Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-31 / 255. szám
1995. október 31., kedd Mezőgazdaság UJ KELET Két baj van: ha sok terem, vagy ha kevés Eladhatóbb fajták kellenek A kukorica kivételével már minden terményt begyűjtötték a földekről. Régi szokás, hogy mindenszentekkor felszabadul a határ — ekkortól szabad a mez- gerélés, tallózás —, a mezőgazdasági munka a végéhez közeledik. A kistermelők megvonják a mérleget, és összegzik a tapasztalatokat. Erre kértük mi is Ramocsaházán Ragányi Istvánt. — Milyen növénykultúrákkal foglalkoztak az idén? — Uborkával, dinnyével, korai káposztával, krumplival és téli káposztával. — Mint egy valódi pénztári főkönyvben, menjünk végig tételesen, melyik milyen hasznot hozott. Sokaknak okozott csalódást idén az uborkatermesztés. Önöknek hogyan sikerült? —Nem érte meg. A bizony tálán és előnytelen szerződés- kötések miatt csak annyi bevételünk származott belőle, amennyi az önköltségét fedezte. A napszámosokat ki tudtuk fizetni, de a mi munkánk már ingyen volt. A növényvédő szerek hatóanyagának ereje évről évre gyengül. Az idén már háromszor erősebb koncentrátu- mokat kellett használni, hogy a védekezés hatásos legyen. Ezt a költségnövekedést a felvásárlási áraknál nem vették figyelembe. A 6—9 centiméteres uborkáért még tisztességes árat fizettek, de az ettől nagyobbak a szeméttelepen kötöttek ki. A szántóföldi uborkatermesztésnek nincs jövője. Csak azok tudtak jövedelemre szert tenni ebből, akik a kordonos vagy támrendszeres módszert alkalmazták. — Ezen a nyáron túlkínálat volt dinnyéből is. A városokban a termelők az utcákat járták, így próbáltak túladni portékájukon. Még így is sok a nyakukon maradt. Önöknek sikerült értékesíteni a termést? — A dinnyéből nemhogy jövedelem nem származott, de a bevétel még a költségeket sem fedezte. Úgy hallottuk, hogy leállították az exportot, és csak a 2,8—3,5 kilogrammos dinnyéket vitték volna el. Ezek csak akkorák, mint egy kugligolyó, nekünk pedig 10—15 kilósák termettek. A szezon elején még Ragányi István sikerült egy kevesen túladnunk. Később beletárcsáztuk a földbe, és trágya lett belőle. — A korai káposzta hozott-e valamit a konyhára? — Kész ráfizetés volt az is. Mi magunk neveltük fóliában a palántát is. Egy szál legalább 3 forintba került. A szüret elérkezte- kor a felvásárlók 3—4 forintot ígértek érte kilónként. Ennyiért levágni sem volt érdemes. Egy darab műanyag zsák 25 forintba kerül, még ennek az ára sem térült volna meg belőle. így egy fej nem sok, annyit sem vágtunk le. Trágya lett ebből is. — A krumplinak viszont jó az ára. Ez fedezi-e a többi veszteséget? —Szerencsére mennyiségben és minőségben is elfogadható az idei burgonyánk. Egy keveset már eladtunk belőle, a többségét betároltuk télire. A nagy részét kora tavasszal szeretnénk értékesíteni, hiszen kell az induló tőke a jövő évi kezdéshez. — A téli káposzta szedésének most van itt az ideje. Sikerült-e már vevőt találni rá? — Eddig még nem, mind a lábán van. A kilátások nem sok jóval kecsegtetnek, mert még nincs kereslet a téli káposzta iránt. A kereskedő jól gondolkodik a maga szempontjából. Megvárja, amíg a fagy miatt sürgőssé válik az értékesítés, akkor olcsóbban tudja megvenni. Úgy tapasztalom, hogy a felvásárlók összefognak, és leszorítják az árakat, míg a termelők egymás ellen dolgoznak. A földeken 6— 