Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-14 / 242. szám

Sport 1995. október 14., szombat ÚJKELET wm Wk A ralisport hírei Nemrégiben Baranya me­gyében rendezték meg a már hagyományos MÓL Nemzet­közi Mecsek Ralit. Megyénk versenyzői csak a Rali 1. osz­tályban voltak érdekeltek, ott viszont értékes helyezéseket ér­tek el. A Mecsek — lankásnak nem mondható — útjain 95-en áll­tak rajthoz, de csak 49-en ér­tek célba. Sajnos a kiesők kö­zött voltak Veszprémiék is, akik az első gyorsasági szakasznál féltengelytörést szenvedtek. Majdnem szakadékba zuhan­tak, de szerencsés módon — és természetesen nagy tudással — elkerülték a nagyobb katasztró­fát. Az A/6-os géposztályban a Kulcs László — Németh István A hétvégén az első osztályú küzdelmek mellett a másodosz­tályban is folytatódik a harc a bajnoki pontokért. Az NB II- ben szereplő négy csapatunk közül csak a START-Sportula női gárdája fogadja hazai kör­nyezetben ellenfelét, a többiek idegenben próbálnak szeren­csét. A fent említett női csapat ma fogadja déli tizenkét órakor a budapesti ELKOMP SC együttesét, így a nyíregyházi lányok az ebéd helyett a fő­városi gárdát próbálják „me­genni”. A nyíregyházi TKFSE női csapata viszont Budapestre láto­gat, hiszen szintén a mai napon. Megyénk közlekedési válla­latának kispályás labdarúgó- csapata a közelmúltban a „nagy szentélyben”, a tatai központi edzőtáborban vendégszerepeit. No nem kell semmiféle nagy dologra gondolni, csak egysze­rűen ezt a helyszínt választot­ták az ország közlekedési dol­gozói, hogy kispályás labdarú­gásban összemérjék erejüket. A Volán Közlekedési Vállalatok páros Váz 2107-es Ladával 6. helyen ért célba. Az A/5-ös géposztályban Hadik András és Papp György a Zsigulikat is maguk mögé utasítva, Trabanttal lettek ne­gyedikek. Az N/2-es gépek között Mar- kő vies György és Kazár Miklós a dobogó harmadik fokán vég­zett egy 205-ös Peugeot-val. A dolog érdekessége, hogy menet közben buktak, és leszakadt a karosszéria teteje. A célba már a kocsi „kabrióváltozatával” értek. Még ebben a hónapban be­fejeződik a ralikrossz megyei bajnokság. Október 21-én, szombaton Nyírturán, a Tura- ringen tartják az V. zárófuta­mot. Előtte a libabokori aszfal­ton autógyorsasági verseny Röptében 11 órától játssza soron következő bajnoki mérkőzését, méghozzá annak a BHG SE-nek a gárdájá­val szemben, akik az előző for­dulóban „gyilkos” meccsen szenvedtek vereséget az újonc tiszavasváris lányoktól. Az Alkaloida csapata vasár­nap „gyógyszerész” rangadót vív, hiszen Debrecenben 10.30- kor lép pályára a helyi Biogal ellen. Az újonc gárdának e mérkőzésen lehetnek győzelmi esélyei, mivel a debreceni lá­nyok közel azonos képességű játékerőt képviselnek, a kérdés országos bajnokságában a leg­jobban szereplő területi csapa­tok — szám szerint hét — Ta­tán döntötte el, hogy ki a leg­jobb. Nos, a megyénket képvi­selő Szabolcs Volán megmutat­ta, mit tud. A hat mérkőzésből álló sorozaton veretlenül sze­rezte meg az országos bajnoki címet. A mieink mérlege nem akármi volt, hiszen öt győ­zelmet és egy döntetlent tudha­lesz. Ezen indulhat mindenki, aki a versenyszabályoknak megfelelően készítette fel, illete alakította át járművét. Ralikrosszban két géposz­tályban avatnak bajnokokat: — Divízió I.: itt az 1600 köbcen­timéteres hengerűrtartalmat meg nem haladó kocsik indul­hatnak, a Divízió Il-ben pedig az ettől nagyobb motorral fel­szerelt gépek vesznek részt. A megyei futam kelet-ma­gyarországi versennyé kezdi kinőni magát, ugyanis Borsod és Hajdú megyéből' is várnak indulókat. Szabolcsból Voj- csikék és Veszprémiék számí­tanak esélyesnek — ha addig sikerül megjavítani az autóju­kat. — Sch — csak az, hogy az előző fordu­lóban bravúros győzelmet szer­zett tiszavasváris lányok azt a lelkesedést, illetve remek játé­kot át tudják-e menteni a deb­receni mérkőzésre is. Az egyetlen egy másodosz­tályos férfi csapatunk, a START-Sportula szintén deb­receni kirándulást tesz a mai napon, hiszen a Brassai DSK gárdájával kell megküzdeniük 10 órától a bajnoki pontokért. Nagy Attiláéknak az eddigi há­rom győztes mérkőzés után ezt a mérkőzést is hozniuk kelle­ne, ugyanis jobb játékerőt kép­viselnek, mint a hajdúsági együttes. tott magáénak a szabolcsi csa­pat. Ezt még csak tetőzte, hogy a Szabolcs Volán gárdájából került ki a döntő gólkirálya is, méghozzá az egykori Szpari- játékos, Farkas Béla személyé­ben. Az országos döntő végered­ménye: 1. Szabolcs Volán, 2. Nógrád Volán, 3. Ajka Volán, 4. Jászkun Volán. B.J. Nyíregyházi éremeső Gödöllőn Múlt hét végén rendezték meg a XXXI. Országos Ag­rár Sportnapokat Gödöllőn. A küzdelmeken hat egyetemi és két főiskolai csapat vett részt, így az Ál latorvostudományi Egyetem és a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Budapestről, a Debreceni Ag­rártudományi Egyetem a szomszéd városból, az Erdé­szeti és Faipari Egyetem Sop­ronból, a Mezőgazdasági Gé­pészmérnöki Főiskola Me­zőtúrról és a Pannon Agrártu­dományi Egyetem, valamint a házigazda Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem. Természete­sen ott volt a GATE Nyíregy­házi Mezőgazdaság Főiskola sportküldöttsége is, akik eddi­gi legjobb eredményüket érték el a háromnapos viadalon. Férfi kosárlabdában szüle­tett a legjobb eredmény. A kétszer tizenöt perces küzdel­mek mindegyikét megnyerve, a döntőben az állatorvosi egyetem ellen 50-35 C20-I7) győzelemmel az első helyen végeztek. A torna legjobb já­tékosának Sárosi Endrét, leg­jobb dobójának pedig Garay Istvánt választották. A női kosarasoknál is rövi­dített játékidő — kétszer 12 perc — jutott eldönteni, hogy ki is a legjobb. Itt hármas holt­verseny alakult ki, melyből rosszabb pontarány miatt har­madikként kerültek ki a nyír­egyházi lányok. Röplabdában vegyes csapa­tok indultak, lányok és fiúk együtt szerepeltek a két nyert játszmáig tartó mérkőzéseken. A kiélezett küzdelmek során bejutottak a döntőbe, ahol a Gödöllő csapata ellen 2-1-re kikaptak, így a második hellyel kellett hogy megelégedjenek. A labdarúgók kétszer har­minc percig kergethették a pöttyöst. Sajnos a két győ­zelmük ellenére is a kialakult holtversenyben a rosszabb pontarány miatt csak a ötödik helyért játszhattak, és végül hatodikok lettek. A kézilabdások már jobb eredményt könyvelhettek el maguknak. A harmadik helye­zést szerezték meg az izgalmas döntőben, s közülük került ki a legjobb játékos is, Kaplonyi Zoltán. Asztaliteniszben az ötödik helyezés lett a főiskolásoké. Jövőre valószínűleg ismét Keszthelyen lesz az Országos Agrár Sportnapok, ahol vár­hatóan — az ideihez hason­lóan — szép eredményeket érnek majd el megyénk agrárfőiskolásai. Fedeles Imre Program Kosárlabda NB II, nők Magyar Kupa GATE Nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskola—Nyír­egyházi Tanárképző Főis­kola, október 