Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-25 / 250. szám
12 1995. október 25., szerda Kultúra UJ KELET Egy vidéki iskola és a Nemzeti Alaptanterv Életesélyt adó oktatás? Az immár négy éve vajúdó — állandóan átszerkesztett, újraértelmezett, agyonpolitizált — Nemzeti Alaptantervről a pedagógusok kivételével vajmi kevés fogalma van az átlag olvasónak. Azzal a kéréssel kerestük meg Kovács István igazgató urat a nyírteleki Herman Ottó Általános Iskolában, hogy eme „titokról” lebbentse fel a fátylat. — Igazgató úr, mondjon valamit elöljáróban iskolájáról! — Három éve a nevelő- testület úgy döntött, hogy bekapcsolódunk az amerikai— magyar „Körlánc” programba. Ennek — a mozgalomnak is beillő szervezetnek — Magyarországon 60—70 iskola a tagja. A megyében viszont csak négy iskola döntött a tagság mellett. Tevékenységünk nem merül ki a környezetvédelem fajsúlyosabb oktatásában, hanem a minket körülvevő környezet mély megismerését tűztük ki célul. — Térjünk most rá jövetelünk céljára: megérkezett már Önökhöz az új NAT? — Nem. Viszont abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy magam tagja vagyok a NAT szakértői tanfolyamának, így rendelkezem információkkal... —Hány Nemzeti Alaptanterv készült az utóbbi időben? — Három. Az utolsóról, az 1994-esről hivatalosan azonban csak a közlönyből értesültünk... — Mit tartalmaz egy ilyen tanterv? — A legújabb azokat az oktatási területeket öleli fel tíz műveltségi körben, amelyeknek a keretein belül kell megfelelni az oktatási feladatoknak. — Erez valami fejlődést a korábbi tervekhez képest? — Igen! Az egyértelmű, hogy a tartalmi modernizációra nagyon nagy szükség van. A történelem kereke forog, és ha valóban a polgári modellt akarjuk meghonosítani, akkor ez más hozzáállást követel. Nincs szükség a sok felesleges töltelékanyagra, az oktatás amúgy is kissé elcsúszott a természet- tudományos tárgyak irányába, ezért ideje volt legalább ötven százalékra visszaállítani a humán tárgyak arányát. Ez az általános műveltség, amit ma az iskolák adni képesek, elégtelen. — Melyek az új elemek a NAT-ban? — Nagyon pozitív elvárásnak tartom a hipotetikus tudományos tanulási módot! A diák nem szabályokat, tudományos dogmákat tanul, hanem tapasztalati úton szerzi ismereteit, amit a tudomány fejlődésével párhuzamosan rögtön korrigálhat. — Megvannak ehhez a dologifeltételek is? — Nagyon szerencsés az is, hogy az új NAT-tal nem rúgják fel a régi módszereket sem, amíg a megújulás feltételei nincsenek meg. Az egész oktatási rendszer az iskola feltételrendszeréhez idomulhat. Keretet ad az iskolának, hogy a saját képére gyúrja a tanítást, az alapismereteken belül teret ad annak. Nagyon lényeges, hogy nem tartalmaz semmilyen politikai elemet! A kötelező alapelveket is törölték. Remek dolog a szabad iskolaválasztás lehetősége, mert versenyre hívja az oktatási intézményeket. Nyilvánvaló, hogy a szülők abba az iskolába íratják majd szívesebben gyermekeiket, amelyik nagyobb esélyt ad nekik az életre. — Melyek ezek a szabadabb oktatási módszerek? — Arról van szó, hogy a műveltségi területeket megengedi az iskolának a saját elképzelései szerint választott tantárgyi rendszerben tanítani, illetőleg eldöntheti, milyen tantárgyat melyik évfolyamban „léptet be”. —Adott esetben—mondjuk egy diák új iskolába Íratása esetén — nem okozhat ez zavarokat? — Sajnos ez még megoldatlan kérdés. Való igaz, hogy szinte megoldhatatlan problémákat okozhat, ha, mondjuk, máshová költözik a család... — Előreláthatólag mennyi ideje lesz az oktatási intézményeknek az átállásra? — Hároméves felkészülési időnk van a megismerésre, a saját pedagógiai program elkészítésébe. Kis szakmai csoportokat — teameket — hozunk létre, hogy dolgozzunk, felkészüljünk. — Vannak még kérdőjelek Önben az új oktatási rendszerrel kapcsolatban? — Ami nagyon „izgat”, hogy tízosztályos rendszerről van szó. Ha befejezi a gyermek a nyolcadikat és nem jut be egyetlen középfokú intézménybe sem, akkor hol tesz majd alapvizsgát? Itt, nálunk? És ha csak négy ilyen gyerek lesz, akkor csak négyen vizsgáznak? Szerintem nem lenne szabad megváltoztatni a nyolcosztályos rendszert, amíg a változtatás anyagi és törvényi feltételei nem adottak. Ezek azok a kérdések, amelyek még számomra tisztázatlanok. Palotai István Filmlevél Variáció a túlélésre Korunk emberét talán az izgatja legjobban, mi lesz bolygónk sorsa a távoli jövőben. A tudósok szorgalmasan „gyártják” a katasztrófaelméleteket, mi pedig hisszük is meg nem is. Mindenesetre félelemmel töltenek el jóslataik, és bőven ellátják témával a művészeteket is. A katasztrófafilmek szinte megszámlálhatatlan mennyisége érkezik Európába és óriási irántuk a nézők érdeklődése. A ’90-es évek kiemelkedő világproblémája a környezetszennyezés, a túlnépesedés és a Föld felmelegedése. A szakértők egyfolytában kongatják a vészharangot, lehetetlen nem meghallani. Bolygónk felmelegedésének témájáról először a Split Second, avagy rossz magyar fordításban az Őrült Stone című film szólt. És íme, megérkezett a legújabb feldolgozás: a Waterworld, Kevin Cost- nerrel a főszerepben. Ez a film reálisabban tálalja a problémát elődeinél, hiszen a Föld felmelegedését nem a Sátán művének tekinti, hanem az emberiség felelőtlensége következményének. A produkció műfaját tekintve sci-fi akció-kalandfilm. Én a hangsúlyt a film gondolatiságára helyezem, bár az akciójelenetek is elismerést érdemelnek, hiszen kockára lebontva kidolgozottak. Meglepő, hogy ilyen soványka sztoriból hogyan tudott az alkotógárda szuperprodukciót összehozni. Az Universal Pictures mindenesetre elégedett az eredménnyel. A kritikusoknak az a véleményük, hogy a film a mozi történetének egyik legambiciózu- sabb produkciója. Összehozza a legjobb amerikai filmeseket a legmodernebb technológiával. Ez a megállapítás végül is érvényes, de a mondanivaló sajnálatosan elsüllyed az akciójelenetek tengerében. Minduntalan a Búd Spencer-filmek jeleneteit juttatják á néző eszébe. Nem is tudtuk mindeddig, hogy Kevin Costner ilyen „vereke- dős”, ha megfizetik. Színészünk a Farkasokkal táncoló című filmmel robbantott, és sokunkat meglephetett, hogy akciófilmben láttuk viszont. Nem igazán áll jól neki a vagány, vakmerő tengerész fizimiska. Szívesebben fogadjuk intellektuális szerepekben. A film sztorija röviden a következő: a jövőben vagyunk, felolvad a sarki jégpáncél és a Földet víz bontja. A civilizáció már nem létezik, az emberek mesterséges szigetekre kényszerülnek. Megtanulnak alkalmazkodni az úi viláuhoz. de mindnyájan álmodnak egy csodálatos helyről, a Szárazföldről. A szigeteiket rettegésben tartó hordák ellen a meggyötört zátonylakóknak egyetlen reményük marad: mindenki úgy ismeri, hogy tengerész, aki az egyetlen remény az új élet megtalálására.... A produkció tömérdek pénzbe került, hiszen tengeren vették fel minden kockáját. Computeres technikának nyoma sincs. Minden az alkotók