Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-10 / 238. szám

Labdarúgás 1995. október 10., kedd Ez történt az NB Il-ben UJ KELET Magát altatta el az NYFC Ha van olyan mérkőzés, ami­ről nem lehet szenvtelenül írni, hát ez az volt! Langyos meccs­nek indult, aztán olyan végjá­ték kerekedett belőle, amely nyomába a jobbfajta krimik sem érhetnek, a nyíregyházi kispad ezalatt évtizedeket öre­gedett. Hetven percig — leg­alábbis az eredményt tekintve — minden rendben ment (0-2), aztán ...Tóth János vezetőedző nem spórolt a hangerővel, az okítás azonban nem használt, az addig (túlságosan?) maga­biztos nyíregyházi arcokra ki­ült a kétségbeesés. A padlón lévő Hatvan rükvercből hirte­len ötösbe váltott, villámgyor­sanjött az egyenlítés (2-2), haj­szál híján a végső döfés is. Ez ugyan elmaradt, de Tóth János joggal volt csalódott, amikor a visszaúton az értékeléshez lá­tott. — Megvalósítható volt az elképzelésünk, hogy győzni megyünk Hatvanba, az ered­mény alakulása ezt igazolni is látszott. De jött egy olyan 20 perc, ami keresztülhúzott min­dent. Az eredmény miatt csa­lódott vagyok, de az utolsó 20 perc történései miatt azt kell mondanom, jó az egy pont. Ugyan nem tartom tragikus dolognak, ami történt, de bánt. Sok tanulság van a meccsből, azt nem akarom okként felhoz­ni, hogy Domokos nagyon hi­ányzott, mert van egy jó kere­tünk, de mégis — hiányzott. És talán a frissesség is. De a leg­főbb ok az volt, hogy 2-0 után mindenki elkönyvelte: a „szo­kott” 3 vagy 4 gól következik. — Az elején kellett egy szűk félóra, míg valóban lábra ált az együttes. — Én is éreztem ezt, az el­lenfél vissza akart állni, de lát­ta, hogy mi is visszaállunk, po­zíciókeresés folyt a pályán. Az utolsó negyedórában adódott több lehetőségünk, de ezekben sokkal több volt, mint pusztán egy gól. Szünet után is a mi akaratunk érvényesült, 70 per­cig minden vonatkozásban fe­lülmúltuk a hatvaniakat. — Hogyan látta a kispadról? Ezután mi történt? — Örültünk, azt hittük, lefu­tott a mérkőzés. Nem álltunk oda, nem vettük át az embere­ket, és két felelőtlenül el­passzolt labdánk végzetesnek bizonyult. Az első gólnál Ba­goly cselezgetett, öt lejátszási lehetősége volt, erre elvették tőle a labdát. Utána pedig az addig remek Csehi egyszerűen levette az ellenfélnek labdát. Ez elég volt, hogy a padlóról fel­állítsuk őket, és ebben a szituá­cióban nem volt a csapatomban 2-3 olyan ember, aki tudja, hogy ilyenkor mi a teendő: „megfogni” a labdát, vagy egy­szerűen elrúgni. A 2-2 sokkha­tás volt, a középpályán villám­gyorsan elvesztettük a labdát, de vissza már nem tudtunk jön­ni, ebből adódott a létszámfö­lény a kapunk előtt. — Úgy látszott, hogy a csa­pat még 2-1 után sem vette ko­molyan a Hatvant. — Nem, mert Csehivel ilyen akkor nem fordulhatott volna elő. Akkor az utolsó 15 percet „szétrugdostuk” volna. Tanul­ság: nem 70 perc egy meccs, 2- 0 után egy csapat nem változ­hat ekkorát gondolkodásban. — Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy saját magát altat­ta el az NYFC. Megengedheti ezt magának a csapat? — Meg nem engedheti, de előfordul. Szeretném, ha ez már ősszel nem lenne jellemző. Bí­zom benne, hogy a srácok ma­guk is tanulnak a történtekből. Egyénileg most hadd ne emel­jek ki senkit. Nem mondom, hogy a csapat nem gürizett, de hiányzott az átütőerő és a pon­tosság . — Összességében nyert egy pontot, vagy vesztett kettőt az NYFC? — Hadd mondjam azt, hogy vesztett. Hiszen 2-0-ra vezet­tünk, nagy lehetőségeink ma­radtak ki, ugyanakkor 2-2 után már örülnünk kellett az egy pontnak. — Mi volt az oka Karkusz és Németh viszonylag korai cseré­inek? — Karkusz hét közben beteg volt. Már a szünetben is mond­ta, hogy kapkodja a levegőt. Nem hinném, hogy ezen ment el a meccs, de az tény, hogy akik bejöttek — a gólszerző Sira kivéltelével — nem újítot­tak. Németh akart, de nem olyan meggyőzően, mint szo­kott. Cseréjekor abban bíztam, hogy a támadófrissítés haszná­ra válhat a csapatnak. Nem így alakult. Csiky Nándor Bizakodó németek Berti Vogts, a német lab­darúgó-válogatott szövetsé­gi kapitánya bizonyára jól át­gondolta az Európa-bajnoki selejtezők műsorát, amikor úgy döntött: a „Nationalelf’ októberben négy nap alatt két mérkőzést vív. A vasárnapi, Moldova el­len aratott 6-1-es győzelem után nem sok pihenő jutott a játékosoknak. Hat óra alvás után már el is repültek Cardiffba, ahol szerdán Wa- les-szel mérkőznek, ismét kontinensbajnoki selejtezőn. — A fáradtság szerdáig megszű­nik — nyilatkozta Jürgen Klinsmann csapatkapitány, aki­nek nem sikerült a kapuba ta­lálnia a moldovaiak ellenében. — Nem baj, Klinsmann csak sorsdöntő gólokat szokott rúg­ni. Vasárnap ilyesmire szeren­csére nem volt szükség... —je­gyezte meg tréfásan Berti Vogts. A német csapat érthe­tően bizakodik. Ha Wales ellen is nyer, akkor a Bulgária elleni hazai találkozón dől el a cso­portelsőség sorsa. A tovább­jutás szempontjából egyálta­lán nem mindegy, melyik csapat végez az első vagy a második helyen. A csoportgyőztesek auto­matikusan Eb-résztvevők, míg a második helyezettek közül csak a legjobb hat kva­lifikálja közvetlenül magát az angliai kontinensbajnokság­ra. (A két legrosszabb máso­dik helyezett gárda Liver­poolban egy mérkőzésen dönt a továbbjutásról MTI Megyei II. osztály Erimpex csoport 1. Nyírmeggyes 8 7 1 — 27-5 22 2. Túrricse 8 7 — 1 31-5 21 3. Jánkmajtis 8 5 1 2 15-7 16 4. Nyírlugos 8 4 2 2 32-16 14 5. Tiszamenti SE 8 4 1 3 15-12 13 6. Vaja 8 4 1 3 17-21 13 7. Encsencs 8 3 2 3 11-11 11 8. Nagyecsed 8 3 2 3 8-9­11 9. Nyírbéltek 8 3 1 4 9-16 10 10. Olcsva 8 2 1 5 5-14 7 ll.Tarpa 8 2 — 6 8-20 6 12. Balkány 8 2 — 6 11-24 6 13. Hodász 8 2 — 6 4-26 6 14. Nyírvasvári 8 1 2 5 9-16 5 Kárpát-Hús csoport 1. Kállósemjén 8 7 1 17-8 21 2. Gávavencsellő 8 6 1 1 25-3 19 3. Kárpát-Hús 8 6 1 1 19-6 19 4. Ajak 8 5 — 3 15-12 15 5. Komoró 8 4 2 2 15-11 14 6. Kálmánháza 8 4 2 2 18-19 14 7. Napkor 8 3 1 4 12-12 10 8. Nyíribrony 8 2 4 2 12-14 10 9. Tuzsér 8 2 2 4 11-16 8 10. Nyírtura 8 2 1 5 14-18 7 11. Dombrád 8 2 1 5 13-20 7 12. Kótaj 8 1 3 4 12-21 6 13. Anarcs 8 1 2 5 5-13 5 14. Kemecse 8 — 2 6 6-21 2 Mikor dicsér a mester? Hódmezővásárhelyre láto­gatott vasárnap a Tisza- vasvári Alkaloida SE NB li­es labdarúgócsapata. A fiúk a várakozásnak megfelelően győzelemmel tértek haza. Az újabb három ponttal egyben meg is erősítették pozícióju­kat az élbolyban. — Lelkes, de nagyon sze­rény képességű csapat ellen léptünk pályára — mondta egy nappal a találkozó után Szikszói Lajos, a vasvári együttes sikerkovácsa. — Öröm, hogy 3-1-re magabiz­tosan nyertünk, és üröm, hogy ismét rengeteg helyze­tet puskáztunk el. Amikor tí­zen maradtunk a pályán, még akkor is kidolgoztunk leg­alább négy-öt százszázalékos helyzetet, amiből egyet sike­rült értékesíteni. — Úgy kezdődött a talál­kozó, ahogy várták? — Alapjában véve igen. Nyolc emberrel védekeztek, és időnként a két csatárjuk­nak előrevagdosták a labdát. Mi igyekeztünk széleken mögéjük kerülni, és egy ilyen elfutás végén szereztük a félidő derekán a gólt. Bohács iramodott meg bal szélen, és beadását Erdei bólintotta a hálóba. Sajnos, ezt követően három perc múlva egyenlített az ellenfél. Öt emberünk asszisztált a gólhoz. Ennyi­en nézték, ahogy Győri be­talál. Szerencsére tíz perc múlva Rosu újra előnyhöz juttatott bennünket. A máso­dik félidőben aztán újra na­gyon sok helyzetet alakítot­tunk ki, de ezek kimaradtak, pedig a második játékrészre alaposan elfáradt ellenfelünk. A 90. percben Bohács lőtt újabb gólt, ezzel nyertünk 3-1- re. — Rosu már a hatodik gól­nál jár, jó átigazolásnak bizo­nyul... — Ezen a mérkőzésen kicsit túlpörgött, úgy látszik, a volt csapata ellen nagyon jól akart játszani. A hódmezővásárhelyi vezetők és volt játékostársai egyébként barátsággal fogad­ták, pár néző zrikálta csak. Já­nos fontos találatokat szerzett eddig is, de annak nagyon örül­nék, ha maradt volna benne gól a következő öt mérkőzésre is. Ezeken a mérkőzéseken derül ki, hogy képzett hátvédek ellen mennyit is ér. Találataival re­mélem sikerül a táblázat elején maradnunk. Meg kell említe­nem, hogy Erdei Csaba hozzá­állásában is láttam biztató jele­ket Hódmezővásárhelyen, rá­adásul a találkozón gólt is szer­zett. Úgy veszem észre, hogy Csaba játéka javuló tendenciát mutatt ami a hátra lévő őszi for­dulókra nézve biztató. — Lente kiállítása jogos volt? — Döntse el mindenki! La­jos kapott egy „csomagot”, ami után odaszólt ellenfelének: — Mit rúgdosol, te paraszt? Emi­att Hrabovszki sporttárs adott neki egy sárga lapot. A já­tékvezetői jelentés szerint ezt követően megkérdezte a játé­kosunk: — És ő nem kap sár­gát? Erre villant a piros lap, és középpályásunknak el kellett hagynia a játékteret. Szerin­tem, ha Hrabovszki azt mondja, hogy nem, azzal is el lett volna intézve minden. Ilyen kérdésekért senkit nem szoktak kiállítani. Megértet­tem volna a játékvezetőt, ha Lajos káromkodik, vagy szid­ja valamelyik rokonát, de itt a játékvezetői jelentés szerint nem ez történt, nem volt tisz­teletlen. Szerintem el sem fogják tiltani Lentét. Ettől függetlenül persze nem he­lyeslem, amit tett, megkapja a büntetését a klubtól. Nincs senki számára pardon! —A győzelem meghozza az önbizalmat a következő öt mérkőzésre? — A játékosok úgy köny­velik el az egészet, hogy meg­van az igen fontos három pont — örüljünk, és ne fog­lalkozzunk semmivel. Pedig ami most elég volt, az a következő mérkőzéseken ke­vés lesz. Lehet, hogy ezeken a találkozókon csak egy sza­badrúgásunk lesz, amiből egy-nullra kell nyerni... — Nagyon kritikus a játé­kosokkal szemben. Mikor fog­ja megdicsérni őket? — Lehet, hogy valóban túl kritikus vagyok, de kicsit ma­ximalistának tartom magam. Nagyon nehezen szoktam di­csérni, de ígérem, hogy ha a fiúk a következő öt mérkőzés bármelyikét megnyerik, ak­kor a médiákon keresztül megdicsérem őket. Száraz Attila Kellett már, nagyon kellett... Garaba Imre, a válogatottat megjárt hajdani védő a Gödöllő mestereként nem is próbálta meg eltitkolni mérhetetlen csa­lódottságát. A sényői csata- vesztést követően (2-1) hosszú időre bezárkózott az öltözőbe, csak nagy sokára bújt elő „odú­jából”. Mindeközben a hazai tábor boldogan nyugtázta: vége a két hónapra nyúlt éhkopnak, Capatináék a kasszához siet­hetnek kivenni jussukat. Jávor Pál edző egyik cigarettáról gyújtott a másikra, hiába na, nem kis tét forgott kockán. Iz­galom, feszültség, mindaz, ami egy mérkőzés velejárója, visszatükröződött ábrázatán. E vasárnapi siker Sényőn lottó­ötössel ért fel. — Rázós volt, de szerencsé­re — igaz, csak részben — a srácok teljesítették kívánal­maimat, ez pedig elégnek bizo­nyult a győzelemhez. Nem mertünk nekirohanni a Gö­döllőnek, mert attól függetle­nül, hogy rosszak az eredmé­nyei, feltételeztem: jobbak an­nál, minthogy azonnal torkuk­nak ugorva hátul sebezhetővé váljunk, és esetleg hátrányba kerüljünk. Mindenképpen nye­résre játszottunk, de nem eről­tetve az ellenfél beszorzását. Emiatt tűnhetett úgy, hogy kis­sé zártabban futballozott a csa­pat, így elvéve a területet a gödöllőiek gyors emberei elől. Közben azért sikerült kiismer­ni a vendégek védelmének gyenge pontjait, majd meglo­vagoltuk ezt az esélyt. — Mikor érkezett forduló­pontjához a mérkőzés? — Ebből volt néhány. Ki­emelném, hogy végig a kilenc­ven perc során fegyelmezetten ügyeltünk az ellenfél kulcsjá­tékosaira. Tény az is, a cseré­im sem sültek el rosszul. Balogh beállásával lendületet vett a játék, Jávorról kiállítot­ták Stranyóczkyt, Knoblok is hasznosan tartotta a labdát. Őt egyébiránt azért küldtem be Herczeg helyett, mert Zsoltin észrevettem, hogy elkészült az erejével. Megsápadt, lelassult, emígyen frissíteni kellett. — Herczegnél maradva. Hogyan tetszett első sényői fel­lépése? — Tudtuk jól: ügyes futbal­lista Zsolti. Nagyon odatette magát ezen a meccsen, harcolt, küzdött... Azontúl, hogy a lab­dával is közeli barátságban van, a lövőkészségéről is képet kap­hattunk — óriási gólt rúgott. Nem maradt adós az átlagnál jobbb teljesítménnyel, hát ha még kondícióban is utoléri magát... — Bár a következő, diósgyőri találkozó — ahogy mondani szokás — nem lesz piskóta, mégis némileg fellélegezhet az együttes. — Én aképpen vélekedtem már a vasárnapi mérkőzés előtt is, hogy folytatnunk kell az el­kezdett munkát, az új stílusra való áttérést. Sajnos olyan hely­zetben vagyunk, ami nem teszi lehetővé, hogy egy percet is lazítsunk. Ahhoz a Diósgyőr­höz utazunk, amely az NB I-re pályázik. Mondanom sem kell, nagyon jó csapattal fogunk szembeszállni, amiben benne van a vereség lehetősége, ben­ne van, hogy akármi meg­történhet...Tőlünk ott senki nem vár kiugró eredményt, te­hát elvileg felszabadultan játsz­hatunk. Számomra az a leglé­nyegesebb, hogy tovább fejlőd­jön a csapatjáték, valamint erő dolgában tovább közelítsünk a másodosztályban elengedhetet­lenül szükséges szinthez.. Koncz Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents