Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-17 / 270. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. november 17., péntek Gazdagodó infrastruktúra, szegényedő lakosság Cél a munkahelyteremtés A zsaroló marad, a sértett távozott! „... a lányotokat elraboljuk” (Folytatás az 1. oldalról) A hosszú távú fejlesztési alapcélt a magas szintű életminőség kialakításában határozták meg, ennek összetevői a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlettség, valamint a szociális biztonság és a tervezhető jövő. Dr. Veress József, a Magyar Közigazgatási Társaság elnöke vitaindítójában elmondta, néhány évvel ezelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar gazdaság legyen attraktív, de ne látsszon prostituáltnak. A jelenlegi álláspontok szerint csöppet sem tűnik vonzónak a magyar üzleti élet, viszont prostituáltnak annál inkább. Szerinte pozitív imázst kellene kialakítani, s ezen arculat kialakításában egységesnek kell mutatkozni. A koncepcióval kapcsolatban kifejtette, hogy látszik: a készítők hittek munkájukban és mesterei hivatásuknak. Dr.Veres Pál, a Művelődési Minisztérium osztályvezetője szerint a programok akkor működnek igazán, ha emberre találnak. Meg kell találni azokat, akik tenni akarnak a megyéért. Fontosnak tartja Szabolcs- Szatmár-Bereg megye határ mentiségének kihasználását, hiszen Kelet és Nyugat találkozásában kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok rejlenek. Elmondta, hogy meggyőződése, a szabolcsi emberekben van egy „drive”, ami bizonyításra készteti őket. Úgy érzi, ettől sikeresek a megyénkbeli emberek. Seres Antal, a megyei önkormányzat alelnöke szerint a koncepció tovább éléséhez nem férhet kétség. Kiemelte az információs, valamint az egységes megyei egészségügyi központ kialakításának gondolatát. Azonban úgy érzi, kisebb hangsúlyt kapott a közlekedés fejlesztése, és hozzátette, hogy a kereskedelemre több figyelmet kellene fordítani. Mádi László közgazdász, országgyűlési képviselő elmondta, hogy az utóbbi néhány évet jól használták ki a települések önkormányzatai. Utat építettek, befejezték a gáz-, víz- és telefonhálózat kiépítését. A megyében fejlett infrastruktúra alakult ki, a legközelebbi célt a munkahelyteremtésekben kellene meghatározni. Kifejtette, hogy a magas szintű életminőség-programnak számára teljesen semleges jelentése van. Ez az ország bármelyik területére vonatkozik. Szerinte fontos, hogy sajátos programokat alakítsunk ki, amik egyedivé teszik a koncepciót. Olyan dolgokat kell kialakítani, amik segítik a lokálpatriotizmus létrejöttét. Dr. Illés Iván közgazdász a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutató Központjának tagja. Pozitívan értékelte, hogy a koncepció mindenkihez szól és lehetőség volt arra, hogy bárki bekapcsolódjon a munkába. Sajnálta azonban, hogy a megyei elemzések kurtára vannak fogva és kevésbé tűnnek ki a megyei sajátosságok. Cáfolta, hogy a régió leszakadt, illetve lemaradt volna az ország többi területétől. Ám szerinte sem fér ahhoz kétség, hogy e gazdagodó infrastruktúrában egyre szegényedő lakosság él. A fórum végén újra Róka László vette át a szót, megköszönte, hogy érdemleges vita alakult ki, amelyet hasznosítani tudnak a koncepció végleges kialakításában. Elmondta, a problémát az jelentette, hogy a megyebeli szakemberek félnek prioritásokat meghatározni, pedig szükség van út- és módszer-meghatározásokra, amelyeken el lehet indulni. Kozma Ibolya (Folytatás az 1. oldalról) A nyíregyházi négygyermekes családanyának ez kijutott, hangja még mindig remeg a félelemtől, a dühtől, ha