Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-22 / 274. szám
4 1995. november 22., szerda Belföld UJ KELET Horn (iyula a múlt hét végi fehérgyarmati lakossági fórumon Fotó: Bozsó Levél Állam Bácsinak! Köszönöm, hogy a legutóbbi levelemet már megtisztelte válaszával. „Látod — mondta az asz- szony — most már nem mondhatod, hogy nem törődik veled az öreg—bokros teendői ellenére. ” Az asszonyok már csak ilyenek. Nem látják át a helyzetet, és egyből lelkesednek... Méghogy maga jóléti államot akar! Bár ha a dolgok mögé nézünk, az állam nem is él rosszul, hiszen akkora székekben ülésezik a családi taft nács, hogy egynek az árából évekig el tudnám tartani a családomat. Nagyon szeretnék közel ülni a tűzhöz, mert — bár én a bútorokkal ellentétben faragatlan vagyok—a fizetésemet meg tudnám szavazni, képes lennék szirénázva közlekedni, ha egy jó vidéki buli miatt későn érkeznék haza. (Tudja, az asszonynak vesszőparipája a pontosság.) Vállalnék bármilyen igazgató- tanácsi megbízatást, több bizottságnak is szívesen lennék az elnöke, és emellett elfogadnék néhány alelnöki tisztséget is. Mikor néhány értelmes vidéki srácot elküldtünk Pestre szerencsét próbálni (a mi érdekünkben), még nem tudtuk, hogy gesztenyesütödét nyitnak. Valahonnan jó sok gesztenyét összeszedtek, mert még mindig csak a sajátjukat sütögetik. Igazán megkérdezhetné a fiúkat, hogy a miénkre mikor kerül sor. Drága Bátyám! Jó lenne, ha észbe kapna, és a jóléti állam helyett az állampolgárok jólétével foglalkozna. Azt mondja, hogy mindenki egyenlő, de én határozottan érzem, hogy vannak néhányon, akik egyenlőbbek nálam. A teherviselés is egyenlő, hiszen a milliárdos is körülbelül annyit adakozik, mint az éhbéren tengődő gyári munkás. (Ha egyáltalán adakozik — mármint a milliárdos.) Nagyon megtisztelt azzal, hogy állampolgárnak nevezett és fogaskeréknek. Utóirat nélkül és egyre jobban nyikorgó tisztelettel búcsúzom: a Jóska! Metamorfózis Vágynak a világon mindig mondások. Dívnak és elhalnak, vagy pediglen új — mélyebb — értelmet nyervén, bébetono- zódnak ékes édes anyanyelvűnkbe. Ez egy dolog, nem semmi — mondjuk — már aki mondja — azt kívánván kifejezni ezzel, hogy valami tényleg valami. Érthető ugye? Régebben, ha valakinek ajakán szüntelen panasz hallott, hát a fürdőkben alkalmazott kéjipari dolgozó hölgyekhez hasonlították, majd később lett a jó: baromi, állati, báró, dögös, csácsi és lácsó. Nehéz feladatot kapván ma azt húzósnak nevezzük, míg ami rossz, az ergya, gyetva s pusztulat. Hogy is mondjam? Mostanság, ha pórul jár a magyar, hát azt mondja, hogy „szív, mint a torkosborz”. Meglehetősen plasztikus maga a hasonlat, főleg, ha az emberfiának van valami halványlila gőze is arról, hogy ez a kistermetű ragadozó emlős mi fán is terem. Ha egyáltalán van ilyen. Maga a torkosborz kifejezés viszont szédítő mélységeket nyit az értelmezés lehetőségében, ha az ember szabadon kezeli a hangok összetételét. Bízvást remélem, hogy az alábbi röpke szókirakó ad olyan alapot eme „torkosborznak”, hogy örökkön-örökké nyelvünk egyik éke lesz. íme: torkosborz-borkostorz-bokrostorz. Hoppá! Ez volna az! A bokrostorz, amire gondolák. Ennek ugyanis van némi affinitása az alaptételhez — amitől „szívunk”! — tai — Pártvélemények az MSZP kongresszusáról Szőnyeg alatti ügyek Munkatársunk rövid telefoninterjúban érdeklődött: mit vár néhány parlamenti párt az MSZP novemberi kongresszusától? A kérdésekre adott válaszok alapján közöljük az alábbi összeállítást. MDF — Kulin Ferenc: — Az előjelek arra utalnak, hogy a Magyar Szocialista Párt a novemberben — azaz ezen a héten — rendezendő miskolci kongresszusán nem tudja majd megoldani a párton belüli feszültségeket. Az azonban egyértelműen várható, hogy ezek a feszültségek ez alkalommal nek szőnyeg alá söpörni a problémákat. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy azokat meg is oldják. Ellenkezőleg! A szőnyeg alatt lévő ügyek tovább fognak dagadni, erjedni, és ez rövidesen robbanáshoz fog vezetni. — Milyen következményekkel járhat ez a kormány munkájára? Slnökök az asztal mögött (Horn Gyula, az MSZP országos és dr. Kiss Gábor, a párt negyei elnöke) — nevesítésük folytán — tudatosodnak. — Várható-e, hogy a kormányzati munkában is érezhetőek lesznek ezek a problémák? — A kormányzati munka már másfél éve csak döcög. Ebben semmi új nem várható. — Véleménye szerint egyben marad a koalíció? — Szerintem januárig okvetlenül, ugyanis a koalíciós partnerek érdeke, hogy a költség- vetést átvigyék... Független Kisgazda Párt — dr. Torgyán József — Úgy tűnik, ezen a kongresszuson még sikerül az MSZP— Véleményem szerint a koalíció még ezen a télen szétesik. Ezt követően az MSZP néhány hét, néhány hónap alatt atomjaira hullik a pártot már kikezdő belső erózió következtében. Fidesz —Deutsch Tamás — A koalíciós kormány széteső és meghasonlott. Két mindent lerombolni képes erő is sújtja az MSZP-t. Egyik az MSZP végletes megosztottsága, a belső problémák, a másik pedig a kormányzati feladatok okozta nehézségek. Az MSZP olyannyira megosztott már, hogy belső vitáik is a nagy nyilvánosság előtt zajlanak. Véleményem szerint a kongresszus nem jelent majd nyugvópontot. A személyi kérdéseket most ugyan igyekszenek majd elkerülni, de ezek attól még nem oldódnak meg. A frakción belüli bizonytalanság, a felmerült személyi kérdések szintén azt bizonyítják, hogy a párt és a kormány súlyos ellentétekbe került, és önmagával szembesül. Ez nemcsak előjeleiben negatív, hanem jelenében is. A súlyos ellentétek immár nemcsak az MSZP—SZDSZ között húzódnak, hanem az MSZP—MSZP között is. Úgy tűnik, a napi kormányzás is megsínyli ezt, méghozzá sokkal jobban, mint régebben, az MSZP—SZDSZ vitákat. A pártot most már nemcsak a kormányzati munka okozta „mit” kérdése állítja választás elé, hanem felmerült a „hogyan” kérdése, és ez már központi kérdéssé, megosztó erővé is vált. KDNP — László Ildikó Bár a kongresszus napirendi pontjait, témáit magam is csak a sajtóból ismerem, mégis az a véleményem, hogy rendkívül figyelemre méltó politikai jelenségnek lehetünk majd tanúi. A beharangozott, majd elodázott személyi döntések, a párttagság polarizáltsága sok nyitott kérdést hagy maga után. Az MSZP-nek rendeznie kellene a sorait, hogy hiteles és egységes arculatú párt benyomását keltse. Ha a kongresszuson meg tudják akadályozni a széthúzást, ha a 209 képviselőt tömörítő frakció kohézis erejét megtalálják, akkor még van esélyük. Kétlem, hogy ez sikerülni fog. Bár például a Hajósi és a Nánási úti platformok mutatnak céljaikban átfedésekét, mégiscsak külön csoportosulásokról van szó. Ennek bizonyítéka a napokban megalakult új társaság is, amely csak gazdasági ügyekkel kíván foglalkozni. Mindez világosan mutatja, hogy az MSZP-n belül baj van a' szakszerűséggel, céljaikkal, eltökéltségükkel, ezért nincs egység. Véleményem szerint Miskolcon a miniszterek nagyon kemény kérdéseket kapnak majd. — Ón szerint meddig él a koalíció? — Ha szétbomlik, akkor csak a választás előtt. Az MSZP-nek kell a koalíciós partner, és mivel az SZDSZ-en kívül nincs ma olyan poltikai párt, amely az MSZP-vel koalíciós szerződést hajlandó lenne kötni, az MSZP a jelen koalíció fenntartásáért nagyon komoly árat fizet. A választások előtt azonban az SZDSZ érdeke a „tiszta arc”, hogy egyáltalán legyen választási esélye, ezért legkésőbb 1998 elején felbomlik a koalíció.