Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-24 / 249. szám
8 Levelek 1995. október 24., kedd „Csak magunkra számíthatunk” A község történetéből A százdi apátság idején, 1067 körül keletkezett a település. A IV. Béla által 1267-ben megerősített alapítólevélben találkozhatunk először a település nevével. Ezután csak a XIV. század elején említik, de minden jel arra utal, hogy ekkor már a fejlett községekhez tartozott. Bizonyíték erre az is, hogy az 1300-as években római katolikus templom épült, melyet később műemlékké nyilvánítottak. Később görög katolikus templomot is emeltek. A község határa földbirtokosok tulajdonában volt, előbb egy királyi tanácsos, majd 1945-ig egy Molnár nevezetű földbirtokos uralta a terület nagy részét. Az első világháborúban huszonegy leveleki ember esett el, emlékükre az akkori elöljáróság emlékművet állíttatott a községi parkban. 1945 tavaszán az ideiglenes kormány rendelete alapján megindult a földosztás, 350 család kapott területet, házhelyeket osztottak, lebontották a nyomortanyákat, nyolcasokat, négyeseket. Termelőszövetkezetek alakultak, a lakosság megélt a mezőgazdaságból, de több száz ember kereste kenyerét a megyén belül és kívül. 1970- től 1990-ig a község élete összefonódott Magy és Besenyőd községével, hiszen közös tanácsot alakítottak. Egyesült a három község termelőszövetkezete, a két társközség felső tagozatos tanulói is Leveleken jártak iskolába. A nagyközségi rangot 1989-ben kapta meg a település. Az 1990. évi választások során külön önkorányzatok alakultak, a hatósági munka elvégzésére Besenyőd községgel közös hivatal jött létre, és jelenleg körjegyzőség működik. Már hetvenéves elmúlt Újhelyi Pali bácsi, de olyan fürgén mozog, mintha legalább húsz évvel lenne fiatalabb. Bútorokat újít fel és citerákat farag. A vendéglőben eltört székeket megjavítja, és rendelésre — sok egyéb mellett — virágosdézsákat és hordókat készít. — Asztalos az eredeti szakmám, de faragtam már nagybőgőt és hegedűt is. — Hol tanulta Pali bácsi a: effajta mesterséget? — Nem tanultam én sehol, vettem egy citerát, megnéztem, hogyan készítették. Tíz-tizenegy éves lehettem, amikor az elsőt csináltam. Zenéltem én zenekarban is, bálban, lakodalomban. Az volt az igazi! Aztán bejött a beatzene, rólunk pedig lassan elfeledkeztek. — A zenei ismereteket honnan szerezte? —- Volt egy tanító itt, a faluSzabölcs-Szatmár-Bereg megye elsősorban mezőgazdasági jellegű régió. Meg lehet élni növénytermesztésből és állattenyésztésből? Az igenlő válasz kétséges. Biztos vagyok benne, hogy a föld és az állatok szere- tete nélkül egyetlen ember sem küszködne az effajta munkával. A legtöbb falusi embernek vérében van ez a szerelem, így született és ebben nőtt fel. Másképp képtelen lenne élni. Papp Ferenc állattenyésztőként dolgozott a termelőszövetkezetben, közben földet bérelt. Az estéket és a hajnalokat a saját munkájával töltötte, napközben pedig a téeszben tevékenykedett. Három évvel ezelőtt megszűnt a munkahelye, gondolta, ezentúl csak a saját állatait neveli. — Miként alakul a magán- gazdaság sorsa napjainkaban? — Harminc hektár földem van a gyeppel együtt — mondta Papp Ferenc. — Talán soknak hangzik, de ebből mégsem lehet egy családot eltartani. Gépeim nincsenek, arra már végképp nem jut, a szolgáltatások kifizetése pedig borzaszban, Kövesinek hívták, hozzá jártunk néhányan tanulni. Éltek apácák is Leveleken, közülük is tanított bennünket az egyik nővér. Nekem rövidek az ujja- im, ezért nehezen ment a tanulás, de aztán belejöttem. Csak gyakorolni kell. Mostanában egyre kevesebbet veszem elő. — A citerái gazdára találnak? — Legutóbb hármat adtam el a magyi iskolának. Kétezerért darabját, de tudja, hogy milyen sok baj van egy ilyen darabbal? tóan sokba kerül. A rozs mázsáját hatszáz forintért adtam el, ha hétszázötvenért vásárolták volna fel, akkor fedezte volna a termelési költséget. A kukorica egészen elfogadható, mondhatom, jól termett az idén, de nem bízhatok abban, hogy jövőre is így alakul. Két éve még esküdtem a lóra, de csalódnom kellett. Képtelen vagyok eladni őket, vevő még csak-csak lenne, de senki sem tud fizetni értük. Áron alul viszont nem akarom eladni őket. Kilenc lovam van, az egyik szebb, mint a másik... de nem éri meg nevelni. Az a probléma, hogy én nem tartom, hanem tenyésztem a lovakat. Ez nagy különbség, ha minden évben adnának egy-egy csikót, akkor megérné, de ez képtelenség. Ezt a hatalmas istállót tavalyelőtt kezdtem építeni, amikor még nyereségről álmodoztam... Három fiam van, nem tudnak munkát találni. Egyikük állattenyésztő szakon végzett, a másik épületgépész... A feleségem pedagógus, ha ő nem dolgozna, akkor már elpusztultunk volna. Régen a növénymagvak, —Annyiért nem is éri meg! — Nem, de mennyiért adjam?-—A nyugdíj előtt hol dolgozott, Pali bácsi? — Baktalórántházán, egy szövetkezetnél, huszonöt évig. Asztalos voltam. Képzelje, nemrégiben ócska bútorokat hoztak ide, hogy javítsam meg. Akkor kellett volna ide jönniük! Etuzséros kredencet meg karos ládát, gyönyörűek voltak. Mutatok egy hegedűt, 1954-ben vettem. Egy olasz mester munkája, bele is van írva a neve. — Játsszon nekünk valamit! Pali bácsi vállára helyezi a hegedűt, és kapásból húzza a talpalávalót. „—Szép barna legények...” — szól a muzsika, majd egy Máté Péter-dallamra vált. Ilyet is kellett zenélni a lakodalmas népnek. Kicsit megnyúltak a húrok, de a dallam még így is felismerhető. a műtrágya és egyéb termesztési költségek nem haladták meg a jövedelem ötven százalékát. A műtrágya ára öt év alatt tízszeresére emelkedett, hogy másról ne is beszéljek. A munka pedig soha nem fogy, csak egyre növekszik.... — Hogyan telik el egy napja? — Nyáron virradatkor kelek fel, mostanában pedig reggel hatkor. Egész nap dolgozom, kiszámoltam, hogy csak a lovak gondozásával hat órát kell eltoltenem. Szeretem őket, szívesen foglalkozom velük, de ennek a munkának nem látom értelmét. Munkahelyet sem találok a közelben. A messzebb lévő településeken pedig — még ha lenne is állás — nem fizetik az utazást. Kilátástalan a helyzetünk, csak mi tudunk munkát adni magunknak, de pénzt ebből sem látunk. Az istállóban és az udvaron Fátyol, Dollár, Böske, Felhő és Csillag lépeget, a legkisebb fiú keresztelte el őket. Az állatok szelídek, s amint meglátják gazdájukat, sietnek közelébe. Papp Ferenc széltől cserzett arcán furcsa, kedves mosoly jelenik meg. — Amikor a csikók születtek, édesapám heteken keresztül itt aludt velük az istállóban — mondta az egyik gyerek. — Talán ha a közelükben van elfeledkezik arról a sok gondról, ami a vállát nyomja. Kitágul a világ Mi legyek? Milyen pályát válasszak magamnak? Hol tanuljak tovább? — mostanában ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tesznek fel maguknak a tizenéves fiatalok. Leveleken megkérdeztünk néhány tanulót, hogyan képzelik el jövőjüket. Novák Andrea nyolcadik osztályos: — A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium angol tagozatán szeretnék tovább tanulni. Minden tantárgyat szeretek, igazán kedvenc területet nem is tudnék mondani. Szabadidőmben olvasok, biciklizek és jókat beszélgetek a bártnőimmel. A gimnázium befejezése után jogi egyetemre készülök, majd szeretnék jogi és egyéb tanácsokat adni az embereknek. A gyógyszerészhivatáson is gondolkodtam már, hiszen azzal is hasznára lehetek embertársaimnak. Az igazi választásig még sok időm van, majd később hozok végső döntést. Szabó Nikolett hetedik osztályos: — Kedvencem a magyar és a német nyelv. A továbbtanuláson — az igazat megvallva — még nem gondolkoztam. A jövőmet német—magyar szakos gimnáziumi tanárként képzelem el. Sipos Gergő nyolcadik osztályos: — A hajdúdorogi görög katolikus gimnáziumban szeretnék tovább tanulni. Azután állatorvosi egyetemre fogok jelentkezni. Nagyon szeretem az állatokat, van két kutyám. Néha gondolunk arra, hogy milyen lesz, ha elvégezzük az általános iskolát. Kicsit vágyunk rá, de jó lenne maradni is. Ha elmegyünk innen, tágabb lesz számunkra a világ. Zenész, asztalos és hangszerkészítő Levelek huszonhat négyzetkilométer nagyságú település, ahol 813 családban összesen 2582 fő él. A község gáz és víz szempontjából közművesített. Huszonhat kiskereskedelmi boltjából 15-ben árusítanak élelmiszert, vendéglátóhelyeinek száma 16. Idősek klubját is fenntartanak, 27 taggal. A falunak 300 személyes mozija, két háziorvosa van, gyógyszertár is található helyben. Bölcsődéje nincs. A 125 óvodai helyre 131 gyermek tartott igényt, és nevelésüket 11 óvodapedagógus biztosítja. Az általános iskolában 16 tanteremben folyik az 1—8 osztályos képzés, ahol a 364 tanulót együttesen 28 pedagógus oktat. Vasútállomása, távolságiautóbusz-megálló- ja, postahivatala, benzinkút ja van, Tüzép-telepe viszont nincs a községnek. Hét gazdasági szervezet működik Leveleken, ebből 5 kft. és 101 egyéni vállalkozó folytat gazdasági tevékenységet, nyolcán építőipari vállalkozással foglalkoznak, huszon- hatan pedig kereskedelemmel és szolgáltatással. Várunk haza, Marika! ÚJ KELET Baktiné Hajdú Mária a régi társközségben, Magyon született. Jelenleg a leveleki patika gyógyszerésze. — A nyíregyházi egészség- ügyi szakközépiskolába jártam, a tanáraim mindenképpen orvost akartak faragni belőlem — mondta Marika. — Országos egészségügyi versenyen vettem részt, csaknem biztosra vették a bejutásomat. A kórházi gyakorlat alatt azonban kiderült, hogy az nem nekem való hivatás. Sajnáltam a nagy fájdalmakat rosszul tűrő betegeket és megsirattam az elhunytakat. Végül Szegedre jelentkeztem a gyógy- szerészeti egyetemre. A sikeres felvételim után ígéretet kaptam arra, hogy a Leveleken megépülő gyógyszertárban kapok majd állást. „Várunk haza Marika!” — mondták. Az évfolyamon is mindenki tudta, hogy Hajdú Mari Levelekre megy dolgozni. A tudományos munka érdekelt, de úgy gondoltam, hogy egy vidéki gyógyszertárban úgysem tudnám hasznosítani, másrészt a hétvégi hazautazásokat kellett volna feláldozni emiatt. Az egyetemi évek lassan elteltek, diplomát szereztem, előbb Nyíregyházán, majd Baktalórántházán kezdtem dolgozni, közben férjhez mentem. A második gyermekem születésekor költöztünk haza Levelekre, akkor épült fel a patika és a mellette lévő szolgálati lakás. Húszhetes volt a fiam, amikor munkába álltam, természetesen a nagyszülők segítettek gondozáAz elmúlt időszakban óriási fejlődésen esett át a község, a közutak állapota jó, elkészült a település gázhálózata. Besenyőd községgel közösen szennyvíztisztítót készítettek, ivóvíztisztító-rendszerük hét falu vízellátását oldja meg, továbbá megszervezték a szemét- szállítást. A telefonhálózat elmaradottsága viszont fekete folt Levelek életében, hiszen ez megnehezíti a közeli és a távolabbi településekkel a kapcsolat fenntartását. Az elmúlt idők rendkívüli fejlődése ellenére Kapdos János polgármester és Gresó László jegyző az elkövetkező évekre a község intézményeik működőképességének megőrzését tűzték ki célul. Kénytelenek voltak bizonyos megszorításokat bevezetni: napközis csoportot szüntettek sában. Takarítottunk, rendezkedtünk, igyekeztünk megfelelni a központi gyógyszertár által előírt követelményeknek. Ennek már tíz éve, azóta itt élünk és én itt dolgozom. Szeretnék élni a privatizáció lehetőségével, azzal, hogy hozzájuthatok a patikához. Ezt, persze bérbe lehet venni és megvásárolni, a rendelkezésemre álló pénz viszont csekély. Aki nem örökölt vagy nincs óriási jövedelmet hozó vállalkozása, annak nem lehet túl sok pénze. Egyelőre csak imádkozni tudok, hiszen a várakozás időszakában vagyunk és fogalmunk sincs, hogy mekkora összegre lenne szükség. Hitel- felvételre is gondoltam, de egy ilyen kis patika csak tíztizenöt év alatt hozza be a ráfordított kölcsönt. Ilyen gyógyszerárak mellett pedig nem lehet előre tervezni. Már az elköltözés is megfordult a fejemben, hiszen kevés gyógyszerész van a megyében, biztosan van valahol üresedés. A kisfiam viszont ide született, itt vannak a barátai. A lányom sem tudja az életét máshol elképzelni. A kicsinek borzasztó élmény volt, amikor megtudta, hogy ahol élünk, az nem a mi saját lakásunk. Alig tudta megérteni, hogy mi bármikor elköltözhetünk, a barátai elvesztésétől azonban fél, és én sem szeretnék innen elmenni. Kedvelem a kollégáimat, a falu lakói is elfogadtak. Gyakran előfordul, hogy a tanácsomat kérik valamilyen bizalmas problémára. meg és két iskolai osztályt összevontak. Kapdos János polgármester szerint a víztározó meghatározója a községnek, a part mentén kiépült strand 1500—2000 látogató befogadására is képes. A tó és a kellemes napsütés mellett büfé és egyéb szolgáltatások várják a vendégeket. A termelőszövetkezet jelenleg felszámolás alatt áll, az épületek eladása viszont nehéz feladatnak bizonyul. A község lakóinak nagy része munkanélküli, ezért olyan vállalkozókat látnának szívesen, akik nem lerombolnák a már meglévő irodákat, hanem munkahelyeket teremtenének Leveleken. Az oldalt írta és szerkesztette: Kozma Ibolya Fotók: IJarascsák A.
