Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-08 / 211. szám
4 1995. szeptember 8., péntek Hit, vallás UJ KELET Bizonyságot tesznek Jézusról A Nyíregyházi Baptista Gyülekezet évszázadnyi múltra tekint vissza. A közösség első tagja Korenkó Kálmánná volt, aki férjével együtt az Orosi úton élt, és mindketten a gazdag Feldhaan zsidónál kertészkedtek. A késmárki Blávics József bibliaterjesztő hatására tértek a baptisra hitre. A házaspár még abban az évben — baptista szokás szerint — be is merítkezett. Öt éven keresztül szerény lakásukban tartották a kis gyülekezet istentiszteleteit. Mára hetven tagja van gyülekezetnek, a lelkipásztorral, Vas Ferenccel beszélgettünk. — A baptista szó felnőtt hitvalló közösséget jelent. Tagjaink maguk kérik gyülekezetbe lépésüket — mondta Vas Ferenc. — A felvételhez bizonyságot kell tenniük arról, hogy hiszik: Jézus Krisztus megbocsátotta bűnieiket. A bemerítés külön is- tentisztelen történik, ilyenkor a leendő tagok fehér ruhába öltöznek, hiszen a Jelenések Könyvében is szerepel: ők azok. akik fehér ruhában jönnek. Ez a szín a tisztaság jelképe is. — Eszerint mindenki a saját akarata alapján lép a gyülekezetbe. Hogyan nevelik hívő életre a gyerekeket ? — A hathetes csecsemőt szülei felhozzák bemutatni az imaházba, hiszen a gyermek Jézust is elvitték. A szülők a gyermeket védik, oltalmazzák, és ez bizony nem kevés. Ilyenkor a szülők a lelkipásztorral együtt imádkoznak a gyermekért. Három-négy évesen már vasárnapi iskolába járnak, ahol bibliai történetekkel ismerkednek meg a kicsinyek. Saját hittankönyvük van, amelyből kis imádságokat tanulnak meg, és el is mondják a vasárnapi istentiszteleten. — Milyen a házasságkötési szertartás? — Ezen alkalommal külön istentiszteletet tartunk, imádsággal, igehirdetéssel, és áldást kérünk az ifjú párra. — Elfogadják a baptisták más vallásiakkal, esetleg ateistákkal kötött házasságát? — Elfogadjuk, de a tapasztalat szerint a nem hívő emberekkel kötött házasságban nincs áldás. Úgy gondolom, hogy az igazi szeretet alkalmas arra, hogy boldogok legyenek az emberek házasságukban, hiszen a szeretet is Istentől való. Emlékszem, hogy volt egy fiatal lány, aki a menyegzőjén tért meg. Úgy érezte, hogy ekkora szépség és szeretet csak Istentől lehet. —A baptista házasságban is fordulhat elő válás? — Elvileg igen, de a gyakorlatban szerencsére nagyon kevés alkalommal fordult elő. Mi ebbe nem szólhatunk bele, csak tudomásul vehetjük a különélést. — A gyülekezeti tagok másként ünnepelnek, mint ahogy azt megszoktuk... — A menyegzői vacsorán nálunk nincs alkohol, és nem táncolunk. Bemerítő Jánost egy tánc miatt fejezték le, ha egy tánc a hívő ember életébe került, akkor az a legkevesebb, hogy mi lemondunk erről. Az ünnepekkor együtt játszunk a gyerekekkel, és sokat énekelünk. — Hogyan segítik egymást a baptista hívők? — Istentisztelet után imádkozunk a betegekért, az elhunytak hozzátartozóiért és azokért, akik valamilyen problémával küzdenek vagy nehéz helyzetben vannak. Lelkészként rendszeresen látogatom a betegeket és a rászorulókat. A vasárnap délutáni istentisztelet után egy gyülekezeti tag lelki tartalmú írást olvas fel vagy elbeszéli, hogyan kapott bizonyságot hitéről. — Tudnak ilyen történeteket mesélni? — Természetesen többet is. Egyik testvérünk Ausztráliába kapott meg- hívást, repülőjegyet is küldtek számára a rokonai. Az utazás előtt néhány nappal eltűnt a repülőjegy, és egyre kétségbeesettebben keres-, ték. Az imaházban együtt imádkoztunk, és másnap megtalálták a jegyeket. Másik példát is tudok mondani: élt egy néni Balkányban, aki a mi gyülekezetünkhöz tartozott. Ő mesélte, hogy soha nem alszik el éjfél előtt, mert tizenkét órakor érkezik hozzá Jézus. Kedves testvérünk már nem él, pontosan éjfélkor halt meg. Halálával igazolta Jézus Krisztus látogatását. Nekem a gyülekezet a családom, együtt imádkozunk, tudunk egymás öröméről és bánatáról, és én is itt