Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-28 / 253. szám

8

Hétvége

1995. október 28., szombat

Család

Emlék a boldogságról

Hűvös van. A temetőt gyertyák pici fénye világítja be. Ketten állunk a sírhant mellett. A márványtábla felirata előtt fehér őszirózsák hajtják le fejüket. Sorra meggyújtjuk a mécseseket, aztán Zsófi néni összekulcsolt kézzel mesélni kezd.

—Két év alatt elvesztettem • a férjemet és a gyermekemet j is. Ha nem lenne az unoka, •• már biztos, hogy végeztem volna magammal. Csak egy ; anya tudja átérezni azt, mi- . lyen fájdalom egyszülöttem sírján rendezgetni a virágokat. Olyan jó dolog, ha van valaki, akivel megoszthatom emlékeimet. Köszönöm kedvesem, hogy meghallgat.

— Szívesen teszem. Sőt, meg is kérem Zsófi nénit, meséljen nekem az életéről.

— Egészen az elején kezdjem? Mára már nem sok látszik abból, hogy tizennyolc évesen megnyertem egy szép- ségkirálynő-választást. Ez még 1948-ban volt. Nem akartam én komolyan indulni a versenyen, de barátnőim addig unszoltak, míg belevágtam. Apám persze meg akart ölni, mikor megtudta. Nem tartotta helyesnek, hogy egy jómódú kocsmáros lánya ilyen bolondságokat csináljon.

: Aztán ez az idő is elmúlt. Kill csit visszahúzódó típus voltam, így mikor még húszévesen sem kötötték be a fejemet, . anyám komolyan aggódni kezdett. Szerinte már úgyis vénlány voltam, s kétségesnek tartotta, hogy valaha is elvesz valaki egy ilyen koros lányt. Apám persze mindenáron azt akarta, hogy jó partit csináljak. A szomszéd birtokos fiát szánták páromul. Az viszont olyan mafla, kalácsképű legény volt, hogy a világ minden kincséért sem kötöttem volna össze vele az életemet. Teltek-múltak a hónapok, s én > kedves barátnőméknél megis- jj merkedtem egy felvégesi fiúval. Rögtön megtetszett szelíd hangjának baritonja, vállas alakja. Egy aprócska gond azonban beárnyékolta boldogságomat. Tudtam, hogy apám soha nem egyezne abba bele, : hogy egy egyszerű cipész fiát ' szeressem. Ezért hát titokban találkozgattunk, de hamar híre ment a dolognak. Szüleim maguk elé rendelték a fiút. Anyám rögtön megszerette őt, s szárnya alá vette kapcsolatunkat, de apám hajthatatlan maradt. Nem volt más választásunk, a mama hallgatólagos beleegyezésével titkon egybekeltünk. Lett aztán ebből haddelhad. Apám még a házból is elkergetett, mikor hírét . í vette házasságunknak. Édesanyám sírva és lopva csomagolt nekünk össze néhány dol- : got. Bejöttünk a városba. El- I indultunk munkát keresni.

Estére már mindketten egy i építkezés munkásszállóján { hajtottuk álomra a fejünket.

Mire ránkborult az éjszaka, minden nap olyan fáradtak voltunk, hogy a kanalat sem bírtuk a szánkig emelni.

Én a maltert hordtam még jó néhány asszony társaságában, a páromék pedig a falat rakták. így múltak el felettünk a hetek, de otthonról nem sok hírt kaptunk. Apám megkeményítette a szívét, és hallani sem akart rólam, az árulóról. Nem dúskáltunk ugyan a földi javakban, de legalább boldogok voltunk. Nem sokkal később terhes lettem. A féljem megtiltotta, hogy még egyszer megemeljem a maiteres vödröt, így otthagytam a munkát, és to- vábbálltam. Egy konyhára kerültem, mint mosogatólány. Tudták ott is, hogy állapotos vagyok, de mivel becsületesen elvégeztem a rám bízott feladatokat, egészen a szülésig enyém volt az állás. Nagyon rendesen bánt velem az étterem tulajdonosa. A fizetés mellé még naponta háromszor enni is kaptam, és mindig vihettem haza egy kis meleg ételt a páromnak is.

Aztán egy tavaszi éjszaka világra jött a kislányunk. Határtalan volt a férjem öröme. Néhány héttel később vonatra ültünk és hazamentünk a szüleim házába. Nagyon féltem, de úgy éreztem, joguk van látni a kisunokát. Anyám sírva borult a nyakunkba, és apám szeméből is kigördült egy könnycsepp, amikor magához szorította Erzsikét. Ezután már jobb napok következtek. Házat vettünk a városban, és mindenünk megvolt, diniről akkoriban:egy háztartásban álmodni lehetett.

Erka is szépen felcseperedett. Elvégezte a gimnáziumot, majd a vendéglátóipari főiskolán tanult tovább. Egyik udvarló a másikat követte, de úgy vettem észre, hogy kislányom az én természetemet örökölte. Csak abban bíztam, hogy egyszer érte is eljön az igazi, akivel legalább olyan boldog lesz, mint én voltam az urammal. Egyik karácsonykor végre be is mutatott nekünk egy fiút, akivel úgy tűnt, komoly a kapcsolata. Húsvétkor felhúzták a gyűrűt, nyáron pedig megtartottuk a lakodalmat. Apám nagyon kitett magáért, mintha csak jóvá akarná tenni a múlt ballépéseit.

Én azonban kicsit féltem ettől a házasságtól. Már a legelején éreztem, valami nem stimmel a fiú körül. Családi összejöveteleken igencsak a pohár fenekére nézett, de hát mit tehettem. A lányom szerette, nekünk pedig nem volt beleszólásunk a dologba. Arra gondoltunk, hogy ha megszületik az első gyerek, az majd helyrebillenti a vőnk kicsit kótyagos fejét. A kicsire azonban jó néhány évet várni kellett. Három- 1 évi házasság után esett teherbe ■ először Erzsiként. A félje azon- 1 ban úgy megverte részegen, t hogy néhány nap múlva elment i a baba. Mi természetesen azt ; akartuk, hogy rögtön költözzön ! haza.

O viszont kitartott a drága- f látos ura mellett. Hónapokig ; nem is panaszkodott rá, de egy I idő után egyre gyakrabban jött már hó közepén hozzánk kölcsönkérni. Végül az ötödik házassági évfordulójuk előtt nem sokkal elváltak. Erzsiké hazaköltözött, s lassan helyreállt benne a lelki béke. Nem sokkal később megismerkedett egy szimpatikus elvált emberrel. Kapcsolatukból szerelem lett, de a lányom nem akarta még egyszer lekötni magát valakihez. Ebben meg is egyeztek, de amikor megszületett Noémi, mégiscsak megtartották az esküvőt.

Már a szülés sem zajlott teljesen zavartalanul, és Erzsiké szívével később is elég sok probléma volt. Bár betartott minden diétát, és rendszeresen szedte a gyógyszereket, néha elég kemény rosszullétek jöttek rá. Három évvel ezelőtt volt az első szívinkfarktusa. Hetekig volt élet-halál közt, de végül a j szervezete legyőzte a nehézségeket. A gyerekük akkor volt négyéves. Úgy vigyáztunk ezután a lányomra, mint a hímes- tojásra. Még a széltől is óvtuk, két évvel később mégis utolérte a végzet.

A második inkfarktussal már nem tudott megbirkózni. Szomszédasszonya éppen nála volt, amikor a konyhában összeesett. Rögtön meghalt, a gyors beavatkozás sem tudott ’volna áögífeni rajta; Azonnal I értesítették az orvost, de az már csak a halál beálltát tudta megállapítani. A szomszédasszony szólt be a vejem munkahelyé- j re, de ő éppen vidéki kikülde- | tésen volt. Nem tudott mást tenni, mint felöltöztette a kislányt, és elhozta hozzánk. Elájultam a hír hallatán, csak a háziorvos : injekciója térített magamhoz.

Borzalmas heteket éltünk át. | A temetés és az azt követő idő- * szak éveket vett el az életünk- ! bői. Addig hollófekete volt a hajam, akkor viszont teljesen megőszültem. A párom, a vöm és a kisunokám tartották bennem a lelket. Aztán nem sokkal később a drága férjem is a lányunk után ment. Őt is a szíve vitte el. Noémi úgy szokta mondani, hogy megszakadt fájdalmában... Hát ennyi maradt belőlük. Egy sírhalom és semmi más. Ám az emlékeket senki nem veheti el tőlünk.

Lassan csonkig égnek a gyertyák, a történet is a végé- ; hez ért. Zsófi néni megtörli könnytől áztatott arcát, és elmond még egy utolsó imát.

Sikli Tímea

■m UJ KELET

dni kell...

...a selyemmályváról (Abutilon)

A tarka levelű selyemmályva rendkívül mutatós cserje. Nagy szobába való, ahol gyorsan növő szárainak és sárga foltos leveleinek tág terük nyílik a terjeszkedésre. Nyaranta narancs- sárga virágokat hoz. Tavasztól őszig az átlagos meleget, télen a hűvösebb helyeket kedveli. Ez átlagosan 10-16 fokot jelent. Válasszunk számára félámyékos helyet, ahol a hideg hónapok kivételével bőven kínáljuk vízzel. Ha tavaszig várunk a szaporítással, akkor azt magvetéssel és hajtásdugvánnyal egyaránt megtehetjük.

...a kávéfáról (CofFea)

Ha sötét, fényes, hullámos szélű levelekkel teli dekoratív cserjét szeretnénk köszemlére tenni, a kávéfa nem fog csalódást okozni. Ám ne reméljünk tőle kávébabot a reggelihez, mivel fehér, illatos virágai és piros bogyótermései normál szobai körülmények között ritkán fejlődnek ki. Igénytelen növény, földje sohasem szárad ki. Ezzel szemben azonban a huzatot egyáltalán nem bírja. Bár a világos helyen fejlődik igazán szépen, óvjuk a közvetlen napsütéstől. Nyáron hajtásdugványokkal, gyökerez- tető szer alkalmazásával és talajfűtés mellett lehet szaporítani. Talán el sem hiszik, de pörköletlen kávébabból is kicsíráztatható.

... a pelyvavirágról (Iresine)

Szokatlan, de napimádó növény. Ha déli fekvésű ablaktól elvisszük, színe kifakul, hajtásai kuszák és vékonyak lesznek. A bokrosodás elősegítése érdekében időnként csípjük le a hajtáscsúcsokat. Nyáron cserepestől kiállíthatjuk a kertbe. Bár szereti, ha földje mindig nedves, télen azért mérsékeltebben öntözzük. Leveleit rendszeresen permetezzük meg. Angliában ritkaságnak számít, de Európában sokfelé termesztik. Magyarországon főleg egynyári, szabadföldi levéldísznövényként használják.

...a sarkantyúbokrocskáról (Beloperone) Könnyen termeszthető cserje, amelynek ívben lehajló hajtásvégein lazacszínű virágok csün- genek. Szinte egész éven át virágzik, és az igényei sem teljesíthetetlenek. Napközben a meleget, éjjel a hűvöset kedveli. Napos ablakpárkányon érzi jól magát. Míg fiatal, távolítsuk el róla az első virágokat, hogy egészséges cserje formára nőjön. Minden tavasszal felemagasságra vágjuk vissza, hogy a bokrosodást elősegítsük. Tavasztól őszig bőven, télen ritkábban öntözzük. Időnként permetezzük meg leveleit.

...a dicsekvővirágról (Clianthus)

A rák ollójához hasonló piros virágai késő tavasszal vagy nyáron jelennek meg kis levélalji fürtökben. Levélzete finom toliszerű. Az elvirágzás után vágjuk vissza, és igazítsuk alakra a szárakat. Az átlagos meleget, télen a 10-13 fokot szereti. Ritkán javasolunk ilyet, de ez a virág a tűző napon érzi magát legjobban. Tavasztól őszig bőségesen locsoljuk, de azért két öntözés között hagyjuk a földjét kicsit kiszáradni. Meleg napokon időnként permetezzük meg leveleit.

...a sétány rózsáról (Lantana)

Amikor nem virágzik, vastag, ráncos leveleivel és szúrós szárával nem valami mutatós növény. Az egész nyáron nyíló emyőszerű virágzatok azonban váltakozó, sápadt sárgából pirosba forduló színükkel rendkívül szépek. Mind a leveleknek, mind a virágoknak átható illatuk van. Nyáron elég sok napot és vizet kíván. Elvirágzás után vágjuk vissza szárait, és a levágott darabokból készítsünk dugványokat.

Ha lehullik az utolsó levél

Késő őszi nyugalom költözik a beköszöntő novemberrel a kertekbe. A közeledő tél ellenére talán mégis sikerül néhány virágot megmenteni a fagytól. Ez a hónap a csend hónapja. A köd és a gyakori esőzés szomorúvá varázsolja a nyáron oly sok élettel teli kerteket. A díszkertekben és a zöldségesekben azonban még most is találhatunk munkát a kellemesebb dé- lelőttökre. Ha például eddig még nem tettük meg, a lehető leggyorsabban ültessük el a tulipánokat, nárciszokat, jácintokat. Ez az utolsó lehetőségünk arra is, hogy a kétnyáriakat a megfelelő helyre ültessük, esetleg kombinálva tulipánokkal. Az évelők szárát a talaj közelében vágjuk vissza. Néhány faj nem teljesen télálló. A fáklyaliliom leveleit például kössük össze, a növényt fedjük lombbal, s hogy a szél ezt szét ne hordja, takarjuk fenyőgallyakkal. A vizi növények, így a tavirózsák sem igénylik a fagyvédelmet. Ha a tavacska elég mély, ugyanígy a halak is vízben maradhatnak. A sekély medencét ezzel szemben ürítsük ki, s a-rózsáit térdmagasságig takarjuk lombbal.

Lombos fákat és cserjéket viszont nemcsak novemberben, hanem egész télen át telepíthetünk, amíg a talaj nem fagyott át. Talán el sem hiszik, de most van itt az ideje a rózsatelepítésnek is. Az ágyakba ültetett poliantha rózsákat egyformán, térdmagasságban vágjuk vissza. A végleges metszéssel azonban várjunk tavaszig. Az egyedül díszlő rózsatövek köré hordjunk jó tenyérmagasságban komposztot. Két-három növény számára elegendő egy vödörrel.

Felesleges dolog minden pillanatban a gereblyéért szaladni, hogy összegyűjtsük az avart. Várhatunk vele, amíg a fákról az utolsó levelek is lehullanak. Az eső és az őszi köd miatt ez a lomb november vége felé eléggé átnedvesedett, könnyebben össze lehet gereblyézni. A lombot csak a gyepről és az utakról seperjük el, a vad évelők és a cserjék alatt feltétlenül hagyjuk meg. Ott a talajfelületet védve lassan komposztáló- dik.

Ebben a hónapban még egy utolsó alkalommal a gyepet is megnyírhatjuk, rövidre vágva ugyanis sokkal jobban áttelel.

Most már a zöldségeskertből is szedjünk Je minden nem áttelelő zöldségfélét, és tároljuk be. Az áttelelő salátát és a hagymát lazán takarjuk le fenyőgallyal. Ássuk ki a petrezselymet. Zöldjét a szívlevelek kivételével szedjük le, a gyökereket pedig ültessük nagy edénybe. Az ablakba állítva, sok fény és mérsékelt hőmérséklet mellett a gyökerek hamarosan kihajtanak.

A gyümölcsösökben a november a legmegfelelőbb időpont az alma, a körte, a szilva, a ribiszke és a köszméte telepítéséhez. Ilyenkor a gyöke- resedés megtörténik még az idő alatt, amíg a talajhőmérséklet plusz öt fok felett marad.

Ez időben megkezdhetjük az öregebb fák ritkító- és ifjí- tómetszését. Csak a cseresznye, az őszibarack, a kajszi, és esetleg a dió esetében jobb az ilyen durva beavatkozásokat a nyár folyamán elvégezni. Kukkantsunk be a tárolóba is. A gyümölcsök elraktározásához a 3—5 fok a legideálisabb. Ezért éjszaka és hűvös időben napközben is néha szellőztessünk.