Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-02 / 231. szám
UJ KELET Bátorliget 1995. október 2., hétfő 7 Uj helyre temetkeznek Két éve új halottasháza és a ravatalozó mögött új temetője van a községnek. A régi temető a fák közötti eldugott részen található, területe rendezetlen, és nem maradt hely további síroknak, ezért volt nagy szükség az újra. Ennek karbantartásáról az önkormányzat gondoskodik, két helyi mező- gazdasági vállalkozó — Hev- ner István és Hein Ferenc — pedig bizonyos időközönként társadalmi munkában saját gépeivel megtárcsázza az üres részeket. Iskola tornateremmel Bátorliget korábban Teremmel társközségi formában élt együtt, ezért voltak közös intézményeik, mint például az iskola. A felső tagozat járt ide, az alsó pedig Terembe. Mivel itt csak annyi tanterem volt, amennyi a két község felső tagozatának kellett, 1990-ben a polgármester és a testület az iskolaépítés mellett döntött.. Az intézmény meg is épült egy modem tornateremmel együtt. Költsége 37 millió forint volt, ebből 17 millió hitel, ennek terheit nyögi most az önkormányzat. A teher nagy, de ennek ellenére azt vallják, szükség volt rá, mert alapfokú oktatás nélkül nem életképes a falu. Folyamatos munkásfelvétel A falu lakóinak közel ötven százaléka munkanélküli, mert az önkormányzaton kívül nincs, legalábbis a közelmúltig nem volt más munkáltató. A faluban 12 közhasznú munkás és 48 jövedelempótló támogatásban részesülő ember él. Ebben az évben, úgy látszik, végre sikerül munkahelyeket teremteni. A faluba két vállalkozás próbál gyökeret verni, a cipőfelsőrész-készítő Krupié Kft. és egy gyümölcstároló üzem. Előbbi alig egy hónapja állította fel gépeit a régi varroda épületében. Állandóan van felvétel, most folyik az alkalmas dolgozók kiválasztása, pillanatnyilag 21 munkásnő van az üzemben. Akadnak köztük varrónők, illetve olyanok is, akiket itt tanítanak be a szakmára. Futószalagrendszerben gyártanak mindenféle cipő- felsőrészt, napjainkban például 4000 pár csizmán dolgoznak. Anyagi csőd vagy teljes elmaradottság Elet a végeken A román határ szomszédságában helyezkedik el egy kis falu, Bátorliget. Ezt a ma 852 lelkes községet nem ragadták el tőlünk a világháborút követő csonkolásnál, így felbecsülhetetlen értékű természetvédelmi területével egyetemben megmaradt magyarnak. A sors azonban nem dédelgeti, hátsza- kasztó teherként cipeli elmaradottságát. A falu vezetősége öt éve dolgozik azon, hogy a lemaradásukat legalább részben behozzák, sajnos ma már látszik, hogy erejükön felül vállaltak. Többek között erről beszélgettünk Antal Mihály polgármesterrel, aki tavaly december óta irányítja Bátorligetet. A nős, egygyermekes férfi nagy feladatot vállalt a polgármesterséggel, hiszen a totális csőd elkerülése érdekében a kormányhoz kellett fordulniuk rendkívüli segélyért. Az országban négy település van olyan helyzetben, hogy meg is kellett nekik adni. Az egyik Bátorliget. — A rendszerváltás előtt Teremmel társközségként működtünk bátorligeti székhellyel, majd 1990 után szétváltunk. Ezután szükségünk volt egy nagyobb iskolára, amelyet tornateremmel együtt meg is építtetett a korábbi testület. Ebben az időszakban indult a gázberuházás is, amelybe, bár pénz nem nagyon volt rá, beszálltunk, hogy ne járjunk úgy, mint a telefonnal. Bátorligeten a mai napig sincs crossbar-rendszer, csak tekerős telefon! Most ott állunk a gázzal, hogy a beruházás elkészült, de nincs kifizetve. Amíg nem fizetünk, addig a kivitelező — jogosan — nem engedi be a gázt. Az előző ciklusban nagyon szép dolgok valósultak meg. Épült egy sportöltöző, az utcák zöme le van kövezve, készült egy