találkoztam először Jézus Krisztussal. Egyházak konferenciája A debreceni Református Kollégiumban tartja idei közgyűlését az Európai Akadémiák és Konferenciaközpontok Ökumenikus Szövetsége. A szerdán kezdődött tanácskozást ökumenikus istentisztelet keretében köszöntötte Hegedűs Lóránt püspök, a Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, Kocsis Elemér, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Bosák Nándor, debrecen-nyíregyházi római katolikus megyéspüspök és Usz István nyíregyházi ortodox parochus. Az evangélikus, a református, a római katolikus és az ortodox keresztény egyházak konferencia- és tanulmányi központjait tömörítő szövetség, amelyhez hat magyarországi egyházi konferenciaközpont tartozik, másodszor tartja közgyűlését hazánkban. A világ huszonhat országából — köztük Indiából, Indonéziából, Dél-Afrikából — mintegy kilencven küldött érkezett a tanácskozásra. Búcsúra — minden évben A búcsúk alkalmával rengeteg ember megfordul Mária- pócson, a Közép-Európa-szer- te ismert zarándokhelyen. A vallásos ember kötelességének érzi, hogy évente legalább egyszer ellátogasson arra a helyre, ahol az Istenszülő képét sírni látták. Évekkel ezelőtt a precesszióval gyalog érkeztek az emberek, és napokat töltöttek Máriapócson. Az egyik vasárnapi búcsún egy idős házaspárral beszélgettünk. — Gyermekkorunktól kezdve minden évben ellátogatunk ide — mondta B. Papp Péter. — Bennünket így neveltek. Hajdúdorogiak vagyunk, a mi településünkön él a legtöbb görög katolikus. Mégis úgy érzem, hogy régebben jóval vallásosabbak voltak az emberek. A gyalogos precesszió a százkilós Mária-képet hozta az úton, fiúk és lányok együtt tartották a vállukon. Mostanában alig lehet rávenni a fiatalokat, hogy a körmenetre kihozzák. — Más világ van most — fiatalok nem szívesen járnak templomba. A gyerekeinket mi is hitben, szeretetben neveltük. Évente velük együtt jöttünk valamelyik búcsúra, de ezt már elfelejtették. Változik az élet, a tévében is olyan dolgokat mutatnak, hogy sokszor szégyel- lek odanézni... Honnan tanulnának jót a fiatalok? — Az apám, a nagyapám és én magam is gondnoki feladatokat láttunk el az egyházközségen belül. A nagyapám Rómába is elutazott, hiszen ők kezdeményezték, hogy a görög katolikus egyház elváljon a rómaitól. Öt hold földjébe került ez, de ő nem sajnálta. Ma már kevesebb lenne az ehhez hasonló felajánlás. Még templomba is ritkán járnak az emberek. A városba még tegnap megérkeztünk, vonattal utaztunk. A szomszédos házban szálltunk meg, minden alkalommal oda megyünk. Szeretném, ha lenne annyi erőnk, hogy jövőre is eljöjjünk. A nyugdíjasok is társaságra vágynak A Nyugdíjasok Közössége karitatív egyesület a közelmúltban ünnepelte születésnapját. Az egyesület öt évvel ezelőtt alakult meg tizenhat taggal, ma már 676-an vannak. A közösség vezetőjével, Makara Istvánnal beszélgettünk. — Meglepő, hogy a nyugdíjasok igénylik a csoportos összejöveteleket, találkozásokat. Honnan ered az egyesület létrehozásának gondolata? — Hová tudjon menni egy egyedülálló idős ember? Az ember társas lény, ez az idősekre is vonatkozik. Kevés házaspár jár ide, a tagok nagy része özvegyasszony, esetleg elvált. Úgy dolgozunk, mint egy művelődési házban, a hét minden napjára szervezünk programokat. Hétfőnként a könyvtárból lehet könyvet kölcsönözni, kedden a Népfőiskola keretén belül előadásokat hallgatunk. Szerdán a varrószakkör dolgozik, és ekkor van a heti nagytakarítás a klubhelyiségben. Csütörtökön kézimunkaszakkör és ingyen vérnyomásmérés van, pénteken pedig tévét és videót nézünk. — A szakkörök vezetésére külön alkalmazottaik vannak? — Szó sincs róla! Itt mindent magunk végzünk. A vezetők is közülünk kerülnek ki, a napi teendőket is beosztjuk egymás között. Van egy szociális boltunk, ahol olcsóbban vásárolhatnak a város nyugdíjasai cukrot, lisztet, rizst és olajat. Az üzlet működtetését is több ember végzi, azért nagy felelősség a