-— Véleménye szerint egyben marad az MSZP? — Ha egy irányba mennének és jó vezetőik lennének, akkor volna esély rá. Jelenleg maga a tagság is látja a széthúzást. Nagy varázslat és véráldozat kell, ha komolyan veszik a kormányzati felelősséget. Palotai M essze-messze,' az Óperenciás tenger partján élt egy ember két fiával. Nem éltek rosszul, de egyre többet hallották, mennyivel gazdagabb világ van a nagy sivatag túloldalán. Addig-addig kínozta őket ez a gondolat, mígnem döntöttek. Eladták minden ingó ingatlanukat, csak annyit hagytak, amennyit egy szekérre felpakolhattak. Vagyonuk egy részét inkább elkótyavetyélték, csak mehessenek már. Végre eljött az indulás napja. Az ember befogta négy jó lovát a szekér elé, és megpattintotta ostorát. A lovak szemére ellenzőt tett, enélkül nem mentek volna neki a sivatagnak. ígért nekik odaátra márványpadlójú fűtött istállót, napi háromszori étkezésre tiszta búzát, és mindegyiknek saját állatorvost, csak menjenek. Elhitték, nekife- V____________ _____________ sz ültek. A nappalok egyre melegebbek, az éjszakák hidegebbek, a víz- és ételadagok napról napra kisebbek lettek. Az ember és két fia ezt nem érezte, alaposan bespájzoltak ételt, italt, takarót és napernyőt. Ók csak a hátralévő napokat számláltak. Az pedig csodálatosképpen mindig csak több lett, ahelyett hogy fogyott volna! A szekér egyre lassabban ment, mit volt mit tenni, az idősebbik fiú vette át a gyeplőt. Nem vált be a módszer. A jobb első ló kezdett először lázadozni, egyik reggel nem akart fölkelni. Fekvéshez elég az energiája, a ci- peléshez nem — mondta. Nem törődött vele a fiú, Ó tudta miért. A másik három megindult, a negyediket húzták magukkal. A szekér egyre lassabban döcögött, az út egyre hosszabb lett. Csökkent a fejadag, már csak azért nem feküdt le egyik ló sem, mert a kevés szénájáért jobban utálta társait, mintsem hagyta volna őket pihenni. Ha én beledöglök, ők is—mondogatták fogcsikorgatva. Az ember pedig ült fiaival a szekéren és röhögött. Ó tudta miért. Újra az ember vette kezébe az irányítást. Hiába volt nagy darab, már nem volt erő benne, de a kisebbik fiú erős kézzel tartotta apja könyökét. Persze így nehéz eldönteni, ki kormányoz, de a lovakat nem is ez érdekelte. Csak a csökkenő fejadag. Legközelebb a bal első unta meg, de akkor már a többi sem akart felállni. Megijedtek a szekeresek, ennek már fele sem tréfa! Ravasz tervet eszelt ki az ember. Mindnek ígért valamit —adni nem adott, csak ígért! —, amit a többiek aztán irigyeltek tőle. Tudta, hogy csak akkor áll meg a szekér, ha legalább három ló akarja. Márpedig, ha utálják egymást, nem állnak meg egyszerre! A bal első szája elé egy zabbal megrakott kosarat kötött a kocsirúdra, persze csak úgy, hogy el ne érje. így nem kellett az eddiginél több zabot kiosztani, a lázadozó pedig húzott rendesen. Vagy azért, mert elhitte, hogy egyszer eléri a kosarat, vagy azért, mert a többi nem hagyta megállni. A kisebbik fiú vállonveregette apját, és cinkosan rákacsintott. A szekér tovább döcögött, az ember pedig elégedetten ült a bakon. Ó tudta, miért. ^ Dojcsák Tibor _______________________/ A nagy menetelés
