Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-08 / 262. szám
UJ KELET Labdarúgás 1995. november 8., szerda 15 Suller Só megyei I. osztály A „hokimeccsen” Arezanov járta a szólótáncot Futballmérkőzésre indultam — aztán hokimeccsre érkeztem. Az „alaphangulat” adva volt: cudar hideg köszöntött be a hétvégén, így csak mintegy 100—150 néző dacolt az időjárással, és rándult ki a Nyíregyházi Hardware—Kisléta megyei első osztályú összecsapásra. Már túl voltunk az első 45 perc felén, amikor beindult a gólgyártás. A kislétaiak kezdték csipkedni magukat, megté- ve az óvintézkedésüket a kemény hideggel szemben. Ez annyira jól sikerült, hogy a vendégek 4-0-lal vonulhattak az öltözőbe. Úgy tűnt, minden eldőlt, nem ígér túl sok izgalmat a folytatás. Aztán Rézművesék megmutatták, hogy a másik kaput is „tűrhetően” tudják rohamozni, és máris 5-0 volt az állás. Na ez aztán a hazaikat doppingolta, akik varázsütésre „beindultak”, szinte tetszés szerint érve el góljaikat. Csakhogy ekkor már késő volt! A Czirbik-legénység egy- egy leszaladása után mindig várható volt, hogy megzörren Rapcsák hálója. Arezanov, a Kisléta kitűnő román vendégjátékosa pedig nagy kedvre derült a gólparádé láttán, a hatodik létai gól után saját 16- osa környékén örömében szólótáncba kezdett. Nem csoda, a futballmeccs — tíz gól tanúi voltunk — jégkorongba csapott át ezen a fagyos délutánon. Bottal akasztást persze nem láttunk, mindenesetre a közönség a szokatlan eredményen „megakadt”, miként Szilvási István, a Hardware mestere is. — Egy félidőnyi előnyt adtunk ellenfelünknek, így tulajdonképpen igazságos eredmény született — legyintett. — Az első félidőben a Kisléta gyakorlatilag helyzet nélkül került jelentős előnybe. Mi kihagytuk helyzeteinket, Szalóki kettőt is, míg Banka egyet. Aztán a szünet után itt is, ott is akadtak lehetőségek, de már nem tudtuk behozni hátrányunkat. Arra a kérdésre, hogy kit látott jónak csapatából, egyszerűen így válaszolt: a közönség volt a jó, amiért kijött! Czirbik Richárd, a győztes sereg vezérének véleménye némiképp különbözött kollégájáétól. ■— A félidei 4-0 teljesen reális volt, aztán a második félidőben megtorpanást lehetett észlelni játékunkban. Véleményem szerint a hazaiak négy góljából legalább kettő szabálytalan volt! Jó produkciónk meglepett engem is, a földön tartottuk a labdát, szép támadásokat vezettünk, reméljük, ez a lendület ki fog tartani a következő két találkozónkra is. — Utóbbi két meccseteken 18 gólt szereztetek. Kommentár? — Ez tényleg nagyon szép, de a ma kapott négyet sokal- lom! Úgy látszik, feleződik góljaink száma, hiszen ezt megelőzően 12-t, most hatot rúgtunk. Ha legközelebb ennek megfelelően hármat szerzünk — és azzal győzünk — elégedett leszek! Mit is tehetnénk ehhez hozzá? Mondjuk annyit: vigyázat, másfél góllal már nem lehet győzni... Csiky Nándor Megérte „könyörögni”... Az utóbbi idők egyik kellemes meglepetését a csenged különítmény „szállítja” a megyei I. osztályban. Kazamér Tibor edző legénysége elég nehezen lendült játékba — az elején a katasztrofális vereség sem hiányzott az eredménylistáról —, aztán az utóbbi négy fordulóban 10 pontot rabolt az együttes. A 3-4 gólos sikerek szinte megszokottá váltak, és olyan helyen is sikerült a pontszerzés, mint Vásárosnamény. Legutóbb Nagyhalász bánta a csenged „feltámadást”. — Furcsa mérkőzés volt — „vallott” a találkozóról Juhász Zsolt labdarúgó. Az első játékrészben a halásziak fociztak mezőnyfölényben, nekik állt a zászló — mégis mi jutottunk előnyhöz! Egyébként ez volt Petrik Laci első találata az ősszel. Az alacsony vendégjátékosok remekül alkalmazkodtak a csúszós talajhoz, ennek is köszönhető jó teljesítményük. — A játékvezetők megbeszélésén hallhattunk arról, hogy a halásziak nem éppen irodalmi stíluban beszélgettek a játékvezetővel... — Bizony ez döntő momentum volt, mert a második félidő elején 10 főre fogyatkozott ellenfelünk, és ezután már gyakorlatilag csak mi voltunk a pályán. Érdekesség, hogy az a Csontos szerzett két gólt és döntötte el az összecsapás sorsát, aki kezdő lett volna, de két perccel érkezett meg a kezdő sípszó