Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-17 / 244. szám
Megyénk életéből UJ KELET Hatvankettő 62 — csak így egyszerűen, számmal írva. Mit jelölhet-je- lenthet?! Talán a kihúzandó lottószámok egyikét, merthogy a lottólázból maradt még újabb 55 millió „feldobásával” egy kovakőnyi szikra? A szubjektív vélemények egybecsen- gése szerint, persze az Objektív óriásit hibázott: életveszélybe sodort egy családot! Öt szám miatt. Egy kilencjegyűért — és másért. 62 — mondom tovább. A mezőgazdaság kollektivizálásának — tudom a folytatást is. Egykor „történelmi lecke” volt fiúknak s lányoknak — és ezzel a szocializmus alapjai lerakásának éve. Nem. nem talált. 62 — hát persze! A nyugdíjkorhatár! A leendő, az agyonbeszélt, a mégis vihart kavaró. Korábban a Pajtásviccek kategóriájába tartozott a „Mi leszel, ha nagy leszel?” — kérdésre adott válasz: — Nyugdíjas! —szólt a viccbeli felelet, minden iskoláskorú gyerek vágya-óhajaként. Egykoron. Rég, mert manapság már maguk a nyugdíjasok is más véleményen vannak, hát még azok, akik előtte állnak a nagy eseménynek! 62 — nemtől függetlenül, egységesen ennyire szándékoznak a nyugdíjkorhatárt felemelni. Már az előző parlament is foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a nyugdíj- korhatárt módosítani kell, több változat előterjesztésével. Azóta — mint Nyugaton — a helyzet változatlan. Abban is, hogy a férfiak és a nők együttes, várhatóan 62 évben megállapítandó nyugdíjkorhatára továbbra is kétségeket támaszt, amelyeknek — sajnos — van létjogosultságuk. Példaként hozzák fel a nyugati országok gyakorlatát: a svédek, a hollandok, távoli rokonaink a finnek 65-66 évesen mehetnek nyugdíjba, Svájcban a nők 62 évtől, a férfiak 65 évtől, a szomszédos Ausztriában a férfiak szintén 65 évtől, a nők pedig 60 évtől. Esetükben ez helyénvaló is. A mi kétségeink a másságunkból, a „magyarságunkból” fakadnak. A fenti példákkal az összevetés nemigen elegendő érvnek. E felsorolásoknál figyelmen kívül marad az a lesújtó tény, hogy a magyar népességnek — különösen a férfiak esetében — a születéskor várható élettartama szinte katasztrofálisan alacsony. Az 1993. évi KSH- adatok alapján a férfiak várható élettartama 64,5 év (!), míg a nőké 73,8 év. Összehasonlításul néhány ország hasonló mutatója: a férfiak születéskor várható élettartama Japánban 77, Svédországban 75, Franciaországban 73, Ausztriában ugyancsak annyi, az USA-ban 72, Lengyelországban 67 év. A férfiak és a nők közötti döbbenetes különbség természetesen magyarázatra vár. Ehhez hozzátartozik még az is, hogy az országos átlagtól lényegesebben rosszabb a helyzet Borsodban és megyénkben, valamint az, hogy a területi különbségeknél lényegesen nagyobbak a szociálisan meghatározott eltérések: lefelé haladva a társadalmi hierarchia képzeletbeli lépcsőjén, a halálozás fokozatos növekedést mutat. A téma kiváló ismerőjének, dr. Józan Péternek készült ezzel kapcsolatos tanulmánya, amely pontosan jellemzi azt a krízishelyzetet, amelybe folyamatos válságai, süllyedése révén az ország és lakossága került. Az elemzés egyik legfontosabb megállapítása: a halandósági mutató rendkívül magas szintjét, s így a rossz életesélyeket tekintve „kihullottunk” a harmadik világba — s ez nem éppen hízelgő. 62 — szörnyed el egyik ismerősöm, s hozzáteszi: —Lesz, aki el is éri? Tudod, mikor ég majd nekem 62 szál gyertya — folytatja tovább —, merthogy tortám sosem volt, így legfeljebb csak halottak napján! — Nevet, majd legyintve fúj egyet, mintha a 62 gyertya lángját oltotta volna el máris. Lefler György 1995. október 17., kedd A fogorvos titka Lassan már Pestre is útlevéllel megyek Lassan tizenegy éve Tokaj és Tiszanagyfalu fogorvosa dr. Jászai István, akit az egészségügy gazdasági hátterével kapcsolatos kérdésekkel keresett meg munkatársunk.