Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-16 / 269. szám
8 1995. november 16., csütörtök Moletteknek Källfägr, UJ KELET // Őszintén az elhízásról Az étkezésben nem pont ez a követendő példa Aki többet eszik, mint amennyit szervezete igényel, az hízik. Semmi sem szól amellett, hogy az elhízás csak a hibás anyagcsere következménye. Sokan azzal nyugtatják magukat, hogy a kövérség öröklött tulajdonság. Ez sem igaz teljes mértékben. Az elhízást nem öröklött anyagcse- rezavar okozza, hanem a szülők, nagyszülők helytelen étkezési szokásai, amelyeket a gyerek is elsajátít. Valóban helytálló a gondolat, hogy dundi gyerekből kövér felnőtt lesz. Az elhízott embereknek kevesebb esélyük van a hosszú életre, mint a normális súlyú- aknak. Sokan úgy vélik, hogy a túlsúly csak kozmetikai vagy esztétikai kérdés. Ezzel szemben tisztában kell lennük azzal, hogy nincs testünknek egyetlen olyan szerve sem, amelyet az elhízás ne terhelne meg. Megnövekszik a cukorbetegségre való hajlam, könnyebben betegednek meg az erek, gyorsabban kopnak a túlterhelt ízületek, emelkedik a vérnyomás. Vagyis túlsúlyosnak lenni már önmagában is fél betegség. Ám a molettség még nem sorolható ebbe a kategóriába, de könnyen gondot okozhat, ha nem őrizzük meg vonalainkat és elhízunk. A terített asztal mellett nemcsak az a kérdés, hogy miből és mennyit eszünk, hanem a hogyan és mikor is érdekes. A legnehezebb a helytelen étkezési szokások megváltoztatása és a megfelelő táplálkozási ritmus kialakítása. Az embernek energiára van szüksége, hogy fenntartsa életműködését. Ezt az energiát a táplálékokból szerezzük meg. Ha az ennivaló elég a testben, energia lesz belőle. Ezenkívül szervezetünknek más tápanyagokra is szüksége van, így például fehérjére, vitaminokra, ásványi sókra, nyomelemekre és vízre. Mi tehát a teendő, hogy ne szedjünk fel felesleges kilókat? Egyszerű, de többféle. Az ésszerű és egészséges étkezés alapszabálya, hogy a táplálékfelvétel arányban álljon a szükséglettel. De nehogy azt higgye bárki, hogy csak a szükségletet kell szem előtt tartani! Nemcsak az fontos, hogy mit eszünk, hanem az is, hogyan emésztjük meg. A jó étvággyal megevett étel „vérré” válik, de a kelletlenül legyűrt élelem rosszul emésztődik, és felhasználatlanul távozik szervezetünkből. Már az étel látványa és illata kiválthatja az emésztőnedvek termelődését. Természetes tehát, hogy az étvágygerjesztő tálalás és az ízléses terítés a gyors és jó emésztés feltétele. A fehérje a szervezet legfontosabb építőanyaga. Az ételekben található fehéijéket a gyomor, a hasnyálmirigy és a bél emésztőnedvei aminosavakra bontják le. Ezekből készíti szervezetünk — miután felszívódtak — a számára szükséges fehérjéket, amelyekből sejteket, szöveteket épít. A felnőtt ember napi fehéijeszük- séglete általában 70—90 gramm. A vitaminok a szervezet belső szabályozásának nélkülözhetetlen alkotórészei. Napi igényünk minimális, de ha valamelyik vitaminból hosszabb időn át nem megfelelő az ellátásunk, vitaminhiányos állapot alakulhat ki. A zöldségek és főzelékek számos vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak s szerencsére telítenek is. Ha kisebb mennyiségben eszünk belőlük, utána jóllakottnak érezzük magunkat. Lehetőleg ne együnk olyan ételeket, amelyekben sok a szénhidrát! Pedig a legjelentősebb energiaforrás a cukor. A napi energiaszükséglet 60 százalékát ebből fedezzük. Embertársaink többsége állandóan eszik valamit. Nagyon sokan süteményt, cukorkát vagy más, szénhidrátot tartalmazó készítményt nassol. A fölösleges szénhidrát zsír formájában elraktározódik, tehát hizlal. Legkönnyebben az észrevétlenül csipegetett édességek gyarapítják kilóinkat. A zsiradékoknak is kétféle szerepük van életműködésünkben. Egyrészt a sejtek nélkülözhetetlen alkotórészei, másrészt energiaraktárokként szolgálnak. Tehát bizonyos mennyiségű zsírtartalékra feltétlenül szükségünk van. Állati és növényi eredetű zsiradékokat ismerünk. A növényi olajok élettanilag értékesebbek a bennük lévő többszörösen telített zsírsavak miatt. Ezekre szervezetünknek éppúgy szüksége van, mint a vitaminokra. Mi az egyik legfontosabb alapszabály? Együnk gyakran, de mindig keveset. Ha gyakran eszünk, csak később leszünk éhesek, mert soha nem lesz üres a gyomrunk. Az egyszeri nagy adag ételmennyiséget a szervezet nem tudja azonnal feldolgozni, és így a táplálék egy részét zsírként halmozza fel. Étkezések előtt tompítsuk étvágyunkat valamilyen alacsony energiatartalmú itallal. A célnak tökéletesen megfelel egy kis pohár paradicsomlé. Mindemellett megszívlelendő az a régi mondás is, hogy lassan együnk, rágjunk meg mindent alaposan. (folytatjuk) Étrend ülőmunkát végzőknek (Napi kenyérfelhasználás 25—30 dkg vagy ennek megfelelő pékáru) HÉTFŐ reggeli: citromos tea, ömlesztett sajt ebéd: csontleves, töltött vagy rakott főzelék friss vagy mirelit zöldségből vacsora: Rántott párizsi vagy pirított máj, burgonyapüré, cékla pótétkezés: nyers gyümölcs KEDD ' reggeli: tejeskávé vagy kakaó, vaj, gyümölcsíz ebéd: zellerkrém- vagy borsóleves, rizses hús, befőtt vacsora: citromos tea, virslisaláta ecetes hagymával pótétkezés: joghurt . SZERDA reggeli: tej, méz ebéd: bableves kolbásszal, palacsinta vagy gombóc vacsora: tojásfeltét (rántotta, omlett, tüAz oldalt írta és szerkesztette: Sikli Tímea körtojás), valamilyen zöldfőzelék habarva pótétkezés: vaj, nyers gyümölcs CSÜTÖRTÖK reggeli: tejeskávé, gyümölcsíz ebéd: hamis gulyásleves, vagdalthús, paradi- csomoskáposzta-főzelék vacsora: tea, pirított kenyér, vaj, párizsi, savanyúság pótétkezés: kockasajt, retek. PÉNTEK reggeli: tea, körözött vagy túrókrém ebéd: gombaleves, sertéssült, hüvelyesfőzelék vacsora: sült krumpli, savanyúság, tepertő pótétkezés: nyers gyümölcs. SZOMBAT reggeli: tea, sajt ebéd: vegyes zöldségleves, rántott hal, majo- nézes krumpli, gyümölcs vacsora: rizsfelfújt vagy túrógombóc pótétkezés: paradicsomlé. VASÁRNAP reggeli: tejeskávé, vaj ebéd: húsleves, főtt hús, pirított dara, gyümölcsszósz vacsora: rántotta, vegyes savanyúság pótétkezés: májkrém, újhagyma. Mozgás nélkül nincs élet! Egyike a legszebb mondásoknak, mert az élet megszületéséhez fűződik. Vajon mi lesz, ha keveset mozgunk? Az izmok elernyednek, károsodik a szervezet egyensúlyi állapota. Az ilyen életmódhoz kevés „üzemanyagra” lenne szükségünk. Az ember viszont állva, ülve, sőt még fekve sem képes lemondani a megszokott, töméntelen meny- nyiségű ételről. Az eredmény nem kétséges. Testsúlyunk növekedik, mi pedig szépen elhízunk. Ettől aztán még nehezebben megy a mozgás, még fáradékonyabbak leszünk. Mindez azonban megelőzhető rendszeres testmozgással. Ha naponta csak fél órát szánnánk könnyed, de folyamatos mozgásra, a szervezetben pár hónap alatt kedvező változások mehetnek végbe. A testformálás érdekében azonban nem szabad teljes gőzzel, egyik napról a másikra belevetnünk magunkat a tornába. Igyekeznünk kell főleg azon izomcsoportokat elkülönítve, hangsúlyozottan tornáztatni, amelyekre a fogyás szempontjából egyénileg szükségünk van. A leggyakrabban „deformálódott” testrész a has, a derék, a csípő, a far és a comb. A has fogyasztására minden olyan gyakorlat alkalmas, mely ezeket az izmokat intenzív összehúzódásra készteti. Legkézenfekvőbb a hanyatt fekvésből végzett gyakorlat, mert így maga a törzs és az alsó végtag súlya adja a nehézségi erőt. Például hanyatt fekvésből felülések, az alsó végtag emelése különböző síkokban, formában és mindezek kombinációja. A gyakorlatok végezhetők ülve, sőt, álló helyzetben is, gömbölyű törzshajlítások és előre lábemelések formájában. A gyakorlatok végzésénél ügyeljünk arra, hogy ne homo- rítsunk, vagyis a felsőtest — vagy lábemelés közben az ágyékcsigolyák — a talajon maradjanak. A derék vonalát részben a hát, részben a has izomcsoportjai határolják. Olyan gyakorlatok hasznosak, amelyek a törzset minden irányban, de főleg oldalsíkban hajlítják, esetleg csavarják. Oldalra hajlásnál ügyeljünk arra, hogy a hajlások irányával ellentétes váll ne essen előre és a felsőtest maradjon egy síkban a medencével. A csípő és far fogyasztására minden olyan gyakorlat megfelelő, mely jól megmozgatja ezen izmokat. Ilyenek például a lábemelések hátra és oldalsíkba. Itt is maga az alsó végtag adja a nehézségi erőt. A gyakorlatokat fekve, térden ülve vagy állva egyaránt el tudjuk végezni. Fontos, a láb hát- raemelésénél ne homorítsunk túlzottan és oldaltemeléskor a térd szigorúan előre nézzen. A comb „karbantartására” legalkalmasabbak a guggoló gyakorlatok, amelyeknél maga a törzs súlya adja a nehézségi erőt. Kedvező gyakorlat a térd- hajlításokból térdnyújtás is. A gyakorlatokat minden esetben lassan, de maximális erőkifejtéssel végezzük. Ügyeljünk a préselésmentes, természetes, nyugodt légzésre. Naponta rendszeresen legalább 20 percet tornázzunk, egy-egy gyakorlatot körübelül tízszer ismételve. Végezetül még egy jó tanács! Ne csak a testsúly csökkenését figyeljük, hanem centiméterrel is mérjük meg hetente egyszer testünk kerületét. A torna nem csodaszer, így hát ne várjunk tőle azonnali eredményt. Hatása azonban az egészséges embernél semmiképpen nem marad el. (Köszönet a jó tanácsokért Filekiné Jónás Elvira testnevelő tanárnőnek!) Anyagba vágó dolgok A ruha terhelő...no, nemcsak anyagiakban, de súlyra is. Ki gondolná, hogy a férfiakon a ruházat teljes súlya átlagosan a testsúly 10%-a, azaz 6—7 kiló. Ezzel szemben a nőkön a terhelés csak 5%-os. Tehát a hölgyek könnyebb helyzetben vannak. Bár számukra sem mindegy, hogy mit vesznek föl. A ruha legyen könnyű, kényelmes, ne szorítson, na és, persze, feleljen meg az adott alkalomnak is. A testesebbek is jól érezhetik magukat olyan darabokban, amelyek nem követik a test vonalát, amiben nem látszik meg vészesen a súlyfölösleg, na és, persze, ami elfedi az elfednivalókat. A molett hölgyek számára ma ! már van egy olyan külön di- | vat, mely segítségével for- j máik mind előnyösebben, „slankkabban”, jól osztott | arányokkal tűnnek ki. Van ! akinek mellben, van akinek I hasban, esetleg fenéken mutatkozik meg a többlet. Ügye- ! sen szabott vonalakkal javítani lehet a megjelenésen. A fő kérdés már csak az, hogy mit viseljenek és mit ne a molet- tebb hölgyek. Az erre vonatkozó tanácsokat Acél Istvánná varrónőtől kaptunk. — Mindenképpen ajánlottak és előnyösek az egyenes vonalak. Az sem árt, ha a szoknya hossza legalább lábszárközépig, a blúz pedig a combig ér. Aki nem túl erős felsőtestű, az díszítőként a nyakra és a mell fölé bátran választhat fodrot, esetleg nagyobb gallért. Az egyenes vonalak, persze, nem jelentik azt, hogy amolyan „zsákruhában” kell járni. A szoknya alja szépen elbírja a sliccelést vagy a kisebb hajtásokat. A túl bő és ráncos aljaktól azonban óva inteném a moletteket. Ha ilyet hordanak, sokkal erőteljesebbnek látszanak, mint valójában. Ugyanez vonatkozik a túl világos és nagy mintájú anyagokra is. Legelőnyösebbek teltek számára a lágy esésű és sötétebb árnyalatú anyagok néhány vékony csíkkal, esetleg apróbb virággal. A gombok is kedvező hatást gyakorolnak egy jól szabott ruhán, mert jelenlétük optikailag! megnyújtja az alakot. (Köszönjük a Dundi Módi segítségét)
