Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-21 / 273. szám
UJ KELET Labdarúgás 1995. november 21., kedd 15 Megfáztak a fővárosi „fosztogatók”! Megnőtt-e az étvágy Vasváriban? Szombaton harmadik alkalommal érkezett Szabolcs- Szatmár-Bereg megyébe az ősszel a III. Kér. TVE együttese. Ezt megelőzően 4 pontot raboltak megyénkből a fővárosiak, csúnyán elbánva a Sényővel és „megmarva” a Tiszavasvárit. Nyíregyházán viszont zord idő fogadta a fővárosi „fosztogatókat”, de nem csak ezért fáztak meg (2-1)! — Ahogy várta Tóth János, remek szellemű, kúszó-mászó NYFC-t láthattunk. — Nekem egész ősszel jó szellemű csapatom volt, de amíg oda eljutunk, hogy mindig ilyen típusú vagy még ettől is sokkal érettebb játékot mutassunk, keményen, türelmesen kell dolgoznunk. A későbbiekben ezt a teljesítményt sokkal kevesebb ingadozással kell nyújtanunk. Eddig sem azzal volt a baj, hogy a társaság nem akart így futballozni, ennek sok összetevője volt. —Az első percekben meglepetésre lényegesen többet volt a labda a vendégeknél. — Akkor pozíciókeresés, párkeresés folyt a pályán. Az első félidőben a szél irreálissá tette a játékot, de 15—20 perc után mi vettük kézbe a történések irányítását. Idő kellett ehhez, elvégre rutinos gárdává volt az ellenfelünk. Amikor ennek felvettük a ritmusát, feljavultunk és sikerült a vezetést is megszereznünk. Maradéktalan taktikai fegyelemmel dolgoztunk, ami nem azt jelenti, hogy ez máskor nem így van, de még érni kell! — A nyíregyházi vezető gól után elég hamar válaszolt a Kerület, úgy tűnt, hogy nem is kellett ehhez nagyon erőlködnie. Hogyan látja ezt? — Nem azért egyenlített a Kerület, mert olyan nagyon akart! Mondtam a fiúknak, hogy „fogjuk” meg a labdát, tegyük türelmetlenné a fővárosiakat. Számítottunk rá, hogy kontrázni fognak és valóban így is tettek. Elismerem: a találatuk előtt észre kellett volna vennem egy apró taktikai dolgot. Karkuszra két ember játszott egyszerre, De- szatnik így maradhatott szabadon az egyenlítő gólnál. Ezt viszont utána már korrigáltuk. Játékunk ezt követően lett tak- tikusabb, okosabb, és ebben komoly szerepe van Bessenyei beállásának is. A Kerület a győzelemre hajtott, fellazult, innentől kezdve ízlett nekünk igazán a játék jellege — Bagoly találata is így született. Mindenesetre azt tartom fontosnak — és ez mutatja az erőnket is —, hogy 1-1 után tudtunk újítani, a cserékkel rá tudtunk tenni még egy lapáttal. — Kovács Imre — nemcsak gólja, gólpassza miatt — a mezőny fölé nőtt. Megoldódhat az NYFC középpályásgondja? — Biztos, hogy megoldódik! Kovács kitűnő produkciójának azért is örülök, mert a helyén egyre érettebben futbal- lozik. Es ott van még Bessenyei, akit eddig sérülése hátráltatott, de most már rendelkezésre fog állni. Most jön a téli felkészülés, biztos vagyok benne, hogy nagyon jó csapatunk lesz. — Némethet ismét lecserélte, és a döntés ezúttal sem örvendett nagy népszerűségnek... — Gyula elfáradt, nem bírt visszajönni a támadások után, az ellenfél így bátran jött fel a bal oldalon. Németh maga is szólt nekem, hogy cseréljem le. Helyére bement a friss Sir a, aki nem is játszott rosszul. — Tizenöt forduló kellett ahhoz, hogy rangadót nyerjen az NYFC. Ez a szombati délután már a tavaszi NYFC-t idézte? — 15 fordulóban 7 hazai meccsből 6-ot megnyertünk egy vereség mellett. Jövőre 8 lesz itthon... Otimistán tekintek előre, egyes-egyedül a hatvani pontvesztés fáj, az 5 vereségünket leírom, azokat viszszahozhatjuk tavasszal. A Városi Stadionban rendkívül hatásos játékot produkáltunk — ami elégedettséggel tölt el —, de idegenben sajnos nem mindig tudjuk ráerőltetni akaratunkat az ellenfélre. Egyelőre... Vasárnap remek játékkal, hazai pályán fektette két vállra a Gödöllő együttesét a tisza- vasvári gárda. Öt szép gól, rengeteg kidolgozott helyzet ez jelezte a hazai NB Il-es labdarúgók fölényét. Minden összejött tehát ahhoz, hogy a vasvári legénység szépen búcsúzon el a téli pihenő idejére a szurkolóitól. — Azt hiszem az idei legkönnyebb kilencven percet tudhatom magam mögött — állapította meg a mérkőzés után a hazai csapat sikerkovácsa, az edző Szikszói Lajos. — Kilencvenötben egyszer sem ülhettem ilyen nyugodtan a kispa- don. Most viszont igen, mert a csapatom úgy kezdett, ahogy mindig szerettem volna. A gyors gól azonban talán túlzottan is megnyugtatott mindenkit, ez látszott akkor, amikor körülbelül húsz percre visszavették az iramot a mérkőzés közepén a fiúk. Akkor éreztem, hogy megvan valójában a mérkőzés, amikor az első félidő lefújása előtt nem sokkal Erdei Csaba belőtte a második gólt. A játékosoknak a szünetben el is mondtam, úgy érzem, hogy most már nem lehet baj. Nyugodtanjátszhatnak. A második félidőt aztán úgy kezdtük, hogy mindenki számára egyértelművé válhatott: ezt a mécsesét megnyertük. — Mellesleg ez a győzelem akár négy pontot is érhet, hiszen a tabella első hét helyén nagyon szoros a mezőny. Mindenki tolakszik a dobogós helyre. Korábban a mi gólkülönbségünk volt a leggyengébb, most az öt góllal valamelyest javítottunk a pozíciónkon. — Abban, hogy az első félidő közepén leült a csapat, az is szerepet játszott, hogy elég gyatrák voltak a beadások. A csúszós talajon csak pontos labdákkal lehetett helyzetbe hozni a társat. Rosu, de inkább Erdei a rossz ütemű kiugratások miatt nagyon sokat futott fölöslegesen. Ón is így látja? — Ebben az összeállításban még sohasem játszottunk. Mindenképpen hiányzott Bohács és Lente. Kényszerűség miatt át kellett formálnom a csapatot. Horváth és Havelant inkább emberfogó, mint középpályás, de most ezen a poszton kellett játszaniuk. A beadások rájuk hárultak, elképzelhető, hogy időnként pontatlanok voltak. Maradjunk annyiban, hogy először játszott ebben az összeállításban így együtt a csapat. — Havelant Bétának az első félidő végén volt két szép távoli lövése... — Nekem meggyőződésem, hogy a távoli lövés a közönség számára többet ér, mintha valaki elcselezgetné a helyzetét. Mindig buzdítom a fiúkat, hogy lőjenek. — A bajnokság őszi küzdelmei ezzel lezárultak. Hogyan tovább? — Két hétig levezető edzést tartunk, amit az időjárástól és a sportcsarnok időbeosztásától függően vagy a teremben, vagy a szabadban tartunk. A játékosaink közül többen november végétől egy hónapon át különböző teremfocitomákon vesznek részt. Mindenkinek a súlyát feljegyeztem, január tizedikén — amikor megkezdjük a felkészülést a tavaszi szezonra — senkin sem lehet egy deka súlyfelesleg sem. — Ön nem fél attól, hogy a játékosai megsérülnek a teremfoci közben? (Fotó: Racskó) — Nem félek, de az tény: a harminc éven felüli játékosokat, akiknek sérülései voltak nem engedem pályára lépni. — Lesz-e játékosmozgás a télen Vasváriban? — Lényeges nem hiszem. Le fogunk ülni a vezetőséggel és beszélünk erről. Ha továbbra is az első hat hely valamelyikének megszerzése marad a célunk, akkor a jelenlegi játékoskeret alkalmas. Ha időközben megnőttek az igények, akkor változtatni kell egy-két dolgon. Mindenesetre nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy lényeges változás legyen a keretben. Száraz Attila Csiky F eledékeny „művészek”! Szomorújáték lett a vége. Méghozzá nagyon szomorú. Kecskeméti vereségével a tizenötödik helyre „szállt alá” a Sényő, ami nem jelent mást, mint