Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-16 / 243. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. október 16., hétfő 3 Örökös készenlétben Ágotát sokan ismerik, segítséget, útbaigazítást kérve — és kapva — a keresett anyaghoz — legyen az kisiskolás kötelező feladata, avagy komoly kutatómunka. Dr. László Gézáné, Ágota a megyei könyvtár'helytörténeti könyvtárosa. Beszélgetésünk során hamar kiderült: a pályaválasztását a tudatosság határozta meg, már iskolás korában könyvtáros akart lenni. A szülőfalu, Jánd parányi könyvtárának gyakori látogatójaként fogalmazódott meg a gondolat, s vált elhatározássá. A továbbiakban minderről ő maga mesél. — Edesanyámék óhajának engedve az általános iskola után a debreceni postaforgalmi szakközépiskolába vitt utam. Féltem, hogy a dédelgetett álomtól ezzel távolabb kerültem, de szerencsémre a magyartanámőnk segítette a felkészítésemet, az eredményes felvételivel megkezdhettem a tanulmányaimat a debreceni tanítóképző népművelő—könyvtáros szakán. Ott végleg eldőlt, hogy a szakpárból melyiket választom majdani munkahelyül. A diploma megszerzése után férjhez mentem, mindkettőnk számára Nyíregyházán adódott munkaheletőség. A megyei könyvtár feldolgozó osztályára kerültem, szerződéses státussal. Egy év múlva mód nyílt a helyismeretbe jönni, ahol lassan két évtizede dolgozom. Ez a terület kezdettől nagyon tetszett nekem, s e „szerelem” azóta is tart, hiszen a szűkebb hazánkkal kapcsolatos irodalom között lehetek. Hogy mit jelent számomra könyvtárosnak lenni? Remélem, nem tűnik hivalkodónak, amikor azt mondom: örökös készenlétet. Ez azt jelenti, bármilyen kérdéssel fordulnak hozzám, nem keresgélhetem órákon át. A könyvtárosi hitelem szenvedne csorbát. Előfordulhat az is, hogy a konkrét kérdésre nincs elegendő irodalom; nos, ezt én személyes kudarcként élem át. Bosszankodom, ahogyan a mostanában egyre gyakrabban előforduló megcsonkított könyvek miatt is. Sokszor fejezeteket kitépnek, ezzel a többi 18 ezer olvasót fosztják meg, lehet, hogy éppen az iskolatársakat. A könyvtárban egyébként van fémymásolási lehetőség. Igaz, éppen a fénymásolás során rongálódik a legtöbbet a könyv, elengedi a kötést, de ez nem lehet ok arra, hogy némelyek ily módon „kulturálódjanak”. Hogy jó lenne a memóriám? A számítógép világát éljük, viszont egy darabig az információszerzés hagyományos módja még divatban lesz. Folyamatosan tart nálunk is a gépi feldolgozás, ugyanakkor itt vannak a könyvek, egy gazdag törzsállomány, amelyet a könyvtárosnak illik, pontosabban: muzsály alaposan megismerni. Ha egy új könyvet a polcra teszek, előtte megnézem, hogy a tájékoztatásban mire is tudom használni. Gyorsolvasással. Az olvasókkal kapcsolatban az az elismerés, ha személy szerint engem keresnek, azt gondolván, hogy csak én tudok a segítségükre lenni, pedig természetesen ez nem így van. A helytörténeti könyvtár szakkönyvtári funkciót tölt be, itt található a megyére vonatkozó legteljesebb irodalom. Sokan keresnek meg bennünket kistelepülésekről is, kénytelenek beutazni a szükséges információkért. Az érdeklődést tekitnve elöl járnak a megyei-városi útikönyvek, ezekből jóval többet is nyomtathatnának, ahogyan a megyei irodalmi emlékhelyeiről készült —jórészt propaganda célú — anyagokból is. Ugyancsak keresett a megyei monográfia, amelynek folytatása nagyon vontatott tempóban hald. Én, jelenleg a megyei sajtóbibliográfián dolgozom, amely a kezdetektől (itt a kiegyezés évétől, 1867-től) napjainkig tartó anyagot öleli fel. A családól? Férjem a megyei levéltár főlevéltárosa, a kutatószolgálat vezetője. Mivel a helyismereti könyvek egy részét a levéltár is gyűjti, az újonnan megjelent irodalommal sokszor az ő révén is- merkedhetem meg. A könyvkiadás egyébként a mai állapotában szinte átláthatatlan, a könyvtárosoknak ugyancsak „nyitottaknak” kell lenniük, hogy egy-egy értékes könyv el ne kerülje a figyelmüket, azaz bekerüljön a gyűjteménybe. Három gyermekünk van: Lívia, Anikó és Blanka.' Igazán példás odafigyeléssel élünk egymás iránt. A családi könyvtárunkat főleg a klasszikus költők művei és a legfontosabb kézikönyvek alkotják. Szépiro-. dalmat általában nem gyűjtünk, azt az ember elolvassa és kész. Kivétel Német/! László, akinek könyveit többször is kézbe vesszük. Néha szomorúsággal tölt el, hogy itt van ez a tömérdek könyv, milyen jó lenne mindet elolvasni; ugyanakkor örülök, hogy segíthetek abban, hogy az olvasó és a könyv egymásra találhasson. A ma könyvtárosának folytonosan képeznie kell magát. A munka és a család mellett elvégeztem az ELTE kiegészítő szakát magam is; e félelmetes információáradatban naponta el kell tudnunk igazondi, ezért meg kellett tanulnunk „számítógépül”, hiszen ez olyan hallatlan lehetőséget rejt magában, mint például a más könyvtárak katalógusában való keresést. Lefler György Alkalmazkodni a változásokhoz „Valamilyen formában szövetkezni kell” Az idei időjárás kedvezett a búzatermésnek, mégsem sikerült olyan kiugró eredményt elérni, mint amilyenre tavasszal sokan számítottak. Arra kértük Szőke Lajost, a Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás főmérnökét, hogy növény- egészségügvi szempontból értékelje az évet. Kiderült azonban, hogy a vegyszerezési gondok szervesen kapcsolódnak egy alapvető problémakörhöz. — Szakmai körökben sokan hangoztatják, hogy zsaroljuk talajainkat, nem trágyázunk, nem vegyszereziink kellően. Ón is megerősíti ezt a véleményt? — Teljes mértékben. A 80 - as évek közepétől kezdődően egyre kevesebb tápanyagot juttatunk a termőföldekre. Akkoriban még 270-300 kilogramm, az utóbbi években már csak 90 kilogramm vegyesműtrágya - hatóanyag került egy hektár búzaföldre. Ez a csökkenés önmagában is rendkívüli, de a hatóanyagok arányai is rossz irányba tolódtak el. Kétszázhetven kilogramm vegyesműtrágya hatóanyag tartalmazott 40-45 százalék nitrogént, 25-30 százalék foszfort és 30-35 százalék káliumot. Most túlságosan sok —75 százalék — a nitrogén, 10 százalék a foszfor és 15 százalék a kálium aránya. A gyenge tápanyagellátás értelemszerűen kihat a növény kondíciójára, hamarabb megbetegszik, erős gyomosodás léphet fel. Voltak olyan szakmai hangok, hogy a jó búza maga is képes a gyomokkal elbánni, ez .azonban a jelenlegi állapotban már nem érvényes. Kántorjánosi egyik legrégebbi, de mindenképpen legnagyobb családi házát a helybéli lakosok csak kastélynak nevezik. Nem véletlenül ragadt rajta ez a becenév, mert a nyolc lakószobájával, egy kisebb táncteremnek is beillő ebédlőjével, az üvegfalú délutáni pihenőjével és a közel fél méter vastag falait kívülről befutó borostyántakarójával tiszteletet parancsolóan monumentális hatást kelt, de ennek ellenére egy valaha volt emberléptékű, gazdag polgári jólétet fejez ki. A ház építtetője nemes Keresztszeghy Gusztáv, kántorjánosi jegyző volt, aki a két nagy világégés között próbált ezzel békés otthont teremteni kis családjának: a községben tanító feleségének és gyermekeinek. így, az évszázad nagy viharain