18., 16 óra 30 perc, GATE tornaterme, Rá­kóczi út 69. MOL-eredmény: GATE Nyíregyházi Me­zőgazdasági Főiskola—Egri TK 80-79 (27-48) Jók: Garay 21, Sárosi 19, Mészáros 17. Az emgés fiúk két ellenté­tes félidő után az első játékrész tetemes előnyét is leadva, iz­galmas véghajrában az utolsó pillanatokban vesztettek. A Szabolcs Volán a legjobb „Senkire sem haragszom...” Miért mondott le Szénay Péter? Szénay Péternél betelt a pohár. Nem csoda. A nyáron nagy tettvággyal Újfehértóra érkezett, komoly edzői képe­sítéssel rendelkező 32 éves szlovákiai szakemberben itt töltött 3 hónapja alatt „csepp- ről cseppre” érlelődött a gon­dolat: új munkájának semmi értelme! Bár a csapat szeke­re futott, ő bűnbak lett! Hogy miért? Mert komoly össze­gek ellenében (?) ült a kispa- don? Mert rendet követelt? Mert nem elégedett meg a középszerrel? A rokonszenves trénert szinte kérdezni sem kellett, egy pohár fagylalt mellett ki­öntötte szívét. Edzés helyett kocsma! — Több nyomós okom is van ahhoz, hogy azt mondjam, nem csinálom tovább! Először is: meggyő­ződésem, hogy a játé­kosok nem akarnak dolgozni. Nem akar­nak feljutni, 6-8-an járnak edzésekre, ugyanakkor szinte másból sem állnak ki, csak a követelőzésből. A kocsmából jönnek — ha jönnek — ed­zésre, ha bármelyik kocsmába benézek — nekem ez nagyon fur­csa —, szinte biztos, hogy egy-két gyereket ott találok. Azt sem tu­dom. mikor hányán jönnek. Például jön-e kapus vagy nem jön kapus. A komoly munkához kell egy terv, így pedig nem lehet tervezni. A játékosok elképzelései az edzésről ab­ban merülnek ki, hogy kispá­lyán, kiskapura játszogatnak egy kicsit, és már mennek is haza. Eleinte délelőtt is tar­tottam foglalkozásokat, de sokan nem jártak, mindig volt valami kifogás. Ilyen emberekkel nem tudok dol­gozni, márpedig munka nél­kül az eredmények sem jön­nek! A nyáron még elfogad­ható volt a hozzáállás, de a bajnokság kezdete után egy­szer a prémiumpénz, másszor a cipő vagy a mez kötötte le a futballisták figyelmét. Csa­patról egyébként nem is le­het beszélni, hiszen, ha pél­dául a szponzorok meghív­nak minket vacsorára, 4-5-6 ember el sem jön, holott min­den ki van fizetve. Pedig a támogatókat inkább köszönet illetné, nem ilyen viselkedés. További ok, hogy nem tudok olyan emberekkel dolgozni, akik a bajnokság előtt pénzt vesznek fel — 50 ezer forin­tot —, havi fizetést, prémiu­mot követelnek, ugyanakkor azt állítják, hogy nincs pén­zük cipőre. Ilyen például Krasznai és Kiszely. A nézők az ilyen játékosokból csilla­gokat csinálnak, és persze az edző a rossz. Azt kellene a szurkolóknak megérteniük, hogy a belépőik árából pre­mizált játékosok éppencsak megfordulnak Újfehértón, és már azon jár az eszük, hogy hova menjenek tovább. Az ilyen futballistákat, mint Krasz­nai vagy Kiszely. minden pén­zes csapatnak lehet „javasolni”, mert csak felveszik a pénzt, és fél év után mindenhonnan odébbállnak. Ok egy éve el­mentek Fehértóról Demecserbe — a pénzt felvették—, onnan vissza Fehértóra — a pénzt fel­vették—, most pedig már a Hard ware-ba járnak edzőmecs- cset játszani. Nagyon csodálko­zom azon, hogy a Hardware edzője nem ismer olyat, ed­zői etika, mert egy trénernek nemcsak magával a futballal kell(ene) tisztában lennie. Nem szúrja a szemét, hogy más csa­pat játékosa az övében szere­pel. Kívánom, hogy ezek a já­tékosok maradjanak ott leg­alább egy évig, de nem hiszem, hogy ez