Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-24 / 249. szám
4 1995. október 24., kedd Belföld—külföld UJ KELET Csurka, Csúcs, Balczó és a többiek A MIÉP tüntetése Nemzeti ellenállásra és polgári engedetlenségre szólított fel Csurka István, a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke a MIÉP vasárnapi, budapesti kormányellenes tüntetésén. Mint kijelentette, a szervezetien lázadást még ez a jelenlegi gyenge hatalom is képes lenne letörni, a polgári engedetlenséggel szemben azonban tehetetlen. A Szabadság téren összegyűlt, becslések szerint több tízezres tömeg előtt a pártelnök többször hangsúlyozta: a kormánynak mennie kell. Csurka István szerint Magyarországon pénzügyi diktatúra működik, a gazdaságirányítás húsz év óta ugyanannak a „pénzügyi-banki” maffiának a kezében van. Ez az álelit, az idegeneket kiszolgáló oligarchia érdekében ténykedik. A MIÉP elnöke azzal vádolta a Szabad Demokraták Szövetségét, hogy mind az előző, mind a jelenlegi kormányt gyakorlatilag ez a párt irányítja annak ellenére, hogy mindkét választást elvesztette. Úgy vélekedett, hogy a hatalomnak az a célja, hogy a nép tudatát megtörje, amely így bármilyen uralmat elfogadna és kiszolgálná az idegeneket, a „betelepítendőket”. A polgári engedetlenség konkrét formáiról szólva Csurka megemlítette például azt, hogy nem' engedik á gyerekeket iskolába, ha a parlament elfogadja a véleménye szerint nemzetellenes nemzeti alaptantervet, nem nézik addig az Objektívet, amíg Bánó András a főszerkesztője, vagy engedetlenséggel lehet válaszolni újabb energiaár-emelés esetén. A MIÉP elnöke végül sorsfordítónak minősítette a mostani, Őszi Nyitánynak nevezett megmozdulást. Szabó Lukács, a MIÉP alel- nöke felszólalásában azt a véleményét hangsúlyozta, hogy Magyarország nem független demokratikus ország, és nem jogállam. A jelenleg külföldön tartózkodó Göncz Árpád köz- társasági elnökkel kapcsolatban kijelentette: „világíttassa át magát, és maradjon ott, ahol van.” A „keserű hátország” nevében a társadalom különböző rétegeihez tartozók — munkás, egészségügyi dolgozó, gyesen lévő anya, értelmiségi, vállalkozó — vádolták a kormányt. A Szabadság térről a tízezres tömeg egy 1956-os Csepel teherautó vezetésével — „Vesszen Pető, vesszen Horn” jelszavak skandálásával a Kossuth térre vonult. A Kossuth téren elsőként Dörner György színművész olvasta fel a MIÉP 12 pontját, amelyet a demonstráció résztvevői közfelkiáltással elfogadtak. Az Őszi Nyitány 12 pontja többek között a kormány lemondását, Bokros Lajos és Surányi György azonnali menesztését, a közpénzeket elherdáló bankok átvilágítását, a privatizáció nyilvánossá tételét, a csalárd vételek és eladások megsemmisítését, valamint ezek felelőseinek megbüntetését követelte. A 12 pont megfogalmazói ezenkívül arányos és igazságos közteherviselést, családcentrikus politikát, a nyugdíjasok számára méltó életfeltételeket, nemzeti televíziót és rádiót, a hazát megvédeni képes honvédséget, független, a nemzeti érdekeket képviselő külpolitikát és a határon túli magyarság támo- ,gatását kérték számon a kormánytól. A dokumentum elfogadása után Balczó András, Szabó Lukács és Mózsi Ferenc a Televízióhoz indult, hogy a 12 pont beolvasásáról tárgyaljon áz intézmény vezetőivel. Ezt követően a Kossuth téren Csúcs László, a MIÉP fővárosi frakcióvezetője szólt az egybegyűltekhez, s az ország ki- árúsításával, a szülőotthonok és kórházak felszámolásával, a Magyar Televízió és a Magyar Rádió kisajátításával, a „nemzeti hang" elnémításával vádolta a kormányt. A kabinet hibájaként rótta fel az ország függetlenségének feladását, valamint az IMF és a Világbank diktátumának kiszolgálását. A kormánynak mennie kell — szögezte le —, mert egyetlen olyan hatalom sem maradhat posztján, amely szembekerült a társadalom minden csoportjával. — Legyen 1996 a fordulat éve — tette hozzá a szónok, majd rámutatott: a MIÉP alkotmányos úton akarja elérni a kormány távozását; visszautasítja az erőszakot. Csúcs László után Szabó Lukács számolt be a televízió vezetőivel folytatott megbeszéléséről. Elmondta, hogy Horváth Adám tanulmányozás céljából átvette a 12 pontot, és csak később dönt arról, hogy az elhangzik- e a televízióban vagy sem. Ezt a bejelentést a tömeg dühödt hangzavarral fogadta. Csurka István végül bejelenette: a tüntetés — mivel becsülettel teljesítette feladatát — végétért.-. A MIÉP elnöke arra kérte a tömeget. hogy a tüntetők egy részének buzdítása ellenére se vonuljanak a televízió elé. — Erőnk abban van, ha tudunk magunknak parancsolni; mindenki a józan eszére és á magyarság iránt érzett felelősségére támaszkodjon - mondta Csurka. A tömeg egy része azonban a kérés ellenére is a Szabadság térre vonult, ahol — a különböző jelszavak skandálása mellett —- azt követelte a TV-vezetésétől, hogy a 12 pont hangozzék el a televízióban, amelynek székházát egyébként fémkordon és rendőrök sorfala vette körül. A téren volt, aki arra buzdította a még jelenlévőket, hogy menjenek át a rádióhoz is. Lakiteleken Lezsák beszélt — Közel vagyunk a végső kétségbeesés pillanatához, ám a jelenlegi helyzetben, a szomszédságunkban dúló polgárháború időszakában és a még mindig nagyhatalom Oroszország közelségében iszonyatos felelőssége van annak, aki ma embereket utcára mer vinni — mondta Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum alelnöke vasárnap Lakiteleken. A rendszerváltás bölcsőjének tekintett Duna-Tisza- közi községben a korábbi évekhez hasonlóan a templomtéren lévő kopjafánál emlékeztek október 23-a hőseire, eseményeire. Lezsák Sándor bizodalmát fejezte ki. hogy az éppen ugyanekkor zajló budapesti tüntetésen önuralmat tanúsítanak a jelenlévők, habár szavai szerint indulataik érthető. A megemlékezés másik szónoka a Politikai Foglyok Szövetségének elnöke, FónayJenő megelevenítette az egybegyűltek előtt a 39 évvel ezelőtt történteket, személyes visszaemlékezéseivel. Emellett szólt arról is, hogy népünknek nagy szüksége van arra, hogy végre tanuljon a történelemből. Megítélése szerint forradalmat nem lehet szervezni, ezért ő nem fél a mai budapesti este következményeitől. Figyelmeztetett arra: a hatalomnak is meg kell értenie, hogy ha eljön a pillanat, amikor már nem lehet tovább bírni a nehézségeket, a megtorlást, a vért, akkor elkerülhetetlenül felkel a nép. Szólt arról, hogy nemcsak a felejthetetlenül szép eseményeket, a hősöket, de a forradalom leverése utáni megtorlást, gonoszságot sem lehet elfelejteni. Olyan bűnöket követett el a megtorló hatalom, amelyeket nem lehet és mégis meg kell bocsátani, hiszen ennek a hazának megbékélésre van szüksége, hogy végre fel tudjuk építeni a boldogabb jövőt. Ügyanakkor annyit joggal várnak el ’56 áldozatai, hogy legalább kérjenek bocsánatot tőlük az akkori hatalom képviselői. Nagy Imre-szobor Kaposváron A Nagy Imre szoborkuratórium döntése szerint jövő év október 23-án leplezik le az egykori miniszterelnök egész alakos bronzszobrát szülővárosában, Kaposváron, a megyeháza előtti téren. Ezzel régi adósságát rója le a város, hiszen már évekkel ezelőtt szó volt a szobor felállításáról, a szükséges anyagiakat azonban nem tudták előteremteni. Jelenleg egymillió kétszázezer forintjuk van erre a célra, de a város és a megye vezetői megígérték, hogy a jövő évi költségvetési tervezetben mindkét önkormányzat további 1.8 millió forintot terjeszt be elfogadásra. Zárt körű pályázattal négy fővárosi és három kaposvári művészt kérnek fel a munkára, közülük választják ki azt a szobrászt, aki a megbízást kapja. ______Kitüntetési ünnepség a Parlamentben Öt venhat mindenkié Kitüntetési ünnepség szín- i helye volt az Országház Kupolaterme hétfőn délben, az 1956-os forradalom és szabadságharc 39. és a köztársaság kikiáltásának hatodik ] évfordulóján. Göncz Árpád köztársasági elnök távollétében Gál Zoltán, az Ország- gyűlés elnöke nyújtotta át az elismeréseket. Az ünnepségen megjelent Horn Gyula miniszterelnök, Kuncze Gábor koalíciós miniszterelnökhelyettes és a kormány több tagja. Gál Zoltán ünnepi beszédében többek között arról | szólt: folyik az ideológiai, történelmi és különösen, sajnálatos módon, a politikai vita arról, hogy kié 1956, ki tekinthető annak letéteményesének, eszméi megvalósítójának. Úgy tűnik, a mintegy 40 évnyi távolság túl közeli ahhoz, hogy előítéletek, aktuálpolitikai célok nélkül értékeljük 1956-ot, a sorsfordító napokat. Túl közeli, hogy azok véleményét fogadjuk el, akik azt mondják, hogy 1956 mindenkié. Ezért valószínűleg azoknak van igazuk, akik szerint az idő majd igazságot teremt a vitában. A házelnök rámutatott: az a kötelességünk, hogy tiszteljük és segítsük azokat, akik cselekvő részesei voltak a forradalomnak. Ezért is döntött arról a kormány, hogy kiegészíti a forradalomban igazoltan részt vettek nyugdíját 25 ezer forintra. Gál Zoltán emlékeztetett arra: Németh László 1956-ban emelkedő nemzetről írt. Most ehhez az emelkedéshez más körülmények között, sok nehézség közepette adott a lehetőség. Ehhez munkára, olyan környezetre van szükség, ahol dolgozni lehet, hogy teljesüljön a közös cél, az európai nemzetek közösségének tagjai lehessünk — mondta befejezésül az Országgyűlés elnöke. A szabadság és demokrácia a napi politika felett áll A 301-es parcellánál Az ’56-os forradalom öröksége mindazoké, akik magukénak érzik a szabadságharc célját: a független, virágzó és demokratikus Magyarország megteremtését. Nem öröksége azonban 1956 azoknak, akik az ünnep kapcsán veszélybe sodorják a demokráciát, a jogállamiságot és szélsőséges eszmékkel bemocskolják az emlékezést — jelentette a Rákoskeresztúri temető 300-as és 301 -es parcellájánál rendezett állami koszo- rúzási ünnepségen Kovács László. A külügyminiszter beszédében emlékeztetett arra is, hogy hazánknak demokratikus úton megválasztott kormánya van, ellene forradalmat nem, csak alkotmányellenes zendülést lehet meghirdetni. Utalt arra is, hogy 1956-tól idegen volt a kirekesztés, ezért méltatlan a szabadságharc szellemiségéhez a forradalmi örökség kisajátítása, A külügyminiszter rámutatott: újra és újra ki kell mondani, hogy a forradalom hőseinek önfeláldozása nem volt hiábavaló. A vereség ellenére a forradalom csapást mért az önkényuralomra. 1956 hatása máig érezhető, szellemiségének továbbélése vezetett el a vértelen rendszerváltoztatásig. 1989 után megvalósult a forradalom legfőbb célkitűzése, ám a társadalomnak most súlyos gazdasági nehézségekkel kell szembenéznie. Az általunk választott úton azonban végig kell mennünk, mert ha saját gyengeségünk miatt megállunk, elveszítjük utolsó esélyünket arra, hogy csatlakozhassunk a fejlett országokhoz. Ismét 1956 összefogására és áldozatvállalására van szükség, hiszen esély nyílt előttünk, hogy hazánk — a kényszerű szünet után — ismét elfoglalhassa helyét Európa fejlett és demokratikus államai között. Csatlakozásunk az euroatlanti szövetségekhez nemcsak rajtunk múlik, de az ország stabilitásának megszilárdításával, a szomszédos országokkal fennálló vitáink európai módon történő rendezésével mi is sokat tehetünk azért, hogy szívesen lássanak minket a kontinens fejlettebb felén. Kovács László végül leszögezte: 1956 üzenete az, hogy a szabadság, a demokrácia és a függetlenség értékei a napi politikai érdekek felett állnak; rajtunk múlik most, hogy összefogás legyen a mindennapok feladatainak megoldásában is. A külügyminiszter után Mécs Imre, az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának szabaddemokrata elnöke, egykori ’56-os elítélt mondott beszédet. Hangoztatta, hogy október 23.-a az öröm ünnepe, hiszen arra az 1956-os napra emlékezünk, amikor a magyar nemzet magára talált, az emberek közé a megértés és a szolidaritás szelleme szállt. A forradalom 12 fényes napja alatt több történt e nemzet életében, mint a megelőző évtizedben: a szabadság, a függetlenség és a progresszió fogalma összeforrt. Az egész nemzet együtt kereste útját. A forradalom nem sértett jogokat, nem rekesztett ki senkit — ez 1956 igazi üzenete. Mécs Imre emlékeztetett arra, hogy ’56 követelései közül több még ma is aktuális, hiszen a gazdaság rendbehozatalának feladata még előttünk áll. — Most mindannyian a barikád egyik oldalán állunk, szemben a gazdasági nehézségekkel — tette hozzá a szónok. Mécs Imre végül leszögezte: a semlegesség eszménye csodálatos volt- 1956-ban, de az mára csak ábránd maradt; Magyarországnak most vissza kell térnie Európába, és akkor felelünk meg ’56 szellemiségének, ha minden akadályt elhárítunk ez elől. Az ünnepi beszédek után — katonai tiszteletadás mellett — Horn Gyula miniszterelnök, Gál Zoltán házelnök — a külföldön tartózkodó Göncz Árpád államfő nevében is — és Kovács László külügyminiszter hajtott fejet a hősök és mártírok emléke előtt. A közjogi méltóságokat követően az ’56- os társadalmi szervezetek, a Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a fővárosi és a X. kerületi önkormányzat, valamint a parlamenti pártok koszorúztak. A Szózat elhangzása után a forradalom veteránjai, az áldozatok hozzátartozói és Budapest polgárai helyezték el az emlékezés virágait az emlékműnél és a sírokon. Megemlékezés Csehországban A csehországi magyarok az idén is megemlékeztek az 1956-os magyar forradalom évfordulójáról. A hét végi rendezvényeket a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége szervezte. Szombaton a prágai Magyar Kulturális Központban Molnár József, a müncheni Új Látóhatár című folyóirat főszerkesztője tartott előadást az '56-os magyar forradalom fogadtatásáról, visszhangjáról a nyugat-európai magyar emigráció berkeiben, majd Duka-Zólyomi Árpád, a szlovákiai Együttélés Politikai Mozgalom alelnöke, parlamenti képviselő elemezte a szlovákiai magyarság jelenlegi problémáit, rámutatva arra, hogy a nacionalista beállítottságú s egyértelműen a nemzetállam eszméjének megvalósítására törekvő Vladimír Meciar vezette kormánykoalíció a magyarokat csak másodrendű állampolgároknak tekinti, s célja a magyarság beolvasztása. A hét végi rendezvények alkalmával jelentették be, hogy november 4-én és 5-én Brünnben Magyar Kulturális Napokat rendez a szövetség, mégpedig annak kapcsán, hogy ebben a dél-morvaorszá- gi városban megnyílik egy Magyar Kulturális Központ, amelyet a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége fog üzemeltetni. A szövetségnek ez lesz az első ilyen jellegű centruma. Prágában pedig november 17-én egy magyar klub kezdi meg tevékenységét ugyancsak a szövetség égisze alatt.