napi ötvenezer forintos forgalom lebonyolítása! Ennek ellenére szívesen vállalkoznak ene a feladatra. Ruhákat is kapunk, ezt természetesen ingyen, a nyugdíjasok kedvükre válogathatnak belőlük. — Hogyan ünnepelnek? — Karácsonykor szeretet- csomagot osztunk ki, ha megmarad néhány, azt egymás között kisorsoljuk. Általában csak a visszaérkezett meghívókból értesülünk az elhunytakról. A postás írja rá a borítékra, hogy már ebben a világban már nem található meg a címzett. Március 15-én és oktartunk. Az anyák napját Császárszálláson töltjük az unokákkal együtt. Zsákbanfutással, lepényevőversennyel és egyéb bolondsággal szórakoztatnak bennünket a gyerekek. Az évkezdésre valamelyik egyház képviselőjét meghívjuk. Kisiskolásként „Isten nevében” — írtuk füzetünkbe az első órán. Valahogy így szeretnénk most is kezdeni minden együtt töltött évet. — Kik lehetnek az egyesület tagjai? — Bárki, akinek nyugdíjasigazolványa van. Bennünket csak úgy emlegetnek, hogy a Szegény Nyugdíjasok Egyesülete. Egyébként van igazság ebben, tagjaink átlagnyugdíja 11 500 forint. Nekünk van mindenünk, csak pénzünk nincs. A pedagógusok a saját kasztjukhoz tartoznak, méltóságon alulinak tartják, hogy eljöjjenek ide. Az ide tartozók pénzben szegények, de gazdagok leleményességben és lelkiekben. Egyszerű dolgokból képesek csodálatos készítményeket varázsolni. Az asszonyok kötelességüknek érezték, hogy a születésnapi ünnepségre süteményeket készítsenek. Szinte versengtek egymással, hogy kié lesz a szebb és finomabb.-—A rezsiköltség, a helyiség fenntartása és az egyéb kiadások bizonyára megnehezítik életüket. Hogyan próbálnak ezeken úrrá lenni? — A korábbi városi önkormányzattól ötszázezer forintot kaptunk a szociális bolt alapításakor. Azóta évenként megújítandó szerződésünk van a hivatallal. A fennmaradásunkat pályázatokkal szeretnénk biztosítani. Ahol esély van arra, hogy nyerjünk, benyújtjuk pályázatunkat. Sajnos csak kevés sikerrel. Párttól, politikától és egyházi felekezetektől függetlenek vagyunk, ennek azonban sajnos negatívumai is vannak, nem áll mögöttünk senki, aki segíthetne. A Nyíregyháza Városi Ónkormányzatnak köszönhetünk némi támogatást. —Tapasztalatai szerint mi jellemző leginkább a nyugdíjasokra ? —Borzasztóan szégyenlősek. Úgy érzik, takargatniuk kell. és mégis alig-alig tudnak megélni. A ruhásszekrényben csak akkor keresnek magukra való darabot, ha kevesen tartózkodnak a teremben. Lesütik a szemüket, ha télen itt tudnak felmelegedni, mert a fűtési díjat képtelenek lennének fizetni. Nem nekik kellene ezt szégyellni, hiszen becsületesen dolgoztak. Az más dolog, hogy abból nem lehet megélni. Szeretném elérni, hogy a hideg téli napokon forró tea és zsíros kenyér is váija itt az idős embereket — Említette, hogy felekezetektől mentes a közösség. Ennek ellenére az ünnepeket egyházi képviselőkkel töltik. ——Itt valamennyi ember vallásos, de különböző egyházakba tartoznak. Egy isten van, de több egyház. Kínosan ügyelek arra, hogy valamennyi egyháztól hívjak meg lelkészeket. A katolikusokhoz a katolikus pap szóljon, a reformátushoz a református lelkész, csak így érezhetik magukénak a prédikációt. Vasárnaponként én is elmegyek a templomba, ennek szükségét érzem, másként nem tudnék élni. Ennek a közösségnek az is feladata, hogy megmutassa a világnak, hogyan lehet hívő módon élni. Hálaadás Hálaadó ünnepet tart az Emmaus Evangélikus Szeretetotthon szeptember 16- án, szombaton. A program délelőtt tíz órakor hálaadó istentisztelettel, az újonnan épült húszágyas gondozórészleg átadásával kezdődik, igét hirdet Szebik Imre püspök. Köszöntőt mond Csabai Lászlóné polgármester asz- szony, majd Szabó Dénes Liszt-díjas karnagy vezényletével a Cantemus énekkar ad hangversenyt. A délelőtti program után lehetőség nyílik az otthon megtekintésére. Délután három órakor kezdődik a Hermons együttes hangversenye, zenekarvezető Győri János Sámuel lelkész, bevezetőt mond Scherer
