Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-12 / 240. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. október 12., csütörtök 9 Mit tett volna, • • ha On nyeri meg az ötöst? Nagyné Tóth Magdolna, Nyíregyháza: — Mivel — ha jól tudom — az összeg súlya ötezresekben száznyolcvan kilót nyom, elő­ször is felvettem volna két mar­kos testőrt. Másodszor az ösz- szes barátomat elvittem volna nyaralni. Nem a Kanárira, mert az piti. Mindegy, hová. Vala­mi jó helyre. Azután a család­nak adtam volna annyit, hogy jól éljenek. Futotta volna, mert nem nagy a család... Bakó István, Nyíregyhá­za: — ... de nem én nyertem! Egyébként elosztottam volna a testvéreim között. Harminc éve totózom és lottózom. Két­szer volt tizenkettesem, azzal hatvannégy forintot, illetőleg ezerhétszázat kaptam. Hárma­som is volt, az ezerötszázat ért. Akkoriban az több volt, mint ma ötezer... Lengyel Zoltán, Nyíregyhá­za: — Nem szeretek előre gon­dolkozni az ilyesmin. Külön­ben nem is lottózom. így biz­tosan nyerek egy ötvenest he­tente! Marina György tanár, Nyír­egyháza: — Semmi esetre sem azt, amit ezek tettek. Mindent el­mondtak magukról. Én illega­litásba vonulnék. Elhatároz­tam, hogy abban az esetben, ha én nyerem meg a félmilli- árdot, adok a Dabas-Sári kato­likus iskolának százmilliót. A családfő Galambos éktől, Kisvárda: — Én totózom néha, a ne­jem meg lottózik... Nem is tu­dom. Talán vennénk egy la­kást és bebútoroznánk. A töb­bit nem muszáj azonnal elköl­teni. Akkor már ráérnénk gon­dolkodni. így viszont nincs is miről... Beszélgetés Jeney István főiskolai docenssel Az irodalom ma már nem politizál Kevéssel a megbeszélt idő­pont előtt érkezem. A folyosón öten várakozunk. Négy főis­kolás és én. Mindannyian Jcncy Istvánra, a főiskola irodalmi tanszékének docensére várunk. A főiskolások lázasan lapozgat­nak különféle papírhalmazok között, észre sem vették, hogy megérkezett a tanár úr. Amikor azonban látták, hogy én me­gyek be elsőnek, szemmel lát­hatólag megnyugodtak... — Tanár úr! Nem is olyan régen Nyíregyházán, de a me­gyében is pezsgett az irodalmi élet. Mit jelent a ma csendje? Minek tulajdonítja a múzsák hallgatását? — Nagyon nehéz erre választ adni. Először talán azt kellene tisztázni, hogy kik is jelentik ma a város és a megye irodal­mának törzsét... Azok, akik már jelentkeztek önálló kötettel vagy azok is, akik még nem jutottak el idáig... — Meg tudna nevezni vala­kit mint a helyi irodalom ve­zéregyéniségét? — Úgy tűnik, hogy Ratkó- fajsúlyú egyéniség nincs a vá­rosban, a megyében. De lehet, hogy csak én nem tudok róla... — A gazdasági célok vala­miféle regionális központ lét­rehozását körvonalazzák. El­képzelhető, hogyha ez „össze­áll”, képes lesz megteremteni egy új irodalmi központot is? — Lehetséges. Minden le­hetséges. Az is, hogy nem lesz így... Be kell látnunk, hogy át­meneti korszakban élünk. A po­tenciális mecenatúra még nem érzi a fontosságát, hogy ^isko­lákat, csoportusulásokat támo­gasson. Régebben volt egy bi­zonyos állami támogatás. Aki megérdemeltei?), az kapott, azt támogatták. Akiről viszont úgy ítélték meg, hogy erre nem ér­demes, az nem kapott... Ez sem a legjobb gyakorlat. Az iroda­lom értékítélete leginkább szubjektív tényezőktől függ... — Végül is egy mai mecénás is ugyanezt teszi (ha teszi). Nem? — Persze. De nem teszi... —Ismer tanár úr a városban, a megyében mecénásokat? — Igen. Az Ördögh János- féle mecenatúra a megjelenést támogatja. Dr. Jeney István — Könnyen meglehet, hogy van több is, de én senki másról nem tudok... Azt hiszem, hogy az üzletemberek látványosabb tevékenységeket szeretnek tá­mogatni. Valószínűleg úgy gondolják, hogy hamarabb té­rül meg a ráfordításuk... — A rendszerváltozás óta úgy tűnik, hogy az egész ma­gyar irodalom elhallgatott. Pe­dig szó szerint földön hever sokszor a téma... Viszont az íróknak mintha hiányozna, hogy nincs kivel ütközniük. Miért? Nekünk Mohács kell? — Szó sincs erről. Dehogy kell Mohács! Még akkor sem kellett, amikor Ady ezt írta. Egyszerűen arról van szó. hogy a médiák erősebben befolyásol­ják manapság a kulturális igé­nyeket. Ezért hatalmas a fele­lősségük is... Nem éppen ked­vező képet fest róluk a tény, hogy nagyon kevés ember ol­vas ma verseket... — Ón tehát egyértelműen a média felelősségét látja a mai magyar irodalom mélyrepülé­sében? — Távol álljon tőlem ennek a kijelentése! Az irodalom ma már nem politizál igazán. A modem társadalmakból szinte automatikusan kivonult a köl­tészet. — Mi a véleménye a ránk zúdított amerikai jellegű kon- zervkultúra hatásairól? — Nehéz ezt a maga érték­rendjén kezelni. Minden ezt ontja... Az iskoláknak, a médi­áknak kellene helyretenni ezt a kérdést, nekik még vannak eszközeik ehhez. Példaként említeném az olasz és a francia televíziót és filmgyártást. Ott eredményesen vették fel a har­cot ez ellen a jelenség ellen. Ok tudják a módszert... — Reménykedhetünk abban, hogy a mai irodalom beteges­kedése kitermel valamilyen el­lenszérumot önmaga gyógyítá­sára? — Reménykedhetünk, de fogalmam sincs róla. Ebben senki sem tudott eddig hitele­sen állást foglalni. Én sem is­merem az eszközöket, hiszen minden meglehetősen „önjá­ró” manapság. Nekünk, akik szeretjük az irodalmat, be kell látnunk, hogy ma másfajta vi­lágban élünk. Persze mindent megteszünk, de a tényekkel nem lehet szembeszállni. — Milyen kiutat lát. ha lát egyáltalán, tanár úr? — Meg kell keresni azokat a technikai hordozókat, ame­lyek becsempészik a gyerekek fejébe, szívébe az irodalom szeretetét. Talán „kérdezz-fele- lek komputerjátékokkal”... Nem tudom... — Van a városban jelenleg is irodalmi műhely? — Van egy irodalmi kávéház a főiskolán... Másról nem tu­dok. Néha arra gondolok, hogy valószínűleg máshol publikál­nak a fiatalok. — Hol? — Ezt sem tudom... Máshol. Ha ugyan publikálnak... —A Szabolcs-szatmár-bere- gi Szemle sem segíthetne ebben egy kis odafigyeléssel? — Ez képtelenség. A lap négyszer jelenik meg évente, tehát fel sem vállalhatja ezt a feladatot... Kellene egy igazi irodalmi folyóirat. Igény len­ne rá... Azonban ennek is, mint oly sok mindennek manapság, anyagi akadályai vannak... Palotai István — Ennyi? Szigorodó jogszabályok Környezetvédelem kényszerből Mire az emberiség legyőzte a természetet, ráébredt, hogy nem legyőzni kellett volna, hanem megtanulni vele együtt­élni. A legfejlettebb gazdaságú országokban egyre komo­lyabban veszik a környezetvédelmet; kiderült, hogy az nem feltétlenül ellentétes a gazdasági érdekekkel, sőt! Parragh Dénes biológust, a Felső-Tisza-Vidéki Környezet- védelmi Felügyelőség igazgatóhelyettesét arról kérdeztük, hogy köthető-e egészséges kompromisszum ipar és környe­zetvédelem között. — A környezetvédelem­hez ma már szinte mindenki másképp áll hozzá, mint húsz évvel ezelőtt. Változnak a belső igények, de emellett egyre inkább környezetbarát termelésre kényszerítenek a gazdasági körülmények is. Január elsejétől lép életbe a Parlament által már elfoga­dott környezetvédelmi tör­vény, melyhez kapcsolódó­an még ez év folyamán és a jövő évben rengeteg részlet­jogszabályt kell megalkotni. Mindig gondot okoztak azok a cégek, melyek a régi jog­szabályok alapján kaptak en­gedélyeket, mert a jóhisze­műen szerzett jogokat na­gyon nehéz felülvizsgálni. A törvény lehetőséget ad arra, hogy megkezdjük minden olyan cég környezetvedelmi felülvizsgálatát, mely vagy nagy környezetszennyezőnek számít, vagy pedig úgy ítéljük meg, hogy működésével a veszélyeztető szennyezés ese­te áll fenn. A felülvizsgálat so­rán új engedélyeket adunk ki, de a törvény arra is lehetőséget fog adni, hogy ne csak korlá­tozhassuk, hanem be is tilthas­suk bizonyos cégek működé­sét. A levegőszennyezésről szóló jogszabály is szigorodni fog, bizonyos határérték-túllé­pés után már nemcsak bírság, hanem bezárás is következhet. A környezetterhelési díj sem csak a határérték fölötti szeny- nyezőkre lesz érvényes, hanem a határérték alatti szennyezőa­nyag kibocsátásáért is fizetni kell. Az alapjogszabály értelmé­ben olyan egyedi határértéket Parragh Dénes fogunk megadni, hogy a terme­lőnek jobban megérje energia- forrásként a környezetbarát gázt használni, mely a kisebb környezetterhelési díj miatt ol­csóbb lesz, mint az olaj, a pa­kura. Néha valóban úgy tűnik, mintha feszültség lenne a kör­nyezetvédelem és a minden­napi élet között. A környezet- védelem egyfajta, saját érde­künkben történő önkorláto­zásról szól, az összhang még­is megteremthető. Sok helyütt rájöttek már, hogy az össz­költségeket tekintve a kör­nyezetvédelem az egyik leg­jobb beruházás. Rájöttek arra, hogy a társadalombiztosítás­nak, az egészségügynek mi­lyen hihetetlen költségeket okoz a környezetszennyezés. Nemcsak a megfelelő törvé­nyi szabályozások kényszerí­tik a termelőt a környezetba­rát technológia alkalmazásá­ra, hanem a jól felfogott gaz­dasági érdek is. Ha jóval ki­sebb energiával és jóval ki­sebb hulladékkal dolgozunk, akkor jóval hatékonyabban és olcsóbban termelünk. Na­gyon hasznosan működnek már azok a környezetirányí­tási rendszerek, melyek átvi­lágítják a termelés teljes szfé­ráját a beszállítástól az irodai munkáig, ezzel akár harminc- százalékos megtakarítást is el lehet érni. . — A hivatal, a hatóság ol­daláról nézve optimisták lehe­tünk, hogy rövid időn belül nem a hatóságnak kell majd a gazdálkodók nyakán ülni, hanem a gazdaság belülről fogja kikényszeríteni a jobb környezetvédelmi munkát. Erről az oldalról optimisták lehetünk, de pesszimistának kell len­nünk, ha objektiven vizs­gáljuk a környezeti állapo­tunkat, melyet olyannyira tettünk tönkre, hogy annak már nincs tartaléka. Nem tudjuk, hogy ez az utolsó előtti, vagy már az utolsó utáni óra. Nem tudjuk még belátni, hogy hosszú távon milyen következményekkel járhat az ózonlyuk, a légszennye­zés, a zajártalom, az allergi­ás megbetegedések növeke­dése, nem tudjuk, hogy mi­lyen problémákat okozhat még a csernobili katasztró­fa utóhatása. Viszont olyan mértékű a technológiai fejlődés és a megtermelt javak aránya, hogy most már kényszerünk és módunk is van arra, hogy elkezdjünk foglalkozni a környezetünkkel. Vasas László Alapítvány a gyermekekért A karmacsi Gyermekvilág ’94 Alapítvány a Feszty- körkép után készült Mo- relli-metszet reprodukciójá­nak kiadásával tiszteleg honfoglalásunk közelgő évfordulója előtt. A Körké­pet minél több gyermekkel szeretnénk megismertetni, közreadásával kívánnak hozzájárulni gyermekeink nemzettudatának erősítésé­hez. A mű jól szolgálhatja a millecentenáriumi megem­lékezések látványosságá­nak, külsőségeinek a meg­rendezését is. Az alapítvány felajánlja, hogy a reprodukciót elkül­di azoknak a személyeknek vagy intézményeknek, akik (amelyek) az alapítványt legalább 650 forinttal támo­gatják. Kérik az alapítvány támogatása mellett döntő­ket, hogy adományaikat az alábbi számlaszámra fizes­sék be: 495-98311-13010. Átutalási postautalványt, adóalap-csökkentő igazo­lást kérésre küldenek. Cím: Gyermekvilág '94 Alapít­vány Kuratóriuma, 8354 Karmacs. Szent Anna tér 3. (így-)

Next

/
Thumbnails
Contents