Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-24 / 249. szám

UJ KELET 1 Az egészségügyi rendszer végnapjai Megyénk életéből 1995. október 24., kedd Búcsú Nagyhalásztól 37 év után 3 Végső eszköz a Kenyér, könny, kereszt Az Egészségügy Dolgozók Demokratikus Szakszervezet (EDDSZ) legutóbbi ülésén kemény hangú, szenvedélyes felszólalások érveltek amel­lett, hogy véget kellene vetni a gyógyellátásra nehezedő' tarthatlan állapotoknak. Mint elhangzott: ma már hi­vatástudatból nem lehet meg­élni. De ennél súlyosabb gond az, hogy eló'bb-utóbb a bete­gek, az ápolásra szorulók fog­ják kárát látni a gondolkodás nélküli kormányzati elvoná­soknak. Az egészségügyi dolgozók hivatástudatának falát áttörte az elkeseredettség, a reménytelen­ség — tudtuk meg Szabómé dr. Csiszár Gabriella főorvosnő­től, az EDDSZ helyi titkárától. — Mint elmondta nem lehet olyan körülmények között ál­landó, esetenként 72 órás ké­szültségben lenniük az orvo­soknak, hogy közben azon gon­dolkodjanak, hogy a rezsire vagy a gyerek tanszerére költ­sék a fizetésüket. Kívülről ez nem látszik, de tény, hogy egy a közgyógyellátásban dolgozó kétgyermekes, harmincas or­vosházaspár egy főre jutó net­tó havi jövedelme kevesebb, mint az államilag megállapítot minimálbér. Emellé társul a túlhajtot struktúraváltás, az ágyleépítés, a nullával egyenlő eszközellátottság. Csak bele kell gondolni, hogy ki merne egy romló egzisztenciájú, állan­dó napi problémákon aggódó, 36 órája ügyeletben lévő, a lel­Sok gazdasági probléma nyomasztja manapság a kis­településeket, de ettől függet­lenül sok helyen — mint pél­dául Hodászon is — megpró­bál az önkormányzat élni a központi és az alapítványi pénzalapok nyújtotta pá­lyázati lehetőségekkel, il­letve egy költségtakaré­kos községi költségvetést megtervezni és végrehaj­tani, amiben a fejleszté­sek, az emberibb környe­zet kialakítása jelentős hangsúllyal bír, hogy a település lakosságmeg­tartó ereje ezáltal is nö­vekedjen. Hodászon az önkor­mányzat működő- és hitel­képes tudott maradni min­den eddigi gazdasági prés­hatás ellenére is. Mindezt Máié Béla polgármester ismertette, mielőtt rátért volna a község fejlesztési terveinek bemutatá­sára. Mint elmondta az önkor­mányzati intézmények finan­szírozása és fenntartása vagy akár a helyi sportszakosztályok támogatása is zökkenőmente­sen megoldott. Hodászon az önkormányzat visszajuttatta görög katolikus egyházi tulajdonba a három­tantermes iskolát, amiért a Művelődési és Közoktatási Minisztérium kártalanította a települést. Platt István címze­tes minisztériumi államtikár jóvoltából a község 30 millió forintra tarthat igényt, amiből 10 millió forinttal a görög ka­tolikus egyház rendelkezhet majd. Ennek az összegnek a ki és fizikai fáradságtól reme­gő kezű orvos „szikéje” alá fe­küdni. Ez a rémjövőkép túlzot­tan is közeli a szakma berkein belül... Ezért indítványozta az EDDSZ, hogy a dolgozók mi­nimum 35 százalékos bér- és az intézmények 10 százalékos do­logi fejlesztést kapjanak. Ez az összeg épphogy megóvja a ros­kadozó egészségügyet a teljes összeomlástól. Ez a mankó az életben maradáshoz, mert négy éve nem volt jelentőseb bér- és támogatásfejlesztés a szektor­ban. Egyszerűen elfogadhatatlan a kormány nyugdíjkorhatár­emelési tervezete az orvosi tár­sadalomban, 55 éves korukra kiégnek és fizikailag tönkre mennek a dolgozók, mert idő­közbeni szanatóriumi rehabili­tációs ellátásra nincs lehetősé­gük. A munkatársak 80 száza­léka hölgy, akik nemegyszer a maguk 60 