sikerülni fog. Azt gon­dolom, azért is tart ott a magyar foci, ahol. mert ilyen mentali­tású játékosok vannak. A pénz az isten — Gyerekeknek is tartottál foglalkozásokat. Ott mit tapasz­taltál? — Valóban, hetente kétszer gyermekcsoportokkal — 20 kissráccal — is dolgoztam — fizetés nélül. Azért tettem, mert meg akartam mutatni, hogy velük is lehet eredményeket elérni, csak akarni kell. De ak­kor a város testületé a költ­ségekből egy százalékot sem szavazott a sportra. Ez nevet­séges, nem tudom, mit keresek én ilyen városban. Tudom, hogy kevés a pénz, de akkor fö­lösleges itt edzőt fizetni. A felnőttek valóban nem érdem­lik meg a támogatást, de hogy a serdülők, az ifik...? Amikor megmondtam a harmadikosok­nak, negyedikeseknek azt, hogy befejezem a munkát, ak­kor egy harmadikos kisfiú pon­tosan ezt mondta: „Péter bácsi, ha kevés a fizetése, hozok ott­honról pénzt!” Szomorú, de ne­vetséges is, hogy egy harmadi­kos ilyet mond. Akartam egy kispályás tornát is szervezni a gyerekeknek, de fölösleges. A négyes iskolában a munkámért akartak valamennyi pénzt adni, de megmondtam, hogy ezt in­kább otthagyom az iskolának, vegyenek belőle ezt-azt a gyerekeknek. — Említetted a pénz sze­repét. Amiatt is válhattál a szidalmak céltáblájává, mert kitalálták, hogy komoly ösz- szegek ellenében dolgozol? — Elképzelhető. De a fi­zetésem mindössze ezer fo­rinttal több, mint a játékoso­ké. Én úgy különben sem tu­dom felvenni a pénzemet, hogy nem dolgoztam meg érte. A szurkolók persze ál­lítják, hogy én megkapom a prémiumot, megyek a kocs­mába és eliszom. Én dolgoz­ni jöttem, ezt itt nem lehet, így nem tudok én sem fej­lődni. Segíteni akartam Fe­hértón, mert nagyon jó bará­tom Mirgai Laci, a pálya­edző, és most már Forró Zol­tán alpolgármester is. Soha nem kértem pénzt, de olyan körülmények közé kerültem, hogy az említetteken kívül mindenkinek csak a pénz az istene. Forró Zoli szinte egyedül mindent megtett a fel­tételek megteremtésé­ért, szerzett pénzt, ho­zott felszerelést, de őt is megtámadták, ő sem volt jó. Én három Adidas labdát hoztam, kettőnek már lába kelt... Ki a bolond?! — Azt kiabálják i ám a szurkolók, hogy bolond, hülye szlo­vák. Ha ezek ismere­tében Fehértón mara­dok, tényleg bolond vagyok. Én senkire nem haragszom, de más körülményekre számítottam. Azonban már az idejövetelem utáni máso­dik héten beláttam: ez a csa­pat nem is akar, és nem is fog feljutni. Soha nem ígértem, hogy velem első vagy máso­dik lesz az együttes, azt mondtam, ha a csapat fog dolgozni, jönnek az eredmé­nyek is. De milyen emberek vannak Újfehértón, ha a baj­nokságban első ificsapat edzőjét. Takács Mihályt már két hete kikezdték, csak azért, mert fiatal, és akar dol­gozni?! Egyszerűen elvitat­ják az érdemeit! — Ha majd lezárod ma­gadban a fehértói korszakot, hogyan fogsz rá visszagon- golni? — Nem bánom, hogy itt voltam, nem vesztettem sem­mit. Sőt! Sokat tanultam — mert a történtekből is lehet tanulni! —, új barátokat sze­reztem. Békességgel válók el mindenkitől, ha később erre járok majd, mindig visszané­zek Újfehértóra. Nem biztos, hogy edzősködéssel folyta­tom — pedig lenne helyem két csapatnál is —, szakdol­gozatokból vagy játékosok menedzseléséből is megva­gyok. Nem félek. Azt mon­dom: aki akar, aki tud dol­gozni, annak nem kell attól tartani, hogy munka nélkül marad! Csiky Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents