Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-01 / 256. szám
12 1995. november 1., szerda Lelki egészségünk UJ KELET ______________Az alkohol, a drog és a depresszió______________ So k a családi konfliktus Bizonyára Önökkel is sokszor előfordult már kedves olvasóink, hogy reggel rosszkedvűen ébredtek fel, fájt a fejük, nem volt étvágyuk, és bármihez is kezdtek, semmi sem sikerült. Ilyenkor általában a depresszióra fogjuk az egész elfuserált napot. Pedig a depresszió sokkal több ennél...-—Mi a depresszió? —tettük fel a kérdést dr. Rhimer Zoltánnak. — A depresszió egy orvosi értelemben vett betegség, és nem azonos azzal a fogalommal, amit általában a köznapi értelemben szoktunk használni. Egy olyan betegséget értünk alatta, amelynek meghatározott tünetei vannak, és meghatározott lefolyást mutat kezelés nélkül. Megfelelő kezeléssel gyakorlatilag minden esetben tünetmentessé tehető. A depresszió hátterében egyfajta agyi-biokémiai zavar áll. — Azt már tudjuk, hogy mit nem értünk a depresszió alatt... Beszéljünk most arról is, az orvostudomány hogyan értelmezi a betegséget! — A depresszió alatt tulajdonképpen tartósan és indokolatlanul szomorú alaphangulatot értünk, amihez nagyon gyakran szorongás társul. Csökkennek a szellemi és fizikai teljesítmények, megváltoznak a vegetatív funkciók (például gyakori a székrekedés, vagy a nőknél elmarad a menstruáció), és nagyon gyakran a depresszió által okozott pszichés és testi gúzsbakötöttség következtében pesszimista gondolatok alakulnak ki. Az egykoron életvidám, jókedvű, kedves és segítőkész ember szorong, könnyen fárad, világvége hangulatban van, munkáját nem tudja teljes odaadással és odafigyeléssel végezni. S mindehhez étvágytalanság és alvászavar párosul. Ezek a tünetek mind-mind egymást erősítik és a végén nagyon gyakran öngyilkossági gondolatokhoz, öngyilkossági kísérletekhez vagy befejezett öngyilkossághoz vezetnek. —Mitől alakul ki mindez egy addig fizikailag és szellemileg is egészséges embernél? — Vannak felmérések, amelyek arra utalnak, hogy a felnőtt lakosság 15 százaléka átesik legalább egy depresszión, ami általában évszakhoz kötődik. A megfigyelések arról tanúskodnak, hogy tavasszal és ősszel gyakoribb a depresszió. S hogy mitől alakul ki? Erre nagyon nehéz válaszolni. Az egyik okát viszonylag jól ismerjük: vannak depresszióra hajlamos emberek, akiknek az agyi, biokémiai szabályozásuk egy bizonyos irányba kisiklásra hajlamos. A családi hajlam megnyilvánul abban, hogy a szülőknél, nagyszülőknél, testvéreknél vagy unokatestvéreknél is kimutatható a betegség. Ugyanakkor a külső környezeti tényezők provokálják is ezt a hajlamot. — Hogyan lehet kezelni? — Nagyon jó módszereink vannak. A legrégebbi hatékony kezelés — amit ma már a legritkább esetekben használunk — az elektrosokk. Elektro- mosáram-impulzussal, — megfelelő körülmények között — a beteget elaltatjuk, relaxáljuk, azaz elernyesztjük az izmait, mint a sebészeti beavatkozásoknál — és egy epilepsziás rohamot váltunk ki. Az 1930- as évek végén, amikor ezt felfedezték (éppen hazánkban), más kezelési mód nem volt. Akkor rendkívül nagy előrelépésnek számított a depresszió gyógyításában. Ennek ellenére ma már nagyon ritkán használjuk, mert vannak sokkal egyszerűbb módszerek is. Az 1950-es évek második felében fedezték fel egészen véletlenül, hogy egy, a tbc ellen kifejlesztett gyógyszer a tuberkulózist ugyan nem javítja, de a depressziós tbc-s beteg dépresszi- óját eredményesen gyógyítja. Vizsgálni kezdték, hogy mit csinál az agyban, és kiderült, hogy növeli bizonyos agyi hormonok termelését. Ebből arra következtettek, hogy a depresszió alatt kevés lehet abból a bizonyos hormonból. — A depresszió lehet olyan súlyos, hogy elmebetegségig fajul a dolog? — Csakis a legritkább esetben... Ma már olyan fejlett az orvostudomány, hogy a gyógyszerekkel oda hatunk, ahová akarunk, ahová a betegség igényli. És ami nagyon fontos, ma már mellékhatások nélkül gyógyítható a depresszió. S hogy miért fordítunk a gyógyítására oly sok figyelmet, annak több oka is van. Az egyik legfontosabb, hogy a depresszió rendkívül költséges betegség. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a befejezett öngyilkosoknak több mint fele depresszió miatt követte el a tettét, és körülbelül tízszer ennyi a kísérletek száma. Tehát ha meggyógyítjuk a depressziót, az öngyilkossági kockázatot ha nem is nullára, de egy százalék alá csökkenthetjük. Egy másik fontos indok, hogy a depressziós betegeknél nemcsak az ön- gyilkosság sokkal gyakoribb, hanem az alkoholizmus is. A depressziós beteg szorongását az alkoholban próbálja oldani. És lehet, hogy idővel kigyógyul magától is a betegségből, de addigra talán menthetetlenül alkoholista lesz. A fiataloknál ugyanez a helyzet a droggal. Az alkoholisták és a drogbetegek 30 százaléka a depresszió miatt lesz alkoholista vagy kábítószeres. Következő ok a tartós betegállomány és a rokkan- tosítás. Hazánkban borzasztó sok embert százalékolnak le valamilyen pszihés betegség miatt. A válást is fel lehet hozni jó indoknak. Amerikában kimutatták, hogy a depressziós betegek között a családi konfliktusok és a válással végződő veszekedések száma nagyon magas. Ez végsősoron érthető is, hiszen a házastárs nem szakember. Ha kialakul a depresszió, felborul az addig megszokott életmód és viselkedési forma, a házastárs önkéntelenül is arra gondol, hogy a párjának szeretője van. Ennek köszönhetően szaporodhatnak a veszekedések, és ha odáig fajul a dolog, elválnak. A munkahelyen sincs ez másképp. Az addig megbízható lelkiismeretes és mindig pontos munkatárs késik, rosszul végzi munkáját vagy nem is csinálja meg, mindenkivel veszekszenek és gyakran az lesz a vége, hogy kirúgják a munkahelyről. Ezek mind-mind elkerülhetők, ha idejében felismerjük a jeleket és megelőzük a betegség kialakulását. Ide kívánkozik az is, hogy a depressziósoknál a rákos és fertőző betegségek kialakulása sokkal gyakoribb, mint az egészséges embereknél. Tehát a depresszió szövődményei: öngyilkosság, alkoholizmus, drogfüggőség, tartós munka- képtelenség, rokkantosítás, állásvesztés, családi konfliktusok és fokozott megbetegedési veszély. — Mi a leggyakoribb kiváltó ok? — Kiváltó okok között a szülő illetve a házastárs hirtelen elvesztése dominál. Egy közeli rokon vagy barát halála is kiválthatja (főleg 16—17 éves korban). A harmadik ok érdekes módon a nőknél a szülés és az azt követő időszak. Fiataloknál a katonaság is lehet kiváltó ok. Nagy szerepe van a traumáknak, a fizikai sérülésnek is. — Munkahelyvesztés? — Igen. Az utóbbi időben komoly probléma a munkanélküliség. Lehet maga a munkahelyvesztés is kiváltó ok, de nagyon sokszor már valami más miatt depressziós az illető és ennek következménye, hogy elküldik a munkahelyéről. Ennek viszont automatikus következménye, hogy súlyosbodik a depresszió. — A kezelési módoknál nem említette a pszihoterápiát, pedig fontos része a kezelésnek. A gyógyszeres kezelés közben, alatt vagy után célszerű ezt alkalmazni? — Nagyon jó kérdés. Általában csak azt szokták hangsúlyozni, hogy a gyógyszeres kezelés közben kell alkalmazni, de a lényeg abban rejlik, hogy azt követően is tovább kell folytatni. Az. hogy valakinél befejezik a gyógyszeres kezelést, még nem jelenti azt, hogy meggyógyult. Legalábbis nem teljesen, mert évekkel később bárkinél visszatérhet. Ha azonban a gyógyszeres kezelést követően havonta legalább egyszer eljár pszichoterápiára, csökken a visszesés lehetősége. — Mennyire tudja valaki önmagáról, hogy depresszióban szenved? — Igazából csak akkor tudhatja, ha hallott vagy olvasott róla, szóval ha tudja, hogy van ilyen betegség. Előbb-utóbb azonban — sok más betegséghez hasonlóan a depresszióra is ráismernek majd a tünetekből. — így viszont fennáll a veszélye, a tünetek alapján bebeszéli magának, hogy depressziós, és végül tényleg az lesz... — Természetesen fennáll a lehetőség, de ez a ritkább és a kisebb baj. Inkább menjenek többen az orvoshoz, mintsem öngyilkosok legyenek... Asszony baj ok A különböző felmérések és közvéleménv-kutatasok arról tanúskodnak, hogy a nők életében több olyan kritikus szakasz van, amelyek során az illető hölgy nem képes egyedül feldolgozni a vele történteket, és depresszióba esik. Dr. Mocsári Péter nőgyógyász-főorvossal ezek miértjére próbáltunk választ keresni. — Kezdjük talán a felnőtté válás egyik fontos állomásával, a menstruáció megjelenésével... — Ez a kérdés elsősorban pedagógiai feladat. Azokban az országokban, ahol komoly szexuális nevelés folyik — ami már az óvodás korban elkezdődik, és szisztematikusan van felépítve —, mire elérik azt a kort, hogy elkezdenek nemi életet élni, addigra már tökéletesen tisztában vannak nemcsak a szexuális élettel, hanem az azzal együttjáró veszedelmekkel, az így terjedő betegségekkel és a lehetséges megelőzési módokkal is. Azokban az országokban azonban — és sajnos Magyar- ország nagy részét is ide kell sorolni — ahol nem működik ilyen jól a felvilágosítás, ott bizony előfordul, hogy az első menstruáció megjelenése —- különösen azoknál a gyerekeknél, akiknek a szülei bizonyos álszeméremből vagy közömbösségből nem veszik komo- lyap a szexuális felvilágosítást — komoly megrázkódtatás a kislánynak. És hát ha nincs felkészülve rá, olyan mély nyomot hagyhat benne, ami később személyiségzavarokhoz, a szexuális élet zavaraihoz vezethet. De ehhez természetesen megfelelő beállítottság, alkat, érzékenységi fokozat is szükséges. Tönkre lehet vele tenni a gyermeket egész életére. — Tovább gördítve ezt a gondolatmenetet elképzelhető-e. hogy később a terhesség és az azt követő időszak tovább mélyítheti a zavart állapotot? — Attól függ, hogy kívánt vagy nem kívánt terhességről van szó. Sajnos éppen az a csoport, akiket az előbb említettünk, van fokozottan kitéve annak, hogy nem kívánt terhességbe essék. Hiszen nyilvánvaló, ha a menstruációról nincs felvilágosítva, akkor azzal sincs tisztában, hogy mivel jár a szexuális élet, és hogyan lehet védekezni a terhesség ellen. Házasságon kívüli terhesség esetén amikor az ifjú pár vagy a szülők helyzete nem teszi lehetővé, hogy megtartsák a babát, óriási konfliktust válthat ki, amely ugyancsak komoly lelki zavarokhoz vezethet. Sőt, bizonyos testi megnyilvánulásai is lehetnek, például alhasi fájdalmak, vérzészavar stb. Ugyanakkor pozitív megrázkódtatást is jelenthet azoknál a nőknél, akik várják, kívánják a terhességet. Az addig esetleg panaszkodó, környezetével és mindennel elégedetlen nő kivirul, jókedvű lesz. — Szóljunk pár szót azokról a nőkről is, akik nagyon szeretnének teherbe esni, de valami miatt nem sikerül. — Ez is egy külön probléma. Náluk a feszültség és a gyermek utáni vágy az, ami bizonyos idő eltelte után okozhat zavarokat (például depressziót, elhidegülést, kisebbségi érzés kialakulását). Amikor ilyen jellegű panaszokkal fordulnak hozzánk, nemcsak a testi okait keressük a meddősségnek. hanem egy nagyon komoly pszichológiai feltárás is folyik. Mert sokszor pszichés alapjai vannak, hogy valaki nem esik teherbe. Az agykéregnek és a hormonális rendszernek nagyon szoros kapcsolata van. és az egyik zavara kihathat a másikra. — Vetélés? Hogyan tudja az orvos elfogadtatni a várva várt kisbaba elvesztését? :— Az úgynevezett kívánt terhességeknél bekövetkező vetélések általában — különösen ha nincs gyermek — komoly zavarokat okozhatnak. Hiszen készült rá, beleélte magát az anyaszerepbe és egyszer csak váratlan jelekkel, hirtelen görcsökkel megszakad a terhesség. Nehéz időszak következik a legtöbb esetben. És itt elsősorban az orvos hozzáállása — nemcsak a nőgyógyászé, hanem a háziorvosé és esetleg a pszichológusé — segíthet feldolgozni ezt a helyzetet, és felkészíteni a pacienst az újabb terhességre. Volt olyan betegünk, akinek a hetedik terhessége sikerült. Egyébként a nem kívánt terhességnél is megviseli a vetélés a nők többségét, mert a lelke mélyén szeretné megtartani a gyermeket, csakhát a körülmények nem teszik ezt lehetővé. — Klimax? — A klimax ugyancsak nagy lelki terhet jelentő dolog a nők életében — bár vannak olyanok, akik lelki alkatuknál, beállítottságuknál fogva kevésbé szenvednek a klimax okozta panaszoktól. Egyrészt maga a tudat, hogy ötvenénes vagyok és elmaradt a havivérzésem, egy kisebbségi érzést válthat ki a nőkben, nem érzik már magukat nőnek, és ez igen komoly lelki zavarhoz vezethet. Nagyon sokszor azt tapasztaljuk, hogy a megfelelő hormonkészítmények alkalmazásával megszűnnek a testi panaszok, és döntő többségében a lelki panaszok is elmaradnak. Ezzel a problémával egyébként igen komoly szakorvosi gárda foglalkozik, és örömmel tapasztaljuk, hogy évről évre egyre többen keresik fel ezeket a rendeléseket, hogy úrrá legyenek a „változásokon”...
