Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-24 / 249. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. október 24., kedd 5 Halhatatlanná tették a halottjaikat Vasárnap, október 22-én a felújított I. világháborús em­lékművön márványtáblák elhe­lyezésével rótta le kegyeletét Demecser a két világháborúban elhunyt hősök és a holocaust áldozatává vált volt demecseri lakosok emlékére. —Tisztelni a múltat minden nemzedék életében nagyon fontos dolog — mondta ünne­pi beszédében Fáky László, a nagyközség polgármestere. — Különösen egy olyan esemény alkalmából, amikor azokra a hősökre is emlékezünk, akik elsőként utasították el a kommumizmus eszméjét s akik elsőként kísérelték meg kivív­ni a magyar nép függetlensé­gét. S ami nem sikerült 1956. október 23-án harc, küzdelem, fájdalom és vér útján, az 1990- ben békés úton következett be. S ez a rendszerváltás adott ne­künk lehetőséget arra, hogy új emlékköveket állítsunk fel, pótoljuk a hiányzókat és fel­újítsuk a régieket. Ez tette lehetővé, hogy most itt álljunk és emlékezzünk. És még vala­mi: mindazok áldozatos mun­kája, akik időt és fáradságot nem sajnálva dolgoztak azon, hogy megújuljon és megszé­püljön az emlékmű. Ezúton is szeretném tolmácsolni köszö- netemet mindnyájuknak... — Köszönet és elismerés a község jelenlegi vezetőinek, hogy az emléktáblán minden felkutatható név szerepel (mind a világháborúk hősi hal­lottjainak, mind pedig a vérta­núkká vált zsidók neve) — vet­te át a szót dr. Szabad György, az Országgyűlés volt elnöke, országgyűlési képviselő. Minden ember addig él, amíg nevét tiszteletben tartják és megőrzik a szívekben. De- mecserben most halhatatlanná tették a község hallottad... De ez egyben nemcsak a múltat, hanem a jövőnket is jelenti. Mert nem akarjuk, hogy nem­zetünk sorsa, felemelkedése véráldozatokon vezessen ke­resztül. Az előrehaladás a béke eszközeivel valósuljon meg! Nem akarunk több halált, több hősi halottat és vértanút, nem akarunk újabb emlékműveket. Nem akarunk újabb kockáza­tos beavatkozásokat a nemzet sorsába. Most, a nagy ünnep előestéjén egy olyan folyamat­nak vagyunk részesei, amely 1956. október 23-án indult út­jára, s tart napjainkban is. Mert akkor mondtuk ki először, hogy rólunk, sorsunkról nélkü­lünk senki ne döntsön! Hogy a hatalom és a jog forrása a nem­zet kezében legyen és a nem­zet az iskolák padjaiban ülők közt érlelődjön. S az, hogy az 1956-os alapokra az elmúlt esztendőkben jogállamot épí­tettünk, azt jelenti: nem Bécs- ben és Berlinben, nem Szent- pétervárott és Moszkvában döntenek hazánkról, hanem itt, Magyarországon, a magyar par­lament dönt a nép akaratától függően. Az elmúlt években egy olyan többpárti demokrá­cia, többpárti parlamenti rend­szer épült ki, amelyben, remél­jük, érteni és tudni fogják a nép akaratát. Ebben a jogállamban lehetnek tévedések, tévedhet a nép is, tévedhet a kormány is, de a jogállamban lehetőség van arra, hogy a jót még jobbra ja­vítsuk... És ne feledjük, csak addig kormányozhat egy cso­port, amíg figyelembe veszi a nép akaratát és kérését. A javí­tás azonban nem az Ország- gyűlésben ülők feladata, ha­nem a népé, mert a nép kezé­ben van a hatalom. Csak így kerülhetjük el, hogy a jövőben még több gyászos megemléke­zést kelljen