II. világháborús emlékmű, egy Antall Mihály polgármester víztisztító berendezés és egy halottasház. Ezeket mind kifizettük, csak az iskolánál vannak gondok. A kölcsön törlesztése már az én időszakomban kezdődött, és ez olyan megterhelés, amely fizetőképtelenné teszi az önkormányzatot. Akárhogy is nem volt rá pénz, mégis azt mondom, meg kellett építeni az iskolát, mert szükség van rá. Mi már nem tudunk nagy dolgokat csinálni, örülünk, ha meg tudjuk őrizni fizetőképességünket, hogy az önkormányzat olyan méltósággal tudja ellátni politikai szinten feladatait, amilyennel kell. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy tisztességgel törlesszük az OTP-nek hitelünket. Ez az elsődleges szempont nálunk. Volt egy hatmilliós vegyes tartozás, amellyel átvettem az önkormányzatot, ez mára a felére csökkent, a szigorításoknak köszönhetően. Az iskolánál összevontuk a készségtantárgyakat, két pedagógust elbocsátottunk, az óvodánál csoportösszevonást hajtottunk végre, és ott is el kellett engedni két dolgozót. Nics nagy mozgásterünk. — Itt van önöknek a bátorli- geti láp mint idegenforgalmi látványosság. — Annak ellenére, hogy ilyen nevezetes védett terület található Bátorligeten, nem nagyon foglalkozik vele senki. Az idegenforgalmi kihasználást pedig az hátráltatja, hogy a belépési engedélyek kiadása a Hortobágyi Nemzeti Park hatáskörébe tartozik, bár ezt szerintem nekünk kellene végezni itt, a helyszínen. —Milyen munkalehetőségek vannak a faluban? — Ebből a szempontból igen rossz a helyzet. A fiatalok szinte mind munka nélkül vannak. Pár maszek van, azoknál dolgozik egy-két ember. Én is helyi vállalkozó vagyok, öt alkalmazottal, valamint sikerült egy cipőfelsőrész-készítő és egy gyümölcstároló vállalkozást behozni a faluba. Nehezen jönnek ide, mert Bátorligettel vége az országnak, ezután öt kilométerre már Románia következik. Van egy komoly határőrizeti kirendeltség is a faluban. Határátkelőnk nincs, bár valamikor volt róla szó. Mindenesetre ez nagyot lendítene a falu helyzetén, de szerintem erről csak beszélnek, soha nem fog megvalósulni. —Az önkormányzat az anyagi vész szakadékának szélén egyensúlyoz. Minek köszönhető, hogy ilyen kétségbeejtő helyzetben a falu még talpon van? — Nagyon sok köszönhető a helyi értelmiségnek, értem itt a pedagógusokat is, akik megértik, hogy szűkös a gazdasági keretünk, nincs sok pénzünk, néha még arra sem, amit eddig — törvényesen — kaptak. Sok minden köszönhető még a polgármesteri hivatal dolgozóinak is, akik ha kell, éjjel nappal túlóráznak társadalmi munkában a falu érdekében. Nem feltétlenül unalmas a falusi élet Bátorligeten. A Kurta Kocsma hátsó helyiségében játékautomaták és biliárdasztal segít agyoncsapni a fölös időt Gyümölcsaszaló A tsz gépjavítóműhelyeként szolgáló telep a karbantartás hiánya miatt már-már eltűnt a föld színéről, amikor az utolsó pillanatban váratlan segítséget kapott. Ma még csak gyümölcstárolással és almahámozással foglalkoznak, de ha sikerül a gázt behozni, akkor gyümölcsaszaló-üzem lesz belőle, és hatvan személynek ad munkahelyet. A vállalkozó jóindulattal állt hozzá a dologhoz, de sikereket csak az itt dolgozók segítségével tudnak elérni. A napraforgó következik Papp László nyáron a tsz-nek aratott kalászosokat, de azoknak szeptember végére már lejárt az ideje. Most kívül-belül átalakítják az E—512-es kombájnt napraforgó- és kukoricavágásra. Itt is gyenge volt a napraforgótermés, de ami van, azt mindegy, hogy hóban, sárban vagy esőben, de minél hamarabb le kell aratni, mert különben kihullik a szem, és megrohad a buga Az oldalt írta: Dojcsák Tibor Fotók: Bocsi Krisztián
