Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-21 / 273. szám
1995. november 21., kedd Gazdaság Hetvenhárom cég az egyszerűsített privatizációban Élénk érdeklődés mutatkozik az egyszerűsített privatizáció első listáján szereplő cégek iránt. Az eladásra kínált hetvenhárom cég tájékoztató anyagait már ötszáznál is több lehetséges befektető vásárolta meg. A szóban forgó privatizációs technika azt a célt szolgálja, hogy mielőbb magánkézbe adják azoknak a cégeknek az állami tulajdonrészét, amelyek saját vagyona tavaly nem haladta meg a 600 millió forintot, alkalmazotti létszámuk pedig a ötszázat. Az ÁPV Rt. igazgatósága a cégek vezetésének - ajánlata alapján határozta meg a minimálisan elfogadható árat. Both János, az ÁPV Rt. egyszerűsített privatizációs igazgatóságának vezetője az MTI tudósítójának elmodnta: az esetek többségében a menedzsment ajánlatánál alacsonyabb limitárat határoztak meg, mivel az érintett vállalatok többségének korlátozottak az üzleti lehetőségei, s gazdasági pozíciójuk sem a legjobb. Amennyiben a meghirdetett 73 cég nem kel el az első körben, következik az úgynevezett menedzserforduló. Ebben a szakaszban a cégvezetés irányítja és bonyolítja a magánosítást. Az első listán szereplő cégek sorsáról végül is az ÁPV Rt. a jövő év februárjában dönt. Ugyanakkor már dolgoznak a második listán, amelyet ötven cég felvételével nyitottak meg, de ez a jegyzék minden bizonnyal bővül. A második listát decemberben teszik közzé. Konferencia Megváltozott a hitelezők magatartása az utóbbi időben, ezt tapasztalják a bíróságok és a csődmenedzserek egyaránt. A hitelezők nem törekednek a megegyezésre, mivel ez nem áll érdekükben. A csődtörvény életbe lépése óta 27 511 felszámolási kérelem, és 5460 csődeljárás iránti kérelem érkezett a bíróságokhoz. A világhírű magyar bornak is vissza kell szereznie tekintélyét. A gazda nsmcsak a bort. de az értékesítés rejtvényeit is fejtheti Fotó: ABA UJ KELET Privatizációs miniszterek találkozója Megkezdődött hétfőn Budapesten a privatizációs miniszterek regionális találkozója. Polgár Viktor, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. szóvivője elmondta, hogy a tanácskozás zártkörű. A napirenden ugyanis olyan témák szerepelnek, amely nem minden tekintetben tartozik a sajtónyilvánosságra, s hasznosabb lehet az eszmecsere, ha a miniszterek egymás között cserélhetik ki tapasztalataikat. A találkozó ötlete Budapesten született, elsősorban abból a meggondolásból, hogy a régió privatizációs szakemberei meglehetősen sok tárgyalást folytatnak külföldön, elsősorban a fejlett országokban; ám az egymás közötti kommunikáció még számos kívánnivalót hagy maga után. A kezdeményezést meglehetősen nagy érdeklődés kísérte, ezzel magyarázható, hogy a meghívottak közül szinte mindenki képviselteti magát. A tanácskozáson részt vesznek Horvátország, Csehország, Moldova, Montenegró, Lengyelország, Oroszország, Románia, Szlovákia, Szlovénia privatzációs miniszterei, illetve vezető hivatalnokai. Albánia megfigyelővel képviselteti magát a tanácskozáson. Egyedül Kis-Jugoszlávia privatizációs vezetője nem érkezett meg a hétfői megbeszélésre. A tanácskozás plenáris üléssel kezdődött, de ezt követően a miniszterek, vezető szakemberek lehetőséget kapnak arra, hogy két- és többoldalú tárgyalásokat folytassanak. Az eszmecsere eredményeiről délután sajtótájékoztatón számolnak be. Ezer vállalati középvezető részére szervez az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium 1997 júliusáig az Éurópai Unió PHARE-prog- ramjának támogatásával továbbképzési programot. A költségekhez a PHARE 2,7 millió ECU-val, azaz 465 millió forinttal járul hozzá. Soós Károly Attila, az IKM politikai államtitkára emlékeztetett rá, hogy 1993-ban és 1994-ben a tárca hasonló programot már szervezett, ekkor 70 vállalat 50Ó képviselője vett részt a továbbképzésben. Franchise börze Budapesten Kétnapos franchise börze kezdődik kedden Budapesten, a Magyar Franchise Szövetség rendezésében. Az üzleti találkozó célja, hogy az érdeklődők megismerjék hazai és külföldi franchise vállalkozási lehetőségeket. Egyben lehetőség nyílik arra, hogy tárgyalásokat folytassanak a franchise hálózatok képviselőivel a rendszerekhez való csatlakozás feltételeiről — tájékoztatta az MTI-t hétfőn Kiss István, a Magyar Franchise Szövetség főtitkára. A főtitkár elmondta: az 1991 óta működő, jelenleg 70 tagot tömörítő szövetség feladatának tekinti a franchise hálózatok hazai elterjedésének elősegítését. A franchise lényege, hogy egy üzlethálózattal és piaci tapasztalattal rendelkező cég átadja arculatát, tudását és reklámlehetőségeit egy másik üzlet működtetőjének. A szövetség az ilyen típusú hálózatok elterjedése érdekében — a korábbi jó tapasztalatok alapján — második alkalommal rendez franchise börzét. Legutóbb 1993-ban volt hasonló esemény. A franchise hálózatok magyarországi térjedését jelzi, hogy a kiskereskedelmi forgalomnak mintegy 3-4 százalékát ily módon bonyolítják. A KSH adatait tekintve — melyek szerint idén az év hét hónapjában a kiskereskedelmi forgalom összesen 1,246 milliárd forintot tett ki —, a franchise forgalom tehát több száz millió forintos tételt jelent. A kukorica állami felvásárlása A Földművelésügyi Minisztérium Agrárrendtartási Hivatalának hétfőn az MTI- hez eljuttatott közleménye szerint a vonatkozó rendelet értelmében takarmánykukoricájukat azok a természetes vagy jogi személyek ajánlhatják fel állami felvásárlásra, amelyek vetésterületük nagyságát 1995. augusztus 31-éig a megyei földművelésügyi hivatalnál bejelentették, s árujuk megfelel az MSZ 12540-82 számú szabvány minőségi követelményeinek. A földművelésügyi miniszter, mint a közlemény rámutat, az 1995. évi termésű takarmánykukorica garantált áron történő állami felvásárlásával a Tartalékgazdálkodási Kht-t (1053 Budapest, Vámház krt. 4. Telefon: 118-2899, 118-5241, Fax: 118-6125) és a Hungária Közraktározási és Kereskedelmi Rt.-t (1055 Budapest, Báthory u. 3. Tel/Fax: 132-3999, 132-3998) bízta meg. Az 1995. évi termésű takarmánykukorica garantált áras felvásárlásában a minőség tanúsítására a 8/1995. számú FM-ARH közleményben szereplő laboratóriumok jogosultak. Felsorolásuk a MÉM Értesítő 1995. 12. számában olvasható. Több kutatót, kevesebb bürokratát! Most, hogy a költségvetési vita folyik, még a szokásosnál is gyakrabban halljuk: a szegény gazdaság nem képes elviselni, hogy közel egymillió ember dolgozzon az államháztartásban. Azt várják a pénzügyi és gazdasági ügyek mai irányítói, hogy mindenki értsen egyet azzal: csökkenteni kell a közalkalmazottak, elsősorban a pedagógusok és az egészség- ügyi dolgozók létszámát, hiszen miattuk van a nagy költségvetési hiány. Nézzük először a tényeket! A rendszerváltás óta 111 ezer fővel csökkent az államháztartásban dolgozók száma. Igaz, hogy elsősorban nem ott, ahol kellett volna. A kutatók és a katonák száma 40 százalékkal kevesebb, az oktatásban dolgozóké szerencsére esak 7 százalékkal. Ugyanakkor a közigazgatásban és a társadalombiztosításban dolgozó civilek száma 71 ezer fővel, azaz 46 százalékkal nőtt. Tehát, ha valahol laza a létszámgazdálkodás, az az államapparátus. Jogos az igény: mindenki először a saját háza előtt seperjen. Azt, hogy a létszámcsökkentést elsősorban a katonáknál kellett-e végrehajtani, nem minősítem, mert nem értek hozzá. Azt azonban megjegyzem, hogy minden bizonnyal ez volt a politikai szakértők számára a legegyszerűbb. Előnyünk: a szellemi tőke Egyértelműen negatív viszont a véleményem a kutatók számának drasztikus csökkentéséről. Amúgy is kevesen vannak, ráadásul ők hasznosabbak, mint a bürokraták. Éppen ott volt szorgalmas a törvényhozó favágók fejszéje, ahol nem faragásra, hanem ápolásra lett volna szükség! Ha valamiben komparatív előnyünk lehet a nálunk sokkal gazdagabbakkal szemben, akkor a szellemi tőke termelésében. Bár olyan jók volnának nemzetközi összehasonlításban a politikusaink, mint a tudósaink! Az államháztartásban dolgozók felét, 544 .ezer főt az oktatásban és az egészségügyben dolgozók teszik ki. 1989 óta az ő számuk sem nőtt, hanem 27 ezer fővel csökkent. A közigazgatásban dolgozókkal ne vegyük egy kalap alá az oktatási és az egészségügyi dolgozókat! Pedig még az állami bürokráciának nevezett első csoportban sem csak felesleges létszám van, hanem néhol súlyos hiány is. Kevés a rendőr, kevés a bíró. Ez jó a bűnözőknek, de nem jó az áldozatoknak, a rászedettek- nek. Annak meg éppen örülök, ha sokan tanítanak és sokan gyógyítanak. A tanítás a magyar társadalomnak, ezen belül a gazdaságunknak is az egyetlen nagy előnye! Mivel a szocializmus sokkal jobb oktatási rendszert és oktatási eredményeket hagyott ránk, mint amilyen gazdaságot, a lakosság képzettsége sokszorta magasabb, mint a bérszintje. Képzettségünk alapján bármikor lehetnénk az Európai Unió tagja, de a bér- színvonalunk alapján még évtizedekig csak sorba állhatunk. Csak arra utalok, hogy a mi pedagógusaink ötödannyiért „termelnek” azonos szellemi képességet a tanítványaikban, mint Nyugaton a kollégáik. Ezzel szemben az iparban és a mezőgazdaságban az ötödannyi bérszintűnk ellenére sem vagyunk versenyképesek. Mi lenne akkor, ha mi az olajat ötödannyi költségért tudnánk termelni, mint a világpiaci ár? Minden jelenlegi gazdaságpolitikusunk az olajipar fejlesztését tartaná a jövőnk kulcsának! Ezzel szemben ma a világgazdaságban nagyságrendekkel fontosabb a szellemi tőke, mint az energia ára. Mi ezt az egyetlen nagy komparatív előnyünket akarjuk leépíteni csak azért, hogy a költségvetési hiány a folyó évben 2 százalékkal kisebb legyen. A jövő kontójára? Az országban vészesen nő a halandóság, a pénzügyminiszter és nemzetközi tanácsadói pedig azon sopánkodnak, hogy sok az orvos és a kórházi ágy. Számomra nem érv az, hogy kisebb létszámmal és kevesebb költséggel is el lehetne végezni a munkát, hiszen tudom: a költségvetési szektorra nem azért volt és van szükség, mert hatékonyabb, mintha magán- vállalkozók csinálnák, hanem azért, mert egyelőre sem az oktatást, sem az egészségügyi ellátást, sem a börtönöket, sem a közutakat, és még sok minden mást nem szabad a piacra bízni. Még évtizedekig jobb lesz a költségekkel lazán bánó állami oktatás, mint a tökéletesen takarékoskodó piaci árakkal dolgozó magánoktatás. Hiszen a jelenlegi és a belátható jövőben prognosztizálható jövedelmi viszonyok között a tehetségek nagy többsége jelentős tandíjfizetés esetén nemhogy egyetemre nem kerülne, de analfabéta maradna állami oktatás nélkül. Mindezzel rá akartam világítani, hogy mennyire rosszul ítéli meg a jelenlegi politika a túlfoglalkoztatást az államháztartásban. A pénzügyi és gazdaságpolitika mai irányítói számára nem az a gond, hogy monetáris politikájuk másfél millió embert munkátlanságra kárhoztatott, hanem az, hogyan tudnak leépíteni és munkanélküliségbe taszítani pár tízezer rosszul fizetett pedagógust és orvost, egészségügyi dolgozót. Milyen politika az, amely nem számol az elkövetkező évekkel, csak a jelen gondjait kezeli?