túl közismert, hogy a családi harmónia és békesség e falak között nem tarthatott sokáig. A háború után új, de a polgári, kifinomult eleganciát és értékeket semmibe vevő világ köszöntött a községre is. Á felülről diktált társadalmi egységet és uniformizálást hirdető eszmék hatására veszélybe került a családi örökség, a letűnt, szabadabb, de szigorúbb társadalmi tradíciókon alapuló kort hirdető épület. A tulajdonosok a vagyonuk szétforgácsolódá— Volt-e nagyobb állati kártétel? — Rovartani szempontból kedvező volt az év. A gabonafélék legfőbb kártevője az utóbbi időben a vetésfehérítő, melynek idei fejlődését szerencsére megzavarta a hűvös, szeles tavaszi időjárás. Olyannyira elhúzódott a rajzásuk, a tojásrakásuk és a lárvák kikelése, hogy a megerősödött búzában már nem tudtak számottevő kárt tenni. A gabonapoloskák kártétele is minimális, leginkább csak a helyenként megjelenő gabonaszipolyok okoztak gondot. A szipolyok betelepedése a füves területek felől indul, és a búzatáblák szegélyének kezelése is elegendő védelmet nyújt ellenük. Lassú szaporodásuk figyelhető meg, de a következő évben nagyon oda kell rájuk figyelni. A gombabetegségek közül legveszélyesebb a lisztharmat, de ezzel kapcsolatban meg kell említenünk a csávázások visz- szaesését is. Nagyon sokan vetnek csávázatlan vetőmagot, amely — ha az időjárás is úgy fordul —jóval kevésbé tud ellenállni a betegségeknek. Csak a szerencsének köszönhető, hogy idén ebből nem származott számottevő kártétel, egyedül a betakarítás végére feljövő fuzárium fertőzte meg helyileg eltérően, átlagosan 9-15 százalékban a búzaszemeket. A rozsdabetegségek is későn alakultak ki, így ezek sem jelentettek komoly gondot. A legnagyobb problémát a már említett gyomosodás okozta. Sokan egyáltalán nem, vagy már megkésve gyomirtóztak, sok esetben nem a gyomviszosát úgy kerülheték csak el, hogy rokonaikat költöztették a házba, mert az egy főre jutó belakható négyzetméternek statisztikailag rendben kellett lenni, úgy, ahogyan azt az erőre kapó parancsuralom bürokráciája megkövetelte. Különben iskolává alakították volna át a kis kastélyt. Minderről egy réges- régi, 1956-ban kiállított adásvételi szerződés vallott, amiben a ház felének értékét húszezer forintra becsülte az akkori hivatalnok. A ház előtti kis parkban minden vihart túléltek az eltűnt, békés világban gyökeret eresztett hatalmas kúszótuják és dísznövények. A valaha egy elismert és biztos egzisztenciára alapozott polgári otthon nyoknak megfelelő szerkészítménnyel, emiatt — főleg a kistermelők búzájában — igen komoly volt a fertőzés. A gyomok kétféleképpen okoznak kárt; egyrészt elszívják a búzától a vizet, a tápanyagot, másrészt megnehezítik az aratást. Nedvesen tartják a gabonát és emiatt hektáronként több mázsa szemveszteséget is okozhatnak. — Ón szerint egyedül a pénzhiány miatt nem gyomirtóznak kellőképpen? — A forgalomban lévő több mint negyvenféle gyomirtószer lehetővé tenné, hogy rögtön a vetés végétől, akár május végéig szinte bármely időszakban alkalmazhassák őket. A szerválaszték hiánya tehát nem ok, valóban akadályozó tényező lehet viszont a pénzhiány, a hanyagság de elsősorban a szakértelem hiánya. —Honnan kaphat segítséget a kistermelő, ha nem tudja, hogy milyen szert válasszon? — A magyar mezőgazdaságban nincs meg a kellő információáramlás. A megyében alkalmazott gazdajegyzők szerepe csak általános; egyrészt termelés -és piacszervezési lehetőségekről, jogszabályokról informálják a közösséget, másrészt összekötő szerepet töltenek be a termelők és a speciális szak- tanácsadók között. A gazdajegyzők sem polihisztorok, természetesen ők sem érthetnek egyformán minden szakterülethez, azt viszont biztonsággal meg tudják mondani, hogy a termelő kihez forduljon problémájával. Egyetlen gazdajegyző több település bajaival a vállán nem tarthat kapcsolakényelme mostanában inkább kényelmetlenséget jelent az örökösöknek. A ház körüli életről, a serénykedő cselédekről és a jólétről gondoslodó napszámosokról már csak a szobákban árulkodnak sárguló fotográfiák, mert a kastélyban ma csupán hárman élnek: az apa, felesége és egyetlen bájos kislányuk. — Túl nagy a ház nekünk — mondta Andráskané—, és rengeteg a tennivaló körülötte. Mesélte, hogy már belülről sikerült rendbetenniük, de a homlokzatához a nyolcvanéves borostyántól nem lehet hozzáférni. Naponta legalább két órát kell rendszeresen talkarítani, hogy vendégeket lehessen beengedni az ódon falak közé. tot minden termelővel, de ha együttműködnek egy-egy falu mezőgazdasági bizottságával, azok saját közösségükben tovább adhatnák az értesüléseket. A mi legnagyobb problémánk is az, hogy az információ nem jut el oda, ahol szükség lenne rá. A termelő nem tudja, hogy valamit hogyan kell csinálni, mi pedig nem tudjuk, kinek van ilyen gondja. A technika halad. Ha versenyben akarunk maradni Nyu- gat-Európával, vagy legalábbis nem akarunk nagyon leszakadni, akkor át kell vennünk a fejlett mezőgazdasági technikát. A modem gépek, berendezések pedig nem olcsók, egy elszigetelt kistermelő nem tud rá milliókat előteremteni. Valamilyen formában szövetkezni kell, mert egyébként még az ezredforduló után sem tudunk előbbre lépni. — A kormánynak nem kellene ebben segítséget nyújtani? — Természetesen ez a kormányon is múlik, de egy rossz beidegződés továbbélése az, hogy az emberek minden megoldást a kormánytól várnak. A rendszerváltás egyik leglényegesebb momentuma, hogy megadta az embereknek a szabad választás lehetőségét. Tudni kell élni ezzel a szabadsággal, más megoldás nincs. Alkalmazkodni kell a megváltozott körülményekhez, sokkal nagyobb öntevékenységet kell tanúsítani. A döntés felelősségét senki nem veszi le a termelő válláról és a bármilyen okból — így a hozzáértés hiányából is — hozott rossz döntésekért a felelősségét is viselni kell. Vasas László között — Csak az ablakok tisztítása majdnem egy hetet vesz igénybe. A beszélgetésbe az időközben megérkező Andráska úr is bekapcsolódott: — Mindezeket a munkákat szívesen csinálnánk — mondta a férj —, csak a mező- gazdaságnak menne jobban, mert jó, termékeny a földünk, eltartaná ezt a házat. Most persze nem így alakulnak & dolgok... Például el kellett adnunk a gyönyörű kovácsoltvas kandallónkat, mert gyorsan volt szükségünk egy kis pénzre. Sajnáltuk, de meg kellet tenni — tette hozzá elgondolkodva — ilyen a világ szomorú igazsága. Kettesben közel húsz évig áplolták a jegyzőúr lányát, Izabellát, hogy egészben övék lehessen a ház. Éjt nappallá téve, szinte cselédként robotoltak egy szebb élet reményében, amit még mindig várnak, hogy rájuk köszöntsön. A szerényen élő kis család egyetlen férfi tagja még ma is rendületlenül reménykedik abban, hogy a kis gazdasága talpraáll, a felesége továbbra is ápolja a házat, a tu- jafa bútorokat, a régi fotókat, az emlékeket. Talán-talán lassan minden rendbejön, az értékrendek helyreállnak, s a hajdani méltóság és jólét is visszaköltözhet a falak közé. Kántorjánosi kastélya Emberi sorsok a falak