tartanunk, hogy még többször kelljen így össze­gyűlnünk... Az ügyelet jelenti A meghosszabított hétvége sem volt mentes a karambo­loktól és gázolásoktól. A több súlyos és kevésbé sú­lyos eset mellett ezúttal is be kell számolnunk egy halálos kimenetelű szerencsétlenség­ről. 21-én. szombaton Tisza- kanyár belterületén egy férfi az egyik kanyarban elvesz­tette uralmát személygépko­csija fölött. Megpróbálta el­kerülni az árokbaborulást. aminek eredményeképpen áttért a másik sávba és elütött egy ott gyalogló férfit. A sze­rencsétlenül járt embert sú­lyos sérülésekkel szállították kórházba. Ugyancsak szombaton egy hét éves kisgyermeket ütött el egy személygépkocsi Le­veleken. A csöppség a Kos­suth utcán biciklizett amikor hirtelen — minden előzetes jelzés és szétnézés nélkül — balra kanyarodott. A vele szemben szabályosan közle­kedő gépkocsi már nem tud­ta kikerülni, elcsapta a kisfi­út, aki súlyos sérülésekkel került kórházba. Ugyanaznap este Nyíregy­háza és Nagycserkesz között egy utánfutós személygép­kocsi és egy mikrobusz „ta­lálkozott” össze. A mikro- buszt vezető holland állam­polgár szabályosan közleke­dett. amikor a vele szemben közlekedő személygépkocsi utánfutója belibbent, és ne­kicsapódott. Az ütközés kö­vetkeztében a mikrobusz ve­zetője súlyos, míg három uta­sa könnyebb sérüléseket szenvedett. Vasárnap a 41-es főúton egy Levelek irányába Ford személygépkocsijával utazó román állampolgár elütötte az eddig ismeretlen okból a felezővonalon kivilágítatlan kerékpárral közlekedő ke­rékpáros. A biciklis olyan sú­lyos sérüléseket szenvedett, hogy a kórházba szállítást követően életét vesztette. It­tasságot a helyszínen nem ál­lapítottak meg. Ugyanezen a napon Domb- rád belterületén egy sze­mélygépkocsi elütött egy vele azonos irányban haladó gyalogost, aki súlyos sérülé­seket szenvedett. Hétfőn délelőtt fél tízkor Pátroha és Nyírtass között kerékpározott egy 74 éves idős férfi. Eddig ismeretlen oknál fogva hirtelen az út közepére hajtott, ahol az őt szabályosan előző személy- gépkocsi elütötte. Az idős bácsi belehalt sérüléseibe. Képek a nyíregyházi ünnepségről A hősök szobrai az '56-os zászlók alatt A kegyelet virágai Emlékezünk... Rácz tanár úr emléktáblá ja előtt mai diákok Gyertyák égnek a hősökért A képeket Racskó Tibor készítette Kopjafa az áldozatoknak Jelképezi a nemzet jövőjét Nyírkátán vasárnaptól kop­jafa őrzi az 56-os népfelkelés áldozatainak emlékét. Az em­lékező összejövetelen az álta­lános iskolások műsora után Németh Zsolt, a Fidesz orszá­gos alelnöke mondott beszédet a Baloghné Béres Györgyi ál­tal készített kopjafánál. — Friss ünnep még 56, nem tudjuk sokszor, hogyan kell emlékeznünk — szólt az egy­begyűltekhez az alelnök. — Sokszor még azt sem tudjuk, nemzeti tragédiának, a szabad­ságvágy megnyilvánulásának, a nemzeti egység kinyilvánu- lásának fogjuk-e fel a harminc­kilenc évvel ezelőtt történte­ket. Nagy nemzeti tragédia ez, amely hasonló a muhi csata- vesztéshez, vagy más magyar sorstragédiához. Mára azon­ban a reformkommunisták sze­retnék az egészet meg nem tör­téntként feltüntetni, mert ön­magukkal is ellentmondásba keveredtek, amikor 89-ben, a rendszerváltás elején első ijed­tükben ők is nagy nemzeti tra­gédiáról beszéltek. Mára már azt mondják, a barikád