Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-09 / 263. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. november 9., csütörtök 3 __ / Dr . Eisert Árpád tiszteletére A befejezetlen sakkparti... Az elmúlt héten Pécsett fel­avatták az Orvostudományi Egyetem és Irgalmasrend II. Számú Sebészeti Klinikájának új szívsebészetét, ahol az egyik műtőt dr. Eisert Árpádról, a legendás hírű nyíregyházi szív- specialistáról nevezték el. Ki volt ő, akinek nevét a hazai or­vostudomány kalendáriumában aranybetűkkel szedték, akit sok száz, gyógyíthatatlannak ítélt beteg áldása kísér? Dr. Eisert Árpád 1911-ben született Rozsnyón. A gimná­ziumi éveit Eperjesen töltötte, majd a prágai Károly Egyetem hallgatója lett, ahol 1936-ban szerzet diplomát. A rendkívüli tudással és képességekkel ren­delkező orvos életpályáját a II. világháború majdnem kettétör­te. A világégés utáni szlová­kiai magyarok üldöztetése elől Nyíregyházára menekült, ahol tudását igazoló okmányok hiá­nyában csak kertésznek vették fel a kórházba. Az akkori ve­zetősebészt, Körmendy főor­vost nem a papiijai, hanem a tudása érdekelte, s a legelső napokban a fiatal Eisert Árpád már megoperál egy komplikált hasnyálmirigy-gyulladást. Né­hány hónapos „kertészkedése” után, 1947-ben elvégzi az első radikális hólyagkiírtást, a vese­vezeték vastagbélbe történő beültetésével. Az alkalmazott módszere gyakorlatilag isme­retlen volt az akkori magyar orvosok előtt! Az első szívbu- rok-eltávolítást — elsőként Magyarországon — 1948. jú­lius 12-én végezte el. Az újsze­rű eljárásokat segítség nélkül, autodidakta módon sajátította el. 1951. január 26-án sikere­sen elvégezte hazai földön a legelső tényleges szívműtétet, gyakorlatilag középkori körül­mények között. Az első szívbil­lentyűműtéthez egy amerikai orvos leírása alapján látott neki, az akkor még ismeretlen se­gédkeringtető motor nélkül — a szivet végig működése köz­ben operálta... — A Debreceni Orvostudo­mányi Egyetemen 1962-ben Dr. Eisert Árpád (1911—1974) végeztem—emlékezett vissza dr. Bodnár Ákos főorvos, dr. Eisert Árpád munkatársa —, s egy olyan sebészt kerestem, aki a legjobb á „szakmában”, aki mellett tanulhatok. Felkerestem az akkor már nagyhírű szívspe­cialistát, ő befogadott a mun­kacsoportjába. Sajnálatos halá­láig, 12 éven keresztül dolgoz­tam mellette, a mai tudásomnak a 80 százalékát neki köszönhe­tem. A professzor úgy tartotta, hogy a sebész egy olyan ipa­ros, aki a rutinná váló mozdu­latok mellett egy gondolkodó, tapasztalatgyűjtő, tudását fo­lyamatosan továbbfejlesztő lény marad. Emberileg nagyon nehezen megközelíthető, zárkózott, ma­gának való ember volt. Sokat elmélkedett, rengeteget olva­sott csillagászattal, irodalom­mal foglalkozó könyveket. Nagy ismerője volt az antik görög-római kultúrának. Társa­ságban, ha nem volt számára szellemileg építő jellegű a tár­salgás, akkor türelmetlen tudott lenni. Sokévi közös munkánk után felajánlotta, hogy tegeződ- jünk, amit nehezemre esett be­tartanom a közel emberöltőnyi kor-, illetve tudáskülönbség miatt. Ebben az a kapcsolat is közrejátszott, hogy az unokája és a lányom közel egyidősek voltak, s együtt vittük a gyere­keket iskolába. Halála napján együtt sakkoz­tunk a professzorai, s ő a játék közben gyalogelőnyre tett szert. A partit soha sem tudtuk befejezni... Úgy érzem, hogy bábuelőnyének jelképe örökre megmarad. Sajnos ő már nincs közöttünk, de a tudása, a szak­maszeretete, elhivatottsága mindig, a legjobb akaratom el­lenére is behozhatatlanul előt­tem jár. —vip— A hőlégballon-találkozót is elfújta a szél Nehéz idők járnak a nyíregy­házi repülőtér háza táján is. Ősszel a szakadó eső mosta el a tervezett repülőnapot, most pedig a váratlanul és hamar beköszöntött tél húzta keresz­tül a hőlégballonosok számítá­sait. A tegnapi napra tervezett — és elmaradt — nemzetközi hő­légballon-találkozóval kapcso­latban munkatársunk Fedor Lászlót, a nyíregyházi Aero Klub alelnökét kérte fel rövid nyilatkozattételre. Az alelnök úr elmondta, hogy az őszi — hűvösebb — időszak nagyon is kedvező a hőlégballonosok számára, azonban a szélről ez már nem mondható el. A repü­lésmeteorológiai szolgálat jel­zései szerint csütörtökig sem­milyen javulás nem váfható a magaslégköri viharos szelet il­letően. így — bár szerényebb keretek között — vasárnapra edzőrepüléssel egybekötött be­mutatót terveznek. A nemzetközi találkozó el­maradásának azonban más okai is vannak. — Azért szerveztük ezt a nagyszabású bemutatót, mert jövőre Nyíregyházán ren­dezzük a Magyar Hőlégballon Nemzeti Bajnokságot, és ta­pasztalatokat akarunk szerezni. Ennek érdekében meghívtuk az ország öt legjobb csapatát, valamint egy nagy nemzetközi rutinnal rendelkező svájci egy­séget. A svájciak képtelenek voltak h Európa-szerte dúló hóviharok miatt akár el is in­dulni, de ugyanez mondható el az öt magyar csapatról is. Sen­ki sem merte kockáztatni a pén­zét. Ez a két tényező — tehát a hóhelyzet és a magas légköri szélviharok — hiúsította meg terveinket — mondta Fedor László. — tai — Sietni kell a szántással A korán beköszöntött hideg és a havazás a mezőgazdaság­ban dolgozóknak is meglepe­tést okozott. Szendrei Kálmán, a Megyei Földművelésügyi Hivatal nö­vénytermesztési főmunkatársa érdeklődésünkre elmondta, hogy ha enyhül az idő, a hava­zás csak néhány napra torpant- ja meg a betakarítási munkákat. A kukorica nagy részét már le­aratták és a legtöbb helyen a még fennmaradt csövekről is lepergett már a hó, a kombáj­nok tovább tudják folytatni munkájukat. Aki eddig esetleg arra várt, hogy csökkenjen a szemek víztartalma, annak most át kell gondolnia, hogy mi lesz nagyobb: a betakarítási veszteség, vagy a szárítási költ­ség. Jelen körülmények között már ésszerűbbnek tűnik a mi­nél előbbi betakarítás. Az összkerékhajtással, eset­leg differenciálzárral rendelke­ző traktoroknak sem okoz iga­zán nagy problémát a hó, a ta­laj nem fagyos, tovább lehet folytatni az elmaradt szántást. A még a földben lévő cukorré­pa elviseli a négy-öt fokos fa­gyot is, de a kiásott répát taná­csosabb minél előbb felszedni. Az olvadó hóié jót tesz a talaj­nak, de a cukorrépának gondot okozhat, ha olvadás után, a hó­takaró védelme nélkül éri egy hat-hét fokos fagy. Bár a no­vemberi vetés szakmailag kifo­gásolható, a már becsávázott magokat érdemes minél előbb elvetni. A megyében egyébként idő­arányosan haladnak a vetéssel, inkább az őszi mélyszántás te­rén vannak elmaradások. Való­színű, hogy a hideg idő nem tart tovább és akinek még restanci­ája van, feszített tempóval pó­tolni tudja a hiányosságokat. V.L. Akiknek nem inge... Az utóbbi két napban vala­mi olyasmi történt, amire ugyan számítani már régen lehetett, mégis reményked­tünk, hogy mégsem követke­zik be. Pécsi Ildikó ország- gyűlési képviselő „nevesítet­te” is interjújában a kérdést, miszerint „... nem szabad hagynunk, hogy emberek fagyjanak meg". A napokban hirtelen be­köszöntő tél valóra váltotta te­hát a félelmeket, két nap alatt tizenhármán megfagytak. A jelentésekben nemcsak utcai fagyhalálokról olvashatunk, hanem sajnos az is megesett, hogy emberek otthonaikban lettek a hideg áldozatai! Tehát bekövetkezett. Nitks miről vitát nyitni. Az objektív nehézségek senkit nem érde­kelnek immár! Az anyagi fe­deztek hiánya sem! Európa kellős közepén, a huszonegye­dik század hajnalán, meg­fagytak emberek Magyaror­szágon. Nem volt hol meghúz­niuk magukat és a dermesztő szélben az utcán töltötték az éjszakát. Az utolsó éjszakáju­kat. Másoknak nem volt mi­vel begyújtaniuk és kihűlt, sze­gényes otthonaikban altatta el őket végleg a hideg. Ez az ország állítólag Eu­rópába készük. Tagja kíván lenni egy államalakulatnak. A világ egyik legfejlettebb ál­lamszövetségének, ahol a szo­ciális biztonság tagsági alap- feltétel. Ez az ország állítólag szo- ciálliberális vezetés alatt áll. Mondom állítólag, mert a va­lóság más. Nagyon is más! Vagy tán a liberális eszmék sza­badsága magában hordozza annak a szabadságát is, hogy ott fagy meg egy ember, ahol és amikor akar? És ha — tegyük fel — nem akar? A szo­cialista eszmeiség teljes és vég­leges megcsúfolása pedig maga a tény, hogy mégis megtörtén­hetett! Azt állítják néhányon, hogy ennek a problémának a megoldására közös összefogás­ra lett volna szükség. Kivel? Az egyházak és civilszervezetek megteszik, amit tudnak. Össze­fognának ők akár az ördöggel is, csak segítsen. De sem az ör­dög nem segít, sem az ördögi hatalom. Mert ugyan mi más­nak lehet titulálni azt a „ gyüle­kezetét” , amelyik önnön belső nyavalyáival többet törődik, mint bármi mással? Miféle fa­rizeus dolog azt állítani, hogy jobb a racionalizálások szoci­alista válfaja, mint más politi­kai erőé? Tán így édesebb a fagyhalál?! A tény, hogy a kormány nem reagálja le ezt a szégyenteljes eseményt, már maga felhábo­rító. Hát még az, hogy ezt hagy­ta! Hagyta? Hagyja. Mert ugyan mit tett az utóbbi napok­ban? Összeült talán egyetlen bármilyen szintű (kormány- szintű) válságstáb? Nem ült össze. November eleje van. Mi lesz decemberben, januárban? Hányán fagynak meg Magya­rországon 1995-ben? Tegnap kaptuk a hírt, hogy betörtek a Szent Imre Gimná­zium konyhájára és elloptak két kiló kenyeret. Igen kérem. Semmi mást. Pedig valószínű­leg lett volna mást is elvinni. Aki ezt a bűncselekményt el­követte, az ártatlan! A bűnös pedig az, aki(k) ilyen helyze­tet teremtettek hazánkban. Pártállástól függetlenül. Ók azonban sérthetetlenek. Érint­hetetlenek. Nevük sincs, nem­hogy felelősségük. Legfeljebb tologatni való. Senki sem fog­ja őket bíróság elé állítani, hiába is oda valók! Egy európai jogállamban ilyenkor egyet tehet egy tisz­tességes politikus, vagy szoci­álpolitikus: Lemond! Minden­ki, aki tehetett volna valamit annak érdekében, hogy mind­ez ne történjen meg és nem tette meg, ne is hivatkozzon a nehézségekre. Már késő. Mondjon le! így, ha már ön­nön becsületét nem is, de az országét még megmentheti. — tai — Lapzártakor érkezett hír szerint tegnap Gyomaendrőd határában ismét megfagyott egy ember Megfagynak a hajléktalanok? Az utóbbi napokban tíznél többen szenvedtek iszonyú fagyhalált az országban. A hir­telen zordra fordult időjárás főleg azok számára jelent fizi­kálisán is veszélyt, akiknek nincs fedél a fejük fölött. A hajléktalanok várótermekben, lépcsőházakban, rosszabb eset­ben erdőkben, parkokban, te­metőkben próbálják meg átvé­szelni a dermesztő éjszakákat. A települések önkormányzata­inak és általában a társadalom­nak kötelessége, hogy gondos­kodjon ezekről az emberekről, akár saját hibájukból, akár tő­lük független okok miatt kerül­tek ebbe a tragikus helyzetbe. Megérdeklődtük néhány vá­rosban, hogy mivel tudják se­gíteni ezeket a szerencsétlen sorsú embereket. Nyíregyháza Átalakulás alatt van a nyír­egyházi hajléktalan-ellátás. Somogyiné Katona Anikó szo­ciális munkástól megtudtuk, hogy minden menedéknek, szállásnak más gazdája van, az intézmények zártak, nem tart­ják egymással a kapcsolatot és főleg nem elegendő a férőhe­lyek száma. A szociális mun­kásokból álló Periféria Egyesü­let és az önkormányzat szociá­lis irodája új koncepciót alakí­tott ki, olyan ellátórendszer ter­vezetét, melyben a hajléktalan arra az ellátási szintre kerülhet, mely megfelel mentális és fizi­kai állapotának. A Nádor utcai menedékhely kivételével vala­mennyi hajléktalanokat ellátó intézményt a családsegítő köz­pont fog irányítani. Az év elején megnyílt 17 fé­rőhelyes, a családsegítő köz­pont által üzemeltetett Bokréta utcai éjjeli menedékhelyet né­hány napon belül úgy alakítják át, hogy lesz egy 25 fős éjjeli menedékhely és egy ugyancsak 25 fős átmeneti szálló része. Ha ez megtörténik, a 34 férőhelyes Csillag utcai átmeneti szállás csak a gyermekes anyák szá­mára lesz fenntartva. Egyedül itt kell fizetni; egy gyermeknek 1000, egy felnőttnek 1500 fo­rintot havonta. Az evangélikus egyház 30 fős, Árpád utcai éj­jeli menedékhelye megszűnik, illetve ingyenes népkonyhává, nappali melegedővé alakul. Itt lesz a szociális munkások in­Ez a megoldás? formációs szolgálatának a fő­hadiszállása is. A férfiaknak fenntartott, 20 fős, Nádor utcai menedékhely és nappali mele­gedő marad a görög katolikus egyház kezében, de a kapcso­latot szorosabbra fonják a töb­biekkel. A szociális munkások utcai szolgálata azokon a haj-" léktalanokon igyekszik majd segíteni élelemmel, ruházattal és mentális gondozással, akik valamilyen ok miatt egyik me­nedékre, szállásra sem tudnak bekerülni. Minden bizonnyal sokan lesznek ilyenek, hiszen egyes becslések szerint nyír­egyházán két-, akár háromszáz hajléktalan is él... Kisvárda Tíznél valamivel többre be­csülik a kisvárdai hajléktalanok számát -— pontos adatot mon­dani azért lehetetlen, mert van­nak akik oda „költöznek”, ahol jobb boldogulást remélnek. A kisvárdai önkormányzat az idén hatmillió forintot nyert a Népjóléti Minisztériumtól haj­léktalan átmeneti szállás létesí­tésére. Pataki László, a népjó­léti osztály vezetője elmondta, hogy eredetileg december 15- ére tervezték átadni a húsz főt befogadó, női és férfi részleg­gel is rendelkező intézményt. A napi tizenhat órás szolgálattal, melegkonyhával működtetni szándékozott átmeneti szállást valószínűleg csak jövőre vehe­tik birtokba a hajléktalanok. Az osztályvezető mégis meg­nyugtatóan tudott nyilatkozni a hajléktalanok téli elhelyezésé­ről, a rendelkezésükre álló esz­közökkel kényszerből az öre­gek szociális otthonában és másutt is be tudják fogadni az utcán kóborlókat. Mátészalka A mátészalkai családsegítő központ Kölcsey téri hajlékta­lan szállójának hét-nyolc állan­dó lakója van .Felföldiné Huszti Judit elmondta, hogy a hatfős szállást szükség esetén duplá­jára lehet bővíteni, a rászoru­lók éjjel-nappal itt lehetnek. Természetesen van konyha, zuhanyzó, még a betegeket is helyben el tudják látni. A be­költözéstől számított harminc napon belül ingyenes a szálló, a későbbiekben azonban a ke­resettől függően fizetni kell, de a keresettel nem rendelkezők persze továbbra is ingyen lak­hatnak itt. Vásárosnamény Tizenhármán laknak a Rákó­czi utcai hajléktalan szálláson Vásárosnaményben. Vincze Györgyné, a családvédelmi csoport főelőadója elmondta, hogy sok hajléktalannak van rokkantsági, öregségi nyugdí­ja, néhányan munkanélküli se­gélyt is kapnak. Akik semmi­lyenjövedelemmel nem rendel­keznek, azoknak a szálláson dolgozó két gondnok segít al­kalmi munkát találni. Feltétle­nül keresniük kell, mert a szál­lásért havonta ezer forintot kell fizetni. Vasas

Next

/
Thumbnails
Contents