Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-28 / 253. szám

Szűrös Mátyással a köztársaság hat évéről 1989. október 23. Csendes őszi nap. Először lehet szabadon emlékezni az 1956-os forrada­lom és szabadságharcra. A rádió közli, hogy délben a Parlament erkélyéről dr. Szűrös Má­tyás, az Országgyűlés elnöke kikiáltja a Magyar Köztársaságot. Mire megkondulnak a ha­rangok, az Országház környékét több mint százezer ember veszi körül és vár méltósággal. A harangszó után a dolgozószobája erkélyén elhelyezett mikrofon elé lép dr. Szűrös Mátyás. Húszpercnyi beszéd, a többi már történelem. Magyarország államformája ismét köztársa­ság. Az országgyűlés elnöke ideiglenes köztársasági elnök. Ekkor még mindenki bízott a rend­szerváltásban, a bűnösök megnevezésében. Aztán eltelt hat év. Vajon ilyen köztársaságot szeretett volna az első elnök? Erről beszélgettem Szűrös Mátyással. — Az új államforma, a köz­társaság valójában estik a Ráko­si—Gerő-klikk utáni nemzedék­nek új, mert korábban már volt Magyarországon ilyen államala­kulat. Évtizedeket kellett azon­ban vámunk, amíg ezt is megél­hettük. Ehhez viszont kellett né­hány feltétel együttes megléte: a Szovjetunióban megindult vál­tozások, a hazánkban meglévő valódi ellenzék, az MSZMP-n belüli nemzeti szárny megléte. Volt egy olyan csoport, ame­lyik az MSZMP utasítására el­lenzéki szerepet vállalt. Csak meg kell nézni, hogy az úgy­nevezett szamizdatosok közül kik akadályozták és akadályoz­zák a történelmi igazságtételt, a tényfeltáró bizottság működé­sét, a nemzeti érdekek érvénye­sítését. A nyolcvanas évek elejétől azonban volt egy cso­port a vezetésemmel, amelyik azt feszegette, hogy az elvont internacionalizmus a legna­gyobb szocialista tömbön belü­li hatalomnak, a Szovjetunió­nak az érdeke, és Magyaror­szág akkor még egyetlen párt­jának, az MSZMP-nek a nem­zeti érdekeik képviselete, ér­vényre juttatása a feladata. En­nek az újszerűén gondolkodó csapatnak a tagjai voltak töb­bek között Szobai Imre, Tabaj- di Csaba, Nagy Gyula. O Hogyan fogadta ezt Kádár János, az akkori pártfőtitkár? — Az Aradi Vértanúk Nap­ján, ’83-ban mondtam egy be­szédet az újságíró-közösségben, amiben foglalkoztam a nemzeti függetlenség, az idegen elnyo­más problematikájával. Andro­pov budapesti szovjet nagykö­vet feljelentett Kádárnál. Volt egy nyilatkozatom ’88- ban a rádióban, hogy a határain­kon túl élő magyarság a nemzet része. Ezt a kijelentésemet elő­zetesen nem egyeztettem a köz­ponti bizottsággal, ezért megkez­dődött az onnan való kiszorítá­som. Aktív részese voltam a po­litikai életnek ’51-től, berlini, moszkvai nagykövet voltam ko­rábban, csak úgy tudtak semle­gesíteni, ha megválasztanak az Országgyűlés elnökévé. O Miért jelentett ez félreállí- tást? — Mindenki tudja, hogy ab­ban az időben a parlament a párt­utasítások végrehajtója volt. A pártvezetésből kikapcsoltak ez­zel a lépéssel, viszont bekövet­kezett az, hogy ettől az időszaktól a rendszerváltás előkészítését az Országgyűlés hajtotta végre. O Eddig úgy tudtuk, hogy a demokratikus ellenzék... — Sokkolta a társadalmat, amikor bejelentették, hogy Ma­gyarországnak milyen nagy összegű tartozása van, ugyan­ilyen hatást váltott ki, amikor Pozsgai Imre közölte, hogy ’56 forraHolnm volt A fínrhnrsinv vezette SZKP hajlott arra, hogy a szovjet csapatokat kivonják hazánkból. Mindezek hatására a képviselők belátták, hogy új helyzet van. Közben évtizedek óta először megtörtént, hogy képviselőket