ügyességén, leleményességén múlott. Másfél éves előkészítés után 1994 júniusában kezdődött a forgatás Hawaii partjainál. Hamarosan kiderült, hogy a munka eposzba illő vállalkozás. A forgatás nehézségei, mindenekelőtt a kiszámíthatatlan tenger, óriási kihívást jelentett. A fényviszonyokat, a víz és az ég színét összeegyeztetni szárazföldi körülmények között rutinmunka. A Waterworld munkálatai során ezek az elemek állandóan változtak, így a felvételek számtalan leleményt és időigényes megoldásokat kívántak. A légi felvételek és a víz alatti kameramunka egyedülálló és kimagasló teljesítmény. A vízi forgatást — ami az egyik legfélelmetesebb kihívás a filmeseknek — sikerrel teljesítette az Oscar-díjas technikai stáb Kevin Reynolds rendező vezényletével. A film lelke egyértelműen Kevin Costner. A rendező szerint „Kevinnek megvannak a testi adottságai ehhez a szerephez, ahol az embernek nap, mint nap futni, ugrani, úszni, kúszni, mászni kell, meg a víz alatt lenni és egyebek... Már sokat dolgoztunk együtt régebben, úgyhogy tudtam; meg tudja csinálni.” Costner, valljuk be, valóban képes volt mindenre, de a szereppel összetörte eddigi imázsát. Azért nem kell őt féltenünk, továbbra is nagy színész marad. Costner nemezisét (a bosszúálló, bűnöző sors) Dennis Hopper alakítja művészi színvonalon. A nézők már megszokhatták, hogy amihez Hopper ér, az arannyá válik. A 1 esztendős Tina Majoriono (a rejtélyes kislány alakítója) napjaink egyik legtehetségesebb ifjú színészpalántája. Közreműködésükkel fedezzük fel az elképzelt, világvége utáni világot, ahol az emberiség legnagyobb reményei és legsötétebb álmai valósággá válnak. Egyes beharangozó jóslatok szerint a Waterworld az év legnagyobb izgalmat ígérő produkciója. Gombás Sándor Ferenc A jövőlátó Júlia a földön jár „A világ nem egy megváltozhatatlan ‘Van’, hanem ‘Lehet’ is.” — idéztük Németh László. E gondolat mottójaként is szolgálhatna a nyíregyházi Váci Mihály Városi Művelődési Központ újonnan szerveződött közösségének, az okkult tudományok klubjának. Az első klubfoglalkozást október 13-án tartották, s talán nem véletlenül akkor, hiszen e tizenharmadika éppen péntekre esett. A klub tagjai az okkult dolgok, az ezoterikus világ iránt érdeklődők — egyébként zsúfolásig megtöltve a szűknek bizonyult termet — kedves ismerőst üdvözölhettek Nyíregyházán: a miskolci Papp házaspárt, Júliát és Sándort. Különös képességeiket tekintve mindketten gyógyítók, Júlia ezenkívül a lelkekkel is kommunikál. Sándor gyógyít egyedül úgynevezett hőenergiával — elmondása alapján. A felesége fedezte fel e gyógyító képességét, ami ellen eleinte szabadkozott, foggal- körömmel ragaszkodva abbéli nézetéhez, hogy ő „egyszerű embernek született, úgy is szeretne élni s halni”. Sándor daganatos, gyulladásos betegségek és gerincbántalmak kezelője-gyógyítója. Mindemellett szerető férj, és két nagylány édesapja. Augusztusban Miskolcon sokan tanúi lehettek, mit is jelent számára családja. Lévén mindhárom „lánynak” közel azonos időpontban a születésnapja, Sándor kitett magáért: szép emlékű szülinappal kedveskedett szeretteinek. A családi ünnep nem öncélú nagydobra verés volt, hanem egybeesett a házaspár életének másik jelentős eseményével, a róluk szóló könyv bemutatásával, amelyen szép számmal vettek részt Nyíregyházáról érkezők is. A könyv címe: Júlia, a jövőlátó, s az alcíme: A szeretet mágiája. Szerzője Hajdú Gábor miskolci újságíró, akinek felépülését súlyos, daganatos betegségéből Júlia segítette — és önmaga. Hajdú Gáborral a nyíregyházi klub- foglalkozáson találkozhattunk, ahol mindhárman megerősítették: a gyógyuláshoz szükséges, sőt, elengedhetetlen a saját hitünk-akaratunk, miként ugyancsak nagy fontosságú a kellő önismeret is. Ez utóbbinak bizony többnyire híján vagyunk. Az önismeret hiányában nem tudjuk tetteink, viselkedésünk, érzelmeink, gondolataink valódi mozgatóit. Harmonikusadban élhetnénk, ha tudnánk önmagunkkal bánni, befelé figyelni, kérdezni önmagunkról és a másik emberről, a világról. A Júliáról — és tanítványairól, betegeiről — megírt könyv többek között ebben is segíti olvasóját. A szerző szavaival: „Ennek a könyvnek talán az a legfontosabb célja — nyilván más, ehhez hasonló könyvekkel együtt —, hogy elősegítse a vele kapcsolatba lépő, az olvasó, és az ezeket a gondolatokat befogadó emberek lelki fejlődését. Olyan útra csábít, amely meglehetősen távol áll a korábban megismerttől. Ez az út azonban sokat ígérő, teljes és reményteli. Tudjuk, sokan vannak még, akik idegenkednek tőle, netán ellenségesen vagy türelmetlenül szemlélik ennek a gondolkodásnak az előretörését. De hangsúlyozni kell, ez egy másik asztrológiai korszak, másféle lehetőségekkel, más utakkal, amelyek olyan új kereteket biztosítanak az emberiség számára, amelyet korábban elképzelni sem tudtunk.” A nyíregyházi előadáson Júliáék vendégeként érkezett és mutatkozott be a jelenlévőknek a szintén miskolci fiatalember, Lukács András, valamint Júlia legfiatalabb tanítványa, az ötesztendős szöszke gyermek: Linda. András 1987 nyarán észlelte először szervezete rakoncátlankodását, erős nyakigerinc- fájásra ébredve. Az „elfeküdtem” legyintés mögött komolyabb bajok húzódtak, amelyek évekig tartó orvosi, majd kórházi kezelést jelentettek számára — és fájdalmat, egyre tűrhetetlenebb fájdalmat. Teljesen megbénult, életét már csak napokban mérték. Az elmúlt év február 5-én került Júliához. Ma András bal keze még igényli a gyógyítást, ám a jobb már ismét a régi: újból autót vezet. Júliát a második szülő- anyjának tekinti András, és bízik teljes felépülésében. A „tündér” Linda auralátó, ugyanakkor rendelkezik azzal a képességgel, hogy megérzi a szeizmikus rezgéseket, azaz előre látja a bekövetkező földmozgásokat, földrengéseket. Lindánál ez a képesség néhány hónapja jelentkezett először, egy kisebb közeli földmozgás előrejelzésével. Akkor vitték el a szülei Júliához, aki megállapította a gyerek auralátását és rendkívüli képességét. Júliáék külföldön is ismert gyógyítók, rendszeresen visszajárnak Németországba, Svájcba, de a tengerentúlra is. Otthonában találkozhattak a „Ciprusi Mágus”-sal,űa.vz- kalosszal, akit a világ talán legnagyobb fehér mágusának tartanak. Júlia lényegében 1961 óta — hatéves korától — tart állandó jellegű kapcsolatot a szellemvilággal, és e kapcsolat során számos olyan információ birtokába jutott, amelyet, úgy érezte, le kellett jegyeznie, mert nemcsak az ő számára, hanem másoknak is fontosak lehetnek. Ezek az információk részben a mi életünkkel, a lélekfejlődés útjaival, valamint az újjászületés gondolataival foglalkoznak. Vannak azonban olyan információk is, amelyek a közelebbi vagy a távolabbi jövőnket, az emberiség lehetséges útját vázolják fel. Mindezt az említett könyv végén a szerző — Hajdú Gábor — közre is adja: Üzenet a kozmoszból a zárófejezet címe. A nyíregyházi előadáson azért kitűnt: nem profi előadókkal van dolgunk. Lefler György