előtt, így csak a szünetben tudtuk becserélni. Tudniillik katona, és őt csak az utolsó pillanatban tudtuk „elkönyörögni”. Mindenesetre kitűnően játszott! — Hogyan látod, mi az oka a csengeri előretörésnek? — Na, ezt pontosan én sem tudom! Azért sem, mert két napja már edzés sem volt! Általában csak a szerdai edzőmecs- csen és a hétvégi fordulóban jön össze a társaság. De úgy lászik, ez elég rutinos játékosainknak. Én például csak önszántamból járok ki a pályára, futok 10 kört és kész. A meccseken „akaratból hajtunk”, és nem mutatkozik különösebb fizikális probléma. De ez majd elválik Ibrányban, a következő fordulóban... —Immár jobb a mérlegetek, mint 50 százalékos... —Jobb, és „itt van” Csenger reális helye. Tavaly ősszel 33 százalékos teljesítményt nyújtottunk, ez most lényegesen jobb lesz. Az ősszel a 9—10.- ként végezhetünk, míg egy jó téli alapozással feljebb is juthatunk... Csiky Biriben kitartanak! Tizenhárom forduló — ugyanennyi vereség, hét rúgott, negyvenkilenc kapott gól, s ami ezzel jár, utolsó hely a megye „egy” tabelláján. Eme statisztika Biri neve mellett „díszeleg”. A falu futballcsa- pátát vasárnap Ibrányban pá- holták el, méghozzá nem is akárhogy (10-0). Márton József polgármester — sportköri elnök — már beletörődött az aranylábúak vesszőfutásába. — Jelenleg ennyit bírunk, nem tudunk többet. Ibrányban öt ifistát kellett a nagycsapatba állítani, máskülönben pályára sem léphettünk volna. Munkácsi Tamás edző fekvőbeteg, így képtelen foglalkozni a csapattal. Két fia nem jött el a meccsre, közülük Attila telefonált, hogy karambolozott. Csományt és Czimbalmost is nélkülöztük, ráadásul a hazaiak igen erős együttest alkotnak. — Ennyire gyenge lenne a gárda? — Sajnos nem tudunk mit csinálni. A szakmai dolgokba nem szólok bele, éppen elég nekem a település gondjaival foglalkozni. — Sokunkat izgat a kérdés: végigjátsszák-e a bajnokságot? —- Szeretnénk. Ez a fél év ugyan tönkrement, de a játékosok azt mondták, kitartanak! A télen igyekszünk majd felfris- síteni a keretet, mert bizony jó néhány játékost igazolni kell, ha nem akarunk továbbra is pofozógépek maradni. Az edzői poszt betöltetlen, ez a probléma is megoldásra vár. — A faluban hogyan vélekednek a fiúk teljesítményéről? — Rengeteg a kritikusunk, ám annál kevesebb a segítő szándékú ember. Hozzunk jobb futballistákat! — mondják a szurkolók, de hát miből és főleg kiket? Szóval kijut a bírálatokból, a vezetők kapnak szépen a meccseken. Sok minden változtatásra szorul, talán ebben lehet majd nagy segítségünkre Kévés József, aki eddig is támogatta Biri labdarúgását. O pillanatnyilag Németországban él, viszont a közeljövőben hazaköltözik. Részéről elhangzott, nem hagyhatjuk, hogy szétzilálódjon a csapat, össze kell fogni a szebb folytatás érdekében. Reményeink szerint Kévés József valamilyen funkciót is vállal a szakosztályvezetésben! Koncz Tibor NB III Kötelező győzelem volt Télies időben fogadta vasárnap Nagykálló a gyengélkedő ózdi csapatot. A kállóiak köny-nyedén győzték le a borsodiakat (3-0), s ezzel bebizonyították Boda Mihály „fiai”, hogy a mádi vereségük csak kisiklás volt. — Nyolchetes veretlenségi sorozatunk szakadt meg Mádon — kezdte a beszélgetést Boda mester. — Rengeteg ziccert hagytunk ki, s Vágó hiányát is megéreztük, mert igen „harmatos” volt a támadójátékunk. Szerencsére hamar túltették magukat a fiúk a vereségen, s mindenki a következő mérkőzésre koncentrált. Annál is inkább, mert az Ózdot mindenképpen le akartuk győzni, ez amolyan kötelező győzelemnek számított. — Nem lehet okod panaszra, hisz a győzelem mellett különösen az első félidőben remekül játszott a csapat. — Az az igazság, hogy meglepett az ózdiak gyenge produkciója, azt hittem, hogy nehéz helyzetükben nagyobb ellenállást fognak tanúsítani. Az első játékrészben a szél is minket támogatott, s két gyönyörű góllal magabiztosan vezettünk. — A szünet után viszont visszaesett a csapat teljesítménye. Mi volt ennek az oka? — A fordulás után bátrabban játszottak a vendégek, kitámadtak, s a szél is őket segítette. Szerencsére védelmünk biztosan állt a lábán, s ebből több veszélyes