visszahívattak, időközi választáson ellenzéki személyek jutottak a parlament­be. Nemzeti kerékasztal-tárgya­lások kezdődtek, amelyek arról szóltak, hogyan jutunk a szabad, demokratikus választásokig. Ja­vaslatot készítettek a választójo­gi törvény módosításáról, ami a többpártrendszer elfogadását je­lentette, valamint az Alkotmány módosításáról, ami lehetővé tet­te a köztársaság kikiáltását. Nagy érdeme az akkori országgyűlés­nek, hogy ezeket a sarkalatos tör­vényeket megszavazta. ÜÉs akkor következett a Ma­gyar Köztársaság kikiáltása. — Az Alkotmány szerint, ha nincs az országnak köztársasági elnöke, akkor ideiglenesen az Országgyűlés elnöke látja el ezt a feladatot. Engem minden politi­kai erő elfogadott, mert addigra kialakult a kép rólam, hogy elfo­gulatlanul a nemzet érdekeit kép­viselem. így lettem annak a meg­ismételhetetlen. kevés emberéle­tében egyszer adódó történelmi pillanatnak a részese, hogy kiki­álthattam a köztársaságot. O Mire gondolt, amikor a parlamenti dolgozószobája er­kélyére lépett? Gondolt-e egy­általán valamire? — Amikor megláttam, hogy minden szervezés nélkül, saját belső érzéseitől indíttatva meg­számlálhatatlanul sok ember állt meghatottan, várakozással, könnyekkel a szemében, arra gondoltam, hányszor és hányán becsapták már ezt a magyar né­pet. Kun Béla martalócaitól Rá­kosi verőlegényeiig. És mennyi balszerencse várhat még a ma­gyarságra, ha a bankok csatló­saira. a nemzet kiárusítóira sza­vaz. Mert ekkortól már az volt a tét. A köztársaság kikiáltásá­val ugyanis lényegében megtör­tént a rendszerváltás abban az értelemben, hogy a nép szava­zatával, saját akaratából dönti el, kinek a kezébe adja sorsát, a magyarság vezetését. O Az első szabad választá­son, '90-ben ezt a döntést is megismerhettük. — Akkor sokan azt hitték, hittük, hogy a választók jól dön­töttek. Lényegében ez igaz is, mert a régi hatalmat „kiszavaz­ta” a kormányzati pozícióból, és arra a pártra adta voksát, ame­lyiktől a rendszerváltás követke­zetes véghezvitelét remélte. Saj­nos, az MDF mellett „beszavaz­ta” elég nagy arányban a magyar nemzeti érdekeket mindig is ta­gadó SZDSZ-t. Ez a két párt paktumot kötött, és ezzel vég­eredményben a kormányon kí­vüli SZDSZ akarata érvénye­sült, az MDF meg cserbenhagy­ta választóit, vagyis a nemze­tet. Amit a szabaddemokraták hirdetnek —a liberalizmust —, azzal csak az a baj, hogy nem Kossuth, Deák nemzeti libera­lizmusából táplálkozik, tehát a magyarság szempontjából indif- ferens. Inkább azt mondhatjuk, hogy az internacionalizmus fel­élesztése más köntösben. Az a cinizmus, ahogy az SZDSZ a nemzeti értékeket, érdekeket el­utasítja, valójában elárulja iga­zi szándékukat is. O Maradjunk még egy kicsit a köztársaság első kormányánál. — Köztársasági elnök voltam, amikor letette a hivatali esküt az Antall-kormány. Antall József európai kaliberű államférfi volt. Ha eltűnnek róla a „sallangok”, a történelem majd rendszerváltó miniszterelnökként említi, aki nehéz örökséget kapott az ország vezetéséhez. Nemzeti tekintélye volt az országnak vezetése első idején, főleg ahogy a liberális irányítású taxisblokádot kezelte. Sajnos az MDF-kormányzást később már az arisztokratizmus, a tömegektől elszakadás jelle­mezte, saját párttagságukat is cserbenhagyták, ami bukásuk­hoz vezetett. O Ezzel egy kicsit hamar el­intéztük a köztársaság első négy évét. — Az átfogó történelmi érté­kelést hagyjuk meg az arra hiva­tottaknak. Azt, hogy a privatizá­ciót mindenki rosszul csinálja, tudjuk. Ezt azonban már nehéz egyenesbe hozni, mert az úgyne­vezett spontán privatizációval és 37 37t Vnvptn míiaannKÍtá<v<ial döntően olyanok jutottak vagyo­nokhoz, akiknek nemcsak a ma­gyar nemzethez, de 1848 és 1956 örökségéhez sem volt sok közük. A tehetséges, dolgozó emberek a köztársaság első éveiben nem boldogultak, felerősödött a vad­kapitalizmus, a pártharcok, és ez pesszimizmust okozott az ország lakosságánál. Q Aminek következménye lett... — ...az, hogy a köztársaság második szabad választásakor az előző kormányt leszavazta a nép. 1990-ben az előző rendszert, most az előző kormányt, és eb­ben az a rossz, hogy valójában nincs is igazi erő, amire jó szív­vel szavazhatnának az emberek. Az elszegényedés viszont foly­tatódik, és ez segíthet a kalandor­politikának, ami a szélsőségek térnyeréséhez vezethet. ü Mit nevez ön szélsősé­gesnek? — Minden olyan csoportosu­lást, amelyet bizonytalan erede­tű háttérből pénzelnek, de arra jó, hogy zavart keltsen, önkény­uralmi jelképekkel masírozzon, és az odarendelt külföldi tévék bemutassanak egy olyan képet, hogy lám: ez a magyarság, ez a magyar fiatalság. O Netán Szabó Albertre gondol? — Például. De van ennek a hazánkba visszatért egykori disszidensnek egy érdekes tör­ténete. Az MDF vezette kor­mány idején bezáratták, hogy ne keltsen zavart. Az SZDSZ— MSZP-koalíció idején kienged­ték, és most szabadon masíroz­hat, lehet vele riogatni, hogy mekkora nagy a fasizálódás ve­szélye Magyarországon. Q Onnan kanyarodtunk el, hogy a nép az MSZP-vei váltot­ta le a szavazáson az MDF-et. —-.A pesszimizmus azt vál­totta ki a lakosságból, hogy a kádári stabilizáció örökösének remélt MSZP-re szavazott több mint ötvpn százalékkal Fnnek következménye az lett, hogy olyan emberek tömege jutott a parlamentbe, akik remélni sem merték, hogy országgyűlési képviselő lesz belőlük. O Ez éppen nem lenne baj. — Valójában az történt, hogy a gyakorlat egyre inkább azt bi- zonyítja az MSZP-ről: nem nemzeti elkötelezettségű párt. Sokan vannak a parlamenti képviselő között is, akik nyíltan vállalják liberalizmusukat, ami azt eredményezi, hogy az MSZP most már nem is szocialista párt. üMintha a Bokros-csomag­ra gondolna... — Arra is, meg a szociális juttatások fokozatos csökkenté­sére, a nemzeti oktatás ellehe­tetlenülésére meg ami még ezu­tán várható. Amikor eldöntöt­tem, hogy a Bokros-csomagot nem szavazom meg, kérdeztem néhány képviselőtársamat, ők mit tesznek. Azt válaszolták, a kormánykoalíció iránti szolida­ritásból igennel.szavaznak. Arra a kérdésemre, hogy a nemzet iránti szolidaritással mi lesz, nem kaptam választ. Nekem mindig az volt a véle­ményem, hogy az ember ember­nek születik, ha magyar földön született, a szülei is e nemzet­hez tartozónak vallották magu­kat, akkor először is ehhez a közösséghez tartozik, csak azu­tán ideológiákhoz. Vannak, akik ezt megfordítják. Először is a választóknak tartozom szolida­ritással, s hogy mi a jó a párt­nak, csak ezután következethet. Inkább államférfinak tartom magam, aki egy nemzet érdeké­ben politizál, s nem politikus­nak, aki valamilyen érdekből manipulál. Sajnos akik ezt az országot most irányítják, nem ebben a sorrendben gondolkod­nak. Talán ennek a magatartá­somnak köszönhetem, hogy az előző és a mostani választási ciklusban is szülőföldemen, Püspökladányban az első fordu­lóban biztosan győztem. lJ Nem elhamarkodott meg­állapítások ezek? — Sokan felkapták a fejü­ket amikor Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke azt mondta, sok SZDSZ-megbízott van az MSZP-ben. Talán ennél is töb­ben melepődtek, amikor Békési László egykori pénzügyminisz­ter azt mondta, nem Horn Gyu­la a legalkalmasabb miniszter- elnöknek. Ezek a legutóbbi ki­jelentések már jeleznek valamit. O Talán azt, hogy a pártjuk szakad? — Kérem, itt két dologról kell beszélni. Egyrészt a koalí­ció bomlásáról, másrészt és MSZP bomlásáról. Az SZDSZ ragaszkodik a ha­talomhoz, mert általa újabb po­zíciókat szerezhet meg. Sorozat­ban mondanak le egykori MSZP- miniszterek, ez nem az ő sorai­kat gyengíti. Mindenképp kivál­nak a kormányzati szövetségből még a következő választások előtt, mért akkor a televíziónál, rádiónál és az írott sajtónál meglévő befolyásuk révén elhi­tethetik a lakossággal, hogy ők jót akartak, szakszerűen dol- aoztak. de az MSZP részéről ez nem volt meg, és azért jutott az ország oda, ahova még ezután kerül. O Hacsak addig nem bomlik a többségi kormányzópárt is. — Azért nem helyes idő előt­ti választásról beszélni, mert az MSZP képes egyedül is kormá­nyozni, ha egységben marad. A Nánási úti, a hajósi pártcsoport- összejövetelek erőtlen kísérletek az egység demonstrálására, de már felhívják a figyelmet, hogy kezd elkülönülni a párton belü­li nemzeti, liberális és szociál­demokrata irányzat. Csintalan Sándor, a párt alelnöke isfigyel­meztetett erre a jelenségre. OHorn Gyulának milyen sze­repe lehet ebben a helyzetben? ■— Békési kijelentése óta sok a találgatás a személyét illető­en. Olyan feltételezés is van, hogy Göncz Árpádot váltja a köztársasági elnöki pozícióban, és helyette az lesz a miniszter- elnök. akit az SZDSZ is elfo­gad. Hornnak mindenesetre nem tett jót, hogy sokszor visszakozott a kisebbik kor­mánypárt ellenvetése szerint. Ü Az 1956-os forradalom és szabadságharcra emlékeztünk, a Magyar Köztársaság kikiáltásá­nak hatodik évfordulója volt. Az elkövetkező, a '96-os esztendőben a honfoglalás ezeregyszázéves év­fordulója, az '56-os forradalom negyvenedik évfordulója követke­zik. Van-e még teendőnk ebben a történelmi helyzetben? — Még mindig ott tartunk, hogy 1848 és 1956 örökségét kell megvalósítanunk. Van füg­getlenségünk, de ezt meg kell őriznünk még a gazdasági for­mában megjelenő külföldi érdek­kel szemben is. Történelmi fel­adatunk, hogy az egész magyar­ság nemzeti függetlensége meg­valósuljon. A honfoglalás ünne­pe az egész Kárpát-medencében lévő magyarság ünnepe kell, hogy legyen! Kormányszinten kell fellépni az ellen, hogy a vaj­dasági, erdélyi, felvidéki magyar­ságot atrocitások érjék, Ehhez ön­maga belső ellenségeivel is meg kell küzdenie a magyarságnak, hogy ismét Európába találjon a Szent István-i úton Kossuth és Széchenyi, Bartók és Ady nemze­te. Mindenkinek a saját könyeze- tében kell a legtöbbet tenni annak érdekében, hogy ne csak magun­kat vonszoljuk, hanem másokat is magunkkal vigyünk. OIlyen köztársaságot akart, amikor hat éve a százezres tö­meghez szólt? — Alapvetően köztársaságot akartam, akartunk. Szociálisan érzékeny kormányokat, vadka­pitalizmustól mentes piacgaz­daságot, társadalmi igazság­szolgáltatást, nemzeti felemel­kedést tervezgettünk. A hat év elég volt a tapasztalatszerzés­hez, a frontok kirajzolódásá­hoz, a másság szándékának le­lepleződéséhez. Még néhány év, és a magyar nép is ráesz­mél, kiket támogasson szavaza­tával, hogy ennek az országnak olyan vezetése legyen, amely nem idegen érdekeket szol­gál. Aradi Balogh Attila

Next

/
Thumbnails
Contents