Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-27 / 252. szám
1995. október 27., péntek Deszka A bogár (Kedvenc olvasmányaim egyike Nagy Lajos Képtelen természetrajz című kötete. Sok táj- buszozást, székrekedést, várótermi padozást vészeltem át röhögve a segítségével. Az alábbi kis írásom is egy stílusgyakorlat Nagy Lajos karcolataira.) Nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar! — Kivéve, ha Imrének hívják, mert akkor betyár. A bogarat erős páncél védi. — A kereszteslovagot is erős páncél védi, mégsem bogár. Csak a megkülönböztetés megkönnyítése végett jegyzem meg, hogy a bogárnak hat lába van, a lovagnak csak kettő. Bár amikor az utóbbi felpattan harci ménjére, nekik is hat lábuk lesz. Ilyenkor könnyen elbizonytalanodhatunk, de bátran hagyatkozzunk megérzéseinkre. (Szegény kereszteslovagot egy pókfajtával is könnyen összetéveszthetjük névrokonságuk okán, de erről majd máskor.) Rengeteg féle bogár ismeretes. Például: Kolorádóbogár—olyan elterjedt volt Észak-Amerikában, hogy egy folyót is elneveztek róla. Katicabogár — Vigyázat! Nem tévesztendő össze a fent említett betyár külföldre szakadt leánygyermekévei, Kitty Bogárral. Vagy a számunkra oly ismert és megszokott csótány, más néven svábbogár, mely ezt a nevet híres precizitásával és rendszeretetével érdemelte ki. A bogarakat az emberek a legkülönbözőbb módon hasznosítják. Jó példa erre a cserebogáresete, melyet réges-régen Föníciában fizetőeszközként használtak (innen a csere-bogár elnevezés), de, sajnos, a korszerű mezőgazdaságban alkalmazott növényvédő anyagok elterjedése a bogarak megritkulásá- hoz és így a föníciai gazdaság inflálódásához vezetett. Szegény föníciaiak kénytelenek voltak feltalálni a pénzt. Bizonyítható, hogy a bogaraknak igenis van magánéletük, hiszen szerencsétlen szarvasbogár miért röpködne ekkora agancsokkal, felháborodottan döngicsélve, ha nem azért, mert csalfa feleségét keresi. Mindebből tisztán látható, hogy a bogarak alaposan befészkelték magukat mindennapi életünkbe, nyelvünkbe, sőt tudatalattinkba is, hisz mi más lenne, ha nem freudi az az elszólás, amikor a számunkra oly irtóztató, ijesztő, gusztustalan rovarfaj gyűjtőnevével illetjük kedvesünket: „Drága Bogaram!" Megyeri Zoltán Megyeri Zoltán (Lakatos Enikő karikatúrája) Augusztus 20., vasárnap Holnap kezdődik az évad. Már alig várom! Egész nyáron nem tudtam mit kezdeni magammal, annyira hiányzott a színház. A próbák, az előadások, az emberek, a környezet, na meg a rizs. De holnaptól itt van megint! Hurrá!!! Szeptember 20., szerda Gőzerővel próbáljuk az Übü királyt és a Velencei kalmárt. Az Übüben sok az akrobatikus elem, de nem baj, mert ha valaki kimelegszik, a többiek addig dobálják, amíg meg nem szárad. Az esések tompítására mutattak egy torna- szőnyeget, melyet ha a színpadra képzelünk, nem fáj annyira az esés. Ahogy próba után a testünk kinéz, nem csodálkoznék, ha bemutatnánk — smink nélkül — a Nagyon hupikék törpikéket. Ösztöndíjam még mindig x, a büfészámlám — a folyamatos áremelések ellenére — még csak 2x. Miből fogom kifizetni? Egyelőre várom a csodát.... Október 10., kedd A büfé megkapta az ösztöndíjamat, és a wálkmanem árát. Még mindig nem emeltek. Nem árat — azt kétszer is —, hanem ösztöndíjat. Állítólag azért, mert akinek van annyi pénze, hogy kifizesse a büfészámlát, annak nincs szüksége több pénzre. Az meg kit érdekel, hogy — mint a stúdiósok többsége — egész nap benn vagyok, kvázi benn élek a színházban, itt eszem, itt iszom — szódát, mert az olcsó — és otthon csak egyszer voltam (nem az időbeosztásom miatt). Nem baj, otthon van egy kép rólam, amit, ha hiányzóm, nézegethetnek. Múzeum után kikönyörögjük a képeslapvásárlást — Ó Henrietta (ő az idegenvezető) ...majd bazár. Hát kisördög aszalva, legyektől járva, kerámiában, ékszerben. Hihetetlen ötletességgel két bronz maszkot veszek, parányi — szerintem giccs — emlék gyertyatartót, Pavarottit olcsó CD-n és papayát — ezt aszalva. Busszal Knosszoszba — utazás alatt miért ne: bedöglik a mikrofon, és semmit nem tudok meg Heraklion főváros város- történetéből, majd utólag elolvasom. Kicsit olyan átkozott ez az egész, mint Bagaméri, a fagylaltos. Keserűen gondolok a kiadott sok tízezerre, de lehet, hogy csak nekem nincsenek fogalmaim az árakról. Ma Knosszosz — hát, leírhatatlan. Majd részletesen újból Avass Attila Nem Játszom Teste Habos, Tiszta Sebből Vérzik Újra Gyermekünk, A Múlás Mártírja. Elvették tőlem és Szép ez az Éjjel Ki vállal fel (Két) Véres Kézzel? ... Szíve Remeg Elvették Habzó Érből, Szerelmesek, 5 éves kis Gyermekemet Most elvették tőlem, Nem Játszom már: Nem Ölelhetem. Lelkemben egy Tőr Van. Anyja szép Volt most Szíve Remeg. Elvették a gyermekemet Lelkemben egy Szőr Van. Anyja gyönyör, Szavad. Várva Várom a pillanatod, Mikor mindenem Szabad... Ha majd egyszer elmondhatom, Szeretem, Halkan Hajad. Csak add nekem a Remegve, .,Halkant”; Figyelem Ajkad! Október 12., csütörtök Az Übü király bemutatója nagyon jó lett, bár Fruzsi nagyon hiányzott mindenkinek. A premierbulit és a pamfletot is eltoltuk addig, amíg fel nem épül .Megyeri is nagyon szuper, de az igazi Übü mama nekünk mégiscsak Fruzsi. Október 20., szerda Megkérdeztem a büfészámlám összegét. Eladó a kistévém... — pipó — Pregitzer Fruzsina krétai útinaplója utánaolvasok, olyan lenyűgöző; ámulunk, még Henrietta sem tud feldühíteni — tulajdonképpen a múzeumban rágtam be rá. Állandóan nyargalt tovább, sokat nem bámészkodhattunk, így megfosztódtam attól, hogy hathassanak rám a művek. Szeretek személyes kapcsolatokba kerülni, megszólítani, beszédbe elegyedni, rátalálni a sugárzására egy-egy ilyen csodának! Nagy-nagy tanulságok helye Kréta. Knósszoszból vissza hotelembe. Nincs mese, kapok egy pizzát, salátát, rákegyveleget 1500 forintnak megfelelőért. Veszek egy hideg sört is, hogy vacsoráig aludhassak. No, nem jön össze — az alvás. Némi salátát még bepakolva a hasamba megpróbálom azt lejárni. Elmászom az ingyenes strandra, majd visszafelé kószálgatva kis kápolnám mellett jövök be a városba. — Reggel aztán fölkelek! !! — fogadkozom fogcsikorgatva. — Ha beledöglök is. Újabb réméjszaka: az aktuális német trupp hajnali négykor veri fel többünk álmát. Úgy látszik, ez egy ilyen állatfaj. Eszébe sem jut, hogy mások is élnek. Ébredek, vagyis óra őrjöng. A mi turistacsoportunk Santorinibe hajózik — nélkülem. Pápá! Összeszedem magam, futócipő, el az olajfák ligetébe, a hegyre. Rokonszenves, de hát elájulok, mire fel- vánszorgom a fámhoz. Nyafogok neki, majd levetem magam a fűbe, és élvezem a csöndes Krétát. Csak ezek a lomha mediterrán bogarak zajonganak valami olyasmit, hogy itt kéne tokened egy őrült éjszakát éjjellel egybekötve a szabad ég alatt. Ó, Istenem, ha egyszer kialudhatnám magam. Négy hónapja ébren álmodom róla. Fűben fetrengés után kutyáktól figyelve visszahatolok a kápolnához. Isten segítségével eszelős képeket csinálhatnék róla. Kápolnában lelkileg ma- gam-fölhangolása, mert alattam vagyok — tudom, nem kapom meg egykönnyen a harmóniát. És ki a tengerpartra. Napozok, szántok-vetek a papírra, hagyom csapongani a gondolatokat, néha vágányra terelem, be a vízbe, hullámzók egy kicsit—-apropó! Békaszemüveget kell venni. Mert azért látnom is kell. Nézem az emberi kapcsolatokat, korosztályokat, stádiumokat, figyelmességeket, elhidegüléseket. Olyan jó elbújni egyedül. Mintha láthatatlanul kifigyelhetnék másokat, az időt. Tiszteld az Időt! Mennyire nincs beépülve a tudatunkba; mennyire hiábavalóan kergetjük, mintha minden sietéssel elrohannánk fontos dolgok mellett. Ma lenézik azt, aki egyszerre csak egyet képes csinálni, lenézik, mert az a gazdaságosabb, ha minél több legyet lehet egy csapásra agyonütni. Ez a mondás is újkeletű, nem szemlélődő korszak szülte. (folyt, köv.) Pregitzer Fruzsina és Horv áth László Attila az Übü egyik jelenetéből Először is azért, mert mindig történik valami... A legjobban a mulatságos helyzeteket szeretem. Ilyen például, ha a színész -ma- Miért gánéleti vagy egyéb okok miatt szórakozottan jön a próbára. Ilyenkor általában valamilyen szöveg- (lásd A Próbaki rovatban) vagy technikai bakit követ el, ami akkor, és abban a helyzetben igen különös a külső szemlélő (pl. a súgó) számára. Másodszor azért, mert a próbákon a rendező vagy maga a színész más-más ötlettel rukkol elő, így a próba ritkán válik unalmassá a főpróbahét, amikor mindez együtt jelentkezik. Ez viszont jó jel! Azt jelenti, hogy a bemutatóra már minden és mindenki készeretem a próbákat...? szén van, a művészekben pevagy egyhangúvá. Ez viszont nem mindig szórakoztató. Bizony van olyan is, amikor a színpad igazi kínpaddá változik! A színész a próbaidőszak elején kínlódik a szöveggel, a közepén a szereppel, a végén a jelmezzel és a díszlettel. A végső stádium dig éppen annyi lámpaláz marad, ami feltétlenül szükséges egy új darab bemutatásához. És én mindezt átélem velük, igaz, csak lentről. Hát, ezért... Kovács Kati — súgó Az Utas és holdvilág egyik jelenete — Safranek Károly, Incze Ildikó és Kerekes László
