Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-17 / 270. szám

8 1995. november 17., péntek Hirdetés UJ KELET i ! Fél évszázados lesz a baktai ÁFÉSZ A fődíj egy Suzuki Swift a nyereményakción Kincs Géza ...úgy gondolom, hogy a ná­lunk dolgozó több mint száz al­kalmazott jövője biztosított. A tiszta jutalékos bérezési forma bevezetésével lehetőség nyílt a jó teljesítmény kiemelkedő elisme­résére — mondja Kincs Géza, a Baktalórántháza és Vidéke' ÁFÉSZ elnöke. — Az ÁFÉSZ működési terü­lete 10 településre terjed ki. A központ Baktalórántházán van, a községek: Nyíribrony, Ramo- csaháza, Nyírkércs, Nyírjákó, Besenyőd, Levelek, Magy, Apagy és Nyírtét. E nyírségi táj­vidéken közel 20 ezer ember el­látásában veszünk részt, úgy ér­zem, továbbra is meghatározó jelleggel. Szövetkezetünkre döntően a kiskereskedelmi tevékenység a jellemző, ezen belül főleg élelmi­szer, ruházat és vegyes iparcikk forgalmazásával foglalkozunk. A vendéglátóipari ágazat új gazdasá­gi keretek között működik. Vala­mennyi üzletünket bérbe adtuk. A mezőgazdasági termékek felvásár­lása is új rendszerben történik. 1986-ban a korábbi Zöldért Válla­lattal közös társaságot hoztunk lét­re. Ezt később a körzetben műkö­dő termelőszövetkezetekkel együtt alapított Nyírségi Kft. váltotta fel. Az alaptevékenységen kívüli fel­adataink főleg szolgáltatás jellegű­ek, ilyenek például az építőipari és felújítási munkák. — Miképpen élték át az 1989- 90-es rendszerváltást? — Igyekeztünk az új követelmé­nyeknek megfelelő változásokat naprakészen nyomon követni. A legtöbb és legfontosabb felada­taink a szövetkezeti törvény végrehajtásából adódtak. Alap­szabályt kellett módosítanunk, és újraválasztottuk a vezetősé­get is. Jelenleg sokkal több a magánkézben lévő üzletek szá­ma, mint az elmúlt időszakban volt. Emiatt új üzletpolitika ki­alakítása vált szükségessé, a piaci körülményekhez igazod­va. —Mit jelentett ez konkrétan a gyakorlatban? — Leglényegesebb felada­tunk volt, hogy a beszerzési módszereinket alapvetően megváltoztassuk. Az ipari­gyártó cégeknél el kellett érnünk, hogy a részünkre adott kedvezmé­nyeket növeljék. Ezáltal árainkat úgy tudjuk alakítani, hogy ver­senyképesek maradhassunk a pia­con. A marketingmunkánkat is fej­lesztenünk kellett. Állandóvá tet­tük az akciók, bemutatók szerve­zését áruházainkban, üzleteinkben. Az 1991-92-es gazdasági évek voltak a legkritikusabbak szövet­kezetünk életében. Jelentős volt az árbevétel és az eredmény vissza­esése, lényegesen csökkent keres­kedelmi forgalmunk. Égetően szükség volt — a talpon maradá­sunk érdekében — új módszerek bevezetésére mind a beszerzés, mind az értékesítés területén. A magánszféra előtérbe kerülé­se mellett megjelentek hazánkban a kereskedelmi, multinacionális cégek képviseletei is. Részben emiatt, részben a jó nemzetközi szövetkezeti tapasztalataink alap­ján úgy gondoltuk, hogy az eddigi Fűszért- és beszerzési forma már nem felel meg számunkra. Úgy döntöttünk, hogy saját nagykeres­kedelmi hálózatot hozunk létre. Átállásunkat jelentős mértékben segítette és ösztönözte a Hajdú Szövker Rt. jó példája. Tapaszta­lataink felhasználásával, úgy ér­zem, sikerült a nagyobb buktató­kat elkerülni. Létrehoztuk — a töb­bi ÁFÉSZ-szel közösen — A Nyír- Pro-Coop Kft.