Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-07 / 236. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. október 7., szombat 3 BÁ V-aukció A BÁV első alkalommal rendezett — nagy érdeklő­déssel kísért — művészeti aukciót Nyíregyházán, a Szakszervezetek Székházá­ban október 5-én 17 órától, ahol ékszerek, műtárgyak, festmények és bútorok kerül­tek kalapács alá. Az aukciót Konrád Miklós BÁV-főosz- tályvezető vezényelte le óri­ási rutinnal. Bevezetőjében elmondta, hogy ők maguk is nagy várakozással tekintettek a nyíregyházi bemutatkozás elé, amely a résztvevők nagy száma miatt minden bizony­nyal sikeres vállalkozás lesz. A jóslat bevált, az aukció eredményesen zárult: a. 151 műtárgyból mindössze 21 nem talált vevőre. Az aukció különös varázzsal hatott a szűknek bizonyult földszinti teremben, ahol a gyakori ár­veréslátogatók mellett szép számmal vettek részt a „tűz­keresztségen” átesők is. Utób­biaknak valószínűleg még nagyobb élményt jelentett, a licitálókról nem is beszélve. Az aukcióról dr. Pálffy Lászlóné, a BÁV helyi bolt­vezetője, a főszervező is elé­gedettséggel szólt. Előfordult ugyan, hogy néhány darab a kikiáltási áron talált gazdára, a jellemző viszont a kikiáltá­si ár megduplázódása volt. A legnagyobb összeget egy 54 ezer forintos kikiáltási árról induló, tulajdonosra is talált bútordarab 95 ezer forintos li­citje jelentette. Ugyancsak jellemző volt a helyszínen történő azonnali készpénzfizetés, volt aki 10—15 tételt is a magáénak tudhatott, otthagyva ezzel 5—600 ezer forintot. Néhá- nyan éltek a 20 százalékos előlegezési lehetőséggel. Óriási volt az érdeklődés külföldről is. A BÁV az auk­ció során eladott tárgyakért 3 millió 367 ezer forintot adott postára. " A BÁV a keresletet figye­lembe véve egy nagyobb készletű árualappal várható­an februárban újabb nyíregy­házi árverést tart. A legköze­lebbi aukció Sopronban lesz november 23-án, majd ezt követően Budapesten, a BÁV központi székházában de­cember 12—13-án, illetve de­cember 20-án. (lefler) Senki többet?., Fotó: Harascsák Testületi ülés Tiszalökön Sport, cigányság, lakás... Szeptember 28-án a tiszalöki közgyűlés a tíz napirendi pont­ból csak négyet tudott megtár­gyalni, így szerdán délután és este folytatták a munkát. Király Bertalan, a városi sportegyesü­let elnöke beszámolt munká­jukról, az önkormányzattól kapott pénz felhasználásáról. A városban négy szakosztály működik — labdarúgó-, kézi­labda-, sakk- és asztalitenisz- — több mint száz igazolt játé­kossal. A városatyák korábban másfél milló forintos önkor­mányzati támogatást szavaztak meg a sportolóknak, amelyből az anyagi nehézségek miatt eddig csak 870 ezret kaptak meg. Az elnök megállapította, hogy a város támogatásából tud Tiszalökön a minőségi sport eredményeket elérni, bár az egyesület saját bevételei sem elhanyagolhatók, és a bevételi és kiadási mutatók összesítése után nyereségesen állnak. Ki­rály Sándor polgármester az önkormányzat és a civil szer­vezetek közötti kapcsolatokról tartott tájékoztatót. Véleménye szerint a kapcsolatok első­sorban pénzügyi jellegűek, önkormányzati támogatások formájában jelennek meg, en­nek ellenére tartalmasak. Ugyancsak a polgármester szá­molt be a városban élő cigány­ság helyzetéről. Tiszalökön 400 cigánycsalád él, melynek fele jogosult választásra, de a felnőttkorú lakosság nem igényli a kisebbségi önkor­mányzat megalakítását. A pol­gármesteri hivatalba beérkező segélykérelmeknél a felnőttek esetében a cigányság aránya 15—20, gyermekeknél pedig 50 százalék. A kérelmek szá­ma egyre csökken, a cigányok megértik, hogy a szűkös keret miatt az önkormányzat nem tudja minden esetben igényei­ket kielégíteni. A városban 179 regisztrált munkanélkülit tartanak nyilván, amelyből ti­zenötcigány. Közhasznú mun­kást — közterület-gondozásra — tízet alkalmaz a hivatal, jó részük a helyi cigány lakosok köréből kerül ki. A képpviselő-testület dönté­se alapján már korábban elad­ták az önkormányzati tulajdo­nú lakásokat, melyek vételára miatt több tulajdonos fellebbe­zett. A testület döntése alapján a szakemberek felülvizsgálják az értékesítéssel kapcsolatos határozatokat. KvZ A Könyvtári Informatikai Kamara akciója Összefogás a könyvtárakért Összefogás a könyvtárakért 1 9 9 5 A Könyvtári és Informatikai Kamara még az elmúlt évben meghirdette az Összefogás a könyvtárakért című országos akciót, amelynek célja: a könyv­tárakra irányítani a közfigyel­met, növelni a könyvtárak kö­zönségkapcsolati tevékenysé­gét. Az összefogás alapja a min­den könyvtártípusra érvényes érdekközösség, ami a könyv­tárakat és a társadalmat egybe­kapcsolja. A gazdasági érdekek érvényesítése ne jelentse a kul­turális értékek háttérbe szorí­tását. A program keretében főleg a könyvtárak használói, az olva­sók mondanák el és bizonyíta­nák, hogy számukra mit jelent a könyvtár és annak szolgálta­tásai: tanulást, szórakozást, munkájukat segítő informáci­ókat országról-világról, az em­beri és társadalmi kapcsolatok­ról. Az Összefogás a könyvtára­kért akció időpontja 1995. ok­tóber 9—15. Az Összefogás... országos rendezvénysorozat, amelybe a legkisebb és a leg­nagyobb könyvtárak egyaránt bekapcsolódnak. A mozga­lomnak sikerült megnyernie olyan neves személyeket, mint a fővédnök Göncz Árpád köz- társasági elnököt, védnökök­nek: dr. Fodor Gábor mű­velődési és közoktatási mi­nisztert, Földiák Andrást, a Magyar Népművelők Egyesü­letének elnökét, Havass Mik­lóst, a Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szö­vetségi Kamarájának elnökét, Horváth Adámot, a Magyar Televízió elnökét, Szántó Ti­bor könyvművészt, Szirányi Jánost, a Magyar Rádió elnö­két, Tornai Józsefet, a Magyar írószövetség elnökét, Zelnik Józsefet, a Magyar Kulturális Szövetség elnökét, Balázs Andrást, a Magyar Könyv­szakmái Szövetség elnökét és Zentai Péter Lászlót, a Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesületének igaz­gatóját. A mozgalom központi rendezvényei: 1995. október 9- én 15.30-kor megnyitó és tu­dományos konferencia Kecs­keméten. Ünnepi beszédet mond dr. Fodor Gábor műve­lődési és közoktatási miniszter. Október 11-én: vitaest a buda­pesti Kossuth Klubban. Októ­ber 14. záróünnepség a buda­pesti Almássy Téri Szabadidő Központban. Az akció Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei programja: Október 9-én a Móricz Zsig- mond Megyei és Városi Könyv­tár történetét bemutató doku­mentumkiállítás megnyitója: író-olvasó találkozó Kányádi Sándor íróval a vásárosna- ményi Városi Könyvtárban délelőtt 10 órától. Macskássy Izolda festőművész kiállítása a Móricz Zsigmond Megyei és Város Könyvtár előadóter­mében (október 9—15-ig, meg­nyitó nélkül). Október 11-én 11 órától szakmai nap a megye vala­mennyi könyvtárosa részvéte­lével a megyei könyvtárban. Előadó: BaricznéRózsa Mária, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium tanácsosa. Október 12-én: 9 órakor a vásárosnaményi Városi Könyv­tár új részlegének ünnepélyes ros-olvasó találkozó a megyei könyvtárban — tájékoztatta lapunkat dr. Varga Józsefné, a megyei könyvtár igazgatóhe­lyettese. (lefler) átadása. — 18 órától könyvtá­A megyei könyvtár — millliónyi információval Ukrajnába mennek az afgán tisztek? Tápunk többször tájékoz­tatta olvasóit, hogy har­minchárom afgán menekült — köztük nők és gyerekek — kértek nemrégiben poli­tikai menedékjogot hazánk­ban. A kis csapatot a Nyír­bátori Határőr Igazgatósá­gon helyezték el. A mene­kültek között van a korábbi afgán hadsereg egy-egy ez­redese és tábornoka csalá­dostól, akik a szovjet—af­gán háború alatt nem orszá­guk oldalán harcoltak. A tisztek elmondták, hogy Afganisztában el akarják le- hetetleníteni életüket, és úgy gondolták, Magyaror­szág olyan demokratikus állam, ahol politikai mene­dékjogot kaphatnak. Hely­zetük alakulásáról Dittlew Nördgardtól, az ENSZ Me­nekültügyi Főbiztosságá­nak munkatársától kértünk tájékoztatót. — A Nyírbátorban elhe­lyezett harminchárom afgán különböző időpontokban és irányokból érkezett Ma­gyarországra — mondta az ügy vizsgálója. — Meghall­gatásuk után ellenőrizzük