Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-13 / 241. szám

UJ KELET A könyvtár menedék Megyénk életéből 1995. október 13., péntek 3 Összefogás a könyvtárakért elnevezéssel országos akció zaj­lik október 9-étől 16-áig. Ezzel szeretnék a könyvtárakra irányí­tani a reflektorfényt, megkeres­ni a könyvek házának helyét modern, rohanó világunkban. Erre azonban kevés egy hét, a szemléletváltást egy nemzedék­nek kell magával hoznia. Ebbe a nemzedékbe tartozik a Máté­szalkai Városi Könyvtár ifjú- öreg könyvtárosa, Dankó Erzsé­bet. Ifjú, mert fiatal, és itt gratu­lálunk két hét múlva esedékes esküvőjéhez és „öreg”, mert 9 éve végzi ezt a munkát. — A gimnáziumban Acs.Jós­ka bácsi indított el a pályán, fakultáció keretében ismertetett meg a könyvtári munkával. Akkor a könyvtár igazgatója volt, és szólt, hogy van üres hely, szívesen látna itt. Tavaly végeztem a könyvtárosasszisz- tens-iskolát, most pedig a sze­gedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola könyvtár szakos hall­gatója vagyok. — Két könyvtárszak egymás után? — Igen, és ezzel már diplo­mát szerezhetek, de ad nekem új ismereteket is, mert ez egy más vidék, más tájegység, és minden tanár másra összponto­sít. Szegeden például a műve­lődéstörténeti tanárom nagyon Erdély-centrikus, így azt a vi­déket közelről megismerhetem. Egyébként szakmailag az asz- szisztensi is eleget adott. — Ahhoz, hogy a legkülön­félébb kérésekkel betérő olva­sókat kiszolgálja, mindenhez érteni kell egy keveset, polihisz­tornak kell lennie a könyvtáros­nak? — Nem, a könyvtárosnak azt kell tudni, mit hol keressen, és ennek az alapja a rend. Első­sorban az a fontos, hogy meg­értsük, mit keres az olvasó. — Milyen a kapcsolata az ol­vasókkal? — Nagyon szeretem őket, az első perctől kezdve olvasószol­gálatban dolgoztam. Akármi­lyen kis problémájuk van, sok­szor nem mint könyvtároshoz, hanem mint emberhez fordul­nak hozzám. — Az „ Összefogás a könyv­tárakért" akció egyik indítóoka Összefogás a könyvtárakért 1 9 9 a könyvtárak szerepének átala­kulása. Olvasóhelyből informá­ciós központtá váltak. Máté­szalkán mikorra datálható a fo­lyamat kézdete? — A nagyobb városokban biztosan korábban, itt a kilenc­venes évek elején indult, ’91 -ben kezdtük feltölteni a számítógé­pes adatbázist. Azonban, azt hi­szem, a kilencvenes években a könyvtár nemcsak információs központ, hanem egyre inkább menedékhely is. A mai napig ingyenesek vagyunk, és nagyon sok olvasónk van, akrreggel be­jön, este elmegy. Télen meleg van. olvasgathatnak, és nagyon sok magányos nyugdíjas van. aki behúzódik ide. Vannak gondok az emberekkel, de azok nem ebből a rétegből kerülnek ki. — Hogy látja, ez a könyvtár megfelel a modern elvárások­nak? — Maga a gyűjtemény na- gyon-nagyon szerteágazó, és ezt nem én mondom, hanem azok a főiskolások, egyetemis­ták. akik visszajönnek hozzánk. Ma már nehéz a gyűjtemény­bővítés, drágák a könyvek. A folyóiratolvasó forgalmán is meglátszik, hogy emelkedtek az újságok árai is, egyre többen ülnek be ide. A zenei részleg­ben a kazetták és lemezek is régiek, az újakat többnyire úgy szerezzük be, hogy ismerő­söktől elkérjük, és lemásoljuk. —Az utolsó kérdésem: milyen Ón szerint egy jó könyvtáros? — Egyszer egy főiskolás végzett itt egy fölmérést, amelyben szerepelt ez a kérdés. Az egyik válasz az volt, legyen jó magas, hogy elérje a felső polcot is! Szerintem a jó könyv­táros legyen nyitott az olvasók­kal szemben, és legyen nagyon jó a memóriája. Dojcsák Tibor Péntek tizenhárom! Mit várnak a mai naptól? rom, hogy valami történjen ve­lem, és semmi... Ez a nap tuti, hogy jó lesz. Vagy nem... Most megyek lottóért... Szabó Emese, Nyíregyháza: — Nekem ez mindig szeren­csétlen napom volt. Egyszer ezen a napon tört el a kezem... Tancsiskó István Tancsiskó István, Nyíregyhá­za: — Kinek hogy jön be — nem tudok különbséget mondani. Ugyanolyan nap, mint a többi. Valaki kitalálta, hogy szeren­csétlen nap, és ezért félnek az emberek... Szigeti András, színművész, Nyíregyháza: csak olyan: mikor hogy... Nem a naptár befolyásolja a dolgo­kat. Most sem tudtam, hogy milyen nap van. Nem nézem én már a naptárt. Hétfőn költözöm be a szeretetházba... Gráfelné, Ancika (önkor­mányzat), Nyíregyháza: — Jézus Mária! Ez egy ba­bonás, szerencsétlen nap! Sok szerencsétlenség ért már pén­teken. Tizenharmadikán meg Szabó Emese Bottyán Erzsébet, Nyíregy­háza: — Azt beszélik, hogy szeren­csétlen nap. De a szerencse Szigeti András — Nekem minden nap pén­tek tizenhárom... Mindig vá­Bottván Erzsébet Gráfelné, Ancika főleg! Nagyon is hiszek a ba­bonában. Dolgozni is azért jöt­tem, mert nem hiszem, hogy elfogadnák érvként az otthon- maradásomra, legfeljebb nem kapcsolom be ma a számítógé­pemet. A hivatalos állásfogla­lásom: ugyanolyan nap, mint a többi... Dél-nyírségi nehézségek Az elmúlt két évben kistér­ségi társulások alakultak me­gyénkben azzal a céllal, hogy az egymás közelében élő tele­pülések közösen tegyenek va­lamit környezetük fejlődéséért. Eszerint tizennégy kistérségi társulás alakult, ez azt jelenti, hogy a legkisebb falvak is tag­jai valamelyik társaságnak. A Dél-Nyírségi Területfej­lesztési Társulás 1993-ban jött létre tizenhárom település összefogásával. Tagjai: Nagykálló város, Balkány. Kállósemjén, Nyírlugos, Nyírgelse, Bököny, Geszte- réd. Érpatak, Biri és Szakoly községek, valamint a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei PR1MOM Vállalkozásélén­kítő Alapítvány és a megyei közgyűlés. A Dél-Nyírségi TFT elnöke Fodor János nagykállói polgármester, társ­elnöke Rényai János szakoly i polgármester, a titkár pedig Győri András, Szakoly jegy­zője. A társulás székhelye a szakolyi polgármesteri hiva­talban található. — Milyen céllal jött létre a Dél-Nyírségi TFT? — kér­deztük Győri Andrást. — Célunk, hogy a megyei fejlesztési koncepció iránya­ira alapozva fejlesztési tevé­kenységet folytassunk, ez ak­kor lehetne igazán hatékony, ha elegendő gazdasági és köz- igazgatási erőforrás állna ren­delkezésünkre. Sajnos a hoz­zánk tartozó települések — pénz hiányában — nem tud­ják támogatni terveinket, köz­ségünk egyedül maradt az,el­képzelésekkel. Megalakítot­tuk a bizottságokat, de ennél tovább nem tudunk lépni. A fejlesztési bizottság elnöké­nek Kun Bertalan balkányi polgármestert, a felügyelő­ellenőrző bizottság élére pe­dig Márton Józsefet, Biri pol­gármesterét választottuk. Biztosak vagyunk abban, hogy térségünknek a mezőgaz­daságot kell előtérbe helyez­nie. hiszen ebben az ágazatban érezzük leginkább otthon ma­gunkat. Meg kell találnunk a kitörési pontokat, ahol mi is tudunk munkahelyeket létre­hozni, fejlesztéseket irányíta­ni. Véleményem szerint a meglévő üzemeinket kellene bővíteni, de meggyőződésem, hogy a beruházásokat felméré­seknek kell megelőzniük. Elő1 re kell tudnunk, hogy mire van kereslet, mit termeljünk, mi­lyen tevékenységgel tudunk nyereséghez jutni. Kozma Ibolya Pénzszerzés mindenáron? Megrökönyödve vettem tudomásul a Nyírtávhő Kft. gon­doskodó intézkedését, miszerint október 6-án a lakótelepen a radiátorok kezdtek langyossá válni, akkor, amikor a külső hőmérséklet 23 Celsius fok volt. A Meteorológiai Intézet előrejelzése szerint az elkövetkező hét folyamán is a hőrmérséklet eléri, sőt meghaladja a 24 fokot. Fiatalabb ko­romban kertes házban laktam. A nagymérvű építkezések kö­vetkeztében lakótelepi panel bérlakásba kerültem. Még az időjárást tekintve is felfordult a világ! Szeptember 22-én a hőmérséklet csökkent, aminek következtében a lakások hőmérséklete is leszállt. A lakásokban bekövetkezett hőmérséklet-csökkenés ellen úgy lehet védekezni, hogy a fia­talabb generáció ne fogyasszon túlzott mennyiségű szeszes italt és ne dohányozzanak, míg az idősebbek — akik odahaza tar­tózkodnak — öltözzenek fel. További javaslatom, hogy akik nagyon fáznák, azhok vásá­roljanak egy hősugárzót, még a kisgyermekes családok is, és csak azt a helyiséget melegítsék be, ahol tartózkodnak. A Nyírtávhő Kft. pénzszerzési tevékenysége ellen ezzel az eljá­rással lehet védekezni. Az előző évek tapasztalatai alapján is meg lehet állapítani: a Nyírtávhő Kft. alig várja, hogy a pótfű­tés bevezetésével többletpénzhez jusson, kevés energia ráfor­dításával. Napközban a radiátorok teljesen kihűlnek, este rá­tüzelnek „egy lapáttal”, a pótfűtésért viszont a teljes összeget szeretnék beszedni. Sajnálatos, hogy a Nyírtávhő Kft. indo­kolatlan pénzszerző tevékenységére a város önkormányzati tes­tületé még nem figyelt fel. E testület elnéző magatartásán nem csodálkozom, annál is inkább, mert az állampolgárok által meg­választott képviselők egy része a kft.-t felügyelő bizottságban tevékenykedik, megfelelő tiszteletdíjért. Megállapításomat bi­zonyítom azzal, hogy a villamos energia árának emelését követően az önkormányzati testület egyik ülésén arról pole­mizáltak: mennyivel emeljék meg a vízmelegítés, illetve a fű­tés díját. Nem tudom elképzelni, hogy a rendelkezésre állás díját miért kellett megemelni, mert az e fogalom keretébe tar­tozó tevékenység villamos energiát nem igényel. Sajnálatos, hogy az önkormányzati testület a pótfűtés indokolatlan beve­zetésével elnéző magatartást tanúsít a Nyírtávhő Kft.-vel szem­ben, de azonnal intézkednek, ha az árakat emelni kell. Nem tudom, hogy miért ez a megértő eljárás, vagy azért engedélye­zik a kft.-nek az emelt árakat, mert „kaparj kurta, neked is jut majd?” Az a kérésem: az illetékeseknek, de legfőképpen a Nyírtávhő Kft.-nek ne a pénzszerzés legyen a legfőbb feladata, egy ke­veset adjanak meg az állampolgároknak abból, amit hajdanán tanultak, „a dolgozó népet szolgálják”, mert e szegénytelepen lakók jelentős része nemhogy a pótfűtési díjat, de még a ren­des fűtési díjat sem képes kifizetni. Az indokolatlan pótfűtéssel miért növelik kintlévőségük amúgy is magas összegét? / Kákái Ferenc nyugdíjas Árpád utca 83. II/9. Találkozás A minap hazafelé menet ta­lálkoztam egy ufóval. Kicsi volt, zöld, és töppedt, mint egy aszalt szilva. Hosszú lila palás­tot viselt, mind a négy kezét eldugta a lebemyeg zsebeiben. — Jó napot — szólított meg vékony hangján, mely leginkább az éppen kiürülő kólásüveg akusztikájára emlékeztetett. — Tudna adni tüzet? — kér­dezte, és engem is megkínált a Szimfónia gyűrött dobozából. Kivettem egy szálat, és kedé­lyesen pöfékelni kezdtünk. — Mi az, maga nem is cso­dálkozik? — vetette oda. — Miért, kellene ? — felel­tem zavartan. — Nem. nem, azazhogy... — Na, bökje már ki! — Hát nem csodálkozik, hogy egy földönkívüli Szimfó­niát szív? Én még csak először járok itt a Földön, de a bátyám azt mondta, hogy mindig nagy zavar támadt, ha megjelentek valahol. Még egy sört sem ihat­tak meg nyugodtan, mert min­denki odavolt a rémülettől. — Mesebeszéd! Itt aztán a kutya sem törődik semmivel, még a bűnözők is szabadon jár­kálhatnak, de a csapolt sörrel vigyázzon, mert előfordul, hogy vizezik — mondtam, de már csak az egyik fejemmel fi­gyeltem rá, mert a másikkal lát­tam, hogy az űrhajóm fényké­véje a közelben jár. —véel— Megyénkért Október 10-én a megye terü­letének fejlesztéséről tartottak tanácskozást a Megyei Fejlesz­tési Ügynökségen a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Önkor­mányzat területfejlesztési bi­zottsága és a Kistérségi Társu­lások képviselőinek részvételé­vel. A találkozó vendégei kér­ték, hogy tegyék rendszeressé az ilyen jellegű találkozásokat, hiszen ezek az összejövetelek és a közösen megbeszélt dol­gok segítenek a településfej­lesztési elképzelések megvaló­sításában. A megye komplex fejlesztési koncepciójának vitaanyagáról arra a következtetésre jutottak, hogy minden lehetséges pénzt egyetlen célra, a megye gazda­sági szerkezetváltására kell össz­pontosítani. Igényként merült fel a turizmus fejlesztése, valamint az, hogy módot találjanak a kis­térségi társulások szerepének nö­velésére. Kozma Megemlékezés Nyírbátorban október 13- án ünnepélyes megemléke­zést tartanak a kenyérmezei győztes csata 516. évforduló­járól. Délben, harangszó kí­séretében a helyi református templomban kezdődik a meg­emlékezés, ahol Tárnok Fe- renc lelkész mond köszöntőt. A Himnusz és Vörösmarty Mihály Jóslat című versének elhangzása után Borsos Ist­ván tábori esperes, alezredes hirdet igét. Ezután a város tár­sadalmi szervezeteinek, okta­tási egységeinek képviselői megkoszorúzzák Báthori Ist­ván vajda nyírbátori sírem­lékét. —vip—

Next

/
Thumbnails
Contents