Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-14 / 267. szám

Sport 1995. november 14., kedd UJ KELET— Kézilabda Az nevet, aki a végén nevet! A hír ismert, EHF Kupa női kézilabda-mérkőzésen: Zag- lebie Lubin—Kisvárdai SE 24-20. Négy gól. Sok vagy kevés? Ezt kérdezte egymástól min­denki, aki magyarul beszélt a lengyel iparvárosban. Ahhoz képest... Ahhoz képest, hogy midőn a kisvárdai expedíció útra kelt, jószerével semmit az égvilágon nem tudtak a lengyel csapat­ról, ahhoz képest, hogy mindössze nyolc mezőnyjátékos, há­rom kapus alkotott egy (kis) csapatot, ahhoz képest, hogy a lengyelek milyen biztosak voltak a dolgukban, ahhoz képest, hogy már hét góllal is vezettek — akár büszkék is lehetnek magukra Demeterék. Külön történet szólhatna arról, miként jutott felbecsülhetet­len információhoz a Benyáts-team az ellenfél sebezhető pontjai után tapogatózva. Úgy tartják, a magyar nem egy elveszett nemzet. Honfitársaink, forduljanak meg bárhol a nagyvilág­ban, lett légyenek akármennyire szorult helyzetben, rendsze­rint megtalálják a módját: milyen csalafintasághoz folyamod­janak a cél érdekében. Némi ravaszság árán szombat délelőtt a szállodai szobában kucorgott a leányhad. A tekintetek a té­véképernyőre szegeződtek, ahol a Zaglebie egyik közelmúlt­beli bajnoki meccsének kockái peregtek. A videoszalag fel­tárta az ismeretlent, már volt mihez viszonyítani. Ha a Vasasnak sikerült... — Amint láttam, mit is ér valójában a lengyel csapat, a videót tanulmányozva mond­tam a lányoknak: idegenben is lehet nyerni — értékelt ha­zafelé tartva fáradt hangon Benyáts Balázs edző. — Ok ezt nem hitték el! Előzetesen elégedett lettem volna ilyen különbségű vereséggel, utó­lag azonban már azt érzem: kezünkben volt a lehetőség, szorosabbá tehettük volna a meccset. Mentségül szolgál­jon, mivel először játszottunk nemzetközi kupamérkőzést, rutintalansággal magyarázha­tó az elért eredmény. De nincs ok a búslakodásra, hazai pá­lyán — hátunk mögött a kö­zönséggel — ez a hátrány semmissé tehető. A Vasas ti­zenegy góllal kapott ki Dáni­ában, mégis kiütötte vetély- társát. így nézve, a mi hely­zetünk egyáltalán »nem re­ménytelen. — Harminc percig parti­ban volt a két gárda, majd a második félidő kezdetétől le­blokkolt a Kisvárda. Minek tulajdonítja a visszaesést? — A technikai hibáknak. Az üresen álló embereket '“nem tudtuk játékba hozni, sorban eladtuk a labdát. A szünetben sem nyugodtunk meg, a játékosok remegtek, hiába intettem őket higgadt­ságra. Szokatlan volt aztán az is, hogy a nézők az oldalvo­nal mellett ültek, jóformán a pályán lévők ölében. Gondo­lom, ez a tény is zavarólag hatott. Az időkérési trükkel — a nemzetközi kupákban tiltja az előírás — sikerült pár másodpercet szusszanni, és utána feltámadtunk. Farkas Benyáts Balázs Magdi váratlanul három gólt lőtt. ami felhozta a csapatot. — Kiket emelne ki teljesít­ményük alapján? —Agárdit, Hollónét továb­bá öemerer kapust. Nem utol­sósorban Farkast, akit góljai dicsérnek. — Tehát a hét legfontosabb feladata: megszüntetni a kis­hitűséget, legyűrni a túlzott idegeskedést. —Előbb legyünk túl a szer­dai, Vasas elleni bajnokin. Hétfőtől erre készülünk. Majd csütörtöktől foglalkozhatunk a visszavágóval. A sűrű prog­ram kimeríti a lányokat, úgy fizikailag, mind idegileg. Meg aztán kevesen is va­gyunk, s ez még inkább ne­hezíti a dolgunkat. Agárdi sír és nevet Demeter Borbála Szegény lányok! Nem elég, hogy a busz kirázta belőlük a lelket, az alvásból ébredve, szemüket dörzsölve még az újságíró is kérdéseivel zaklat­ja mindannyiukat. Azért hő­siesen kiállták ezt a próbát is, vélekedésükből állítottunk össze egy csokorravalót. Pataki Andrea kapus: — Kevesebb hibával otthon ki­harcolhatjuk a továbbjutást. Demeter Borbála kapus: — Én egy kicsit csalódott va­gyok az eredményt illetően. Túlzott a négygólos különb­ség, nem voltak ennyivel job­bak a lengyelek. Okulva a hi­bákból, hazai pályán behoz­hatjuk a hátrányt. Bírta Erzsébet kapus: — Végül is nem olyan rossz ez az eredmény, ebben benne van a továbbjutás lehetősége. Agárdi Éva Agárdi Éva beállós: — Az egyik szemem sír, a másik nevet... Lisztóczki Edina beállós: — Izgultam, kiabáltam, ahogy a torkomon kifért. Megmond­tam előre, hogy nem lesz könnyű, hát tessék, igazam lett. Ügyes kis csapat a Lubin, de Kisvárdán mi még jobbak leszünk. Kulcsár Beáta jobbszélső: — Továbbjutunk! De ehhez a kintinél sokkal jobb teljesít­ményt kell nyújtanunk. Nagy Andrea jobbszélső: — Sok hiba csúszott a játék­ba, ha ezen tudunk változtat­ni, akkor van esélyünk elbú­csúztatni a Lubint. Baunok Bernadette bal­szélső: — Megvallom, sze­mély szerint tartottam a mér­kőzéstől, s a pályán bebizo­nyosodott: jó csapattal talál­tuk szembe magunkat. A második félidő első tizenöt percének történései, a kiha­gyás ilyen szinten megbo­csáthatatlan. Észnél kell len­nünk, okos játékkal, végig egyenletes teljesítménnyel bejuthatunk a legjobb nyolc közé. Hollóné Hoffmann Anita irányító: — Nagyobb odafi­gyeléssel, ledolgozható a hát­rány. Nagy Henrietta jobbátlövő: — Első nemzetközi kupamér­kőzésünkön rettentően idege­sek voltunk. Most, hogy átes­tünk a tűzkeresztségen, már nem fogunk annyira izgulni, levetkőzhetjük a feszültséget. Akkor talán van remény... Farkas Magdolna balát­lövő: — A lengyelek gyorsan játszottak, és a lábmunkájuk sem utolsó. Hibáinkkal fel­hoztuk az ellenfelet, tulajdon­képpen ezt használták ki, ami­kor elhúztak. Szerencsére a végén sikerült szorossá tenni a meccset, így otthon jól, fe­gyelmezetten kell játszani ahhoz, hogy továbbjuthas­sunk. * * * Hétfőtől, a KSE sportirodá­jában válthatják meg jegyei­ket a szurkolók a szombati Kisvárda—MKS Zaglebie Lubin EHF Kupa női kézilab­da-mérkőzésre. Koncz Tibor Súlyemelés Egy kis esélylatolgatás Holnap a Nyíregyházi VSC súlyemelői — Feri Attila, Popa Adrián és Glückmann Pál vezetőedző — útra kel­nek, hogy mintegy 25 órás repülőút után megérkezzenek a kínai Kantonba, ahol az idei felnőtt súlyemelő világbaj­nokságot rendezik. A vébével kapcsolatosan már sok mindent megírtunk, de egyvalamit még kihagy­tunk. A kontinenstalálkozóra Attiláék valamilyen konkrét cél elérésére utaznak ki, de hogy milyenek is ezek az el­várások, arról faggattuk az érdekelteket, Csorna József szakosztályelnököt, Glück- mann Pál vezetőedzőt és a most kiutazó két versenyzőt: Feri Attilát és Popa Adriánt. Mindenkinek azt a kérdést tettük fel, hogy a világbajnok­ságon milyen eredménnyel lenne elégedett, illetve a két versenyzőnél arról is érdek­lődtünk, hogy egymással szemben milyen eredménye­ket várnak. Nézzük a válaszokat! Csorna József szakosztály- vezető: — Talán haladjunk súly­csoportonként. A 64 kilo­grammosoknál Popa Adrián versenyez majd, akitől én lö­késben egy harmadik helyet — illetve a dobogó valame­lyik fokát — várom, össze­tettben pedig minimum a ha­todik helyet, de ha ennél jobb, az külön örömünkre szolgál­na. A következő súlycsoport a 70 kilogramm, ahol Feri Attila fog versenyezni. Tőle — mint címvédőként — lö­késben a világbajnoki címet várom, illetve nem lennék meglepődve, ha — a felké­szülés alapján—összetettben is a legjobbnak bizonyulna. De ha ebből „csak” a máso­dik vagy harmadik hely való­sul meg, akkor sem leszünk csalódottak. A harmadik ver­senyzőnk — Juhász István, aki a 91 kilogrammosoknál küzd majd — később utazik Kínába, mivel az ő versenye csak a jövő héten kezdődik. Tőle — fiatal kora és kevés versenyzői tapasztalata miatt — a 10—12. helyet várom összetettben. Nála még ez a világbajnokság egyfajta „ta­nulmányi útként” fogadható el, így felé különösebb elvá­rásom nincs. Glückmann Pál vezetőedző: — Ha minden tényezőt szem előtt tartunk, akkor Ad­rián helyezését a hatodik­nyolcadik hely környékére várom összetettben, míg lö­késben a 3—5. hely valame­lyikére. Attilától érmes helye­zéseket várok. Hogy milyen lesz az az érem, majd a hely­színen kiderül. Sok függ at­tól, hogy miképp vészeli át az utazást, illetve hogyan tud át­állni az időeltolódásra. István­nak valóban tapasztalatszer­zés lesz ez a verseny, szeret­nénk, ha pontszerző lenne, tehát a magyar csapat olim­piai indulásához ő is hozzá­tenné a maga pontjait. Ez azt jelenti, hogy az első tizenöt versenyző között kell(ene) végeznie. Popa Adrián: — Nagyon nehéz verseny­nek tűnik. Elég jó formában érzem magam, de hogy mi­lyen helyezést sikerül elér­nem, azt majd a verseny után meglátjuk. A társaim eredmé­nyére szintén nem akarok „jóslatot” tenni, majd Kíná­ban kiderül. Feri Attila: — A felkészülésem nagyon jól sikerült. Ennek tükrében szeretnék minél jobb helye­zést elérni, de konkrét ered­ményt, helyezést nem akarok mondani. Majd meglátjuk. Adriántól — talán úgy fogal­maznék — nem is érmeket várok, hanem a felkészülési legjobbját. Ha ezt meg tudja ismételni, akkor egy szép eredmény is kijöhet. Nagyon bízom Adriánban, hiszen na­gyon eredménycentrikus em­ber. István az utóbbi időben nagyon sokat fejlődött. Ez, remélem, ki is tűnik majd a vébén, és az eredményében is tükröződni fog. —bat— Ennek a súlynak Kínában már a fej fölött kell lennie! Feri Attila, Glückmann Pál és Popa Adrián Fotó: Racskó Az észak-amerikai profi ko­sárlabda-bajnokság (NBA) újabb fordulójában négy mér­kőzést játszottak le. A Cleve­land Cavaliers hazai pályán, a Denver Nuggets idegen par­ketten szenvedte el újabb ve­reségét. Mindkét együttesnek lehangoló a mérlege az idei alapszakaszban: eddig leját­szott hat mérkőzésükből egyet sem nyertek meg. A Phoenix Suns csapatára ismét rámosolygott a napsugár. A Golden State Warriors játékosait megleckéztette az utolsó másodpercekben. Michael Finley, Wesley Person és Tony Smith gyors egymás­utánban célzott remekül hárompontos távol­ságból. A Warriors nem tudott választ adni. A „Napsugarak” büszkesége, Charles Barkley ezúttal is kitett magáért: 31 pontot dobott, 19 lepattanót gyűjtött be. Eredmények: New York Knicks—Utah Jazz 120:110, Cleveland Cavaliers—San Antonio Spurs 81:84, Los Angeles Clippers—Denver Nuggets 108:103, Phoenix Suns—Golden State Warriors 112:109. Két nap alatt két­szer mérkőzött meg egymással az észak-amerikai profi jégkorong li­gában (NHL) sze­replő Philadelphia Flyers és New Jer­sey Devils. Mint is­mert, az első talál­kozót New Jersey­ben rendezték meg, és azon az „Ördögök” 4- 2-re diadalmaskodtak. A második összecsa­pásnak Philadelphia adott otthont. Nem ho­zott szerencsét a „Repülőknek” a hazai jég, ismét vereséget szenvedtek. Két kanadai gár­da mérte össze erejét Vancouverben, ahol a Montreal Canadiens vendégeskedett. A papír­forma érvényesült, a vendégek legyőzték (4- 2) a Canucks-t. Eredmények: Philadelphia Flyers—New Jer­sey Devils 2-3, Tampa Bay Lightning— Buffalo Sabres 4-6, Vancouver Canucks— Montreal Canadiens 2-4, Chicago Blackhawks—Ed­monton Oilers 4-4 — hosszabbítás után.

Next

/
Thumbnails
Contents