Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-07 / 236. szám
UJ KELET Interjú 1995. október 7., szombat a jogainkat” „Leépítették Beszélgetés dr. Vittcze Istvánnal, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye főépítészével „Az antik építészetben a művi úton keletkezett építmények egyik legfontosabb erénye az volt, hogy nem uralkodni, hanem alkalmazkodni, illeszkedni akart a növény-és állatvilághoz. Mindez nem zárta ki, hogy legyen méltósága, karaktere és hogy szolgálja az élet színtereit... Vannak országok, ahol ez a szerves viszony nem felejtődött teljesen el..." (Részletek a főépítész egyik előadásából) — Milyen ma főépítésznek lenni? — Hadd válaszoljak egy szóval! Rettenetes. —A napokban urbanisztikai találkozó volt Kisvárdán. Milyen, a lakásépítést segítő lehetőségekről volt szó?- Az önkormányzatokat már régóta foglalkoztatja az állami lakásépítkezések megszűnése. Ez nyilvánvaló, hiszen a lakásgondok önkormányzati szinten jelentkeznek, tehát valamilyen formában szeretnék újraindítani az otthonteremtés alapelemeit. Erre kétféle elvi lehetőség kínálkozik. Az egyik az, hogy olcsóbb előkészítéssel biztosítsanak közművesített telkeket, terveket, esetleg szerkezetkész épületeket az építkezni akaró polgárok részére. Természetesen nem nadrág- szíjparcellákra gondolok vagy lakótelepekre, hanem ember- léptékű formára, méretekre. Itt jegyzem meg, hogy Nyíregyháza is ezt az utat igyekszik kitapogatni. A másik variáció az, hogy a vállalkozói szféra építsen bérlakásokat. Ehhez viszont adó- kedvezményekre, vállalkozás- barát szabályozókra és rugalmas bankrendszerre volna szükség. Ezekre, úgy látom, egyelőre nincs még belátható időn belül remény... — A közelmúltban itt járt nálunk George Pataki, New York állam kormányzója, aki polgármestersége alatt amiatt kapta meg az „adófizetők barátja" megtisztelő címet, hogy sikerült kieszközölnie városában egy mindenki számára kedvező lakásépítési programot. Ezt főleg az adókedvezményekkel sikerült megvalósítania. Van elvi lehetőség hasonlóra nálunk is? — Jól fogalmazott. Csak elvi lehetőség van... A jelenlegi szabályozás is mutat némi ilyen irányú szándékot... Például az úgynevezett elmaradott szféra termelő ipara — főleg abban az esetben, ha exportra dolgozik — már kap kedvezményeket a közteherviselés terén. Ez azonban még nem mondható el a lakásépítő vállalkozások vonatkozásában. Az állam maga is emeli a bérle- ményi díjakat, méghozzá meglehetősen radikálisan. Nagyon magasak lesznek így a lakbérek a magánépítők által bérbe adott lakások esetében is. Ezért az egész csak akkor fog működni, ha az állam is akarja. Mindenesetre az önkormányzatok, mint mondtam, nagyon szeretnék. — Milyen mozgástere van egy mai megyei főépítésznek? — A szakma — azaz a mi- . nisztérium — tönkretette a korábbi főépítészeti struktúrát. Régebben szerettek volna eszközöket adni a kezünkbe, de mára egész egyszerűen leépítették a jogainkat. — Ki, kik vették át a döntéshozó szerepét? —Létrehozták a területi főépítészeti irodákat, melyek feladata, hogy — a mi esetünkben — három megye dolgaiban döntsenek. Más kifejezést nem találok erre, mint azt, hogy egész egyszerűen helytelenítem! Nekem megyei szinten is próbatételt jelentett 228 település építészeti irányítása. Kérdem én, hogy lenne képes megbirkózni ezzel a ,feladattal egy az a szerv, amelyikre három megye munkája nehezedik?! A dolog olyan komoly, hogy a legújabb Településfejlesztési törvényben egyetlen szó sem esik a megyei főépítészek jogairól. A minisztérium azzal a jelszóval ragaszkodik az elképzeléseihez, hogy most „decentralizál”. Őszintén bevallom, nem értem a logikájukat. Éppen hogy centralizálnak ezzel. Az új struktúrában a megyei főépítész a területi főépítész felügyelete alatt áll. Elvben és szóban egyenrangúak, de