mind­két oldalán álltak. Csak elfe­lejtik, hogy az egyik oldalon a nemzet árulói, gyilkosai, az ávósok, és kommunista kiszol­gálóik, míg a másik oldalon a jogaikért, szabadságukért, nemzetükért küzdő hazafiak. Megmutatta a magyar nép ab­ban a sorsfordító időben, hogy puszta kézzel is nekimegy a szovjet tankoknak, ha hazájá­ról van szó. Németh László úgy fogalmazta meg ezt akkor, hogy emelkedik a magyar nemzet, mert nem szereti az el­nyomást. Egy egységes erköl­csi akaraterő hatotta át akkor az országot. Ma politikai erők azon vitatkoznak, van-e olyan, hogy magyar nemzet. Ez ma még kérdés, de holnap már az sem lehet, ha külföldiek vásá­rolják ki az ország alól a föl­det, ha tudatosan teszik tönkre a nemzeti kultúrát. Ennek a kis népnek van nemzeti jövője, amit a most felszentelt kopjafa is szimbolizál. Egy ki nem tel­jesedett forradalom megteste­sítője ez az emlékmű, mely azt is üzeni, hogy eljön még a ma­gyar nép teljes felemelkedése. ABA Főhajtás az áldozatoknak Nemzeti ünnepünkön Vá- sárosnaményban a beregi népi vezér, Kiss Sándor sírjánál kezdték a megemlékezést a helybéliek. Hegedűs Antal polgármester elmondta, hogy egyre na­gyobb szükség van a forradal­mi megemlékezésre, hiszen napjainkban ugyanaz látszik felerősödni, mint ami a Kiss Sándorok tragédiáját okozta. Az egyszerű földműves szülők gyermeke Sárospatakon tanult, és ott kapott életre szóló elhi- vatást a népe felemelkedéséért végzett küzdelemhez. A fiatal pedagógus részt vett a magyar függetlenségi mozgalomban. Diákklubokat szervezett, de amikor 1946-ban megkezdő­dött a Kisgazdapárt bomlasz- tása, ő is üldözött lett, letartóz­tatták, majd három év múlva, amikor szabadult, emigrációba kényszerült. Reménysugárt csak az 56-os forradalom jelen­tett számára, de látva a Nyugat közömbösségét, ebben is csa­lódnia kellett. Miután elhelyezték a meg­emlékezés koszorúit a helyi pártok és intézmények, az öt­venhatos emléktáblánál is fe­jet hajtottak a naményiak. Este fáklyás felvonulás kö­vetkezett. majd Szűrös Mátyás országgyűlési képviselővel, egykori köztársasági elnökkel találkoztak nagygyűlésen a helybeliek. Aradi A testvérvárosokkal ünnepeltek Mátészalkán a megemléke­zés október 23-án délután 4 órakor kezdődött a művelődé­si központ színháztermében. Az egybegyűlteket Fülöp Ist­ván, Mátészalka polgármeste­re köszöntötte, külön tisztelet­tel a megjelent testvérvárosok — Zevenar, Nagykároly és Munkács — küldöttségeit. A köszöntő után dr. Takács Péter egyetemi tanár, ország- gyűlési képviselő mondott ün­nepi beszédet. „1956. október 23. egyszerre volt forradalom, szabadságharc és egy nép gyar­matosítás elleni küzdelme” — mondotta többek között az elő­adó. A megemlékezést kulturális műsor követte, melyben irodal­mi összeállítás hangzott el a 138. Számú Ipari Szakközép- iskola és Szakmunkásképző Intézet tanulóinak előadásá­ban. A műsorban fellépett a városban vendégeskedő — a hollandai Zevenarból érkezett — énekkar, nagy sikert arat­va. Az ünnepi műsor után a meg­emlékezés a művelődési köz­pont udvarán lévő emléktáblá­nál koszorúzással folytatódott, majd a résztvevők gyertyát gyújtottak, és elhelyezték a kegyelet virágait Balázs Fe­renc mellszobránál. Szamosi István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents