Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-11 / 239. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. október 11., szerda 3 ✓ Uj, környezetbarát technológia A jövő szennyvízrendszere A Magyar Hidrológiai Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei területi szervezete csütörtökön előadóülést szervezett az MTESZ székházban. A megvitatandó téma rendhagyó volt, ugyanis egy, hazánkban még viszonylag új, alternatív szennyvízcsatornázási lehetőséget mutattak be a megjelent szakemberek. A svéd vállalat szakemberei által ismertetett berendezés nagyon egyszerű elven alapszik: a zárt szennyvízszállító rendszerben egy központi helyről vákuumot hoznak létre, s azt folyamatosan fenntartva megteremtik a hálózat automatikus működését. Az elméletet 1959-ben szabadalmaztatta a svéd Joel Lilendal, amit gyakorlatilag azonnal alkalmazni is kezdtek az ipari termelés speciális területein, így például a repülőgépeken, a komphajókon, a svéd vasúti szerelvényeken, illetve később a kistelepülések szennyvízcsatornázásainál . E technológiának az az előnye, hogy sík vagy magas talajvízű területeken, nehéz csatornafektetési körülmények között kiválóan alkalmazható, mert csupán a fagyhatár alá kell egy alig fél méter széles árokba fektetni a vízszintes csőhálózatot, amibe ciklikus mélypontok vannak elhelyezve. A házi szennyvízgyűjtő és a központi telep között az alacsony nyomás a mélypontokban kialakuló folyadékdugókat lüktetve hajtja előre. A rendszer feltöltését, folyamatos működését és a nyomás állandóságát egyszerű kivitelő rugós nyomáskapcsolók szabályozzák. A kis átmérőjű PV C-csőhálózatot egyszerű ragasztással lehet összeilleszteni. A rendszer maximálisan környezetbarát, a vákuum miatt törés esetén sem jut ki semmi szennyezőanyag a környezetbe, minimális a karbantartási szükséglete, hagyományos hálózatokhoz egyszerűen illeszthető és hermetikusan zárt. — Az előadáson megyei szennyvíztisztítással és -szállítással foglalkozó szakemberek vettek részt nagy számban — mondta Hrabák Béla mélyépítési és csatornázási szakember —, s a tapasztalatom szerint kedvezően fogadták ezt az alternatív lehetőséget. Szerintem reálisan ismerték fel a lehetőséget, mert a megye területén lévő kistelepülések csatornázási szempontból eléggé kedvezőtlen adottságokkal rendelkeznek. Jó példát szolgáltat Hollandia, ahol 90 százalékban vákuumtechnológiai elven működik a szennyvízelvezetés, de hazánkban is működik már hasonló Szentendrén és Duna- kilitiben. Ennek a környezetvédelmi szempontokat maximálisan figyelembe vevő eljárásnak nagy jövője és piaca van Magyarországon, de sajnos a fizetőképes kereslet viszont alacsony. Pedig mintegy 80 százalékban hazai alapanyagból helyi, akár szakképzetlen munkaerő segítségével kiépíthető egy-egy település hálózata. A nyugateurópai országokhoz viszonyítva tény, hogy nálunk alacsonyabb szintű a higiéniai háttér, de ez a nép semmivel sem butább, mint akik ezt mondják ránk, csupán a közelmúlt körülményei miatt bizonyos elmaradásokat be kell hoznunk. —vip— Természet- és környezetvédő tanárok Tanítva védeni Napjaink pedagógiájának egyre fontosabbá, talán nem túlzás azt állítani, létfontosságúvá értékelődött feladata az, hogy a felnövekvő nemzedéket a természeti és környezeti értékek óvására neveljük. Ezt a célt őrzi nevében és tűzte maga elé a Természet és Környezetvédő Tanárok Egyesülete. A szervezet születéséről, munkájáról dr. Tóth Albertet, az egyesület elnökét kérdeztük. Dr. Tóth Albert Tóth Albert az elmúlt parlamenti ciklusban országgyűlési kéviselőként tett sokat, most pedig főiskolai tanárként tevékenykedik a természetvédelemért, a nevelési szemlélet ilyen irányba formálásáért. — A tanáregyesület öt éve alakult egy spontán szerveződés folytán. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanártovábbképző tanfolyamának hallgatóiból mintegy harminc fő arra gondolt, hogy az ott tanultakat tovább kell kamatoztatni, erre valamilyen formát kerestek, és ezt találták. Létrehozták a Természet és Környezetvédő Tanárok Egyesületét. Ma már több mint 200 tagunk van, ebből legalább másfél száz aktív, akik rendszeresen megjelennek rendezvényeinken. Elsősorban gyakorló tanárok alkotják, de más értelmiségi körökből is szívesen látunk embereket, hiszen a szellemi frissítés mindenképpen előnyünkre válik. Nagyon fontosnak tartom, hogy tagjaink gyakorló tanárok, mert azt akarjuk ezzel hangsúlyozni, hogy a tényleges munkára helyezzük a hangsúlyt, a morális nevelést tartjuk elsődlegesnek. Rendezvényeinket az országban sorra körbejáratjuk. Ebben az évben találkoztunk Veszprémben, utána tavasz- szal Kazincbarcikán, Aggteleken, és most itt vagyunk Mátészalkán. Alapvető érdekünk az, hogy megismerjük egymás munkáját, ki milyen tapasztalatokat tud hozzátenni az egyesület tevékenységéhez.-—Miért Mátészalka az aktuális közgyűlés helyszíne? — Abban, hogy hová megyünk, nagy szerepe van annak, hogy hol milyen tevékenység folyik. Itt Erdélyi Miklós köré olyan műhelymunka fonódott, ami már országos hírre tett szert, ilyen módon az itteni verseny- eredmények, a szakköri, iskolai és az egész szellemi tevékenység elismerését jelenti az ittlétünk. Az interjúban felmerült Erdélyi Miklós neve. Ő a Baross László Mezőgazdasági Szak- középiskola tanára, ópályi lakos. Munkahelyén és falujában egyaránt jelentős és elismert tevékenységet folytat néprajzi és természetvédelmi vonalon. Az Opályiak Baráti Köre és a Keleti Sport- és Természetbarát Egyesület elnöke. Ilyen minőségében szervezte meg például az így arattak őseink elnevezésű aratóünnepséget, mountain bike-os kerékpárversenyt Ópályi határában és még számos más akciót. Dojcsák Tibor Nem szabad elítélni őket Elme- és Ideggyógyintézet, Nagykálló, pszichiátrai osztály. A kétszázéves épület udvarán csíkos köntösben, melegítőben sütkérező emberek ücsörögnek, kezükben füstölgő cigaretta. A kórházi termekben beszélgető nők és férfiak sétálnak, néhány aggódó tekintetű látogató ül a folyosó tarka székein. A nyugalmat árasztó helyiségben egv-két gyors léptű, a kórterembe siető fehér köpenyes orvossal és néhány csoszogó, magányos beteggel találkoztam. Az udvaron és az épületek között szabadon járhatnak. kezelt emberekre és problémáikra gondoltam, de most már tudom, hogy ki lehet kapcsolni, el lehet felejteni, mi történik itt és hogy milyen emberekkel találkozunk. Ijedelemre semmi ok, ők nem bántanak. Soha eszembe sem jutott, hogy félnem kellene tőlük. Elmebetegek, alkoholisták, neurotikusok, egyszer vagy többször ide kerülők, akik a gyógyulás után sem büszkélkednek a pszichiátrai kezeléssel. Látszólag egészséges emberek, szinte semmiben sem különböznek másoktól. Az orvosok szerint apró, de jól észrevehető jelei vannak a betegségeknek. Az alkoholisták „borvirágos” arcukról ismerhetők fel, ha nem juthatnak italhoz, nyugtalanok, zavartak. Elvonási tünetek jelentkeznek egy-egy hirtelen betegség, megfázás, tüdőgyulladás esetén, amikor gyógyszert szednek és nem tudják a napi alkoholadagot beszerezni. Az elmebetegség a beszéd- és cselekvési zavarról állapítható meg. A tudathasadás kezdeti jelei a 18— 22 éves korosztálynál a leggyakoribbak. Vissza a társadalomba Egy hölgy a félelmeiről beszélt, saját gondolataitól vált zaklatottá. ,,A falubanMengele utódai élnek, és röntgensugárzással károsítanak. A testvéreim miattuk kaptak pikkelysömört. Magyarországon már megalapították a pikkelysömö- rösök klubját. Mengele utódai a falusiakat is behálózták... meg akarnak ölni bennünket... Apró mérges kígyókat rejtettettek el a lakásunkban. Állandóan ordítoznak, sipító hangot adnak, és este nem lehet kimenni a házból” — mondta a pszichiátriai osztály egyik betege. Marcus Aurélius gondolatai jutnak eszembe: „Életünk olyan, amilyenné gondolataink teszik.” Megértené, hogy téves dolgokban él és amit hisz, az nem igaz? Vagy hagyjuk meg őt a maga kínzó lelki világában? — Ma már olyan gyógyszerek vannak birtokunkban, amellyekkel sokat segíthetünk a betegeken — mondta dr. Sztojka Kiss Márta doktornő. „Mindig egy színt vagy egy alakot láttam magam előtt. Kényszert éreztem, hogy kövessem, éjjel a kút fölé néztem, pedig nem akartam öngyilkos lenni. Ez a félelmetes alak változtatta a színét és a formáját, borzasztóan megijedtem tőle. Aludni sem tudtam, este tizenegy órakor takarítottam, vasaltam.” — mondta egy negyven év körüli nő. Kiderül, hogy az eset két nap leforgása alatt történt, azelőtt nem voltak ilyen jellegű problémái. — Állapota azóta javult, néhány nap múlva hazaengedjük — mondtad/'. Varga Csilla adjunktus. — A betegek további sorsáról is gondoskodni kellene. Rehabilitáltként több helyen képesek munkát végezni. Ok kikerültek a társadalmi életből, a mi feladatunk, hogy visszasegítsük őket. Nem bántanak Gyermekkoromból emlékszem egy férfira, aki kiabálva járkált a város utcáin. Katonasapkát viselt, és hevesen káromkodott. Előfordult, hogy a fennálló társadalmi rendet bírálta, máskor külföldi politikusokat szidott. Egyes hírek szerint nem lehetett katona, pedig minden vágya az volt, hogy beálljon a hadseregbe. Az elérhetetlen utáni vágytól bolondult meg. Nem bántott soha senkit, mégis féltünk tőle. — Kicsit féltem, amikor idekerültem dolgozni — mondta Dorcsákné Zakor Anikó ápolónő. — Félreértés ne essék, nem a betegektől. A kórház, ahol azelőtt dolgoztam, nem volt ennyire felszerelt. Az újtól, a mástól mindig félünk. Mára Beleőrült a tanulásba Jakab Sándor már 12 éve dolgozik az 1-es pszichiátrai osztályon mint ápoló. Elmondása szerint itt mindenki előírás szerint bánik a betegekkel. — Itt Uramnak hívjuk a betegeket, de ők akármit mondhatnak nekünk. Alkoholista férfiak vannak a legtöbben, amikor idekerülnek — teljesen lerongyolódott állapotban —, nem is tudnak magukról. Ha valamelyest felépülnek, mindenfélét mesélnek, hogy mi mindenük van nekik otthon. Beszélgetésünk közben egy fiú jelent meg a folyosón. Tizenöt éves. A Dunántúlról került ide. Szipózott, kórházba vitték, onnan megszökött, ide hozták. Már értesítették a szüleit, ide jöhetnek érte és elvihetik. — Nem akarok újságban szerepelni— mondta riadtan. Biztosan van valami oka — gondoltam —, hogy elkezdett szipózni, és ide került ez a gyerek. A sarokban is egy fiatal férfi, még nem lehet harmincéves. Tévénézés közben mormogott magában, egy iskolás gyerekre emlékeztetett, aki a tananyagot magolja. — Három nyelven beszél — suttogta Sanyi bácsi —, zeneiskolába járt. A tanulásba őrült bele. Nem tehet róla szegény. Nagyon rendes szülei vannak, mindig járnak hozzá... Elköszönök. A társalgóban kilenc-tíz csíkos pizsamás férfi jelent meg, hamarosan kezdődik a film. amit meg akarnak nézni. Mások csak egy cigarettára jöttek ki a szobából. Tudom, hogy nem kell félnem, mégis megrémültem egy pillanatra. Milyen gyarló vagyok — gondolom —, elég baj, hogy ide kerültek ezek az emberek. Akármilyen betegségük van, nagy problémák húzódnak meg a háttérben. megszoktam a különféle berendezéseket és megtanultam azok használatát. Más kórházakban jogosak és hitelesek a betegek panaszai, amiből megállapíthatjuk betegségük okát. Itt nem tudunk csak erre hagyatkozni, hisz vannak színlelt betegségeik. Igénylik, hogy minél többet foglalkozzunk velük, sokan azt szeretnék, hogy csak velük törődjünk. Eleinte otthon is az itt — Az elmebetegségben szenvedők kétszer halnak meg — mondta dr. Vágvölgyi János igazgató főorvos —: először, amikor elvesztik a tudadukat és másodszor, amikor testileg is meghalnak. Hogy ki és mikor kerül az elmegyógyintézetbe, nem tudhatjuk, ezért nem is lehet el- vagy megítélni őket. Kozma Ibolya