kilójával 100 kilo­grammos sérülteket látnak el. A jelentős idegi és fizikai igény- bevétel miatt sok dolgozó meg­rokkan. Ezen felül államilag meg kell teremteni a kiegészí­tő nyugdíjbiztosítás feltéte­leit speciálisan az egészségügy­re. A EDDSZ harmadikként megfogalmazott követelése az, hogy a dolgozói kedvezménye­sen részesüljenek egészségügyi ellátásban, mint például aho­gyan a MÁV-dolgozók jutá­nyosán utazhatnak vasúton. Nagy szükség van a munkaidő segítségével a felekezet elkezd­heti Hodász központi terén a templomja építését. Gersei Gá­bor, görög katolikus esperes és a polgármester két hete járt a kultuszminisztériumban, ahon­nan pozitív értelmű válasszal térhettek haza: a kártalanítási összeg első, 5 millió forintos része december 31-éig az ön- kormányzat számlájára megér­kezik. A képviselő-testület egy ko­rábban beadott, iskolaépítést megcélzó pályázata kedvező elbírálást kapott, így hamaro­san elkezdődhet a közel 30 mil­lió forint értékű beruházás, szintén Hodász főterén. Az ide megálmodott új, háromtan­termes oktatási intézmény ki­vitelezésének finanszírozásá­hoz az állam mintegy 16 millió forinttal járult hozzá. A külön- bözetet az önkormányzat saját erőből teremti elő. így Hodász központja belátható időn belül új arculatot kap, mert a már meglévő, európai hírű római sztrájk közbeni olcsóbb szanatóriumi rehabilitációkra, mert lehetlen helyzet, hogy az ápolásra szo­rulóval beteg orvos foglal­kozzék. Szeretné elérni a szakszerve­zet, hogy az egészségügyben is vegyék figyelembe az 1992- előtti más, de szintén közalkal­mazotti munkahelyen eltöltött szolgálati időket. Erről már 1994-ben szó volt a szaktárcák közötti egyeztetés során, de ugyanúgy, mint idén, ez most is a feledés homályába veszett. A négy pontba összesűrített problémák orvoslását mielőbb szeretné elérni a szakszervezet. A kialakult helyzet tarthatatlan­sága miatt a november 6-i Ér­dekegyeztető Tanács-ülés dön­tésétől teszi függővé az EDDSZ a november 11-re tervezett or­szágos demonstrációt. A Nép­jóléti Minisztériumhoz eljutat­ta a szakszervezet a követelé­seket, s a tárgyalások már el is kezdődtek. Az érdeképviseleti titkárnő véleménye szerint a követelések reális talajon szü­létek, mert minden említett hi­ányosság a betegek ellátásának a minőségében fog előbb-utóbb jelentkezni. A gondok olyan súlyosak, hogy amenyiben no­vember 11.-e után sem válto­zik az egészségügy helyzete, akkor tartós munkabeszüntetés — csupán az életveszélyes ese­tek ellátását tekintve feladatnak — mellett voksoltak az EDDSZ képviselők. katolikus templom mellett egy iskola és egy görög katolikus templom is felépül. A község belterületén egy 3,5 kilométeres kombinált — ke­rékpár- és gyalog útként hasz­nálható — járda megépí­téséről döntött a képvise­lő-testület. A kivitelezés­hez szükséges anyagi hát­teret pályázati pénzből biztosította a községháza. Az önkormányzat ezzel pozitív irányba szeretné elmozdítani a lakosság életviteleiét és közlekedési morálját. A rendelkezésre álló összegből nem lehet egyszerre minden gyalo- gosutat szilárd burkolattal ellátni, de a település ve­zetői remélik, hogy még ebben a választási ciklus­ban sor kerülhet az építkezés folytatására. A idén felszentelt és a hívő közösségnek átadott görög ka­tolikus cigány templom mellett befejezéséhez közeledik az új közösségi ház megépítése is. A hiányt pótló hodászi kulturális centrumban helyet kap majdan könyvtár, családi rendezvé­nyek lebonyolítására alkalmas galériás közösségi