10 forintot fizetnek a téli káposztáért, és míg a piacra kerül, 40 forint lesz az ára. —Az eddig elmondottak alapján nem sok sikert hozott az idei év. Jövőre mit fognak másként csinálni? — Ebben az országban két nagy baj van: ha sok terem valamiből és ha kevés. Jövőre mindenképpen olyan fajtákkal fogunk foglalkozni, amelyek külföldön jobban eladhatók. Gondolok itt például a kisebb méretű uborkára és dinnyére. Drágítja a mezőgazdasági termelést az is, hogy a vetőmagvak és a növényvédő szerek árait is felszabadították. Ugyanakkor a drágaság nem jár együtt a minőség javulásával. A valóban hatásos mérgek szinte megfizethetetlenek, és az olcsóbbak sem kerülnek sokkal kevesebbe, mert az előírtnak a többszörösét kell felhasználni, hogy tényleg hassanak. Az Antall-kormány a nagybirtoki rendszert a grófokkal képzelte el, de ez nem jött össze. Meg is buktak a '94-es választásokon. Én akkor a szocialistákra szavaztam, abban a Íriszemben, hogy ezek a parasztok érdekeit védik. Tévedtem! Fekete Tibor Új értelmezést a mezőgazdaságnak Mezőgazdasági fórumot szervezett a Kereszténydemokrata Néppárt mezőgazdasági bizottságának vezetője, Soltész Ferenc. Az ösz- szejövetel szombaton volt a mátészalkai mezőgazdasági szakközépiskolában. Az egész napos program dr. Szilágyiné Császár Terézia országgyűlési képviselő megnyitójával kezdődött. Beszédében a képviselőnő elmondta, hogy a legméltóbb helyen került sor az összejövetelre, mert a mátészalkai iskolában nemcsak képzik szakismeretekre a jövő mezőgazdászait, hanem a nemzeti mezőgazdasági szellemre is nevelik a tanítványokat. Azért hívtak mezőgazdasági szakembereket, vállalkozókat, feldolgozókat, kereskedőket, hogy a KDNP megyei agrárprogram- jához és a készülő mező- gazdasági törvényekhez javaslatot adjanak, ötleteikkel segítsék a magyar mező- gazdaság átalakulását. A középiskola ópályi tangazdaságának megtekintése után dr. Bajkán Barnabás iskolaigazgató arról tájékoztatta a megjelenteket, hogy 1927-ben indult először mezőgazdasági szakemberképzés az iskola jogelődjében. 1949-50-ben bővítették az intézményt, majd a '92-93-as korszerűsítéssel mai formáját alakították ki. A számítógéppel, nyelvi laborral felszerelt húsztantermes iskolába közel négyszáz tanuló jár, akiknek mintegy fele kollégista. A tanulók többségét a szatmár-be- regi térség, a Dél-Nyírség és városunk adja. Az utóbbi években azonban gondok is vannak az intézményben, mert a kormány finanszírozási politikája miatt a közel száz dolgozót csak erkölcsi elismerésben részesíthetik, mert az anyagi lehetőségek megcsappantak. A probléma sajnos a tanulókon is érződik, mert nagyon sokan olyan családból jönnek, hogy a szülők is anyagi gondokkal küszködnek, és ebből sokat az iskola vállal magára, mert áldozatok árán is fontosnak tartja a nemzeti mezőgazdasági képzést. Igény van arra, hogy kihelyezett főiskolai oktatást végezzenek, de hiába alkalmas rá az intézmény, ha egy rossz törvény miatt az országos pályázati támogatásokon nem vehetnek részt. Ezt követően dr. Szakái Ferenc országgyűlési képviselő, a KDNP mezőgazdasági szakértője, az Európa Parlament mezőgazdasági bizottságának alelnöke elmondta, hogy egyetemi tanárként régen szorgalmazza, hogy az ilyen jellegű mezőgazdasági iskolák — mint a szálkái — kapjanak nagyobb szerepet. Az agrárképzésnek úgy kell elvégezni a maga rendszerváltását, hogy az egyes vidékekhez kapcsolódó gyakorlati oktatás nagyobb részben szerepeljen, mert nem fővárosi gyerekeket kell kutatóknak képezni. Ez az átfogó koncepció azonban hiányzik a kormány terveiből. Az is hibás döntés volt, hogy az agrárkamarákat nem kötelezték olyan feladatra, hogy támogassa a szakképzést. — mondta a szakértő. Nehezen halad a mezőgazdaság átalakulása azért is, mert az SZDSZ—MSZP-kor- mány ténykedése eddigi szakaszában nem hozott semmilyen érdemleges törvényt. Az európai tendencia az, hogy a vidék fejlődése előremozdí- tójának tekintik a mezőgazdaságot. Ezt az új értelmezést kell meghonosítani nálunk is, hogy a falvakban élő emberek ne szántóföldi művelésben, hanem a különböző mezőgazdasági ágazatok, a feldolgozás, a forgalmazás koncepciójában gondolkozzanak. Ez kizárja a külföldiek spekulatív célú földvásárlási lehetőségét is. A kukoricatörés mindig nagy eseménye az őszi betakarítási időszaknak, azzal a felemás várakozással, amelyen leginkább „már jobb volna túlesni”. Az alma, a krumpli után a tengeri az utolsó nekirugaszkodást igényli a mindennapos, kemény munkától kimerülőben lévő csapattól. A „csipet-csapat”-tól, ahogyan a többnyire a családból, az ismerősökből és a napszámosokból verbuválódó kalákát nevezik — amely elnevezés a tréfás hangulat mellett némi önbecsülést is jelent. A csapat ügyességét természetesen nem kérdőjelezheti meg senki, az viszont évről évre elhangzik: — Bizony, nem fiatalodik a társaság! Pedig a tengeriföld végeláthatatlan hossza és a sorja semmivel sem csökkent a tavalyihoz képest. Csak az erő, az van fogyóban. A tábla maradt, sőt sűrűbb, a törés bizony fejtöréssel, gonddal jár: lesznek-e elegendően, tudják-e vinni egy fogásra, a zsák nem bizonyul-e kevésnek, s még számtalan, körültekintést igénylő tennivaló! A legfontosabb: a jó idő! — Jaj, csak ma (holnap, stb.) bírná ki! — hangzik eképp a fohász. Aztán a gondoskodás az ételről-italról, annyi szájnak enni-inni kell! Az ezernyi tételből álló leltár felsorolása még indulás előtt, hamarjában: kanalak, kések, pálinkáspohár, pogácsa, sörbontó stb. Majd már kinn a földön: a só, a só otthon maradt! Ebből veszekedés támad a gazda és asszonya között. — Hogy lehet a sót otthon hagyni?! — így a kérdőKukoricatörés revonás. — Dehát mindenről nekem kell gondoskodni! — eképp a kifakadás. Aztán a csendesítő szavak: — Otthon maradt, hát otthon maradt. Legalább nem fog kiborulni, mert az bizony veszekedést jelent! — Ezen már lehet nevetni, s azt is teszik, mindannyian. A serény munkában a kéz mellett gyakran más is szokott járni, ezért a kereplőt olykor tréfásan megfeddik. Régi történetek, gyermekkori emlékek jönnek elő, hol derűs kacajt kiváltva, hol könnyet törlő „istenem!” sóhajtást. Az „Emlékszel rá?” kezdetű történetek „Hát hogyne!” refrénjei emberöltőket fognak át. Rég elhunytak „elevenednek” hús-vér emberekké a tengeriszárak zörgő sorai között. Gesztenyepipa—leégett szalmakazal; vesszőhántás — csil- lagrúgatás; vásárra hajtott tehán — hetes mulatozás; tiszai csónak — koporsók az udvaron; a tekintetes úr — a cselédlány; a talált háborús lövedék — a nagy durranás; az egyszeri asszony és az egyszeri ember. Történetek, mesék. Közben gyors, tépő-törő mozdulat, a csuhából tengericső bújik elő, majd onnan kosárba, zsákba kerül. A nagybácsi mesél:—Kijöttem megnézni a tengerit. Látom ám, hogy a hörcsög alaposan megdézsmálta a szélső sorokat. A feleségemnek mutatom sorba a „lemorzsolt” csutkákat, kezemmel a csuhét összefogva: Látod, ezt is megette, ezzel is elbánt, és így tovább. Az egyiknél majd szélütést kaptam; egy hörcsög vicsorított benne! A pofájával akkorát fújtatott rám, hogy egy lapos autóguminak elég lett volna. Rögtön hát- raugrottam. Hanyatt estem. Egy-egy túlfejlett tengeri- cso láttán az „Akkora, mint az agronómusé!” felkiáltás persze most sem maradt el. A történet röviden: a helyi ag- ronómus — kiváló vetőmaghoz jutva — legendás méretű kukoricacsöveket termelt. Az egyik — magával meglehetősen elégedett — asszonyka a sajátjuk törésekor gyakorta előhozakodott az „Akkora, mint az agronómusé!” büszkélkedéssel. Azután következnek a történetek a pityókás emberekről. Ezek a históriák sokszor éppen a tengeriföldön születnek, mint Kukorica Jancsi. Igaz, belőle János Vitéz lett, történetünk szereplőiből pedig csak levitézlettek. Szégyenszemre a feleség és a csipet-csapat asszonyai előtt. A férfiak nem tartották szégyennek, hogy a Tiszának kellett volna menni miatta. A szatyorhoz suttyómba vissza-visszalopakodó persze pórul járt, mondhatni elvétette a mértéket, azaz „hótton” volt. L épni se bírt, csak kapaszkodott a tengeriszárba, és bazsaly- gott nagy fejkörzéssel. A felesége alaposan kikelt magából, hetedhét határra szólóan, még a nyolcadik is visszhangzott bele: — Hogy nézel ki, te zsibbadt ember?! Hát nem tudja elengedni a tengeriszárat! Na, hogy itt állj, még decemberben is! Lefler György Nyírkercsen karfioloznak Mint ahogy Kéken a sárgarépa-, Vasmegyeren a brokkoli-, Nyírkércsen a karfioltermesztés a honos. Közel tíz évvel ezelőtt kezdtek a termelők átállni a káposztáról erre a fehérvirágú zöldségfélére. Igaz, hogy munkaigényesebb, de biztosabb megélhetést ad. A falu egyik legnagyobb mező- gazdasági vállalkozóját, Bel- cza Andrásnét arról kérdeztük, mennyire éri meg ezzel foglalkozni. — Januárban kötöttünk előszerződést ötven mázsára. Akkor 15 forintos garantált árban egyeztünk meg, de a végleges átvételi ár a napi kereslethez igazodik. Kezdetben 35 forintért vásárolták fel, és még most is 30-at fizetnek érte. A szerződött mennyiségből harmincöt mázsát szállítottunk be, de a hiányzó mennyiséget a mostani szedéssel teljesíteni tudjuk. —Ez komoly mennyiség. Ehhez már napszámosok is kellenek. Mekkora területen foglalkoznak karfiollal? — Az idén egy hektárt ültettünk be. A szedésen kívül mindent géppel végzünk. Ha az időjárás is úgy akarja, még két- három alkalommal tudunk szüretelni. Enyhébb fagy nem árt meg neki. Volt olyan év, hogy december hatodikén vágtuk le az utolsó fejeket. — Közel tízéves tapasztalata alapján mire ügyel különösen? — Nagyon lényeges a vetőre már érdemes saját magunknak nevelni a palántákat. A jó minőségű mag nagyon drága, de csak ezt szabad vetni, nem érdemes a gyengébb minőségűvel kísérletezni. A fóliasátorban nagyon kell óvni a gyenge hajtásokat, mert odaveszhet az egész nyereség. Sokba kerülhet a permetszer is. Az a meglátásom, hogy legalább kétszer erősebbre kell a vegyszert keverni, mint ahogy az előírás jelzi, különben hatástalan. Vannak nagyon hatásos mérgek is, de azok drágák. — Jövőre újra megpróbálják? — Nem lehet ezt félbehagyni. Különben is, mit tegyünk a földbe? — sch —