-t. Örvendetes, hogy az ez évi 1,2 milliárd forintos ár­bevételi tervüket várhatóan jelen­tős mértékben túl fogják teljesíte­ni. A jó tapasztalatok mellett ugyanakkor a kft. tevékenységében hiányosságokat is felfedezhetünk. A jelenlegi áruválasztékot bővíte­ni kell, a szállítási tevékenységü­ket pontosabbá kell tenni. — Hogyan értékeli az 1995. évi tevékenységüket ? — A baktai ÁFÉSZ háromne­gyed évi árbevétele meghaladja a 313 millió forintot. Ez 44 millió forinttal több, mint a bázisidőszak­ban volt, 2,5 millió forintos nye­reséget értünk el. Forgalmunk és eredményességünk alapján szövet­kezetünk a megye élvonalához tar­tozik. — Optimista-e a baktalóránt- házi ÁFÉSZ jövőjét illetően ? — Úgy érzem, hogy nemcsak mi, hanem a többi szövetkezet is meghozta a legfontosabb intézke­déseket, megtette az elvárható lé­péseket fejlődése érdekében. Lét­rehoztuk az országos COOP keres­kedelmi üzletlánchálózatot. Meg­alakítottuk az iparcikkpiac integ­rációját is. A hálózatban megyén­ket 14 ÁFÉSZ 46 boltja képviseli. Mi a baktai és az apagyi ABC-áru- házakkal csatlakozunk a rendszer­hez. A biztos jövő reményében az elsők között kapcsolódtunk be az előkészítő-szervező munkába. Mindemellett jelentős mértékben számítunk saját nagykereskedelmi cégünkre, a Nyír-Pro-Coop Kft.-re is. Azt valljuk, hogy az ÁFÉSZ- ek csak egymással karöltve, szo­rosan együttműködve őrizhetik meg piaci részesedésüket. 1996 nemcsak az ország, hanem a mi ÁFÉSZ-ünk életében is nevezetes esztendő lesz. Ekkor ünnepeljük ugyanis megalakulásunk 50. évfor­dulóját. — Milyen akciókat, rendezvé­nyeket, bemutatókat szerveznek az elkövetkezendő időszakban? ■ — Most fejeződött be a máso­dik, COOP-üzletlánc által szerve­zett akciónk, e’hétenTHégítárt a közel száz árucikk engedményes értékesítése, melyet a megyei nagykereskedelmi kft. kezdemé­nyezett. Szervezzük az országos KARÁCSONYI ÁFÉSZ NAPOK rendezvényét is, december 4—9-e között. Nagyszabású nyeremény- akciót is tartunk november 1. és de­cember 23. között. A 3000 forin­tos értékhatár felett vásárlók között sok értékes tárgyat sorsolunk ki. A fődíj egy Suzuki Swift személy­gépkocsi lesz. A sorsolást 1996 elején tartjuk. — Milyen jelekből következ­tethetünk még arra, hogy a baktai ÁFÉSZ megfelel a tagság igényeinek a jövőben is? — 1995-ben a hosszú ideig szüneteltetett táp- és takarmány­forgalmazást ismét megkezdtük három településünkön. A fejlő­désjele az is, hogy Apagy on egy magánkézben lévő üzletet vásá­roltunk, melynek az eddigi for­galmazási adatai nagyon bizta­tók. 1996-ra és az azt követő évekre is körvonalazódtak már üzleti elképzeléseink. Szeret­nénk újabb üzleteket, áruháza­kat bevonni az országos és me­gyei COOP-hálózatba. 1996. jú­lius 1-től a MINI-COOP lánctí­pusba is szeretnénk üzleteket be­vinni. A hűtéstechnika tovább­fejlesztése is napirenden van. Szorgalmazzuk a korszerű szele­telőgépek és a sok információt nyújtó modem mérlegek beszer­zését. Ramocsaháza községben új élelmiszerüzletet szeretnénk építeni. Baktalórántházán a je­lenlegi raktárbázis helyére egy városképbe illő bevásárlóköz­pontot szeretnénk kialakítani. A tagsági igazolvány mellé vásárlási kártyát is kiadunk 1996-ban. Ez külön kedvezmé­nyek nyújtását teszi majd lehe­tővé valamennyi ÁFÉSZ számá­ra. Reméljük, hogy ezzel is jelentős megtakarításokhoz jut­tathatjuk vásárlóinkat. (X) A csődegyezségtől a PHARE-milliókig / „...Almomban sem mertem feltételezni, amit elértünk...” Rakodás közben a kft. dolgozói „Még egyszer nem tudnám ezt az egészet végigcsinálni, az biz­tos... megválasztásom