzel a játékosállománnyal meg tud­ja valósítani a célokat. Ter­mészetesen kollégáimat is be­vonom a döntésekbe, de er­ről inkább őket kellene kér­dezni. —Nos, végezetül, mi az, ami Önnek nem tetszik? — Bizony, sok ilyen van. Például van olyan vezető, aki másfél éve megígérte, hogy évente húsz-harminc millió fo­rinttal támogatják a klubot. Most a fele is jól jönne. A fize­tésekre is egy-két nappal a ha­táridő előtt sikerül összeszedni — majdnem azt mondtam, összekunyerálni — a pénzt. Ennek ellenére az említett ve­zető szakmailag bírálja a mun­kánkat. Egyenesen irigykedem a tiszavasváriakra, ahol Su­lyok József és Dubcsák László összefogják a helyi erőket, és mindenki a klub támogatására siet. Mi még messze vagyunk ettől a helyzettől. A legjobban viszont azt szeretném, ha türel­met szavaznának nekünk a szurkolók. Ennek érdekében nemsokára meghirdetünk egy szurkolói ankétot. Révay Zoltán ónba. Most meg fogod kérdezni, mi a véleményem a csapatról. — Tévedsz. Inkább az érdekel, kint voltál-e a Kaba elleni mécs­esén, s ha igen, mennyire ütött szíven az, ami Barnával történt? — Nagyon sajnálom Mikit, egyúttal nagyon meglepődtem a közönség viselkedésén. Alapo­san kikezdték, pedig rendes srác! — Létezik visszaút Nyíregy­házára? — Hát... A mai napig nem tu­dom, mi az oka, ám a klub nem fizette ki a szerződéskötési pén­zem második részletét! ígérni már sokszor ígérték, viszont egyre csak húzódik az ügy. Nincs pénz — mondják, noha nem egetverő összegről van szó. Eddig nem jelentkeztek... Koncz Tibor Edzőváltás Baktán! Új edzője van a harmadosztály Tisza-csoportjában szereplő Baktalórántháza labdarúgócsapatának. Az eddigi tréner, Nagy András már nem egy nyilatkozatában célzott arra, hogy üzleti ügyei lekötik, ebből adódóan a játékosokkal való kapcsolattar­tás is hiányt szenved. Az ígért szezonvégi távozását megelőzve a hét elején felállt a kispadról, helyét Czipf Zoltán foglalta el. Az ifjúsági együttes mellett dolgozó szakember az őszi idényből még hátralévő három bajnoki mérkőzésre kapott megbízást. Hudák barátok között 'WMm- ók _________________________________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents