Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-02 / 257. szám
10 1995. november 2., csütörtök Ifjúság, művészet UJ KELET Első a szakmai képzés Mérhető az oktatás színvonala Mészáros Gábor keramikus- művész, a nyíregyházi művészeti szakközépiskola kerámia szakjának tanára. Alakrajzot, általános mintázást tanít és vezeti a kerámiaszakoktatói munkát. A meglehetősen nagy feladaton feleségével — aki maga is művésztanár — osztoznak. — Tanár úr! Mondjon elöljáróban néhány szót az iskola életéről. — 1991-ben érettségiztettünk először végzős tanulót. Egy szakiskola képzési szintje általában úgy mérhető a legpontosabban, ha a szakirányban tovább tanulók felvételi arányszámát vizsgáljuk a jelentkezők számának függvényében. Ez a szám nagyon hízelgő ránk néze, ugyanis tizenhat diákunk jelentkezett a művészeti főiskolákra, s közülük nyolcat fel is vettek! — Csak a szakirányban felvettekről van tudomásuk? — Nem. Nagyon jók a felvételi számaink Nyíregyháza egyéb felsőfokú tanintézeteibe is, így főleg a tanárképző főiskolára. Tudunk az egyetemistáinkról is. Egy végzett díszítőfestőnk filozófiát tanul, egy díszítőszobrászunk sikeres vállalkozó lett. — Hányán jelentkeznek önökhöz és hány tanulót tudnak évente felvenni ? — Évente átlag 140—150 gyerek jelentkezik, és közülük választjuk ki a legtehetségesebb huszonnyolcat, akiket felveszünk. — Milyen művészeti szakon oktatnak? — Jelenleg kilenc szakunk van. Ez a szám meglehetősen magas, mert Budapest kivételével a művészeti középiskoláknak négy szakjuk van. —Hány diák kerülhet be egy szakra egy évfolyamban? — A szakokra kétévente vesznek fel új diákokat, így értelemszerűen hét fő jut egyre. A kilencedik szak mindig változik. — Ha egy diák végez, milyen végzettségű lesz? — Az érettségi bizonyítvány mellett kap egy szakmunkásbizonyítványt is, amellyel általában azonnal el tud helyezkedni. — Hogyan éreztetik hatásukat az új gazdasági megszorítások a jelentkezők számát illetően? — Valóban van ilyen tendencia. Az idegen nyelveket főtárgyként oktató középiskolák és talán az új rendszerben működő (tehát nem 8 osztályos iskolák) együttesen rontják a felvételire jelentkezők arányszámát. Általában már kisgyermekkorban igyekeznek a szülők olyan irányban gondoskodni a gyerekek iskoláztatásáról, hogy a későbbiek során jogászok, menedzserek, nyelveket felső fokon beszélő fiatalok legyenek vagy pedig gyorsan jövedelmező állást szerezzenek. — Érzi az iskola a körülmények szigorodását? — Erről nem vagyok hivatott nyilatkozni, de az tény, hogy mi sem vagyunk kivételezett helyzetben... — Milyen a jelentkező gyermekek tudásszintje? — Jónak mondható. Az nem — illetve csak nagyon ritka és kirívó esetben — fordul elő, hogy ilyen okból eltanácsoljunk valakit. Inkább az történik meg, hogy sok lesz egyes diákok hiányzási óraszáma, s az ad okot a válásra... A beszélgetést követően kis sétát tettünk Mészáros tanár úr „birodalmában”. Elsőnek a gipszesműhelyt láthattuk, ahol a tervezéssel kezdenek. Készülnek itt ivóedénycsaládok, mok- kás, teáskészletek, kiöntők, falburkolólapok, vázák, virágtartóedények. A kész munkákat utána elemzik a diákok és a tanárok a tartalom és a forma funkcióelméletének szempontjaiból. A felkészülés része egyébként a történelmi gyűjtés is. A tanár úr elmondta, hogy itt az első a szakmai oktatás, a művészeti képzést a főiskolákra bízzák. Láthattuk továbbá egy eszterga prototípusát, amit a szakzsargon egyszerűen csak „berendezésnek” titulál, valamint a lassan már felújításra szoruló kemencét— aminek javításához szponzorokat keresnek —, valamint a kerámiázás lelkének számító, lábbal hajtható korongozót.
