Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-21 / 222. szám

UJ KELET Információk 1995. szeptember 21., csütörtök i UZSéron az önkormány­Huszonöt négyzetméteren kezdődött Szó sincs felszámolásról! Beszélgetés Beregnyei Imrével, a BER-FER Kft. ügyvezető igazgatójával zat a középiskolásoknak há­romezer, a felsőfokú tanulmá­nyokat folytató diákoknak öt­ezer forintot ad támogatásként. * * * Nyíribronyban a kép­viselő-testület napirendjén sze­repelt az első féléves költség- vetés, elbírálták a különböző szociális kérelmeket, és tár­gyaltak a közművagyonról. * * * Kemecsén a szociális földprogram keretében 110 család kapott ingyen földterü­leteket saját művelésre. A ter­ményeket szintén az új földtu­lajdonosok értékesíthetik és használhatják fel. * * * Baktaiórántházához tartozik Flóratanya, ahol befe­jeződött a gázvezeték lefekte­tése. Ez azt jelenti, hogy ezen a télen már gázzal fűthetnek a flóratanyaiak. * * * Kállósemjénben a kép viselő-testület hosszasan tár­gyalta a település egészségügy­ének helyzetét és az első fél­éves költségvetését. * * * GyÜrén az önkormányzat kerékpárutat szeretett volna építeni, ám ez nem kis ösz- szegből valósulhatott volna #meg. A képviselők változtattak ezen tervükön, és az Országos Rendőr-főkapitányság kez­deményezéséről tudomást sze­rezve pályázatot nyújtottak be kerékpárok vásárláshoz szük­séges pénz elnyerésére. Az ön- kormányzat 300 ezer forin­tot nyert, s ezt az összeget a polgármesteri hivatal 100 ezer forinttal kibővítette, amiből 20 darab hagyományos kerékpárt vett az általános iskola részére. A suli tanulói a biciklikirándu­lásokon ezeket a kétkerekűket veszik igénybe. * * * Tiszavasváriban a Csemetekert néven ismert ön- kormányzati ingatlan lesz a 115. Számú Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet tanulói számára a gyakorlati foglalkozások helyszíne. * * * Ramocsaházán a kö­zelmúltban nyílt meg a fiók­gyógyszertár. Az épületet a helyi önkormányzat adta át. A patika vállalkozás formájában működik. * * * Vaján a képviselő-testület úgy döntött, hogy a gyógyszer­tárat nem adja el, hanem to­vábbra is önkormányzati tulaj­donban tartja. Inkább bérbe akarják adni a patikát, valószí­nűleg a jelenlegi gyógyszerész fizetne az épület használati jo­gáért. * * * Biriben az önkormányzat megvásárolta az alapfokú tan- intézményekben tanulók szá­mára a füzetcsomagokat, és 870 forint tankönyvbeszerzési, valamint 1500 forint beiskolá­zási segélyt adott. Az óvodáso­kat 1000, a középiskolások kö­zül a szakmunkástanulókat 2000, a gimnazistákat 4000, a felsőfokú tanintézményekbe já­rókat 10 ezer forint támogatás­ban részesítette. * * * Vámosatyán az önkor­mányzat 1 millió 100 ezer fo­rintot utalt ki lakásfenntartási tá­mogatás címén. Ezt az összeget az energiaárak drasztikus emel­kedése miatt kapták a családok. A rakamazi BER-FER Kft. és ügyvezető igazgatója körül annyi „legenda” keringett, hogy elhatároztuk, utánajá­runk a dolgoknak. Az első ka­csa az volt, hogy az igazgató eltűnt... —Amint látom, igazgató úr, egyáltalán nem tűnt el, és főleg nem a pénzzel. — Ha ilyen szándékaim let­tek volna — nevet Beregnyei Imre —, akkor az lett volna a logikus, ha annak idején, ami­kor kezdtem a vállalkozást, akkor tűnök el. Most ugyan minek? A problémákat meg kell oldani, nem eltűnni elő­lük. — Mégis minek tulajdonít­ja ezeket a mitikus mende­mondákat? — A rakamazi nép szorgal­mas. Azonban nem mindenki­nek sikerült a rendszerváltás után ugyanúgy feltalálnia ma­gát. Azoknak, akiknek nem jött össze az új egzisztencia megteremtése, talán egy kicsit savanyú a szőlő. Én erre csak annyit szoktam mondani, hogy engem viszont soha sen­ki nem látott még kocsmáz- ni... Mellesleg az a vélemé­nyem, hogy az a magyar em­ber, aki ma üzleti vállalkozás­ba kezd, vagy megszállott, vagy nem egészen komplett... — Hogyan került kapcsolat­ba a cipőiparral? — Bőrös szakember vol­tam, de később