-—Doktor úr! Az Ön praxisa állami, vagy magánfogorvosi gyakorlat? — Az Egészségbiztosítási Önkormányzat, azaz a tb, régi nevén az SZTK által finanszírozott körzeti orvos vagyok. — Hány lakost lát el összesen? — Pontosan 7369 ember fogászati ellátásáért vagyok felelős. — Az „intézkedések" előtt mennyire volt jellemző, hogy a betegek csak akkor jelentkeztek Önnél, amikor már komoly volt a baj? — Egyáltalán nem volt szokás az ilyesmi. Sőt! Rengeteg volt a munka. Előfordult, hogy a délutáni rendelésemnek este fél tizenegykor lett vége. A napi átlag körülbelül 30-35 kezelés volt. — Változott a helyzet, amióta megszűnt a támogatás? — Azok a kezelések, melyekért fizetni kell, szinte megszűntek a rendelőben. A tényleges adat azonban — ha nagyon pontosak akarunk lenni — a kezelések egyötödét mutatja. Természetesen ezt én úgy vélem meg, mint ami a nullával egyenlő. Csak akut betegek jelentkeznek: húzás és húzás. Nagyon nehéz ezt megélni egy fogorvosnak, akit úgy neveltek, hogy minden lehetségest meg kell tenni a fogak megmentéséért. A gyakorlatban úgy néz ki a dolog, hogy ha bejön egy beteg, akinek egy hídja van, és a hidat tartó egyik fog gyökérkezelésre szorul, nem vesszük le a hidat, hanem átfúrunk rajta, és így oldjuk meg a problémát. A híd levétele nehéz ezrekbe kerülne... — Szakszerű ez? — Végül is az... —Csökkent a betegek létszáma is? — Naponta négy-öt beteget kezelek. Jó esetben hetet. Ezek java része „természetesen” nyugdíjas vagy gyerek. Nekik ugyanis ingyenes a fogászati ellátás. — Hogyan látja a magyar falu jövőjét egészségügyi szempontból? — A jövőjét? Jelene sincs! A falusi polgár ebben az országban harmad-negyedrangú. Lassan már Pestre is úgy megyek, hogy útlevelet teszek a zsebembe! Egy falusi ember életben maradási esélyei léptékekkel kisebbek, mint a városiaké. Választási lehetősége csak elvben van, a gyakorlatban a nagy távolság miatt a költségek beszűkítik a lehetőségeinket. Még a mentő is csak félóra múlva ér oda. Minden pénz Budapestre és a városokra koncentrálódik. — Hallhatnánk konkrét prognózist is? — A szegényebb megyékben MÉG ROSSZABB lesz az ellátás. Ennyi! — Mondana néhány példát az árakról? — Például egy tömés 1400— 2500 forint között van attól függően, milyen anyagot használunk. Hátsó fogak gyökértömése foganként 5000 forint. Egy teljes fogsor készítése 12 ezer forint és ebben még nincs benne a fogtechnikus díja. — Mennyivel járul hozzá ezekhez az összegekhez az Egészségbiztosítási Pénztár? — Egyetlen fillérrel sem. Pontosan ez volt a cél. Ezzel egyszerre több legyet is ütöttek egy csapásra! A tb majdnem teljesen kivonult a fogászati ellátásból, és mossa kezeit, az APEH is jöhet a privát fogorvoshoz kasszírozni, és a beteg is megnyugszik, ha egy maszek fogorvos mondjuk feleannyiért elvégzi a munkát, hiszen örül, hogy ilyen „olcsón” megúszta... Az eladósodott ön- kormányzatok is képtelenek a finanszírozásra. — Ezek szerint ennyivel olcsóbb a magánorvos? — Igen. Persze az ő helyzete sokkal könnyebb, mert nem kell eltartania egy apparátust, ami irányítja. —Ha tehát felkeresi Önt egy beteg, ad neki egy csekket, és addig, amíg nemfiezti be, nem nyúl a fogához? —7 Nagyvárosokban ez így van. Itt azonban nem... Hogy küldhetném el befizetni, ha tudom például azt, hogy szociális segélyen él, vagy hat gyereke van?!!! Budapesten is az a gyakorlat, hogy átveszi a beteg a csekket, aztán soha többé nem látják. Itt azonban könyörögnek. Mit csinálnék? Nem lehetek kőszívű. Még tán meg is püföl- nének... és bizony joggal... — Hogy lehet ebből manapság megélni, ha nem veszi rossz néven, doktor úr? — Szép „csendesen”. Mondhatnám „lábujjhegyen”. Egy biztos: nem lehet meggazdagodni belőle. Ugyanakkor rettenetesen nagy a rizikó is: egy fogorvos állandó fertőzésveszélynek van kitéve. Nemcsak az AIDS-re gondolok, hanem a tbc-re, a fertőző májgyulladásra is... — Tudna számokat mondani a körzet költségvetéséről? — Hogyne! Amint mondtam, 7369 főre a Egészségügyi Pénztártól egy hónapra 221 ezer forintot kapunk! Ebből kell a béreket, a tb-t és az egyéb járulékokat fizetni. Ezek összege két asszisztensnőre, egy takarítónőre és két fogorvosra 181 753 forint. Marad a havi üzemelésre, fűtésre, villanyra, telefonra, anyagok beszerzésére, magyarán mindenre összesen mintegy 40 ezer forint! — ...ehhez nem tudok hozzászólni... — Én sem! —Doktor úr! Isten látja a telkemet: nem akarok ironizálni, amikor ezek után megkérdem, hogyan látja a jövőjét? — Szabolcs megyéből az utolsó egy-két hónapban 40 fogorvos költözött el. Én maradok Tokajban, és rendelek Tiszanagyfaluban is! Igenis van elképzelésem a jövőre nézve. Már szinte a megvalósítás küszöbén áll. Egyelőre azonban ez hadd maradjon az én titkom. Megígérem, hogy hamarosan tájékoztatom a fejleményekről! — Köszönöm a beszélgetést! Palotai István Az illusztrációt Csonka Róbert készítette Vendégségben a Csereháton A csereháti településszövetség országos konferenciát szervezett az elmaradott térségek polgármesterei részére. Ezen részt vett a kállósemjéni, a napkori és a nyírturai polgármester, valamint a térségi menedzser is. A tapasztalatokról Bagoly Zoltánt, Nyírtura polgármesterét kérdeztük. —Milyennek ítéli meg Szabolcs megyéhez viszonyítva a borsodi térség elmaradottságát? — Ha lehet mondani, ott még szegényebbek az emberek. A térségben megszűnt az ipar, az egyetlen jövedelemforrás a mezőgazdaság. Az általuk létrehozott Foglalkoztatási Köz- alapítvány gépek vásárlásával és hitelekhez jutattásával segíti a földművelőket.-— Nem vezet ez újra a tsz- korszakhoz? — Nem tudom, de az biztos, hogy senki sem rendelkezik akkora összeggel, amiért ezeket a drága mezőgazdasági gépeket meg tudná venni. Érdekes lehet, hogy Szanticskát (teljesen elnéptelenedett település) üdülőfaluvá alakítják. Egy környékbeli vállalkozó a PHARE-program keretében hiteleket kért ötlete megvalósításához. — Miről volt még szó ezen a konferencián? — Végre rendeződni látszik a kedvezőtlen adottságú termőföldek sorsa is. Nyírturán át- lag 13,19 aranykorona értékű a homok. A művelés alá vont földterület esetében hektáronként háromezer forint, míg a legelőknél hektáronként ezerötszáz forint kiegészítésre jogosultak a földtulajdonosok, illetve a földhasználók. Ez nem jár automatikusan, csak igénylés alapján adható. A részleteket most dolgozzák ki. — Sch — Halmozottan hátrányos helyzetben „A huszonnegyedik órát éljük” Mátészalka és környéke a munkanélküliség tekintetében erősen a hazai „élbolyban” található. Nem új dolog ez, gondoljunk csak a „fekete" vonatokra, amelyek az átkos- ban vitték messzire az embereket. Nálunk ma is van bőven munkás, munka azonban annál kevesebb. Az egymást váltó kormányok sem foglalkoztak súlyának megfelelően Nyugat-Ázsiának becézett régiónkkal, ezért a Társadalmi Egyesületek Szövetsége levélben fordult Horn Gyulához. Jöjjön el, nézzen körül és segítsen rajtuk — ezt kérték. Volt is egy modernizációs programbemutatóval egybekötött MSZP-látogatás, ahol a miniszterelnöki hivatal két szakembere tiszteletét tette, de a TESZ valami mást várt. Úgy érzik, az ő gondjuk valahol elsikkadt, ezért Bihari János TESZ-ügyvivő újabb levelet írt miniszterelnökünknek. Részlet ebből: „Ez a kerekasztal-beszélge- tés célját hozzávetőlegesen sem érte el... Az Ön korábbi személyes meghívását továbbra is fenntartjuk a TESZ, mint civil szerveződés nevében.” A válasz sem késett, bár más volt, mint amit vártak. „A miniszterelnök zsúfolt pogramja miatt nem tud eleget tenni a TESZ mátészalkai szervezete meghívásának. A kormány mindenesetre tisztában van a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei térség problémáival, s munkája során nagy hangsúlyt helyez ezek megfelelő kezelésére.” — írta válaszában Veress József, a miniszterelnök helyettes kabinetfőnöke. Nem az, amit Mátészalkán vártak, de azért a mai nehéz helyzetben ez is eredmény. Seress Miklós mátészalkai TESZ-elnök rövid kommentárt fűzött a válaszhoz. — Azt látom, hogy a társadalmi szervezeteket, melyek a vezetők és a nép közötti közvetítő szerepet ellátják, nem kellő komolysággal kezelik. Felmerül a kérdés, hogy az ország társadalmigazdasági átrendezése során figyelembe veszik-e a polgárok véleményét. Ebben a térségben a 24. órát éljük, ezt jól át kellene mindenkinek gondolni. A kormány, sajnos, nem teljesíti azt a programot, amit meghirdetett, amivel nyert a választáson, mert abba a vidék felzárkóztatása, a halmozottan hátrányos helyzetű részek segítése is beletartozott. A megoldás, a segítség halogatásával, az MSZP hibát követ el. Nem lesz ideje a változtatásra, és ezt látva kevesen fognak rájuk szavazni. Mi bízunk benne, hogy nem hagynak minket magunkra. Dojcsák Tibor