helyiség, de lesz benne gyermekek részére elkülöníett tanulószoba, illetve egy harmincadagos konyha is. A munkálatok nagyobbrészt holland pénzeszköz segítségé­vel, illetve az önkormányzat támogatásával folynak, és a ter­vek szerint november közepé­re átadják az épületet Hodász lakosságának. —vip— Az elmúlt hét végén egy kor­szak végérvényesen lezárult Nagyhalász életében: 37 aktív év után, október 15-én utolsó istentiszteletét tartotta Szarka László református tiszteletes. Felekezeti hovatartozástól füg­A búcsúzó istentisztelet getlenül több százan voltak kíváncsiak Laci bácsi utolsó prédikációjára. S hogy mit jelentettek az el­múlt évek az idős, de szellemi­leg ma is friss tiszteletesnek, ar­ról így vall: — 1958. október 19-én volt a beiktatásom, s most 37 év után elérkezett a számbavétel ideje. Kis családommal együtt búcsúzunk a nagyhalászi refor­mátus egyháztól, a római és a görög katolikus egyház tagjai­tól és — nyugodtan mondha­tom — egész Nagyhalásztól. Nyugodt lelkiismerettel távo­zom. Ha Isten megkérdezné, hogy mit csináltam a 37 esztendő alatt, legelőször is el­mondanám, mi mindenen men­tünk, mi mindenen kellett ke­resztülmennünk. Itt volt a té- eszszervezés, amikor az embe­rek sírva hajtották be a lovakat, a teheneket a közösbe, s nem elég, hogy ingyen elvették, még fizetni is kellett. A mai nemze­dék nem tudja ezt megérteni, mert nem látták azoknak az idős, tisztességes, becsületes magyar parasztembereknek a hulló könnyeit, akik akkor úgy érezték, hogy egyszerre min­Hét közben maratoni ülést tartott Nyíregyháza képviselő- testületének gazdasági bizottsá­ga. A napirendi pontok között szerepelt a Gösser söröző ügye, tartozása. Ezzel kapcsolatban a bizottság elnöke, Szentesi Pé­ter a következőket mondta el az Új Kelet részére: — A Gösser sörözővel kap­csolatban nem született végle­ges döntés. Két hét múlva újra tárgyaljuk. Azt szeretnénk, ha a gazdasági bizottság tagjai tö­kéletesen tisztában lennének az előzményekkel. A vendéglátó vállalatnak volt bérleti joga a helyiségre, amit aztán átadott a Kinál-féle káeftének, amit ő is továbbadott a jelenlegi bér­lőnek. Azt szeretnénk látni, hogy ezekhez az átadásokhoz az önkormányzat vagy az előd­je hozzájárult-e? És ha hozzá­járult, akkor milyen feltételek­kel? Továbbá: engedélyezte-e bárki is a vendéglátó vállalat­nak, hogy átalakításokat végez­dent elveszítettek. Mi csak mentünk előre azon az úton, amit Isten elénk adott. Volt ezen az úton betegség, könny, bánat, megpróbáltatás, kereszt, de az Úr mindig megsegített minket. (Fotó: Bozsó) Aztán az egyház a rendszer- váltás után is élte a maga éle­tét. Az első szabad választás­kor — amire mindig büszke leszek — képviselőként én kaptam a legtöbb szavazatot. Úgy érzem, hogy nemcsak a leíkipásztorságnak, hanem a közösséggel való együttélé­semnek is köszönhettem ezt a bizalmat. S amiért egy év múl­va lemondtam e megtisztelő megbízatásról, annak az volt az oka, hogy a különféle klikkek­be, csoportokba — melyeknek tagjai csak a maguk érdekét nézték — nem tudtam beillesz­kedni. Tovább végeztem a ma- gam dolgát: 1431 temetésnél próbáltam Isten igéjének vilá­gi szövétnekét meggyújtani a gyászoló szívekben; 12 170 igehirdetést végeztem, ennyi­szer szólt a harang, hívogatott Isten. S ez az, ami fáj, emiatt fáradtam meg leginkább, hogy oly sokszor láttam üres pado­kat a templomban; 2656 gyer­meket kereszteltem meg és 764 párt eskettem, 1502 gyermeket konfirmáltam. Ehhez kapcsoló­dóan szeretnék köszönetét mondani Asztalos István igaz­gató úrnak, hogy a hitoktatás zen? És ha igen, akkor azt be­számították-e a vendéglátó vál­lalatnál? Egyébként a jelenlegi bérlők képviselője járt a va- gyonirodán, és elfogadta a 10 ezer forint négyzetméterenkén­ti díjat, miközben kéri, hogy az elvégzett átalakítást számoljuk be a bérbe. Ez utóbbira azt hi­szem elég kevés esélyük van, én legalábbis nem tudok olyan okról ami ezt számunkra indo­kolná... Jelen pillanatban tehát itt áll az ügy, később valószí­nűleg döntést hoz a gazdasági bizottság és akkor már többet tudok én is mondani. — Amikor a városlakók fel­háborodtak a Til!a Gmk esetén, akkor az önkormányzat jórészt azzal védekezett, hogy tulaj­donképpen semmiről sem tehet, hiszen a Tilla azAVÜ-vel egye­zett meg. Ha jól tudom itt erről szó sincs... Jelen esetben nem az AVU volt a bérbeadó! — Ezt szeretnénk mi is tisz­tán látni. zavartalanul folyik az iskolá­ban. Meg kell köszönnöm Fe­kete Mihálynénak, ifj. Dajka Jánosáénak és a feleségemnek, hogy a hitoktatásban segítsé­gemre voltak. Itt szeretném fel­hívni a szülők figyelmét arra a téves felfogásra, hogy rábízzuk a gyermekre: járjon-e vagy sem. A hittanórákon nem föl­döntúli dolgokról folyik a be­szélgetés, hanem az élet értel­mét igyekszünk felragyogtatni a gyermek előtt. De a hitokta­tás legelsősorban a szülők dol­ga, különösen, ha belegondo­lunk: mit lát, mit hall otthon a gyermek, mit hoz magával az iskolába. Örök hálával tartozom a nagyhalászi gyülekezetnek. Soha nem tudom feledni, hogy édesapám és édesanyám teme­tésén hogyan állottak mellet­tem. De nem feledhetem azt sem, hogy az anyósom temeté­sére, a kemecsei temetőbe úgy jöttek be, mint Isten népe, Is­ten gyülekezete. Köszönöm azt, hogy 20 éves itteni szolgálatom évfordulóján palásttal ajándékoztak meg, s azt is köszönöm, hogy amikor 1991-ben a Mátyás templom­ba hívtak meg szolgálatra, és én elszóltam magam, hogy bizony ez a palást kissé kopott már, azonnal gyűjtés indult, és két hét alatt készen is volt az új. Köszönöm a gyülekezettől a mindennapi kenyeret, köszö­nöm, hogy gyermekeimet fel­nevelhettem, taníthattam őket. 1993. augusztusában karam­boloztam, s bár Isten angyalai őriztek és nem vesztettem el életemet, meg kellett ígérnem az orvosoknak, hogy nyugdíj­ba megyek. Akkor azonban la­kásügyem nem oldódott meg, s mivel ismét szeptember volt és újra elkezdődött a hitoktatás, tovább folytattam a munkámat. Idén február elején azonban Is­ten újból figyelmeztetett, s én megértettem végre: búcsúznom kell. Még egyszer megköszönök mindent mindenkinek, s annyit kérek a gyülekezettől, hogy szeressék az új pásztort... Úri Mariann —Ha jól tudom ön vállalko­zó. Mi a véleménye arról, ha én mint kezdő vállalkozó üzle­tet szeretnék bérelni Nyíregyhá­za belvárosában akkor nekem havi 30—40 ezer forintot kell — és általában egy évre előre —fizetnem. Ehhez képest na­gyon ,,baráti” az önkormány­zatfelemelt 10 ezer Ft/m2 bér­leti díja... Ráadásul a felemelt bérletidíj-beszedéséért is meg kell harcolni jó néhány esetben az önkormányzatnak. A kezdő vállalkozók körében elég nagy a felháborodás a városban... Ön miképpen látja ezt? — Teljesen jogos a felhábo­rodás. Természetesen a vállal­kozások számára esélyegyen­lőséget kell adni az önkor­mányzatnak. — Mikor lesz ez meg? — Azon vagyunk, hogy mi­nél hamarabb. Száraz Attila —vp— Kulturális nagyberuházások Szép, új tér Hodászon A hodászi cigánytemplom Elnapolva a Gösser

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents