Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-09 / 237. szám
Megyénk életéből UJ KELET 1995. október 9., hétfő Harmincéves a vajai alkotóház A Rákóczi-kor közös emlék Könyvbemutató a múzeumban Szombaton délután mutatták be a nagyközönségnek a az 1994-es Rákóczi-kori tudományos ülésszak anyagát tartalmazó kötetet. A tudományos ülésszakok szervezése Molnár Mátyás nevéhez fűződik, aki 1969-ben megrendezte a legelsőt. Lassan hagyománnyá válik az is, hogy ezek később könyv formájában lássanak napvilágot. Óriási teljesítmény, hogy szinte percre pontosan egy évvel az ülésszak után már megjelent annak anyaga. Ebben a könyvben az öreg történészeken kívül az utánpótlásnak szánt fiatalok munkái is helyet kaptak — hangzott el a Rákóczi-kori tudományos ülésszak 1994. október 7. című könyv bemutatóján. A kiadványról és az ülésszakokról Heckenast Gusztáv professzor, a könyv egyik írója és lektora beszélt nekünk. — Mit jelent önnek Vaja? — Ez egy borzasztó nehéz kérdés. Egy történelmi emlékhely, egy, sajnos, nagyon korán eltávozott barátom, Molnár Mátyás egész életműve, ami itt van Vaján, ez a vajai közösség, a múzeum baráti köre, amely érti és támogatja a történelemtudományt... nagyon nehéz erre a kérdésre felelni. Az ember nem akar túl ünnepélyes lenni, túl nagyokat mondani. Ez valahogy egy nagyon meghatott kapcsolat. — Mondana egy pár szót a tavalyi konferencia anyagáról? — Molnár Mátyás halála után a néhány évenként rendezendő tudományos ülésszakok sorozata félbeszakadt, és a fia most, hogy ő lett a múzeum vezetője, feltámasztotta ezt az apai hagyományt. Ez volt a feltámasztott hagyomány első rendezvénye, a tavaly októberi Rákóczi-kori ülésszak, ennek az előadásai jelentek meg ebben a kötetben. Azt szeretném kiemelni még, hogy nem csak magyarországi történészek munkái vannak benne. Van egy szatmárnémeti és egy beregszászi szerzője is a kötetnek, ami tulajdonképpen természetes, mert a Rákóczi- hagyomány közös hagyományunk. Rákóczinak román ezredesei, számos ruszin, vagyis kárpát-ukrán katonája volt, tehát nekik éppen annyi közük van Rákóczihoz, mint nekünk. Abban reménykedünk, hogy lehet folytatni ezt a Molnár Mátyás-i hagyományt, és néhány évenként újra lehet Rákóczi-kori tudományos ülésszakot rendezni Vaján. Jó híre van ennek, szívesen jönnek az emberek, és ha a múzeumi szervezet és a baráti kör anyagi lehetőségei ezt megengedik, remélhetőleg további ilyen könyveket is ki tudunk adni, mint ez a ma nyilvánosságra kerülő tanulmánykötet. D. T. Festmény vásár Jócskán megszaporodtak az előadásokhoz képest a résztvevők délután 3 órára, amikor az aukció kezdődött. Festmények, grafikák, rézkarcok kenek. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy az ide vonatkozó szabályok tisztázása okozott némi problémát. Fotónkon Molnár Sándor múzeumigazrültek közjegyző jelenlétében gatót láthatják egy kelendő fest- kalapács alá 1,5 és 85 ezer fo- ménnyel. A megmaradt alkotá- rint közötti áron. Néhány darab sok a későbbiekben is megvá- kikiáltási áron elkelt, de az ár- sárolhatóak kikiáltási áron a verés nem mondható sikeres- múzeumban. Három évtized mögöttük Ma már kétségtelen az, hogy jórészt Molnár Mátyás áldozatos munkájának köszönhetően egy komoly szellemi alkotóműhely bontakozott ki — egyre élesedő kontúrokkal — az elmúlt évtizedekben Vaján, a kis szatmári település ősi kastélyának falai között. Ebben a folyamatban jelentős szerepe volt a harminc éve működő alkotóháznak, amely most jubileumi ünnepségére visszahívta régi vendégeit. Festők, szobrászok, irodalmárok és történészek jöttek, hogy személyükkel és itt készült, illetve ihletett munkájukkal is demonstrálják a múzeum és az alkotóház létjogosultságát újabb harminc évre. A vendégek pénteken, a Vajai Általános Iskola köszöntője után a Debreceni Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola művésztanárai és Nagy Csaba tárogatóművész előadásában egy hangversenyt élvezhettek. Másnap reggel az alkotóház egyik alapítójára, Váci Andrásra emlékeztek a résztvevők, akikről tudtam, hogy sokfelől jöttek, de a bejárat mellett álló New York- i rendszámmal ellátott Ford Escort még engem is meglepett. A rendezvény szervezési teendőinek javát láthatóan egy ember látta el. Ez az ember a múzeum közelmúltban kinevezett igazgatója, aki családi örökségként is kapta az alkotóház felemelését, a Molnár Mátyás-i munka folytatását. O az, aki apja terveinek megfelelően létrehozta az első Nemzetközi Képzőművész Alkotótábort Vaján. Molnár Sándort a mögöttük álló harminc évről és további terveikről kérdeztük. — Nehéz feladat harminc évet értékelni, főleg egy rövid interjú keretében. Úgy gondolom, hogy a múzeum történetében az első szakasz a hatvanas évek elejétől '82-ig tartott. Két évtizedes munka az. ami a múzeumalapító Molnár Mátyás — édesapám — munkásságához kötődik. Ezalatt alapította meg a múzeumot, tudományos ülésszakokat szervezett, létrehozta a baráti kört, majd megszervezte az alkotóházat, amellyel Vaját, ezt ä kastélyt elindította egy olyan úton, amelynek eredménye az, hogy a hetvenes évek végére elérte a megyei és országos ismertséget. Ma nekem mint utódjának egyrészt feladatom, másrészt kötelességem is, hogy azt az utat járjam tovább — a megváltozott társadalmi helyzetet figyelembe véve — amit 0 megalapozott. Ehhez mindenkor kerestem és keresem községünk önkormányzatával a kapcsolatot, és nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez az együttműködés jól funkcionál. A rendezvénysorozat önmagáért beszél, a visszhangok alapján a résztvevők is elégedettek voltak. — Milyen perspektívákat lát az alkotóház előtt újabb harminc évre? —Emberi számítás szerint, ha a nyugdíjkorhatár emelkedik, én is eltölthetek még három évtizedet itt. Annak nem örülök, hogy emelkedik a nyugdíjkorhatár, annak viszont igen, ha módom van legalább annyi ideig építeni ezt a múzeumot, ameddig szüleim tették. A mai gazdasági helyzetben akkor tudjuk működtetni, ha megfelelő támogatási rendszert, mecenatúrát tudunk kialakítani. Ebben a helyi önkormányzat és a vállalkozók, de más települések vállalkozói is megfelő partnernek tűnnek. Molnár Mátyás emlékére A múzeumalapító Molnár Mártyás nem bízott semmit a véletlenre, a sikerért keményen megdolgozott, keserves küzdelmek árán tartotta életben és tette színvonalassá ezt a helyet. Idén tizenhárom éve, hogy Molnár Mátyás eltávozott közülünk. Halála rányomta bélyegét az alkotóház és a múzeum következő néhány évére. Ezek az évek megmutatták, mennyivel könnyebb valamit elpusztítani, mint létrehozni. Szerencsére voltak és vannak, akiknek szívügye ez a hely, és nekik sikerült elérni, hogy az évforduló mérföldkő és ne végállomás legyen a vajai szellemi műhely életében. Molnár Mátyás emlékét a főkaputól jobbra egy kopjafa őrzi. Itt gyűltek össze szombaton délben a rendezvénysorozat résztvevői, hogy egy koszorút helyezzenek el annak az embernek az emlékére, aki századunkban naggyá tette ezt a helyet. A képzőművészeti kiállítás megnyitója Templomi hangverseny A nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola Banchieri kórusa lépett fel szombaton délután Vaján, a református templomban Az A4-es a pázsiton Az előadások, hangversenyek, az aukciórinellett köny- nyebb fajsúlyú, a vajai gyerekeket is behozó attrakcióra került sor szombaton délelőtt a múzeumkertben. A gyönyörű, zöld pázsit és az évszázados fák adtak méltó hátteret a rendezvénysorozat egyik szponzora, az Autó-Széles Volkswagen- és Audi-bemutatójának. A Polo, a Transporter és a A4-es nem csak a fiatal korosztály figyelmét ragadta meg. úgy tűnt, néhány potenciális vásárló is akadt a nézelődők között. Az Autó-Széles a Volkswagen márkát másodmagával, az Audit pedig egyedül képviseli megyénkben, ezért az igazgatóság meghívása alapján szívesen tettek eleget a bemutatóra való felkérésnek. A népautó forgalmazói ugyanis szeretnének minél közelebb kerülni az emberekhez, és erre megragadnak minden kínálkozó alkalmat. Dojcsák Tibor