Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-25 / 250. szám
Sport UJ KELET 1995. október 25., szerda 13 Teremlabdarúgás, vb-selejtező Súlyos vereség a szomszédoktól Jugoszlávia—Magyarország 8-1 Torino, 1500 néző Magyarország: Zaly— Tóth, Kénoszt, Pribély, Kiss. Csere: Biics, Juhász, Bodrogi, Jávor, Szekula. Szövetségi kapitány: Ritter Imre. A hétfőn győzelemmel kezdő magyar válogatott kedden Jugoszlávia ellen lépett pályára. A mérkőzés esélyesei a magyarok voltak, hiszen a jugók súlyos verséget (5-9) szenvedtek az ukránoktól. A mieink azonban rácáfoltak a papírformára, és súlyos, nagy gólarányú vereséget szenvedtek Jugoszláviától. A hazánkat képviselő együttes enervált, lélektelen játékot produkált. A kispályás bizottság elnökével, Dajka Lászlóval a meccs után telefonon beszélgettünk. Elmondta, hogy az oroszok elleni hazai barátságos mérkőzésen is sok gólt kapott a válogatott, de akkor sokkal jobban játszottak. A megmagyarázhatatlan formahanyatlás után nehéz bármit is jósolni, hiszen szerdán a hazai pálya előnyeit élvező Olaszország lesz az ellenfél. A magyaroknak a továbbjutási esély megtartásához a hátralévő három meccsét meg kellene nyerni. Egyébként két másik selejtezőből is érkeztek eredmények: Belgium—Oroszország 5-6, Belorusszia—Szlovénia 2-3 — ebben a csoportban Moldávia szabadnapos volt. Szlovákia—Horvátország 2-5, Csehország—Hollandia 4-7, Azerbadzsán—Lengyel- ország 6-4. Mindhárom csoportból az első helyezett, illetve a két legjobb második jut a spanyolországi vb-döntőbe. Atlétika A vasvárisok „totális” győzelme Az elmúlt héten Budapesten rendezték meg a középiskolás Európa Kupa rendszerű atlétikai csapatbajnokság országos döntőjét. Az ötödik alkalommal kiírt versenyen ’valamennyi győztes iskola, valamint Budapest 1-3. helyezett intézmé- nyeinak csapatai vettek részt. Ezen a csapatbajnokságon versenyszámonként, iskolánként egy tanuló indulhatott, s az egyéni helyezések, valamint váltók alapján kapott pontok összege jelentették az iskola összpontszámát. Megyénk színeit a Vasvári Gimnázium lány, illetve fiú csapata képviselte, amelyek kitűnően helytálltak. A fiúk az előző négy év után az idén is az első helyen végeztek, a lányok pedig a debreceni Csokonaival nagy harcot vívva az első alkalommla hódították el a csapatbaknoki címet. Eredmények: 1. helyezettek: Vágó Ilona (gerelyhajítás) 39.36 m Hudák István (400 m sík) 52.41 mp Gyurján Tamás (súlylökés) 13.44 m Erdős Adriánn (gerelyhajítás) 57.76 Harcsa—Kertész—Hudák— Baka (4X100 m-es váltó, fiú) 44.30 mp 2. helyezettek: Gál Anita (400 m sík) 59.99 mp Mitró Kornélia (1500 m sík) 5 p 12.2 mp Kertész Tamás (100 m sík) 11.42 mp Kormány—Vaj kó—Németh—Katona (4X100 m-es váltó, lány) 50.95 mp Kai bás—Hegedűs—B aka— Kocsis (4X400 m-es vátló, fiú) 3. helyezettek: Kántor Andrea (magasugrás) 155 cm Vajkó Vanda (távolugrás) 520 cm Kocsis Zoltán (800 m sík) 2 p 01.0 mp Kosztyu Gábor (3000 m sík) 9 p 19.5 mp Kézilabda Kapusbravúrokkal nyert az MGFSC NB II Északkeleti csoport, nők: Nyírbátor—Debreceni Medicus 21-18 (9-10) Góldobók: Vona 7, Bánszegi, Kovács 4-4, Cseke, Juhász 2-2, Huszti, Somogyi 1-1. Nagy csatában fordította maga javára a mérkőzést a hazai csapat. Vásárosnamény—Hajdúnánás 20-25 (11-10) Góldobók: Koncz 11, Ésik 5, Szabó, Szűcs 2-2. A második félidőben balszerencsés körülmények között vesztett a naményi hölgykoszorú. További eredmények: Papp-Ker SE—Miskolc 24-10, Putnok—Nádudvar 18-24, Kazincbarcika—Debreceni Sportiskola 21-29, Bocs—Balmazújváros 22-31. Férfi mérkó'zések: MGFSC—Mezőkövesd 26- 20 (13-10) Góldobók: Nagy 9, Jeszenszky Márton 4-4, Kosa, Bőd, Balog 2-2, Juhász, Kap- lonyi, Laczkovszki 1-1. Az első félidő közepén ugyan megingott a főiskolás csapat, de a játékosok még időben ébredtek, így sikerült otthon tartani a pontokat. A jó formában lévő hazai kapusok teljesítményükkel nagyban hozzájárultak a biztos győzelemhez. Záhony—Balmazújváros 28-34 (10-16) Góldobók: Kovács A. 8, Tóth 6, Simák, Simon, Molnár 4-4, Kovács S., Kői 1-1. A balmazújvárosiak parádésan védő kapusuknak köszönhetik a győzelmet, miután a vendégek hálóőre számtalan ziccert és négy hétméterest hárított. Csenger—Bogáti SE 20-24 (11-12) A mérkőzésről részletes tudósítást nem kaptunk, ám információnk szerint a találkozó botrányos körülmények között ért véget. Fehérgyarmat—Hajdúböszörmény 30-29 (15-11) Góldobók: Pásztor 10, Alexa 8, Csapos 5, Varga T. 3, Docsa 2, Szűcs, Széles 1-1. A hazaiak védőmunkája továbbra is csapnivaló. További eredmények: Sárospatak—Polgár 14-16, Ózd- vidéki Bányász—Hajdúnánás 23-16. Parmalat FC - Ferencváros 1-2 (0-1) Székesfehérvár, 10 000 néző, V: Stamler gólszerzők: Horváth (86. p.), illetve Kuntic (34. p.), Kuznyecov (75.) csere: Dubecz helyett Pálfi (68. p.), illetve Albert helyett Vincze O. (68.), Kuntic helyzett Nagy Zs. (74.), Fatusi helyett Kopunovic (54.) sárga lap: Rósa (29. p.), Monyé (32.), Lőrincz (73.), illetve Albert (32.), Nyilas (53.) piros lap: Vincze O. (90. p.) jók: Disztl, László, Dvéri, Zimmermann, illetve Telek, Nyilas, Kuntic, Kecskés Küzdelmes, de közepes színvonalú mérkőzésen a Ferencváros több helyzetet teremtett, és ezekből kettőt kihasznált. A véghajrában már hiába szépített a Parmalat. Európa trónján Harcsa Norbert (magasugrás) 180 cm 4. helyezett: Hajnal Mária (súlylökés) 9.70 m Az iskolák közötti pontverseny végeredménye: Lányok. 1. Vasvári G. 142.5 pont, Debreceni Csokonai G. 135 p., Kaposvár TK Gyakorló G. 131 p. Fiúk. 1. Vasvári G. 183.5 pont, 2. Debrecen Csokonai 168.5 p., Tatabánya Bányai Szakk. Testnevelő tanárok: Szalka Géza, Végvári Ferenc. Mint arról már a tegnapi számunkban beszámoltunk, a nyíregyházi P1REMON SE ülőröplabda-csapata a hollandiai Bajnokcsapatok Európa Kupáján a legjobbnak bizonyult. Nos, a gárda tegnap délután hazaérkezett a távoli Roermundból, s a megérkezésüket követően sikerült a csapattagokkal szót váltani. Nem akartunk hosszasan beszélgetni — hisz kétnapos utazás állt a fiúk mögött —, így mindenkitől egy dolgot kérdeztünk, méghozzá azt, hogy milyen érzés elsőként BEK-győztesként hazatérni városunkba. Nézzük, miképp dolgozták fel magukban a játékosok és a vezetők ilyen rövid idő alatt ezt a nagy sikert: Domokos András (39 éves) csapatkapitány: — Lehet, hogy most hihetetlennek fog tűnni a válaszom, de csak azt tudom mondani, hogy egy gyerekkori álmom vált valóra. Nem pont egy BEK-győze- lemre gondolok, de mindenképp szerettem volna egyszer egy nagy sportversenyen első lenni. Nos, ebben az évben ez valóra vált, ráadásul válogatott színekben az Európa-bajnok- ságot is sikerült megnyernünk. Nagyon boldog embernek érzem magam. Makarovszki Sándor (29), játékos: — Fantasztikus érzés! Ezt elérni nem kis dolog. Az az igazság, hogy ezt az eredményt még magamban is fel kell dolgoznom, hisz egyelőre számomra is hihetetlen. Gál János, a Piremon SE ügyvezető elnöke: —Szerintem teljesen mindegy, hogy nyíregyházi az ember, vagy sem. Amit mi az idén végigcsináltunk — Európa-bajnoki cím, BEK-győzelem —, azt nemcsak nyíregyháziként, hanem magyarokként értük el, hisz mindenhol a hazánkat is képviseltük. Ez a két eredményt óriásinak tartom, hiszen ilyen még nem volt, s ami a legfontosabb, hogy ezt a barátaimmal együtt értük el. Dr. Gere Kálmán, a Piremon Kisvállalat vezérigazgatója: — Vállalatunknak ez az eredmény nagyon sokat jelent. A fiúk bebizonyították azt, hogy érdemes a mozgáskorlátozott-sporttal foglalkozni, illetve támogatni azt. Én nem a hovatartozást (városilag) helyezném előtérbe, hanem a csapatmunkát, ami a jelenlegi eredményekben is óriási mértékben közrejátszott. Én személy szerint csak gratulálni tudok a csapat minden egyes tagjának ezért a sikerért. Drotár György (30), játékos: — Nagyon boldog vagyok, hisz ez az BEK-győzelem kárpótol bennünket a tavalyi BEK-en elért harmadik helyért. Az is szép volt, de már akkor benne volt a csapatban a győzelem. Akkor nem sikerült, most viszont igen. Az, hogy a megyében mi értünk el először ilyen eredményt — már csak a ráadása az egésznek. Szabó László (27), játékos: — Rendkívül jól érzem magam, hisz a válogatott eredménye után, klubszinten is bebizonyítottuk, hogy mi vagyunk jelen pillanatban Európa legjobb klubcsapata. Külföldön újra hallani a győztes csapatnak kijáró nemzeti himnuszt — nem akármilyen érzés. Mányák Attila (24), játékos: -— Csatlakozom Laci véleményéhez, és ahhoz a sporttörténelemhez, ami most már a nevünkhöz fűződik — és amit szeretnénk túlszárnyalni. Gondolok itt egy esetleges olimpiai vagy világbajnoki szereplésre. Balog István, a csapat vezetőedzője: — Nagyon bíztam a gárdában, hiszen tavaly is bennük volt egy esetleges győzelem. Azt hiszem, egy edzőnek nincs más vágya, mint hogy csapata válogatott szinten és klubcsapatszinten is a legjobb legyen Éurópában. Nos, ez nekem megadatott — hála a körülményeknek, a támogatásoknak, és természetesen a játékosoknak — és ezt az érzést nem lehet leírni. Moravszki Gyula, a csapat másodedzője: — Egy ilyen csapatban dolgozni nem akármilyen dolog, s ez a siker is a csapatmunkát jellemzi. Nagyon boldog embernek érzem magam, hisz soha nem mertem arra gondolni, hogy egyszer nyíregyházi színekben Éurópa legjobbjának bizonyulhatunk. Szécsényi Lajos (34), játékos: — Az az igazság, sokszor mondom azt, hogy az úttörök már lassan megkoszorúznak a meccsen, mert olyan idős vagyok. Komolyra fordítva a szót — harmincnégy éves koromra sikerült elérni életem egyik legnagyobb álmát. Ettől függetlenül még tovább is lehet sportolni, hisz számomra is még vagy két-három évet „kiírt az orvos” ebben a sportágban, és továbbra is el lehet érnünk ilyen vagy hasonló eredményeket. Ehhez nyilván a megfelelő tréning, illetve munka kell. Nagyon jó érzés, hogy a külföldiek — gondolok itt elsősorban a nyugati sportolókra -— már messziről köszönnek — ezt úgy is fogalmazhatnám, hogy „hódolnak” nekünk, ami eddig nem volt rájuk jellemző. Tíz év munkájával sikerült ezt elérni, s lehet, hogy jelen pillanatban nincs boldogabb ember a Földön, mint én! Batai János (31), játékos: — Egy ilyen eredménynél nincs felemelőbb érzés! Örülök, hogy sikerült ezt elérni, s hogy én is részese lehettem a sikernek! Hazai földön a BEK-győztes csapat Röplabda A csapatszellemet kell erősíteni Az NYVSC NB I-es férfi röplabdacsapata a hétvégi bajnoki fordulón elvesztette veretlenségét. A gárda Szolnokon lépett pályára, a vendéglátóknak eddig egy vereségük volt (a Malévtól idegenben szenvedtek vereséget), míg a nyíregyháziak idegenben legyőzték a repülőtársaság együttesét. így előzetesen a szabolcsi gárda volt az esélyesebb — még a Tisza-ligeti csarnokban is. Igaz, a mérkőzés előtt az NYVSC edzője óva intett a túlzott optimizmustól, elsősorban azért, mert a kezdő hatost át kellett alakítania Batai távolléte miatt. A mérkőzés végül is 3-2-es szolnoki győzelemmel zárult. A majd kétórás találkozó után az a csapat örülhetett, amelyik jobban akarta a győzelmet. A mérkőzés után Balázs István edzőt a sikertelenség okairól faggattuk. — Kicsit tartottam a mérkőzéstől, mert felforgatott összeállításban léptünk pályára. Zajácz feladata lett volna, hogy Batait a nyitásfogadásoknál helyettesítse, de sajnos, ez nem sikerült neki. Általában is a közepesnél inkább gyengébben játszott a meccsen. Végül is Pál vette át a nyitásfogadásokat, de ezzel tovább változott a szerkezet, ugyanis az első sorból visszalépő játékos nem érhetett vissza az első szándékú támadásainkhoz, így nagyon kiszámíthatóvá vált játékunk. Alig akadt gyors támadásunk. Bár biztonságosabban védekeztünk, de elöl a szélen álló leütőkre sokkal nagyobb teher hárult. — A harmadik játszma úgy ment el, mintha a pályán sem lett volna az NYVSC. Miért? — Az a szett egy rémálom volt számomra. Vagy már a nyitásfogadást elrontottuk, vagy a támadásból nem találtunk be a pályára. Egyszerűen: felfogásbeli gondok is voltak. Egy ilyen, azt mondhatom, profi csapatnak nem szabad ilyen teljesítménnyel előrukkolnia. — Nemcsak most, de a korábbi meccseken is előfordult hullámzó teljesítmény. — Ha mindenkinek jól megy a játék, nincs gond, húz a csapat. Ha viszont valaki hibázik, nemhogy a többiek kisegítenék a gödörből, hanem még ők is belecsúsznak. Igazi egyéniségek alkotják ezt a gárdát, amiből feltétlenül csapatot kell kovácsolni. —Az egyéni teljesítményeket hogyan értékeled? — Zajáczról már beszéltem, az ő helyén Pampuch lépett pályára, de ő is hullámzó teljesítményt nyújtott. Voltak szép megoldásai, de a döntő játszmában a legrosszabbkor rontott — kétszer egymás után. Aki igazán jó játékos akar lenni, annak ilyenkor, a kiélezett helyzetekben kell bizonyítania. Gondom volt még az előkészítő poszton is. Gebhardt jó formát mutat az előkészítésben, változatossá teszi támadásainkat, de védekezésben a sáncoknál gondot okoz a magassága. A szolnokiak ezt észrevették, és mellette igyekeztek támadni. Ezért jött helyette Zsukov. Ő jobb is a sáncnál, de előkészítésnél nem vállal rizikót. Most Zádor is halványabban teljesített, mint a Tatabánya ellen, de kevés labdát is kapott. Pál és Korcza a nyitásoknál nagyon hasznosak voltak, de ők is hibáztak néhány helyzetben. — Milyen következtetéseket lehet levonni Szolnok után? — Kiderült, hogy Batai nyitásfogadásban nélkülözhetetlen a csapat számára. Ugyanakkor látszott, hogy Pál a vártnál jobban tudott ebben segíteni. Zajáczot még nem lehet egyik hétről a másikra új posztra áthelyezni. A legfontosabb az, hogy meg kell értetni a fiúkkal: most, amikor rendezett körülmények között dolgozhatnak, a szakosztály szénája anyagilag rendezett, nekik is profi szellemben kell küzdeniük.