megszereztem a cipész szakmát is, hogy sen­ki ne mondhassa rám, nem értek a dolgokhoz, ha már ebből élek. Különben a raka­mazi Racita Szövetkezetnél voltam középvezető. — Mondana pár szót a BER-FER Kft. megalakulásá­nak történetéről? — 1988-ban a Simasági Mgtsz csepeli cipőgyártó mel­léküzemága megkérdezte, hogy besegítenék-e amúgy, másodál­lásban nekik. Igent mondtam, bár ez akkoriban nem volt könnyen kivitelezhető dolog, mert csak amolyan „rábólintá- sos engedélyt” kaphattam, ugyanis szövetkezeti közép­vezetők nem vállalhattak má­sodállást. Én a Racitának na­gyon sokat köszönhetek. Ott vált belőlem igazi cipős szakem­ber. Megismerhettem a világot, voltam Argentínában, Uruguay- ban és még nagyon sok helyen. Bepillantást nyertem a világ leg­fejlettebb bőriparába. Minden­ütt azt tapasztaltam, hogy a minőség a legfontosabb követel­mény. Nem szabad a mennyi­ségi mutatók kedvéért a mi­nőség rovására semmilyen en­gedményt tenni. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez az elv itt­hon nemigazán érvényesül, de ennek érthető magyarázata a KGST „jó lesz az nekik!” évti­zedes gyakorlata. — Ón tehát a minőségi ter­melés híve. Mi a véleménye a minőséget termelő munkások fizetségéről? — A jó munkát, ami az el­várásoknak megfelelő, úgy kell megfizetni, hogy az a munkás elvárásainak is meg­feleljen! Ez így van rendjén! Tisztességes bért kell adni. Erről nagyon sok vitám volt már, de engem nem lehet eb­ben más véleményre bírni... —A simasági tsz-nél tartot­tunk. — Egy garázsban, huszon­öt négyzetméteren kezdtük el a munkát. A gépeket a tsz-től béreltük. Ahogy felfigyeltek rá, hogy ketyeg a verkli, el­kezdték folyamatosan emelni a bérleti díjakat. Amikor meg akartam venni a gépeket, olyan árat mondtak, hogy majdnem hanyatt estem... El­határoztam, hogy önállósítom magam. Ez már a rendszervál­tás időszakában történt. Egy évnyi görcsölés után végre sikerült japán gépeket venni, közben természetesen új he­lyet kellett biztosítani, mert a garázs már kicsi volt. Négy évig folyamatosan építettünk és termeltünk.-—Milyen forrásokból? — Az üzem méreteihez ké­pest nevetségesen kevés köl­csönből! A PHARE-program keretein belül 5,5 millió forin­tot vettem fel hitelként, plusz 3 millió vissza nem térítendő támogatást is kaptam. Har­minc ember foglalkoztatását vállaltam, de hatvanöt lett belőle. Mellesleg már bánom, hogy igénybe vettem azt a há­rommilliót, mert jelenleg a bankok ettől bizalmatlanok. Persze, nem csodálom, hiszen annyian, de annyian eltapsol­ták az ilyen pénzeket, hogy szinte már hihetetlen, hogy valaki rendesen használta fel. Hozzánk ki lehet jönni és megnézni!-— Úgy tudom, a BER-FER valami pályázatot is meg­nyert. — Igen. A svájci BALLY cég pályázatát, amit az ENSZ, illetőleg az UNIDO közvetí­tett le. Pénzt természetesen nem kaptunk, hanem techno­lógiát, modelleket és tanulmá­nyi utak lehetőségét. — Mondana egy pár szót arról, hogy mi is az a BALLY? — A világ egyik legna­gyobb cipőgyártó konszernje.\ Az ő gyártmányaikra szokás mondani, hogy a cipők Rolls- Royce-sza. — Volt talán valami konf­liktusuk a céggel? — Sőt! Nagyon is meg vol­tak elégedve a munkánkkal. Csak az furcsa, hogy a magyar állam egy fillért sem tett a svájci támogatás mellé. Pedig igazán elvárható lett volna... — Ha jól tudom, a BER- FER igyekezett önmaga terí­teni az áruját. — Igen. Lízingeltem három Renault kisteherautót. Azért nem ZUK-ot, mert ezzel tisz­tább, gyorsabb a munka. A nagykereskedelmi vállalato­kat is igyekszem kihagyni, mert nagyon megégettem a kezem a Csepel Lízinggel. Akkor mentek tönkre, amikor 20 millióval tartoztak! Másfél év alatt kaptam meg a pénzt két-háromszázezrenként. Kü­lönben sem tartom erkölcsös­nek, hogy a nagykereskedel­mi vállalatok 30 százalék ha­szonkulccsal dolgoznak, míg a termelőknek csak 10, maxi­mum 20 százalék a jussuk! In­kább magam terítek. Persze ez sem leányálom. Ha készpénz­zel és azonnal fizetnek, tíz százalék engedményt akar­nak. Kérdem én, hogy ugyan miből? — Kérem, most mondjon valamit a jelen nehézségek okairól. — Sajnos sok összetevője van. Csak felsorolnám: 1991 — 92—93-ban keletkezett 11 mil­lió be nem hajtható követelés. 1994-ben (Moszkva alatt) egész egyszerűen eltűnt egy kamion árunk, ez 18 milliónkba került. Még örültünk, hogy a kamiont és a sofőrt épen visszakaptuk... Két munkatársam különböző okokból ugyan, de összesen 6 milliómba került. Nem is foly­tatom. A lényeg, hogy összesen 55 millió úszott el. Volt egy nyolcmilliós hitelünk az egyik banknál, de több forgóeszköz kellett volna a fennakadások nélküli üzemeléshez, ezért úgy egyeztem meg velük, hogy ha visszafizetem a nyolcmilliót, azonnal adnak tizenötöt. Össze­szedtem a pénzt, befizettem. A tizenötmilliót még azóta sem láttam. Ez van. A költségeket— lizingdíjak, stb. — fizetnem kell... Egyszerűen nem volt forgótőkém anyagokra. Egy éve egy fillér hitelt sem sikerült fel­vennem, amit végképp nem ér­tek, hiszen a termelésünk bőven fedezi a megtérülési rátát... — Ha jól értem, a fenntar­tási költségeket a forgóeszkö­zökből kellett lecsípni. — Sajnos. Azonban a tb-vel és az adóhivatallal megegye­zésre jutottunk, így velük semmi problémám sincs. Sőt, azt kell mondanom, hogy na­gyon is rugalmasak. — Hogyan tovább? Egyál­talán, milyen most a cég jogi helyzete? — Szó sincs felszámolás­ról! Szó sincs semmilyen csődről. Csupán egy lélegzet­vételnyi szünet kellett, hogy összeszedjük magunkat. A csütörtöki napon újra meg­nyílnak az üzem kapui, és be­indul a termelés! Végre jóvá­hagytak egy úgynevezett ter­melésszerkezet-átalakító hi­telt, ami 12 éves, és kétévnyi türelmi idő van. Az üzletbe két új társ is beszállt, így sta­bil anyagi alapokra helyez­kedhetünk. — A szakmunkástanulók is jöhetnek? — Csütörtökön már itt is lesznek. Csak úgy „melles­leg” jegyzem meg, hogy soha egy fillért sem kaptunk sehon­nan értük. Nincs is rá semmi szükség! A szakma tanítása és a szakma szeretete egymás vonzatai. —Beregnyei úr! Akkor csü­törtökön találkozhatunk az üzemben? — Szeretettel várom. Hoz­zon fényképezőgépet is! Palotai István Tisztelt Olvasók, Hirdetők! A Kossuth téri Új Kelet hirdetésfelvételi hely a pavilonban megszűnt. A továbbiakban az ingyenes és fizetett apróhirdetéseket valamint bármilyen más hirdetést az Új Kelet szerkesztőségében lehet feladni - Árok utca 15.1. emelet 18. szoba. Tisztelt hirdetők! A továbbiakban az ingyenes apróhirdetések között jeligéshirdetéseket nem közlünk. Ha jeligével kívánja feladni hirdetését, megteheti megfelelő díjazásért (25 Ft/szó). Megrendelő w Megrendelem az Uj Kelet c. napilapot 1995 ...........................................-tői eg y hónapra - negyedévre - fél évre - egy évre (a megfelelő rész aláhúzandó) Név................................................................................................... Lakcím (ahová a kézbesítést kéri): ....................................... El őfizetési díj: egy hónapra: 380 Ft negyedévre: 1140 Ft fél évre: 2280 Ft egy évre: 4560 Ft A megrendelőt elküldheti vagy átadhatja a helyi postahivatalban, illetve a postai kézbesítőnek. ...................................... al áírás megbízott A lapban minden pénteken rádió­tv műsorújság a melléklet! szem. ig. szám X A kisebbség Gávavencsellőn Gávavencsellőn már több mint fél esztendeje alakult meg a kisebbségi önkormányzat. A vezetőjük. Nagy Károly sze­rint nagyon kevés a pénzük. A központi költségvetésből 114 ezer, a helyi önkormányzattól 186 ezer forintot kapnak. A kisebbségi önkormányzatnak terveik vannak a cigányság ősi mesterségeinek a településen történő felelevenítésére szak­köri formában. Ilyen például a kosár- és a gyékényfonás. Sze­retnének egy bábcsoportot, valamint egy hagyományőrző együttest működtetni. Egyelőre ezek a szűkös anyagi támo­gatás miatt csak tervek.

Next

/
Thumbnails
Contents