Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-10 / 238. szám
UJ KELET Tiszarád 1995. október 10., kedd 5 A nyugdíjas tanárnő A tiszarádi általános iskola pedagógusa Kiss Sándorné, aki három esztendeje ment nyugdíjba, de nem tudott elszakadni a tanítói pályától és jelenleg is aktívan dolgozik. — Mióta tetszik tanítani? — 1954-ben végeztem Nyíregyházán a tanítóképzőben. Gyakorlóéveimet a Haj- dú-Bihar megyei Darvason töltöttem. Ezt követően Tisza- telek—Kétérközben tanítottam, innen' 1958-ban Nagyhalászba kerültem, s 1962-től vagyok Tiszarádon. Azt az esztendőt soha nem felejtem el, ugyanis akkor lett a faluban közvilágítás. Férjem is pedagógus, ő szintén Rádon tanított már 1958-tól. Együtt mentünk nyugdíjba, de a párom már nem tanít, ellentétben velem. — Nem lenne jobb otthon ülni a karosszékben, és nézni a televíziót? — Amikor nyugdíjba mentem, egykori tanítványom, Papp Jánosné Kulcsár Anikó, aki férjem helyett lett az iskola igazgatója, felkért; tanítsak ebben az intézményben, s, mint ez látható, engedtem a csábításnak. Megmondom őszintén nem kellett sokat győzködnie. — Régebben milyen körülmények között tanított ? — Amikor Tiszarádra kerültem, 1962-ben, 63—65 gyerek volt az iskolában, s egy összevont osztályban harmincötén is voltak. El lehet képzelni, milyen sok munka volt. Amit egy osztott iskolában el kell érni év végére, azt nekünk is el kellett érni, csak kevesebb óraszámmal. Mindenféle szemléltetőeszközzel rendelkeztünk, egyedül tornaterem nem volt. Mégis körzetesítet- ték az intézményt 1973-ban. A felső tagozatosoknak Vasmegyerre kellett járniuk. :— Tudomásom szerint Ont és a férjét is hívták Vasmegyerre tanítónak. Miért nem mentek oda? — Az az igazság, hogy nagyon kötődünk ehhez a faluhoz, egyáltalán nem vágytunk el soha sehová, és a szülők is marasztaltak bennünket. — Mi az, ami közelebb hozhatta Önt a tanítványaihoz? —Az osztálykirándulások, amelyeken a diákok megnyilvánulásai másabbak, mint a tanórákon. Bátrabban közelednek a tanárokhoz, sokkal közvetlenebbek. — Eddigi pályája során részesült-e valamilyen elismerésben? — Harminc évig voltam gyermek- és ifjúságvédelmi felelős. Ekkor kerültem még közelebb az emberekhez. Őszinte bizalommal fordult hozzám mindenki, még a mai napig is élvezem ezt a bizalmat. Nyugdíjba vonulásomkor kaptunk a férjemmel együtt pedagógus Szolgálati Emlékérmet, valamint az ön- kormányzat egy szűkkörű ünnepség keretében búcsúztatott minket. — Meddig szeretne még tanítani, és lesz-e, aki átvegye a stafétabotot a családban? — Érzem, hogy egyre nehezebb oktatni, hiszen már magasabbak a követelmények, de amíg az egészségem engedi, szívesen folytatom. A menyem tanító, és remélem, hogy egy szem gyermekünk csemetéi közül Bence, Virág vagy Boglárka követi nagy- szüleik és anyukájuk példáját. Gyékény és éhség Tiszaráddal kapcsolatos az a szólás, mely úgy hangzik, hogy „Vasmegyer, Beszterce, Tiszarád, nem terem itt csak gyékény és nád, uram, éhen hal itt a te szolgád!” E rigmus megszületésének külön története van. Régen a Tisza teljesen feljött Rádig, és ez a terület gyékény- és nádtermő vidék lett. A helyi lakosok ezeket a növényeket dolgozták fel mázsaszámra. A szólásban szereplő három község nagyobb egyházi ünnepélyeken (húsvét, karácsony) egy legátust kapott, azaz egy lelkész járt a falvakba igét hirdetni. Ebédjét rendszerint valamelyik háznál fogyasztotta el. Történt egyszer, hogy a kiküldött pap délelőtt Vasmegyeren megtartva prédikációját Beszterecre érkezett, de ott még nem volt kész az ebéd. Azonnal Tiszarádra ment, ahol a templomban már várták a hívek. Miután végétért a szertartás, szeretett volna valahol megebédelni, de akkorra már minden házban elfogyott az étel, így Isten szolgája éhségtől kopogó szemmel távozott Tiszarádról. Innen ered a szólásmondás, mely szerint ezen a vidéken „csak” gyékény és nád terem, a papok pedig akár „éhen is halhatnak.” Volt egy fekete folt Uj korszak nyílt a falu megújulására A településen a közelmúltban ünnepelték a község létrejöttének 550. évfordulóját. Az alig több mint fél évszázados kis falu Kemecse—Nagyhalász—Vasmegyer között található. A Tisza szabályozásáig — egészen az 1880-as évekig — a falu lakosai elsősorban halászatból éltek. A folyó szabályozása után főleg dohány-és kukoricatermesztéssel foglalkoztak. A község polgármester asszonya, Papp Endréné kedvesen, mosollyal az arcán, készségesen próbálta bemutatni faluját, a közelmúlt történéseit és a jövő terveit. — Az 1970-es években a községek kategorizálásakor is azon települések közé tartoztunk, amelyeket elsorvasztásra ítéltek — mondja némi keserűséggel a hangjában a község első számú embere. — 1970- ben Tiszarádot közigazgatásilag Vasmegyer községi tanácsához csatolták. Húsz esztendő után, 1990-ben, a demokratikus választásokon lett újra önálló község Tiszarád. —-Az elmúlt öt esztendő alatt milyen változásokon ment keresztül a falu? —Rendbe tettük 1991 -ben az általános iskolát, amely 1928- ban épült. A tatarozási munkálatok 3 millió forintba kerültek. 1993-ban megépítettük a ravatalozót, ez az épület 1 millió 800 ezer forintból készültél, és közel félmillió forint értékű társadalmi munkával. Még ugyanebben az évben a Petőfi és a Széchenyi utca kapott szilárd burkolatot. 1994-ben felújítottuk a polgármesteri hivatal épületét. Ez a beruházásunk 800 ezer forintunkat emésztette fel. 1994 decemberében a vezetékes gázt is átadták. Azért, hogy a faluban ez létrejöjjön, 8 millió forint hitel felvételére volt szükség. Ezenkívül 4 millió forint állami támogatást kaptunk, s a további 4 milliót nekünk kellett előteremtenünk. A gázcsonk bekötését 110 portán igényelték, s a kérelmezőknek 35 ezer forintot kellett befizetniük, amiből 5500 forint áfát visszakaptak. — Milyen terveik vannak a jövőt illetően? — További beruházásokra nincs pénzünk, a hiteleinket fizetjük kamatostul. Szeretnénk befejezni faluházunk felépítését, de ennek a tervünknek a megvalósításához legalább 4-5 millió forint kellene. Szeptembertől a tiszarádi általános iskola a nagyhalászival iskolatársulást alkot. A felső tagozatosok a szomszéd városban tanulnak. Az önkormányzatunk viszi-hozza a gyerekeket Latvia mikrobuszunkon. A 3 és a 4 éves korú óvodás gyermekeket szintén Nagyhalász fogadja. Az ötévesekkel itt, Tiszarádon egy úgynevezett iskolaelőkészítő csoportban foglalkoznak. Az alsósok Rádon járnak suliba. — Mit mutatnak a statisztikák? Tiszarádon, ahol alig több mint négyszázan laknak, növek- szik-e a letelepedni vágyók száma vagy csökken? — A legnagyobb probléma a községben a nehézsorsúak gondjainak kezelése. Egyre több a munkanélküli, és az anyagi problémákkal küzdő családok száma. Önkormányzatunk azon fáradozik, hogy a nehézségek ellenére is minél szebbé, otthonosabbá tegyük községünket. Szeretnénk, hogy azok, akik itt élnek, vagy itt szeretnének családi fészket, jól érezzék magukat. Örvendetes tény, hogy többen is elkezdtek építkezni. Ezeknek az embereknek valamilyen formában megpróbálunk segíteni. Hárman kaptak ingyen 800 öles telket, hárman differenciáltan anyagi hozzájárulásban részesültek. Ketten későn nyújtották be kérelmüket lakásépítési támogatásra, ők jövőre újra igényelhetik ezt a segítséget. Egy helybeli pedig nagyon fontolgatja, hogy elkezd építeni egy házat magának, mindezek bizaFából falutábla A községet Nagyhalász és Vasmegyer felől is megközelíthetjük. Bármelyik település felől érkezünk Rádra, a falu két szélén lévő házak előtt a képen látható, fából készült, stílusosan elkészített, mestermunkának számító falutáblával találjuk magunkat szembe lommal töltenek el, s úgy látom, ami a falu jövőjét illeti, aggodalomra semmi ok. —Hogyan foglalná össze Tiszarád 550 éves múltját? — Azt állapíthatjuk meg, hogy 1970-ig volt egy aranykora, amikor élt és virágzott ez a kisközség. 1970-től 1990-ig, 20 esztendőn keresztül volt egy fekete folt, amelyet szeretnénk, de nem tudunk kitörölni a település múltjából. 1990-től új korszak nyílt meg a falu előtt a megújulásra... F élbemaradt faluház A településen még 1993 nyarán elkezdték építeni a faluházat, amelynek egyelőre csak az alapjai vannak meg, ugyanis a gázberuházás miatt az építkezés félbemaradt. Befejezéséhez legalább 4-5 millió forintra lenne szüksége az önkormányzatnak, azonban jelenleg ezt az összeget nem tudják előteremteni. A faluházban lenne az új orvosi rendelő, a lebontott művelődési ház helyett itt alakítanának ki egy olyan, kulturális célokra felhasználható termet. amelyben ünnepélyeket vagy különböző rendezvényeket tarthatnának. A létesítmény pincerésze konyhával egybekötött ebédlőnek adna otthont, ide az ételt az időseknek és a gyerekeknek a nagyhalászi óvodából hordanák. Most leálltak az építési munkálatokkal, és a Tiszarádról Vasmegyer felé vezető út mentén megépülendő faluházból a külső szemlélő csak embemagyságú dudvákkal és gazokkal belepett fundamentumokat láthat, ha közelebb megy a meglévő alapokhoz. Az út, mely összeköt Tiszarád és Nagyhalász között 1983-ban nem szüntették meg a földutat. A tiszarádiak elképzelése egy aszfaltozott út építése volt, mely a falut összeköti Nagyhalásszal. A vasmegyeri termelőszövetkezet, amely Tiszaráddal volt közös, egy stabilabb földutat készített, arra alapozták a mostani szilárd burkolatú utat. Ezt hivatalosan a mai napig sem adták át. 1990-ben kezdték el az utat szilárd burkolattal ellátni. A Mező- gazdasági, Földművelés- ügyi és Közlekedési Minisztérium a beruházás költségeinek 70 százalékát állta, a fennmaradó 30 százalékot a közös téesznek, valamint a tiszarádi, a vasmegyeri és a nagyhalászi önkormányzatoknak kellett fedezniük. A vasmegyeriek azt szerették volna, hogy az út Nagyhalász külvégére vezessen, ne a városközpontba. Ez a tiszarádiaknak nem felelt meg, csakúgy, mint a halásziaknak, hiszen ebben az esetben az út sokkal hosszabb lett volna, mint most, és a beruházás költségei is több terhet róttak volna az önkormányzatokra. Az út végül megépült, s egyenesen Nagyhalász központjába vezet. Ezzel közelebb került egymáshoz a két település, mindössze 3 kilométer köztük a távolság. A beruházáshoz Tiszarád 4 és fél millió forinttal járult hozzá, Vasmegyer és Nagyhalász fél-fél mil- lilóval, a vasmegyeri—tiszarádi közös téesz 5 és fél millió forinttal. Az út nagyon keskeny, de az esőzések idején is járható, nem úgy, mint korábban. A közeljövőben a tiszarádiak azt is kezdeményeznék, hogy vízelvezető árkot és útpadkát alakítsanak ki. Az oldalt írta és a felvételeket készítette: Tóth Mihály
