Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-26 / 251. szám
ÚJ KELET Megyei II. osztály Változó hangulatban Döntő a fizikai állapot Kálmánházán vasárnap rangadóhoz illő hangulat fogadta az oda ellátátogató Kárpát-Hús Volán csapatát. Itt két, a tabellán előkelő helyet elfoglaló, közel azonos képességű gárda csapott össze — tudtuk meg Kovács Istvántól, a hazai pályán játszó klub vezetőségi tagjától. Véleménye szerint a kálmánházi 2-1 -es győzelem annak volt betudható, hogy a futballisták nagyon összeszedték magukat, illetve erőnlétben jobban bírták az iramot. Az első félidőben viszonylag kiegyenlített volt a mérkőzés, és a szünetig egyik csapat sem tudott a másik fölé kerekedni. A második 45 percben a mérkőzés eldöntésére irányuló akarat mindkét oldalon fokozta a tempót. A nyíregyházi gárdának sikerült kihasználnia a kálmánházi védelem egy megingását, s a támadásukat értékesíteni tudták. Válaszként a felélénkülő hazai együttes egy mélyről indított akciót tisztán fejezett be, a labda a vendégek hálójában kötött ki. A győzelmet eredményező találatba a nyíregyháziak kapusa is besegített, mert a szemébe sütött a nap, s elesett. Ezt a felkínált lehetőséget a rohamozó kálmánházi csatár értékesítette. Az elkövetkező mérkőzések erdményessége erősen függ a mindenkori játékosállomány pillanatnyi fizikai állapotától. Sajnos a labdarúgók mindannyian fizikai dolgozók, s többen idénymunkákból egészítik ki keresetüket, ezért is változékony az általuk nyújtott teljesítmény. Ettől függetlenül a Kálmánháza meg szeretné őrizni előkelő pozícióját, bár a bajnokság megnyerésére nem törekszenek. Összeszorított foggal... — Olcsva nem tudta megmutatni vasárnap az eredményesebb formáját, de az ellenfél sem azt a játékot nyújtotta, amit ténylegesen produkálni tudnak — összegezte a mérkőzésről alkotott véleményét Szabó Endre, az olcsvai sportkör elnöke. — Balkány ajándékba kapta az egy góllal megszerzett három pontot — elemezte a mérkőzést az elnök —, mert a játék színvonalának egy 0-0-ás döntetlen felelt volna meg a legjobban. Sajnos a játékvezetői hármas nem mindig a legmegfelelőbb pillanatban állította meg a mérkőzést, a közönség érzése szerint szétfújták a meccset. Rapszodikus teljesítményt mutat az olcsvai együttes, aminek egyrészt az is lehet az oka, hogy négy kulcsember sérülés miatt a kispadra kényszerült. A vezetőségnek, az edzőnek és a szurkolóknak is lassan elfogy a türelmük — változtatást, eredményesebb szereplést sürgetnek. A remények szerint a tavaszi fordulóra két sérült játékos visszatérhet, s amennyiben az anyagi lehetőségek megengedik, úgy legalább négy új futballistát szeretne leigazolni az olcsvai együttes. Az elhangzott vélemények szerint a klub volt már a mainál sokkal rosszabb helyzetben is, úgyhogy az őszi forduló végéig ki tud tartani a csapat, nem fogja a tavaszi fordulót a kiesőhelyről kezdeni. Erőt adó bizalom Nagy várakozással tekintettek a nyíribronyiak a napkori vendégszereplés elé. Mezei Tibor ibronyi edző véleménye szerint minden csapattag nagyon készült erre a mérkőzésre, mert az utóbbi időben csak döntetlenre futotta a játékosok erejéből. A taktikai megbeszéléseken a ma már klasszikusnak számító WM-felállás mellett döntött a szakvezetés, mert az ellenfél hátvédeit lassúnak ítélték meg. Utóbb kiderült, hogy helyes volt a számításuk. A biztos védelem melleti gyors kontratámadások három alkalommal is eredményesek voltak. A futballisták fegyelmezetten betartották a megbeszélteket, ami arra is kiterjedt, hogy a lehető leghosszabb ideig birtokolják és futtassák a labdát. A nyíribronyiak rendre kimozdították a Napkor védelmét, s így a csatárok mélyről indulva le tudták futni a lassúbb védőket. Az oda-vissza indított támadások változatossá tették a játékot, így a közönség szép, küzdelmes mérkőzést láthatott. Izgalmakban sem volt hiány, mert a jó formában védő napkori kapus a harmadik gól előtt bravúrral hárított két százszázalékos lövést is, de a kezéről harmadszorra kipattanó labdát már nem tudta védeni. A napkori mérkőzésen a hazaiak voltak az esélyesebbek, de a nyíribronyi játékosok összeszedték magukat, a taktikai utasításokat betartották, s erőnlétileg is jobban bírták a hajrát. Az együttes vezetőségének véleménye szerint a gárda talán már kikerült a hullámvölgyből. Sokat segített és erőt adott, hogy a sportbaráti körnek, a támogatóknak és a közönségnek sem rendült meg a fiúkba vetett bizalmuk. —vip— Labdarúgás 1995. október 26., csütörtök Valakit megcsalt a szeme Vacsilja ártatlanul bűnhődik? Több mint két hét telt el azóta, hogy a harmadosztály kilencedik fordulójában lejátszották a Kisvárda—Bakta- lórántháza labdarúgó-mérkőzést, ám a második félidő derekán történtek a mai napig kibogozásra várnak. De idézzük fel a lapunkban közölt tudósításból az idevágó részletet. 67 p.: Parázs jelenetek zajlottak a pályán, s percekig állt a játék. Egy kavarodás után Vida lefejelte Kántort. A bíró először a vétlen Vacsilját állította ki, de a vendégek heves tiltakozása után javította hibáját, és a szabálytalankodó Vidának mutatta fel a piros lapot. Vacsilja fejelt, vagy mégsem? Annak rendje és módja szerint összeült a fegyelmi bizottság, a testület pedig drákói szigorral sújtott le — Vladimir Vacsiljára! A baktai védőt öt mérkőzésről száműzték a pályáról. A futballistát tehát úgy tiltották el, hogy ki sem állították! Ez hogyan lehetséges? A játékvezetői és ellenőri jelentés eltért egymástól, Nyitrai játékvezető Vidát, az ellenőr Vacsilját nevezte meg vétkesnek. A fegyelmi tárgyaláson az utóbbinak hittek, majd döntöttek a fentebb ismertetett módon. No de a baktai szakvezetés nem nyugodott bele az ítéletbe, fellebezést fogalmazván postázták tiltakozásukat a Ti- sza-csoport Versenybizottságához. A második menetre az elmúlt hét péntekjén, Baktaló- rántházán kerítettek sort. A zárt tárgyaláson az elnökségi tagok nem tudtak zöld ágra vergődni, minekutána az ügyet „visszapasszolták” a fegyelmi bizottsághoz. Mindamellett, hogy Vacsilja büntetése érvényben maradt, vasárnap újabb fordulatot vett a téma. Pikánssá teheti a közeljövő fejleményeit, hogy Mátészalkán Vidát is kiállították! Kormány: biztosak vagyunk igazunkban! Kis fantáziával elképzelhető, Kisvárda—MVSC. Sima ügynek tűnt. Országos „egyesnek” indult, mire döntetlen lett belőle. Az már csak ráadás, hogy gól sem esett. Mi ez, ha nem csalódás! Kisvárdán persze nincs világvége hangulat, de azért a seb sajog. — Értetlenül állunk a csapat vasárnapi teljesítménye előtt — dohog Gólyán István technikai vezető. — Aligha járok messze az igazságtól, ha kijelentem: a játék színvonala alulmúlta az NB IlI-ban megszokottat. Tovább megyek, a városkörzeti bajnokságban is látni ilyen mérkőzéseket. Fel nem foghatom mi történhetett... A közel ezer szurkolót, akik joggal győmiként reagáltak a végső határozat elodázására Baktán. Az egyesület szószólója, Kormány Béla elnök kifakadt az események ilyetén való alakulása okán. — Sajnos számunkra a lehető legrosszabbul zárult az egész história. A csütörtöki újabb fegyelmi tárgyalásra beidézik az érintett játékosokat, így Vidát. Vacsilját és a kisvárdai Kántort. Teljes mértékben igazságtalannak tartom a döntést, legalább azt megtehette volna az elnökség, hogy Vacsilja játékjogát felfüggeszti mindaddig, míg fehéren-feketén ki nem derül az igazság! Mi egyébként biztosak vagyunk abban, hogy beigazolódik Vacsilja ártatlansága. — Ón állítólag éles hangon bírálta az elnökség eljárását. — Nem, mert próbáltam türtőztetni magam. Az történt, hogy kiálltam az igazunkért, hisz olyan ember vagyok, aki sohasem hajol meg, ha méltánytalanság éri. Megmondom őszintén, koncepciót érzek a döntés mögött, másra nem gondolhatok! Nekem csupán az a vágyam: az kapja már a büntetést, aki a vétkes! A fellebezés megtárgyalásakor ott volt Vacsilja és Vida, de meg sem hallgatták őket. Felettébb furcsállzelmet vártak, leginkább a lelkesedés nélküli, gyenge futball bosszantotta. Tragédiáról nem beszélnék, de kellemetlenül érintett bennünket — na és persze a közönséget — a pontvesztés. Annak viszont örültem: a nézők nem kezdték ki a csapatot, talán emlékezve az elmúlt hetek sikereire. A bizalom tehát még él irányunkban. — Nem az volt a baj. hogy túlon túl könnyű falatnak ígérkezett az MVSC? —Elképzelhető, a játékosok félvállról vették a miskolciakat, ami a labdarúgásban sohasem szerencsés — általában visszaüt. De nem tartom valószínűnek. Eddig egyszerűen dolgoztam Aranyi László közreműködését is, jóllehet ő a szabolcsi csapatok képviseletében jár el a versenybizottságon belül. Több segítséget reméltünk tőle, bízva abban, hogy az ügy felgöngyölítése mellett kardoskodik majd. Azt sikerült „elérni”, hogy akarva, akaratlanul magunkra haragítottuk a fegyelmi bizottságot. Már az is felvetődött bennem: mindezek után lehet, hogy örökre eltiltják a Szálkán kiállított Vidát!? „Elvtelenül senki javára sem...” Úgy illik, Aranyi László is hallattasa szavát. A versenybizottság elnökségi tagja nem zárkózott el a véleményalkotástól, mi több, készségesen állta faggatózásunkat. — Ott kezdeném, hogy eleve nem helyeseltem a fellebbezés megtárgyalásának helyszínét. Ezt rossz néven vehetik azok a csapatok, akik később kerülhetnek hasonló helyzetbe. Másrészt a rendelkezésünkre bocsátott okiratok alapján lehetetlen volt kihámozni az ügy részleteit, ez indokolta annak visszautalását a fegyelmi bizottsághoz. Annyit azért hozzátennék, az első meghallgatáson — Miskolcon — bár kérték, tak, köztük és a vezetők között súrlódásmentes a kapcsolat. Mindenesetre a hét feladata lesz, hogy töviről hegyire átrágjuk a találkozót, kielemezzük a buta döntetlen okait. Azt próbáljuk majd elérni, hogy a hátralévő négy fordulót szív- vel-lélekkel végighajtsák a fiúk. — Erre annál is inkább szükség lehet, mert vasárnap a feljutással kacérkodó, listavezető Tiszafüred elleni derbi következik. Még egy hazai botlást nemigen hagyna szó nélkül a nagyérdemű... —Számunkra ez az ősz mérkőzése. Tálcán kínálja magát a lehetőség, hogy helyre tegyük csak Vida volt jelen, Vacsilja nem. Saját véleményem szerint hibát követett el a testület akkor. amikor első fokon nem függesztette fel mindkétjátékos szerepeltetését, mert ez lett volna a célszerű megoldás. A következő tárgyalási napon aztán egyszerre kell beidézni a játékvezetőt, a partbírót és a labdarúgókat. Még egyszer mondom. az elnökség nem volt abban a helyzetben, hogy reálisan döntsön. — A baktaiak az ön hozzáállásán is fennakadtak, úgy érezvén. nem fogta pártjukat kellőképpen. Információink arról vallanak: ennek sértődés lett a vége. Mi a valóság mindebből? — Jó. hogy ezt kérdezi. Személy szerint én nemcsak a baktai, hanem a többi tizenöt csapat érdekeit is képviselem az elnökségben. Meggyőződésem: elvtelenül, erkölcstelenül senki javára nem dönthetek — sem én, sem más. Hiába voltak ott a játékosok, ha a játékvezető nem. Márpedig így felelősségteljes határozattal előállni képtelenség. Kormány Béla válaszának hangneme, ha nem is volt sértő, de ahhoz mindenesetre elégnek bizonyult, hogy a vacsora előtt—többedmagam- mal— távozzunk. Koncz Tibor a becsületünket. Ha nyerünk, mindenki megbocsát, újra engedékenyebbé vállik a közönség. Igyekszünk úgy felkészíteni lelkileg a csapatot, hogy abban hiba ne legyen. A játék az más tészta, Komáromi György a Nagyhalász elleni szerdai edzőmeccset szánhatja a taktikai variációk begyakorlására. Nem garantálhatom a győzelmet, most már azonban nagyon szeretnénk, ha így lenne. Azt se felejtsük, ez egy másabb fajsúlyú összecsapás, mint a legutóbbi volt, a rangadók hangulata inspirálja a játékosokat, ilyenkor mindig felszívják magukat. K. T. „Rágódós” hét Kisvárdán