útvonalukat, útiokmányaik bejegyzésének valódiságát. A vizsgálatok után külön­böző menekülttáborokban helyezzük el őket. Az biz­tos, hogy a két afgán tiszt nem maradhat Magyaror­szágon, a héten Ukrajna kormányával vettük fel a kapcsolatot. Még nem kap­tunk konkrét választ, de na­gyon valószínű, hogy a szomszédos keleti ország befogadja a hazájukból el­üldözött katonákat és csa­ládjaikat. KvZ Mai idők szocija A vasárnapra tervezett — ám legfrissebb információk szerint egy későbbi időpontra elha­lasztott — kabaré írójával, ren­dezőjével, valamint főszerep­lőjével, Verebes Istvánnal be­szélgetett munkatársunk. — Hogy vagy? — Na éppen erről szól a mű­sor! Meg arról, te hogy vagy, és mi mindnyájan hogy va­gyunk? — Miért? Hogy vagyunk? — A következő Bokros-cso­magig... — Neked már kézbesítettek? — Naná! Csakhogy ez egy rükverc-postás. Becsönget, be­jön, benyúl a spájzba, a ruhás- szekrénybe, a pénztárcámba és amit még nagy nehezen talál, elviszi. De hogy hová...? — Sejtelmed sincs, hogy hová? — Sanda gyanúim vannak. Ezeket próbálom majd bünte­tőjogi felelősségem tudatában Emlék a szóéiból... elmesélni a publikumnak... — Milyen csomagolásban? — Ugyan kit érdekel ma már a csomagolás? Csomagolás...! Csak úgy odalökik és passz. Különben most már tényleg lényegtelen a pakk külleme. Csomagolás nélkül is érződik a tartalma. Sőt csomagolással is érezhető lenne... — Akkor a postással van a baj? — Régebben bejött és azt mondta: Nesze. Az öreg küldi. Kis rántott hús, kis Trabant, egy-két szál banán, víkendte- lek. Itt tessék aláírni, hogy be­fogja a pofáját! Most reciprok- helyzet van. Viszem a husit, a délit, az Audit, a tiszalökit és nyugodtan pofázhat... Ez a RÉGI IDŐK SZOCIJA! — Miért a régi idők szocija? Miért nem a mai idők szocija? — Hát ez az... — Mondd, ki vagy Te? — Köztisztviselő. Akinek változnak a főnökei. Vasárnap szabadnapom van, ilyenkor magánember vagyok. Ezért játsszuk vasárnap a kabarét. —Értem. Nem értem... Miért? — Vasárnap nem tudnak fel­mondani! Erősen bízom benne, hogy hétfőig viszont már ki­megy a fejükből, amit előző nap mondtam... Amit egyéb­ként huszonöt éve „ugatok”! — papi — S ajnos elmaradott és fej­letlen régióban élünk. A nyugati országok­ban tett látogatások alkalmá­val csak jobban érezzük hiá­nyosságainkat. Természete­sen e tény tudatá­ban lehet sírni, panaszkodni, jaj- veszékelni, de et­től még nem változik meg semmi. Nem születnek új öt­letek, és gazdagabbak sem le­szünk. Megyei és országos fórumokon, ahol csöppnyi re­ményünk van anyagi támo­gatásra rögtön sírni kezdünk, hátha megsajnálnak bennün­ket. Vannak hiányosságaink, nehézségeink, a megyében rosszak a közutak és a vas­utak, a hírek szerint rossz a közbiztonság, elkeserítő az egészségügy helyzete, hat­vanezer a rokkantnyugdíjasok száma, itt él a legtöbb munka- nélküli és dühöng az alkoho­lizmus. Megszoktuk, hogy az anyagi támogatást sírással le­het leginkább kicsikarni. Csak­hogy az örökös panasz unal­massá válik, és a hallgatóban felvetődik a kérdés: meg sem próbálnak tenni valamit? Zseb­re dugott kézzel várakoznak? Ha ez így van, akkor miért segí­tenénk? Néhány nappal ezelőtt nagyobb sikerű beszédet tartott volna a megye egyik prominens személyisége, ha térségünkről nem csak a negatívumokat so­rolja fel. Ha elmondja, hogy vannak nehézségeink, de sze­retnénk rajta változtatni. Bizo­nyos vonatkozásban hátrá­nyos helyzetben vagyunk, de más területekkel ellentétben itt jó a levegő. Kevés a mun­kalehetőség, de az itt élő em­berek szeretnek és akarnak dolgozni. Elő­nyünk, hogy három ország vesz körül bennünket, ez ke­reskedelmi és gazdasági kap­csolatok kialakítására ad lehe­tőséget, jó néhány vállalatunk a nehézségek után újra talpra állt. Kistérségi társulások ala­kultak célokkal, tervekkel, to­vábbá megyei fejlesztési kon­cepció készül. Gyönyörűek beregi és szatmári tájaink, itt lehet szórakozni, kikapcsolód­ni. kirándulni. így talán a kevesebb pa­nasz is több lett volna. Kozma Ibolya Sírni, sírni, sírni...

Next

/
Thumbnails
Contents