pillanatá­ban azt sem tudtam — és rajtam kívül a tagság sem —, hogy a cégünk milyen állapotban van. Vakon vágtunk bele a munká­ba..., a bizonylatok feldolgozása során derült ki — a csődegyez­ségre készülve —,.hogy a szövet­kezet vagyona mindössze 18 szá­zalékot ér a hatalmas adósság fel- halmozódása miatt. Három év alatt a teljes elutasítástól eljutot­tunk a feltétlen bizalomig, én ezt óriási eredménynek tartom” — így összegzi mondanivalóját Fo­dor Lászlóné, a RAFAFÉM FA- és FÉMIPARI SZOLGÁLTATÓ KFT. ügyvezető igazgatója. — Rakamazon, 1951-ben ala­kult meg a Vegyesipari KTSZ 3—5 fős létszámmal. Többek kö­zött asztalosmunkát, szervizóra­és műszerjavítást, műszaki gumi­cikk, valamint vasipari termelő te­vékenységet végeztek. Az 1988- 89-es években a RAFAFÉM kima­gaslóan jól, eredményesen gazdál­kodott. Azonban 1990-re ez az eredmény 2,5 millió forintra csök­kent. 1991-ben már 19 millió fo­rint veszteséggel zárták a gazdasá­gi évet. Akkor indult — a 189 fős tagságból — a létszámleépítési fo­lyamat: 24 dolgozó lett munkanél­küli. 1992. január 7-én öncsődöt jelentett be a szövetkezet, majd ezt április hónapban megerősítette. Az akkori felső vezetőkből álló irányí­tói apparátus az alkalmazottak munkaviszonyát rendezetlenül hagyta, ezért 1992 nyarán a tagok megelégelték az áldatlan állapotot és összehívták a közgyűlést. Úgy döntöttek, hogy leváltják a megbí­zott elnököt. Attól kezdve elindult egy olyan folyamat, amely meg­nyugtatónak ígérkezett min­denki számára. — Milyen volt ez a sors­döntő közgyűlés? — Most, utólag azt mon­dom, hogy nagyon jó, akkor az volt a fontos, hogy megakadá­lyozzuk a vagyonátmentést, és mindenki megkapja a felmon­dásra járó munkabért és a tör­vényes végkielégítést. 1992. június 24-én új vezetőség ke­rült a szövetkezet élére. Akkor választottak meg megbízott el­nöknek. Az első és legfonto­sabb feladatunk volt a csőd- egyezség megkötése a hitele­zőkkel. A bizalom jeleként ér­tékelem, hogy 94 hitelezővel 1992. július 30-án sikerült meg­egyeznünk. A vállalt kötelezettsé­geinket — nem egészen két év alatt — teljes egészében teljesítettük. — Mit tettek azután? — Ezt követően mondtunk fel a dolgozóknak a törvényes előírások betartásával. Kifizettük a felmon­dásra járó bért és a végkielégítést. Gyorsan rendezni akartuk tenniva­lóinkat, és minél előbb megkezde­ni a termelést, amely már hosszú ideje szünetelt. Megkezdtük az át­alakulás előkészítését, amelyre a hitelezők a csődjegyzőkönyvben is köteleztek bennünket. A szövetke­zeti törvény 1992. decemberÁl­éig adott határidőt az új gazdasági forma bevezetésére. Tehát nem volt más választásunk, mint az át­alakulás. Tájékoztattuk a tagságot azokról a lehetőségekről, amelyek nem járnak pénzbefektetéssel, ugyanakkor az előírásoknak is megfelelnek. A szövetkezeti tör­vény lehetőséget adott arra, hogy a nevesített üzletrészt a tulajdono­sok a kft.-be apportként bevigyék. A tagság nagy része elfogadta a ja­vaslatunkat. Az év végén közgyű­léseket tartottunk: a tagság egyhan­gúlag megszavazta az új működé­si formát, s a tagságtól ismét bi­zalmat kaptam, megválasztottak a kft. ügyvezető igazgatójává. Úgy érzem, ezzel a beosztásommal nem éltem vissza. Munkatársaimmal mindent elkövettünk azért, hogy megmentsük a kft.-t a felszámolás rémétől. — 1995. december 4-én lesz három éve, hogy megalakult a RAFAFÉM FA- és FÉMIPARI SZOLGÁLTATÓ KFT. Az új veze­tők a megváltozott feltételek között gondoltak-e arra, hogy az eddi­giektől ekérő tevékenységet végez­zenek a jövőben? — Mára a profilunkat letisztítot­tuk, megszüntettük a veszteséges tevékenységeket. Csak fa- és vasi­pari munkákat végzünk. Nyitot­tunk egy faáruboltot, amely min­tatermi funckiót is betölt, itt lehet megrendelni azokat a termékeket, melyekre a lakosságnak szüksége van. A közületi és egyedi igénye­ket a legmagasabb szinten próbál­juk kielégíteni. Gyártunk típus és kívánság szerinti kivitelben külön­böző méretű nyílászárókat is. Egy PHARE-pályázat elnyerésével lé­nyegesen korszerűsíteni tudtuk a megmunkáló, gyártó gépparkun­kat. Ez tette lehetővé a széles vá­lasztékú termékcsalád gyártásának a lehetőségét. Nagyon lényeges, hogy a különböző méretű ablako­kat a piaci áraknál olcsóbban fog­juk értékesíteni. — Vállalnak-e jelenleg is bér­munkát? — Természetesen igen. 1993- ban bérmunkával tudtuk csak el­kezdeni a termelést. Vasipari rész­legünk jelenleg — bérmunkában — hídkorlátokat, fémépület-szer- kezeteket stb. gyárt. — Milyen a cég szakember-el­látottsága? — Úgy érzem, hogy a felsőbb szintű vezetés szakmailag meg­felelő színvonalon el tudja Játni feladatait. — A kft. épületein más cégek feliratait is olvashatjuk... — A területünkön lévő ingatla­nok a kft. tulajdonában vannak. Ezek bérbeadásával szeretnénk a kihasználtságukat növelni, a bevé­telünket gyarapítani. Mindannyian tudjuk, hogy a megyénkben igen magas a munkanélküliségi ráta. Ezen úgy igyekszünk a magunk módján enyhíteni, hogy helyisége­ket adunk olyan cégeknek, ame­lyek a helyi munkanélkülieknek álláslehetőséget ajánlanak fel. —A létesítményeiket teljes egé­szében kihasználják? — Még van tartalékunk, kiadó egy üzemcsarnok — darupályával —, mely gyártó és kereskedelmi te­vékenységre egyaránt alkalmas. — Úgy hallottam, hogy me­gyénk oktatási és képzési program­jába is bekacsolódtak. — A nehéz gazdasági helyzet­ben minden olyan lehetőséget meg kell ragadni, amely a cég fejlő­dését, talpon maradását elősegíti. Ezek közé tartozik a különböző pályázatokon elnyerhető pénzek megszerzése is. Az első sikeres kí­sérletünk a munkahelymegtartó támogatás megszerzésére irá­nyult. A PHARE-pályázat 9,6 millió forintos összeggel indult, amiből sikerült 6 millió forintot elnyernünk. Ebből egy 15 fős átképzési program lebonyolítá­sát vállaltuk. A Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Munkaügyi Központ segített bennünket. Az 500 órás tanfolyam elvégzése után az átképzett hallgatók főállásban nálunk dolgoznak majd. — A kft. megalakulása óta eltelt három év. Gondolt-e az induláskor arra, hogy eljutnak viszonylag gyorsan a jelenlegi szintre? — Álmomban sem mertem feltételezni, hogy ez a kis csa­pat — amely összeállt a RAFAFÉM megmentésére — ilyen rövid idő alatt rendezi a 29 millió 326 ezer forint nagyságú tartozását. Emellett komoly fej­lesztéseket, beruházásokat is el­indítottunk. Átképző tanfolya­mokat szerveztünk. Üzleti kap­csolatokat építettünk ki. Ugyan­akkor az előző évhez képest — szeptember 30-áig — harminc százalékkal sikerült növelni ár­bevételünket. — Gondolom, ez a dolgozók munkabérén is érezhető. — Nem terveztünk bérfejlesz­tést 1995. évre. Ennek ellenére az árbevételünk növekedésével egyidejűleg emelni tudtuk dol­gozóink munkabérét is. Szep­temberi adatok szerint az átlagos növekedés 25 százalékos volt. (X)

Next

/
Thumbnails
Contents