visszagondol arra a levélre, amit pár nappal ezelőtt dobott be a postaládájukba valaki. Azóta a „valaki” személyére fény derült, az ügy meg tovább bonyolódott, és nincs vége... Az elmúlt napok eseményeitől feldúlt, kisírt szemű asz- szonyt 15 éves lánya társaságában találom, aki pityeregve tekint maga elé, míg édesanyja feleleveníti a történteket. — A múlt hét csütörtökön délelőtt a postaládában találtam egy levelet. Majd, amikor felbontottam és elkezdtem olvasni, illetve a mellékelt „illusztrációkat” megláttam, úgy megdöbbentem, hogy kis híján elájultam. — Mi volt a levél tartalma?-— Az első oldalon egy zsarolás volt. Ennek a lényege: ,Újjel egy órakor, ha kétmillió forint nem lesz meg, akkor meghaltok, a lányotokat elraboljuk. Mindent tudunk róla. Ha elraboltuk, meg is erőszakoljuk...” A másik oldalon meg ocsmá- nyabbnál ocsmányabb rajzok, illusztrációk voltak, amit nem lehet elmondani. Azt látni kellett! —Korábban kaptak már ehhez hasonló levelet? — A család még nem kapott ilyen levelet, de most kiderült, hogy a lányom szeptember elején kapott hasonlót, amit nem mert megmutatni. — Az a levél nem zsarolt semmivel, csak tele volt mindenféle mocskos képpel és szöveggel. Nem akartam anyuékat idegesíteni vele, nem foglalkoztam a dologgal, össze is téptem, de azóta is szinte naponta zaklatott az a bizonyos „valaki”, és szexuális ajánlatokat tett — szólt közbe lesütött szemmel a lány. — Mi történt a mostani levél után? — Ösztönösen az Élelmi- szeripari Szakmunkásképzőbe mentem, ahová a lányom jár, és megkerestem az osztályfőnököt. Őt is megdöbbentette a levél tartalma. Mondott is egy nevet, hogy ezt ki tehette. — Ha jól értem, amikor elment az iskolába, gyanította, hogy a lányának valamelyik osztálytársa lehet a levél írója? — Igen. Ennek is megvan a magyarázata. A lányom társaságba, szórakozóhelyekre nem jár. Elmegy az iskolába, és a legrövidebb úton hazajön. Aztán a családban, a rokonságban nincs olyan, aki ilyen ocsmányságot művelne. Az írás és az említett tartalom valahogy azt súgta, hogy nem felnőtt a tettes, annak ellenére, hogy csúnya világot élünk. —A gyanúja beigazolódott? — Az iskola után hazamentem, és kérdeztem a lányomat, hogy nincs-e olyan az iskolában, aki veled csúnyán beszél, vagy állandóan zaklat? A gyerek erre azt mondta, hogy van egy ilyen osztálytársa. Ekkor megmutattam a levél egy részét. A lányom, amikor megtekintette, azt mondta: — „Anya, ez F. Gábor (17) írása, azt a szeptemberi ocsmány levelet is ő írta.” Ezután elmentem a rendőrségre, és a feljelentést megtettem. — Mi történt pénteken? — Reggel bementem az iskolába. A tanárok előszedtek négy gyereket, de tagadták, hogy bármelyikőjüknek is köze lenne a levélhez. Azt mindannyian elismerték, hogy a lányomat zaklatták. Megkérdeztem tőlük, miért? Azt válaszolták, hogy azért, mert látszik rajta, hogy rendes családból való, és szerény, csendes... Végül bejött az igazgató úr, és az ottlévő négy dolgozat és a zsaroló levél alapján azonnal beazonosította, hogy F. Gábor lehet a tettes. A gyereket kivitte egy másik szobába, majd rövid idő múlva visszajött, és közölte velünk, hogy F. írta a levelet, a gyerek bevallotta. Az igazgató ezután azt mondta a fiúnak, menjen haza, mert ez bűnügy. — Mindaddig fel van függesztve, míg a bíróság az ítéletet meg nem hozza — mondta az igazgató. Hozzátette, hogy addig iskolába sem jöhet. Ezután közöltem a rendőrséggel is, hogy a tettes megvan, de ekkor már ők mindent tudtak. — Hogyan folytatódott az ügy? — Hétfőn délután kihallgatásra mentünk a rendőrségre. Ott a százados úr azzal fogadott, hogy a gyerek apja feltétlenül beszélni akar velem. Erre én azt válaszoltam, hogy a gyerek apjával nekem semmi tárgyalni- valóm nincs. Végül csak rászántam magam a beszélgetésre. Az apa azzal fogadott, hogy a gyerekkel nem tud mit kezdeni, ez egy csavargó, meg buta, két értelmes mondatot sem tud mondani... Most akkor ő mit tegyen? Aztán próbált olyan irányba elterelni, hogy vonjam vissza a feljelentést. Ezt természetesen nem tettem meg. Kedden a lányom sírva jött haza az iskolából. Elmondta, hogy F. Gábort visszavették. Nem akartam elhinni, hiszen az igazgató előttem és más tanárok előtt mondta pénteken, hogy felfüggeszti a gyerek tanulmányait. A lányom kijelentette, ha F. marad, akkor ő nem hajlandó ebbe az iskolába tovább járni. Szerdán találkoztam az igazgatóval, és kérdeztem tőle, valóban igaz-e, hogy F.- et visszavették az iskolába. Visszavettük — válaszolta —, mert mi van akkor, ha a bíróság csak olyan ítéletet hoz, hogy na-na. Akkor esetleg egykét hónapot kimarad a gyerek az iskolából — kaptam a választ. Erre én kijelentettem, hogy akkor a lányomat elhozom az iskolából. Erre ő azt válaszolta, hogy ezt írásban kéri. Csütörtökön reggel írásban közültük az igazgató úrral, hogy a másodéves tanuló lányunk november 15-én megszakítja tanulmányait. Indokainkat is részletesen leírtuk. A gyerek nem tud ebbe az iskolába tovább járni, azok után, amiken keresztülment, és ráadásul továbbra is egy osztályba járna F.-el, mintha semmi sem történt volna... Elhatározásunk végleges, annak ellenére, hogy az igazgató nem vette át tőlünk a levelet... A rendőrségen Torna Sándor százados, a nyíregyházi városi kapitányság életvédelmi alosztályának vezetője foglalkozik az üggyel: — A különös ügyet nem lehet gyerekcsínyként kezelni. Egy ilyen vagy hasonló levéllel családokat lehet tönkretenni. A gyanúsított F. Gábor demecseri lakos elismerte, hogy ő írta a levelet. A kihallgatáson elmondta, hogy egy videofilmből vette az ötletet. A sértett lány osztálytársába szerelmes hosszú ideje, de nem tudja vonzalmát másképpen kifejezni! Csak a figyelmet akarta felhívni magára. Semmi más szándéka nem volt. Azt hitte, hogy a levelet a lány eldobja, nem veszi komolyan. — Mi lesz az ügy folytatása? — A vizsgálat még tart, közben pszichológiai vizsgálatot is elvégeztetünk a gyermeken, és ha szükséges, akkor elme- szakértői véleményt is kérünk. Ha mindez megvan, akkor zsarolás bűntettének kísérlete miatt az ügyet megküldjük a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség fiatalkorúakkal foglalkozó ügyészének. Halász Zoltán, az iskola igazgatója nem örült a látogatásomnak. Előbb visszautasított minden nyilatkozatot, majd röviden a következőket mondta: — Az iskola vezetése úgy döntött, hogy megvárják a bíróság végleges döntését, és csak akkor határoznak a gyerek sorsa felől. Ha a bírósági végzés olyan lesz, akkor esetleg eltanácsolják a gyereket. Addig járhat az iskolába. Úgy látják, a szülői háttér biztosíték arra, hogy a gyerek folytathatja tanulmányait. — Mi a véleménye arról, hogy a sértett lány és szülei úgy döntöttek, emiatt a gyerek itthagyja az iskolát? — A lánynak nem kell elmenni az iskolából. Rosszul teszik a szülők, hogy így döntöttek... Fullajtár András Tüntetés után, sztrájk előtt(?) Szerdán Budapesten több tízezer pedagógus tüntetett a Roosevelt téren és a Parlament előtt, közöttük voltak a szabolcsi közalkalmazottak is. Három tanárt kerestünk fel, és az okokról, illetve az egész rendezvény hangulatáról kérdeztük őket. Nyíregyháza-Sóstóhegyen kis iskola működik. A tantestületből Fábián Nórát, a PDSZ helyi titkárát és Tamás Zoltán testnevelő tanárt kérdeztük: — Milyen hangulatban zajlott le a demonstráció? •— Nagyon fegyelmezetten és elszánt hangulatban tüntettünk. Meglepően sokan voltunk, és ilyenkor óhatatlanul is odakeverednek olyanok is, ekik csak a balhé kedvéért jönnek el. Most ilyet nem tapasztaltunk, nem voltak provokatőrök közöttünk. A Roosevelt tértől a Parlamentig közel egy óra alatt ért át a tömeg. Úgy tapasztaltuk, hogy az utca népe is szimpatizál velünk, mert semmilyen ellenséges hangot nem hallottunk. Inkább rokonszenvüket nyilvánították ki. — Mi váltotta ki önökből, hogy a polgári engedetlenségnek ezt a formáját választották? — Az már közhelynek számít, hogy a pedagógusok egyáltalán nincsenek megfizetve. Az elmúlt két évben hatszázalékos béremelést kaptunk, miközben az infláció a hatvan százalékot is meghaladta. Ma egy pedagógus házaspár két gyerekkel, ha csak a fizetésére számít, még a létminimumot sem éri el. Nálunk is akad olyan házaspár, akik havonta közösen harmincezer forintot visznek haza. Mire a közüzemi díjakat, a csekkeket, az ebédjegy árát befizetik és más kötelezettségeiknek is eleget tesznek, egy hétre ele- g e n d ő kosztpénzük sem marad. —Mivel tudja ma egy pedagógus kiegészíteni jövedelmét? — A többségnek szinte semmilyen lehetősége nincs. Néhá- nyan magántanítványokat fogadnak — főként a matematika és az idegennyelv szakosok — vagy a rajzosok illusztrációkat készítenek. Tudok olyanról, aki bérmunkában vasal, vagy üzleteléssel egészíti ki a keresetét. — A tanárok délelőtt letudják a kötelező órájukat, és szabad az egész napjuk. Milyen más teendőjük akad még? — Ki kell javítani a dolgozatokat, fel kell készülni a másnapi órákra, az osztályfőnökök rendszeresen látogatják a családokat, különösen a veszélyeztetett gyerekeket. — A felsőfokú oktatási intézmények tanárai sincsenek köny- nyebb helyzetben. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola matematika tanszékéről ár. Fi lep László tanár úr is tüntetők között volt. Mint matematikus könnyen kiszámolhatta, mennyivel csökkent a pedagógusok reálbére az elmúlt időszakban. Mire lenne elegendő a 25 százalékos béremelés? — 1992-ben vezették be a közalkalmazotti bértáblázatot Akkor 8000 forintos alapszorzóval számoltak. Azóta egyszer emeltek rajta ötszáz forintot, bár az akkori ígéret úgy szólt, hogy a mindenkori minimálbérhez igazítják az alapösszeget. Jelenleg messze elmarad a bérnövekedés az inflációtól. A 25 százalékos béremelés csak arra elegendő, hogy megállítsa a további el- nyomorodást. Dr. Filep László — Szabó Zoltán államtitkár a minap a televízió nyilvánossága előtt jelentette be, hogy az ígért 25 százalékon felül további emelésre keresik a lehetőséget. Egy magas rangú minisztériumi tisztviselő szava nem elegendő önöknek? — A feltételes módot nem szeretjük, hisz már a kijelentő módban sem bízunk. Az pedig semmilyen biztosítékot nem jelent, hogy egy államtitkár mondta. Mi lesz, ha holnap kirúgják? Ki kérheti majd rajta számon? — Úgy tudom, hogy a tanárképző főiskolán nyáron elbocsátások voltak, és más megszorító intézkedéseket is hoztak. Van-e összefüggés a nyári és a mostani események között? — A létszámleépítésekkor inkább a pótlékokat vonták meg az oktatóktól, hogy kevesebb embert kelljen elküldeni. Ma sem tisztázott, hogy jogos volt-e a nyelvpótlékok és a különböző címek után járó juttatások megvonása. — A tüntetés szónokai milyen irányban próbálták hangolni a tömeget? — A szakszervezeti vezetők tömör mondandója ösz- szehangolt sztrájkakciókat helyezett kilátásba. Fekete Tibor Fábián Nóra és Tamás Zoltán
