Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-12 / 240. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. október 12., csütörtök 9 Mit tett volna, • • ha On nyeri meg az ötöst? Nagyné Tóth Magdolna, Nyíregyháza: — Mivel — ha jól tudom — az összeg súlya ötezresekben száznyolcvan kilót nyom, először is felvettem volna két markos testőrt. Másodszor az ösz- szes barátomat elvittem volna nyaralni. Nem a Kanárira, mert az piti. Mindegy, hová. Valami jó helyre. Azután a családnak adtam volna annyit, hogy jól éljenek. Futotta volna, mert nem nagy a család... Bakó István, Nyíregyháza: — ... de nem én nyertem! Egyébként elosztottam volna a testvéreim között. Harminc éve totózom és lottózom. Kétszer volt tizenkettesem, azzal hatvannégy forintot, illetőleg ezerhétszázat kaptam. Hármasom is volt, az ezerötszázat ért. Akkoriban az több volt, mint ma ötezer... Lengyel Zoltán, Nyíregyháza: — Nem szeretek előre gondolkozni az ilyesmin. Különben nem is lottózom. így biztosan nyerek egy ötvenest hetente! Marina György tanár, Nyíregyháza: — Semmi esetre sem azt, amit ezek tettek. Mindent elmondtak magukról. Én illegalitásba vonulnék. Elhatároztam, hogy abban az esetben, ha én nyerem meg a félmilli- árdot, adok a Dabas-Sári katolikus iskolának százmilliót. A családfő Galambos éktől, Kisvárda: — Én totózom néha, a nejem meg lottózik... Nem is tudom. Talán vennénk egy lakást és bebútoroznánk. A többit nem muszáj azonnal elkölteni. Akkor már ráérnénk gondolkodni. így viszont nincs is miről... Beszélgetés Jeney István főiskolai docenssel Az irodalom ma már nem politizál Kevéssel a megbeszélt időpont előtt érkezem. A folyosón öten várakozunk. Négy főiskolás és én. Mindannyian Jcncy Istvánra, a főiskola irodalmi tanszékének docensére várunk. A főiskolások lázasan lapozgatnak különféle papírhalmazok között, észre sem vették, hogy megérkezett a tanár úr. Amikor azonban látták, hogy én megyek be elsőnek, szemmel láthatólag megnyugodtak... — Tanár úr! Nem is olyan régen Nyíregyházán, de a megyében is pezsgett az irodalmi élet. Mit jelent a ma csendje? Minek tulajdonítja a múzsák hallgatását? — Nagyon nehéz erre választ adni. Először talán azt kellene tisztázni, hogy kik is jelentik ma a város és a megye irodalmának törzsét... Azok, akik már jelentkeztek önálló kötettel vagy azok is, akik még nem jutottak el idáig... — Meg tudna nevezni valakit mint a helyi irodalom vezéregyéniségét? — Úgy tűnik, hogy Ratkó- fajsúlyú egyéniség nincs a városban, a megyében. De lehet, hogy csak én nem tudok róla... — A gazdasági célok valamiféle regionális központ létrehozását körvonalazzák. Elképzelhető, hogyha ez „összeáll”, képes lesz megteremteni egy új irodalmi központot is? — Lehetséges. Minden lehetséges. Az is, hogy nem lesz így... Be kell látnunk, hogy átmeneti korszakban élünk. A potenciális mecenatúra még nem érzi a fontosságát, hogy ^iskolákat, csoportusulásokat támogasson. Régebben volt egy bizonyos állami támogatás. Aki megérdemeltei?), az kapott, azt támogatták. Akiről viszont úgy ítélték meg, hogy erre nem érdemes, az nem kapott... Ez sem a legjobb gyakorlat. Az irodalom értékítélete leginkább szubjektív tényezőktől függ... — Végül is egy mai mecénás is ugyanezt teszi (ha teszi). Nem? — Persze. De nem teszi... —Ismer tanár úr a városban, a megyében mecénásokat? — Igen. Az Ördögh János- féle mecenatúra a megjelenést támogatja. Dr. Jeney István — Könnyen meglehet, hogy van több is, de én senki másról nem tudok... Azt hiszem, hogy az üzletemberek látványosabb tevékenységeket szeretnek támogatni. Valószínűleg úgy gondolják, hogy hamarabb térül meg a ráfordításuk... — A rendszerváltozás óta úgy tűnik, hogy az egész magyar irodalom elhallgatott. Pedig szó szerint földön hever sokszor a téma... Viszont az íróknak mintha hiányozna, hogy nincs kivel ütközniük. Miért? Nekünk Mohács kell? — Szó sincs erről. Dehogy kell Mohács! Még akkor sem kellett, amikor Ady ezt írta. Egyszerűen arról van szó. hogy a médiák erősebben befolyásolják manapság a kulturális igényeket. Ezért hatalmas a felelősségük is... Nem éppen kedvező képet fest róluk a tény, hogy nagyon kevés ember olvas ma verseket... — Ón tehát egyértelműen a média felelősségét látja a mai magyar irodalom mélyrepülésében? — Távol álljon tőlem ennek a kijelentése! Az irodalom ma már nem politizál igazán. A modem társadalmakból szinte automatikusan kivonult a költészet. — Mi a véleménye a ránk zúdított amerikai jellegű kon- zervkultúra hatásairól? — Nehéz ezt a maga értékrendjén kezelni. Minden ezt ontja... Az iskoláknak, a médiáknak kellene helyretenni ezt a kérdést, nekik még vannak eszközeik ehhez. Példaként említeném az olasz és a francia televíziót és filmgyártást. Ott eredményesen vették fel a harcot ez ellen a jelenség ellen. Ok tudják a módszert... — Reménykedhetünk abban, hogy a mai irodalom betegeskedése kitermel valamilyen ellenszérumot önmaga gyógyítására? — Reménykedhetünk, de fogalmam sincs róla. Ebben senki sem tudott eddig hitelesen állást foglalni. Én sem ismerem az eszközöket, hiszen minden meglehetősen „önjáró” manapság. Nekünk, akik szeretjük az irodalmat, be kell látnunk, hogy ma másfajta világban élünk. Persze mindent megteszünk, de a tényekkel nem lehet szembeszállni. — Milyen kiutat lát. ha lát egyáltalán, tanár úr? — Meg kell keresni azokat a technikai hordozókat, amelyek becsempészik a gyerekek fejébe, szívébe az irodalom szeretetét. Talán „kérdezz-fele- lek komputerjátékokkal”... Nem tudom... — Van a városban jelenleg is irodalmi műhely? — Van egy irodalmi kávéház a főiskolán... Másról nem tudok. Néha arra gondolok, hogy valószínűleg máshol publikálnak a fiatalok. — Hol? — Ezt sem tudom... Máshol. Ha ugyan publikálnak... —A Szabolcs-szatmár-bere- gi Szemle sem segíthetne ebben egy kis odafigyeléssel? — Ez képtelenség. A lap négyszer jelenik meg évente, tehát fel sem vállalhatja ezt a feladatot... Kellene egy igazi irodalmi folyóirat. Igény lenne rá... Azonban ennek is, mint oly sok mindennek manapság, anyagi akadályai vannak... Palotai István — Ennyi? Szigorodó jogszabályok Környezetvédelem kényszerből Mire az emberiség legyőzte a természetet, ráébredt, hogy nem legyőzni kellett volna, hanem megtanulni vele együttélni. A legfejlettebb gazdaságú országokban egyre komolyabban veszik a környezetvédelmet; kiderült, hogy az nem feltétlenül ellentétes a gazdasági érdekekkel, sőt! Parragh Dénes biológust, a Felső-Tisza-Vidéki Környezet- védelmi Felügyelőség igazgatóhelyettesét arról kérdeztük, hogy köthető-e egészséges kompromisszum ipar és környezetvédelem között. — A környezetvédelemhez ma már szinte mindenki másképp áll hozzá, mint húsz évvel ezelőtt. Változnak a belső igények, de emellett egyre inkább környezetbarát termelésre kényszerítenek a gazdasági körülmények is. Január elsejétől lép életbe a Parlament által már elfogadott környezetvédelmi törvény, melyhez kapcsolódóan még ez év folyamán és a jövő évben rengeteg részletjogszabályt kell megalkotni. Mindig gondot okoztak azok a cégek, melyek a régi jogszabályok alapján kaptak engedélyeket, mert a jóhiszeműen szerzett jogokat nagyon nehéz felülvizsgálni. A törvény lehetőséget ad arra, hogy megkezdjük minden olyan cég környezetvedelmi felülvizsgálatát, mely vagy nagy környezetszennyezőnek számít, vagy pedig úgy ítéljük meg, hogy működésével a veszélyeztető szennyezés esete áll fenn. A felülvizsgálat során új engedélyeket adunk ki, de a törvény arra is lehetőséget fog adni, hogy ne csak korlátozhassuk, hanem be is tilthassuk bizonyos cégek működését. A levegőszennyezésről szóló jogszabály is szigorodni fog, bizonyos határérték-túllépés után már nemcsak bírság, hanem bezárás is következhet. A környezetterhelési díj sem csak a határérték fölötti szeny- nyezőkre lesz érvényes, hanem a határérték alatti szennyezőanyag kibocsátásáért is fizetni kell. Az alapjogszabály értelmében olyan egyedi határértéket Parragh Dénes fogunk megadni, hogy a termelőnek jobban megérje energia- forrásként a környezetbarát gázt használni, mely a kisebb környezetterhelési díj miatt olcsóbb lesz, mint az olaj, a pakura. Néha valóban úgy tűnik, mintha feszültség lenne a környezetvédelem és a mindennapi élet között. A környezet- védelem egyfajta, saját érdekünkben történő önkorlátozásról szól, az összhang mégis megteremthető. Sok helyütt rájöttek már, hogy az összköltségeket tekintve a környezetvédelem az egyik legjobb beruházás. Rájöttek arra, hogy a társadalombiztosításnak, az egészségügynek milyen hihetetlen költségeket okoz a környezetszennyezés. Nemcsak a megfelelő törvényi szabályozások kényszerítik a termelőt a környezetbarát technológia alkalmazására, hanem a jól felfogott gazdasági érdek is. Ha jóval kisebb energiával és jóval kisebb hulladékkal dolgozunk, akkor jóval hatékonyabban és olcsóbban termelünk. Nagyon hasznosan működnek már azok a környezetirányítási rendszerek, melyek átvilágítják a termelés teljes szféráját a beszállítástól az irodai munkáig, ezzel akár harminc- százalékos megtakarítást is el lehet érni. . — A hivatal, a hatóság oldaláról nézve optimisták lehetünk, hogy rövid időn belül nem a hatóságnak kell majd a gazdálkodók nyakán ülni, hanem a gazdaság belülről fogja kikényszeríteni a jobb környezetvédelmi munkát. Erről az oldalról optimisták lehetünk, de pesszimistának kell lennünk, ha objektiven vizsgáljuk a környezeti állapotunkat, melyet olyannyira tettünk tönkre, hogy annak már nincs tartaléka. Nem tudjuk, hogy ez az utolsó előtti, vagy már az utolsó utáni óra. Nem tudjuk még belátni, hogy hosszú távon milyen következményekkel járhat az ózonlyuk, a légszennyezés, a zajártalom, az allergiás megbetegedések növekedése, nem tudjuk, hogy milyen problémákat okozhat még a csernobili katasztrófa utóhatása. Viszont olyan mértékű a technológiai fejlődés és a megtermelt javak aránya, hogy most már kényszerünk és módunk is van arra, hogy elkezdjünk foglalkozni a környezetünkkel. Vasas László Alapítvány a gyermekekért A karmacsi Gyermekvilág ’94 Alapítvány a Feszty- körkép után készült Mo- relli-metszet reprodukciójának kiadásával tiszteleg honfoglalásunk közelgő évfordulója előtt. A Körképet minél több gyermekkel szeretnénk megismertetni, közreadásával kívánnak hozzájárulni gyermekeink nemzettudatának erősítéséhez. A mű jól szolgálhatja a millecentenáriumi megemlékezések látványosságának, külsőségeinek a megrendezését is. Az alapítvány felajánlja, hogy a reprodukciót elküldi azoknak a személyeknek vagy intézményeknek, akik (amelyek) az alapítványt legalább 650 forinttal támogatják. Kérik az alapítvány támogatása mellett döntőket, hogy adományaikat az alábbi számlaszámra fizessék be: 495-98311-13010. Átutalási postautalványt, adóalap-csökkentő igazolást kérésre küldenek. Cím: Gyermekvilág '94 Alapítvány Kuratóriuma, 8354 Karmacs. Szent Anna tér 3. (így-)