kontrát is vezettünk, amelyek közül Szilágyi az utolsó percekben egyet értékesített. —Többen hiányoztak a vasárnapi csapatból. Mi van velük? — Balázs és Tóth Zoli sárga lapok miatt hiányzott, mig Vágó belázasodott, a mérkőzés előtt 39 fokos láza volt. — Kinek a játékával voltál elégedett? — Cziotka, Balogh, Lengyel, Kígyósi és Szilágyi nyújtott kiemelkedő teljesítményt, de szerintem az egész csapat dicsérhető a hozzáállásáért. —Az utolsó két mérkőzésre hány pontot tervezel? —- A hét végén Hajdúböszörménybe utazunk, majd az utolsó fordulóban a Baktalórántháza látogat hozzánk. Ha ezen a két találkozón négy pontot szerzünk, akkor már elégedett leszek. Ha kiegészülünk a hiányzó játékosokkal, akkor szerintem ezt teljesítjük is. Barczi Róbert Hó alatt a nyíregyházi „szentély"... A játékvezetők megbeszélésén hallottuk Otthon hagyott mez, „színkavalkád’% miegymás... A feketeruhások tanácskozásán ezúttal több érdekességről is hallottunk. Szó esett „sztár- bíróról”, „mágikus erejű” bíróról, „szórakozott” (nem biztos, hogy ő ezen jól szórakozott!) bíróról — és ,Jcöcsögöző” játékosokról. Ficze és Tomasovszki sporik Vámospércsre kocsiztak, hogy a helyiek és a mádiak NB III-as találkozóját dirigálják. Bizonyára nem lehetett nekik túl szimpatikus a vámospércsi sporttelep, hiszen az öltözőben csaknem jégcsapok lógtak, olyan hideg volt — majd hoztak egy „megmentő” hősugárzót. A klub mindenesetre így is számíthat egy kis pénzbüntetésre. No meg a vendégcsapat egyik temperamentumos vezetője is. A felnőtt meccsen (2-0) a hazaiaknak állt a zászló, ezért a vendégek Tomasovszki játékvezető rokoni kapcsolatait kezdték vitatni egy kis csalózással nyomatékosítva. A spori kérte, vezessék el a kiabálót, csakhogy ehhez (ekkor még) nem volt rendező. „Na erre ráfáztál!” — summázott a mádi „főnök”, de kisvártatva három rendfenntartó vette őt körül, más tartózkodási helyet tanácsolva neki a továbbiakban... A megyei első osztályú Csenger—Nagyhalász (3-0) összecsapás sem fulladt unalomba — színkavalkádba. Az ifimeccsen a küzdő felek egymást rugdosták — míg a játékvezetőt „köcsögözték”. Természetesen a szankciók sem maradhattak el! Nosza, a szünetre — a sárgákon túl — már mindkét csapat 9-9 főre fogyatkozott (!), és abban is „igazságos” volt a spori, hogy 1-1 tizenegyest ide is, oda is megítélt... hogy aztán mindkettő kimaradjon! A felnőttmeccsen egyébként változatlanul népszerű volt a „köcsög” szó a játékvezető ténykedése kapcsán, de itt „csak” egy piros lap villant. (Ez összesen öt Csengerben!) És most következzenek a bevezetőben „megígért” kuriózumok! Nagy Ferenc sípmester igen népszerű személyiségnek bizonyult a Karcag—MonorNB III- as (Mátra-csoport) összecsapáson, mert sípolása nyomán a találkozó végén kisebbfajta tapsvihar támadt. Ami a vihart illeti, az előfordul Józsa Sándor spori körül is. A „mágikus” sípmester vonzza a nagy számokat, nemrég 13 sárgát és 2 pirosat szórt ki egy meccsen, most nem „sár- gázott”, hanem a Nyíregyházi Hardware—Kisléta (4-6) mécsesén tízszer mutatott a középkor felé... (Vajon milyen trükk várható legközelebb...?!) A szórakozott sípmester szerepét ezúttal Bendik József \é\- lalta magára, aki a meccsre indulván otthon hagyta forgalmi engedélyét. Hogy ne legyen szimpla a gondja, később kiderült: a mezét is! (De legalább nem a sípot...) Nem panaszkodhattak az Olcsva—Nyírlugos (5-2) ifimeccsen a vendégek, hiszen eldönthették, miért ítéljen liest. Veress Attila sípmester azt magyarázta, hogy az egyik lugosi előbb lebirkózta a 16- oson belül a kitörő hazai játékost, majd kézzel belekapott a lasztiba. A síp megszólalt — büntető! „De melyikért?!” — hangzott a vétkes kérdése. „Választhatsz...” — volt a válasz. Végezetül Kerezsi Antal „balhés” meccse a megyei másodosztályból. Ahogy a bajszos játékvezető elmondta, a Jánkmajtis—Nyírmeggyes derbin már a 10. másodpercben látszott, hogy a játékosok csak övön felül hajlandók rúgni! A Tóninak hívott spori szaporán nyúlkált a zsebébe, így hát a 25. percben már hat sárga kártyánál járt. Erre a „duhajkodó” legények megijedtek — és innentől kezdve rend lett! Csiky Nándor