hogy az újonc team félévi értesítőjét elégtelen kalkulus csúfítja. A KSC elleni betli már csak azért is elgondolkod- tatásra késztető, mert egy eleddig gyászosan szereplő legénység mért újabb (sokadik...) csapást Jávor Pál fiaira. — Nincs mit köntörfalazni, gyengén futballoztunk. A rosz- szabb kondícióban lévő hazai játékosok csúsztak-másztak, megszakadtak a győzelem érdekében, ellentétben a mi „művészeinkkel”, akik erről elfelejtkeztek. Aztán a KSC kulcsemberei — a két csatár —, a Siófokról érkezett Ozsváth és a volt tiszakécskei Bállá — minden trükköt bevetettek, hogy felpiszkálják védőinket, ami sikerült is nekik. Azt nem állítom, hogy nem akartak a fiúk, csak hát, nehéz úgy eredményt elérni, ha nincs nálunk a labda — elemezte hétfőn kora reggel a vereség okait Jávor mester. — Mitől van az, hogy amint hátrányba kerül a gárda, a játékosok magukat elhagyva feladják a mérkőzést? — Amilyen gólokat a Sényő kap... Néha az az érzésem, minden összesküdött ellenünk. Hihetetlenül balszerencsések vagyunk, hisz a kecskeméti sárdagasztásban nekünk volt több lehetőségünk, ám — és nem csak most —elképesztő szituációk után jutnak előnyhöz vetélytársaink. Ezek a dolgok demoralizálják a társaságot, tönkrezúzva azt a kevéske hitet is, amivel rendelkezünk. Ahhoz nem eléggé felvértezett a csapat, hogy sorozatban elviseljük ennek terhét. — Kecskeméten nem három pont veszett el, annál sokkal több. A riválistól elszenvedett vereség duplán számít majd a végelszámolásnál. — így is lehet mondani. Három pont veszett el, miután egy győztes meccsért ennyi jár. Ettől függetlenül az eredmény reális volt, mert a KSC soraiban vannak olyan labdarúgók, akik képesek eldönteni egy- egy találkozót — ezt ellenünk megtették. Ennek a kilencven percnek még lesz visszavágója, s akkor visszaadható a kölcsön.-— Miért nem lépett pályára Szikszói, akinek eddig jóformán bérelt helye volt a kezdő tizenegyben ? — Már pénteken útra keltünk, ő azonban nem jelent meg az induláskor. Vártunk, vártunk rá, csak nem jött. Senki nem tudta, mi van vele! Majd másnap reggel befutott Kecskemétre, ekkor viszont mit kezdhettem volna... Elfogadtam indokait — beteg édesanyját ápolta —, ám létezett volna más megoldás is. Sajnos azt kell mondjam: Szikszai rosszul tűri a kritikát, azt, hogy felemlegettem a hibáit! Más kérdés, hogy amúgy sem szerepeltettem volna. — Az utolsó két összecsapás elvesztésével kiesőjelöltként vághat neki a tavaszi idénynek a Sényő. Ez nagyban megnehezíti Jávor Pál további munkáját is. —„Nana”—mondtam. Óvatosságra intettem mindenkit akkor is, amikor szebb napokat éltünk. Ugyanakkora munkát kell elvégezni, mintha negyedik lenne a csapat. Ilyen szinten nincs különbség felkészülés és felkészülés között. Elsősorban is szemléletváltozásra van szükség! Tűrhetetlen, hogy hazafelé buszozva a játékosok nevetgéljenek egy-egy kudarc után, ahelyett, hogy magukba szállnának. Mert most ez történik! Nyilatkozzunk arról: ajándéknak tekintjük ezt az évet, vagy nem... Koncz Tibor Ha Diego Maradona elindulna az argentin elnökválasztáson, legalább egymillió szavazatra számíthatna. Ez derült ki a Pagina-12 című argentin napilap körkérdéséből. A 33 éves labdarúgósztár népszerűsége hazájában mindig is töretlen volt. Amióta pedig eltiltása után újra visszatért és a Boca Juniots csapatát a bajnokságban az élre vezette, az argentinok ismét feltétel nélkül rajonganak az „isteni Diegóért”. Argentínában egyébként nagy hagyománya van, hogy népszerű sportolók politikai pályára lépjenek, elég csak az egykori Forma- 1 -es autóversenyző, Carlos Reutemann példáját említeni, aki polgármester is volt.