a területiek minisztériumi főosztályvezetői rangban vannak... Gondolom, ehhez nem kell kommentár. — Milyen gyakorlati problémákat okoz ez a területi rendszer? — Éppen a minap ostromoltak meg a megye polgármesterei az útalappályázatokkal kapcsolatban, ugyanis közeledik a beadási határidő. Nekem valamennyiüket Debrecenbe kellett küldenem a területi főépítészhez, hogy „ellenjegyezze” a beadványokat. Nem állíthatom, hogy a polgármesterek kimondottan lelkesedtek, amikor ezt közöltem velük... — Ezek szerint lassítja, bürokratizálja a munkát ez a rendszer?' — Olyan, mint egy nagyhatású fék a fejlesztések szekerén... — Hogy tud mégis eredményeket elérni? Hiszen látjuk, hogy a megye építkezik, alakul. — Nekem az a szerencsém, hogy a Területfejlesztési Osztályt is vezethetem itt, a Megyeházán. így képes vagyok segíteni az önkormányzatoknak. —Jönnek-e Önhöz, kérik-e a segítségét a megye polgármesterei? — A választások után szükség volt egy kis időre, hogy belássák, itt társra lelnek problémáik megoldásában. Manapság már gyakran és szívesen megkeresnek. Az én alapszemléletem az, hogy a településkép lényegesebb, mint a ház. Ezt a nézetemet úgy igyekeztem elfogadtatni, hogy egy-egy épület engedélyeztetésekor kértem a mellette lévő épületek képét is, mert látni akartam, hogy hogy illeszkedik az utcaképbe a tervezett létesítmény. Eleinte sokan berzenkedtek, de aztán belátták, hogy igazam van. Mindenki büszkébb arra, ami egész egyszerűen szép, és illeszkedik környezetébe! — Úgy tudom, hogy az Alkotmánybíróság is foglalkozott valami hasonló kérdéssel... — Igen. Volt egy Építéstervezési Szakértői Bizottság — megyénként —-, amelyik zsűrizni volt hivatott a terveket. Ennek volt ugyan egy minimális költségkihatása is, de annyira elenyésző az építési költségek tengerében, hogy senki soha nem emelt szót ellene. Az Alkotmánybíróság mégis a zsűrizési díjra hivatkozva szüntette meg a bizottságokat. — Mi lett ennek az eredménye? — Aki veszi a fáradságot, és elmegy Záhonyba, személyesen győződhet meg róla! A négyes út mellett, arra ráragadva nőttek ki az ipari és kereskedelmi jellegű és célú építmények. A kép teljes összevisszaságot mutat. Egész egyszerűen ronda az egész. Mégsem tehetek semmit, nincs vétójogom. — Mi lenne az a törvényi, szabályozási minimum, amelyik működésben tudná tartani a struktúrát?-—Az 1937-es 6. számú törvényt meg lehetne nézni! Már az is sokkal jobb, mint a mai „bujtatott jogrendszer”! — Gondolom, hogy az erősen behatárolt lehetőségek keretein belül azért tesz kísérletet a megye építészetének esztétikai szabályozására. — A közgyűlésbe „becsempésztem” az építészet kérdéseit egy következő előterjesztéssel. Éppen azért, hogy segíthessük az önkormányzatokat az építőkkel és az építtetőkkel való — sajnos elég gyakori — küzdelemben.-—Pontosan hogyan? Hiszen nem építész szakemberek ülnek a közgyűlésben. —- Éppen ez a célom, hogy „képben legyenek”. Tervem az is, hogy a polgármesteri hivataloknak ugyanilyen célzattal kiküldünk anyagokat, tájékoztató „kézikönyvecskéket”, ha így tetszik. — Előzetes felmérései alapján úgy véli, hogy a közgyűlés egyöntetűen fogja támogatni ezt az elképzelést? — Lehet, hogy lesznek a dolognak ellenzői. Ha például ez az SZDSZ-en múlna, gondolom, lennének problémák, mert az SZDSZ egyértelműen megyeellenes...-Az a meggyőződésem, hogy nem mindig megfontoltan. Sokan arra hivatkoznak, hogy az Európai Unióban lényegileg nincs funkcionális szerepe a középszintű területi vezetésnek. Ez nem így van. Nagyon is működnek ezek a középszintek! Félreértés ne essék! Nekem semmi bajom a Területfejlesztési Tanáccsal. Csakhogy az a meggyőződésem, hogy ezeknek a magánszférákban kellene mozogniuk. Ugyanúgy, mint a fejlett országokban. Ezekbe be kéne vonni „ab ovo” sok-sok potenciális vállalkozót, mert a regionális fejlesztések — infrastruktúra stb. — pontosan az ő alapvető érdekeiket is szolgálják. Ezzel azonban nem lehet kiváltani a terület- fejlesztés középszintjét. Azért azt is meg kell itt említenem, hogy bármilyen jó szándékú döntést is hoz a megyei közgyűlés — például a lakásépítések terén mit sem ér, ha nincs rá egy fillér sem. Pontosan ez a tény gátolja a területieket is... —Hogyan ítéli meg, a megyébenvan-e kedve a polgároknak építkezni? — Nyíregyházán — függetlenül a gazdasági állapotoktól — a magánszféra építési kedve lankadatlan. Kicsit igaz ez Mátészalkán is, azonban sehol másutt nem jellemző ez a helyzet. A háromgyerekes családoknak megadott kétmillió forintos szociálpolitikai kedvezmény lendített ugyan egy keveset a lakás- építkezéseken, nem lehetetlen, hogy ez csak átmeneti intézkedés. — Nem várhatunk némi baráti segítséget? Hiszen végül is mi, ez a megye adta a kormánynak a területfejlesztési minisztert Baja Ferenc személyében. — Nem nagyon érzékelhető a különleges bánásmód. Pedig ránk férne... —Ót-hat éve egy amerikai— izraeli óriáscég tervbe vette, hogy ezen a területen megépít egy interkontinentális tranzitrepülőteret. Mi történt ez ügyben? — Semmi. Mostanság olyan hangokat hallani, hogy Kassa közelében meg is valósul... — Ez úgy tűnik, mintha saját ellenségeink lennérik... — Pedig az ország EGYETLEN NAGY ESÉLYE a földrajzi pozíciója! Ehhez viszont infrastruktúra kellene. — Akkor most visszajutottunk oda. ahonnan elindultunk? Mintha a kutya kergetné a farkát... — Valahogy úgy. És még csodálkozik is, hogymem éri el... Ellenpélda, illetve példakép lehetne a számunkra Hollandia. Hatalmas energiákkal és ráfordításokkal, külföldi tőkével és mindent ennek alávetve kiépítettek egy olyan infrastruktúrát, hogy az egész világ csodájára jár. Tulajdonképpen ezenkívül — no, meg a törvényesség stabilizációján kívül — semmi egyebet nem tettek, és ez mégis elég volt, hogy a világ szállítmányozási iparát felszippantsák! Rotterdam a világ legnagyobb olajkikötője, az amszterdami repülőtér Európa egyik legnagyobbja, autópálya-hálózata egyedülálló. Mindent ennek vetettek alá. Még a városok közötti szakaszokon is kivilágították az autópályákat! Meg is lehet nézni az eredményeiket... — Tud-e számunka jövőképet festeni? — Ugyan miről?... Ámbár az önkormányzatiság elve jó, de csak akkor, ha a subsidialitás elve érvényesül. — Kérem, tegye ezt közérthetőbbé! — Ezt a kifejezést a vallási gyakorlatból merítettem, mert nagyon is alkalmazható lenne a közigazgatásban is. Röviden arról van szó, hogy a hatalmi szintek — ha az önkormányzatokat ugyan hatalomnak lehet neveznünk — egymástól teljesen függetlenül és önállóan működnek. Egymás dolgaiba csak akkor szólnak bele, ha azt a másik fél kéri. Ez az a gyakorlati módszer, amire valóban lehet jövőképet építeni. Természetes, talán mondanom sem kell, hogy ez csakis apoli- tikusan működőképes modell. A politikai ellentétek teljes megszüntetése a feltétele. — Nem túl illuzórikus elvárás ez napjainkban? — Nem ez a lényeg. Minden kormányzatnak jól működő önkormányzatokra kell építenie. Ugyanis csak az ilyen ön- kormányzatoktól várható el, hogy igazán partnerként viselkedjenek. Nagyon bízom benne, hogy jó szabályozókkal még mindig meg lehet mozdítani a fejlődés kerekét. — Milyen közgazdasági módszerek, elvek kellenének? — Kétféle irányzat létezik a fejlesztések terén. Az egyik a már fejlettek továbbfejlesztését célozza, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ez direkt módon növeli az állambevételeket. A másik irányzat a fejletlenek felhozására voksol. Véleményem és meggyőződésem, hogy meg lehet és meg kell találni ennek a két fejlesztési elvnek az egyensúlyát! Nincs harmadik út! Palotai István Vincze István megyei főépítész Fotó: tíozsó Katalin
