Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-07 / 210. szám

1995. szeptember 7., csütörtök Sport UJ KELET Kézilabda Egy visszalépés története... Kisebb bombaként robbant a hír kézilabdás berkekben, hogy a Mátészalkai MTK férfi kézi­labdacsapata visszalép az NB Il-es küzdelmektől, és a megyei első osztályban folytatja... Szo­kás szerint különböző pletykák keltek szárnyra a városban, a jól értesültek tudni vélték, hogy valaki vagy valakik szándéko­san „robbantották szét” a csa­patot, mert a pénz „kell a foci­ra”. A -hír hátteréről három il­letékest kérdeztünk meg. Dr. Pénzes András, az MMTK egyesületi elnöke: — Az elmúlt bajnoki idényben a férfi kézi­labdacsapatunk az NB II-ben ezüstérmet szerzett. A bajnok Püspökladányról elterjedt az a hír, hogy — fedett csarnok hí­ján — nem indul az NB I B- ben, s ekkor a mi egyesületünk­ben felvetődött a gondolat, hogy az MMTK — mint má­sodik — indulna ebben az osz­tályban. Ezzel kapcsolatban egy szándéknyilatkozatot is el­juttattunk a Magyar Kézilabda Szövetséghez, melyben kértük, hogy mi indulhassunk a ladá- nyiak helyett a magasabb osz­tályban. Hamarosan kiderült' azonban, hogy a feljutásról szó sem lehet, mivel a Püspök­ladány nem lépett vissza az NB I B-től. A játékosok kifogásol­ták azt, hogy nem akarják az NB I B-be juttatni a csapatot. Közben befizettük a nevezési díjat és a tagdíjakat a szövet­ségnek. Olyan jelzést kaptunk, hogy mindössze 3—4 játékos vállalja az NB Il-es szereplést. Ez a létszám nyilván nem volt elég az induláshoz, így aztán Májer András, a szakosztály elnöke közölte: jelentsük be visszalépésünket az NB II-ből. Ugyanakkor azt is bejelentet­tük, hogy az ifjúsági férfi kézicsapatunkkal indulunk a megyei első osztályban. — Akik nem vállalták a sze­replést, mivel indokolták visszalépésüket? — Ketten tovább tanulnak, ketten koruk miatt nem folytat­ják, hárman pedig a kiújuló sé­rülések miatt nem vállalták a további játékot, s volt, aki Pest­re ment dolgozni. Gyakorlati­lag az az igazság, hogy az ezüstérmes kézilabdacsapat szétesett. —A pénzügyi feltételek adot­tak voltak a működéshez, eset­leg nem élvezett-e előnyt a fut­ball támogatottsága? — A kézilabda-szakosztály működésének pénzügyi finan­szírozása mindig pontosan tör­tént, ugyanazokat a dologi ki­adásokat biztosítottuk, amelyek a labdarúgásnál vagy más szak­osztálynál vannak. Anyagi, pénzügyi finanszírozás miatt a szakosztálynak soha, semmifé­le gondja nem volt. — Király Gyula, az egyesü­let ügyvezetője — és mint érin­tett játékos is —- egyetért az el­hangzottakkal? — Valóban így van, össze­sen három játékosunk maradt: Szender Lajos, Antal Tamás és Boros Péter. Mivel magam is játszottam a csapatban, külö­nösen figyeltem a dolgokra: a sorsolást megelőző napon én is végigjártam a játékosokat, és csak az említett három mon­dott igent az NB Il-es szerep­lésre. — Úgy tudom, Balogh And­rással, az edzővel sem újították meg a szerződést... — Balogh András azt a kije­lentést tette, hogy hiába viszem neki a szerződést aláírásra, há­romjátékosért nem írja azt alá. Hogyan tartson edzést, hogyan induljon az NB II-ben három emberrel? — kérdezte az edzőnk. — Májer András, az MMTK kézilabda-szakosztályának el­nöke miként vélekedik az el­hangzottakról, illetve az NB II- ből való visszalépésről? — Valóban, a játékosok nem látogatták az edzéseket, és Balogh András úgy nyilatko­zott, hogy három emberért nem vállalja a feladatot. Ezt egyéb­ként teljesen meg tudom érte­ni. Az anyagi háttérről annyit: lényegében biztosítva volt az egész évi költségvetésünk 1 millió 200 ezer forinttal. Mi ebben az évben — eddig — több mint 500 ezer forintot fi­zettünk ki a fiúknak kézhez, amit különböző szponzoroktól szedtünk össze! Megérdeklőd­tem, ennyit még a bajnok Püs­pökladány sem fizetett a játé­kosainak... — Azt beszélik, hogy valaki, valakik „szétrobbantották” a csapatot. Mi erről a vélemé­nyed? — Ez így nem fedi a valósá­got! Ez a csapat már érett a szét­esésre, morálisan a csapaton belül nem volt meg az egység. Egyénileg képzettek, de egysé­gesen nem volt egy csapat! Én ezt három és fél év alatt belülről is láttam és éreztem, tudtam, hogy előbb-utóbb úgyis ez lesz a vége. Néhányan évről-évre új követelésekkel álltak elő: akadt, aki mérkőzésenként már ötezer forintot kért. Az az összeg, amit a játékosok kap­tak, véleményem szerint, meg­felelően dotálta azt a teljesít­ményt, amit letettek az asztal­ra. Ezek a játékosok elhatároz­ták, hogy nem csinálják tovább — legalábbis itt —, és nekünk már semmit nem lehetett lépni, így az is érthető, hogy az edzőnk nem írta alá a szer­ződést. — Mi a véleményed a foci és a kézilabda támogatottságáról egyesületen belül? — Egyesületen belül a futball jóval nagyobb támogatottságot kapott, de sajnos ez mindenütt így van. Én már ezt húsz éve tapasztalom, bár lehet, hogy nem mindenütt olyan durva számok jönnek ki a különbség­nél, mint nálunk, de a foci min­denütt előnyt élvez. Ettől füg­getlenül meg tudtunk volna len­ni, ha a játékosok is akarták volna. — Mikor lesz újból NB II-es fél fi kézicsapat Mátészalkán? — Ahhoz, hogy újból jó csa­pat legyen, a közönség részéről is nagyobb érdeklődés kellene. Mátészalkán egy-egy meccsre mindössze 40—50 hazai néző volt kíváncsi! A fiatalabb gye­rekeknek kell legalább két év, hogy beérjenek, de bízom ben­nük. Pásztor Pistát egy évre adtuk kölcsön Fehérgyarmatra, ő azt* ígérte, hogy visszajön, mihelyst „olyan” csapat lesz Mátészalkán. Szamosi István Tenisz Stich és Muster búcsúja A női egyesben az első he­lyen kiemelt német Steffi Graf és a kilencedik helyen rangsorolt argentin Gabriela Sabatini már biztosította he­lyét az Egyesült Államok nemzetközi teniszbajnoksá­gának elődöntőjében. — Úgy érkeztem a mérkő­zésre, hogy mindenképpen legyőzöm ellenfelemet. Már régebben is megvertem őt, s most megint egyértelműen jobb voltam nála — mondta az amerikai Mary-Joe Fer­nandez elleni találkozó (6:1, 6:3) után Sabatini, aki 1990- ben már diadalmaskodott a US Openen. Az argentin játékos a kö­zönség egyik kedvence, így nem csoda, ha elismeréssel szólt a nézőkről: — Nagyszerű a közönség Flushing Meadow-ban, sze­rintem egyike a legjobbak­nak. A szurkolók itt valóban résztvevői a mérkőzéseknek, ez pedig nagyon izgalmas a mi szempontunkból. A legjobb négy között még nehezebb találkozó vár Saba- tinire, ellenfele a világrang­lista éllovasa, Steffi Graf lesz. A német teniszezőnő utoljá­ra az amerikai Amy Fraziert győzte le. — Hatalmasakat szerváit, nagy tenyereseket ütött és szinte hihetetlenül sokat moz­gott — elemezte Graf játékát Frazier. A Graf—Sabatini össze­csapás esélyese a német játé­kos, aki szintén nyert már az Egyesült Államok nemzetkö­zi teniszbajnokságán. A US Open férfi egyesének nyolcaddöntői két meglepe­téssel szolgáltak: búcsúzott a további küzdelmektől az oszt­rák Thomas Muster (3.) és a német Michael Stich (8.). Muster kudarca talán nem annyira váratlan, mint Stiché, hiszen az osztrák játékos az egykori világelsőtől, az ame­rikai Jim Courier-tői szenve­dett vereséget. Az már talán egy kicsit meglepő, hogy a Roland Garros idei győztese három játszmában (6:3, 6:0, 7:6) kapott ki. — Amikor jó napom van, jobb vagyok annál, mint amit a rangsorolásom tükröz —je­lentette ki Courier, aki ezzel a negyeddöntőbe jutott. Stich a világranglista 70. helyezettjével, a zimbabwei Byron Blackkel szemben ma­radt alul. A mérkőzés egyéb­ként izgalmas játékot hozott, s Black végül 6:4, 6:4, 3:6, 2:6,6:3-ra bizonyult jobbnak ellenfelénél. — Tudtam, hogyan fog ját­szani. Rosszul kezdtem, majd változtattam a stílusomon, többet mentem előre. Még az ötödik szettben is volt egy sanszom, de nem éltem vele — értékelt a német játékos. A zimbabwei teniszező szá­mára kiemelkedő siker a Stich elleni győzelem. — Zimbabwéban nem iga­zán elterjedt sport a tenisz, a gazdagok közül játsszák né­hányan. Édesapám egyike a sportág hazai megszállottjai­nak, ő ismertette meg velem, a bátyámmal és a nővéremmel ezt a gyönyörű játékot — mondta Black. Kosárlabda Az emgés fiúk a MOL-ban ismételnének A csúcsdöntés a célja Nyíregyházát elhagyva (autóval) sokan találkoznak a délelőtti órákban egy atlétá­val. pontosabban Csuhán Mihály maratoni futóval. Nos, az újfehértói „örökifjú” kedden délelőtt jubileumi maratonit futott, hiszen e nap teljesítette 350. maratoni táv­ját a Nyíregyháza—Újfehértó vonalon. Csukrán úr — a sa­ját bevallása alapján — nem elégszik meg ezzel a szám­mal, és tervei szerint 1998-ra szeretné megdönteni az „egy emberélet alatt lefutott mara­toni táv” rekordját, amely 524 táv lefutását jelenti jelen pillanatban. Emellett még azt is szeretné elérni Csukrán Mihály, hogy a fent említett évre meglegyen a földet körbeölelő kilométerszám is, , természetesen napi adagokra Csukrán Mihály jubileumi futása közben a 4-es főúton lebontva. Ennek érdekében a szabolcsi futó már hét éve negyvenfajta magon „él”, és vegetáriánus életmódot folytat. így aztán mi, nyíregyháziak valószínűleg még sokáig talál­kozhatunk a 4-es főúton „robo­toló” újfehértói sportember­rel, és szurkoljunk neki, hogy a csúcs döntéséig hátralévő 175 maratonit még végigbír­ja, és ő legyen az első ember a világon, aki 525 maratoni távot teljesített. A világ sportja — sorokban A mezőgazdasági főiskola női csapata után a fiúkat is megkerestük, érdeklődve a felkészülésről és a hamarosan startoló MÓL Egyetemi és Főiskolai Kosárlabda Nemze­ti Bajnokságról. Segítségünk­re Pénzes József volt, aki a következőket mondta. — Az edzőtáborunkat, a szokásoknak megfelelően, a lányokkal egy időben, au­gusztus 21-én kezdtük meg. Eddig napi két edzéssel ké­szültünk a bajnokságra és a különböző kupákra, így a legfontosabra, az Agrár Sportnapokra. Ebben az évben a táborban teljes egészében hallgatók vettek részt. Ez nagy öröm számomra, mivel a nappali és távoktatásos hallgatók részvé­tele a MOL-bajnokságban való jó szereplés egyik garan­ciája. Az új versenyszabály szerint ugyanis csak két, har­minc évnél nem idősebb kül­sős játszhat a mérkőzéseken. Ezek közül az egyik Mészá­ros Károly lesz. Sajnos, éppen az előbb elmondottak miatt Máté Csaba nem vehet részt a küzdelmekben, pedig ő ed­dig kezdő emberünk volt. Pozitív módosítás viszont az, hogy ezentúl lehetőség van a két éven belül végzet­tek szerepeltetésére, ami min­ket különösen érint, mivel kis főiskola vagyunk. Kihasznál­va a lehetőséget, elképzelhető több elballagott hallgatónk visszatérése, mint például Ta­kács Gáboré. Meg kell emlí­tenem, hogy Sárosi Endre vé­gül a csapatnál maradt, és ko­molyan készül, emellett a csa­patszellem javításában is óri­ási szerepet vállalt. A játékosok vonatkozásá­ban szót kell ejtenem Lengyel Ákosról — a Bánki Donát kö­zépiskolából jelentkezett hoz­zánk —, valamint Kőkerti Ro- landról, akik aktívan részt vesznek a munkában. Örömmel mondhatom, hogy minden játékos nagyon fi­gyelmesen és kitartóan dolgo­zott. Ez nagyon fontos volt, hiszen csak így készülhettek fel igazán jól mind fizikailag, mind pedig technikailag. A fizikai erőnlétet futással és szergyakorlatokkal értük el, növekvő terhelés mellett. Ter­mészetesen a technikai eleme­ket is lelkiismeretesen gyako­rolták, nagy hangsúlyt he­lyezve a figurákra. Én bízom abban, hogy a felkészülés to­vábbi szakasza legalább ilyen eredményes lesz. A bajnokság kezdetéig már csak napi egy edzés lesz, de a fiúknak lehetőséget adunk futóedzé- sekre*is. Szeretnénk tornákon részt venni. Eddig úgy néz ki, két ilyen megmérettetésen indu­lunk. Az egyik a Mezőtúr ál­tal szervezett torna, míg a másik a Viharsarok Kupa lesz. A bajnokság indulásával kapcsolatban még pontos idő­pontot nem tudok mondani, a részt vevő csapatok neveit azonban már ismerjük. Ezek a következők csoportunkban: Szegedről egy tanárképző és a tudományegyetem, az Egri Tanárképző Főiskola, a Mis­kolci Műszaki Egyetem, a Debreceni Orvostudományi Egyetem, a Mezőtúri Főiskola és a nyíregyházi tanárképző, illetve a mezőgazdasági főiskola csapata. A jövőt illetően szeretnénk, ha az előző évhez hasonlóan szerepelnénk, amikor veretle­nül megnyertük a csoportbaj­nokságot. Sajnos sérülések és egyéb gondok miatt a ráját­szás nem úgy sikerült, ahogy azt mi terveztük, de most szorgalmas edzésmunkával ismét eljuthatunk eddig. További elképzelésünk, hogy megrendezzük a hagyo­mányos nemzetközi kosárlab­datornánkat, és egy-két meg­hívásnak eleget tudjunk ten­ni, mint például a kassai Safarik Egyetemének. Fedeles Imre Nemrég szokatlan kalandban volt része Frantisek Chvalovs- kynak, a Cseh Labdarúgó Szö­vetség (CMFS) elnökének. A CMFS vezetőjét egyik reggeli sétája során elrabolták, s csak késő este engedték szabadon. A helyi rendőrség egyelőre sem­milyen részletet nem közölt az esetről. (CTK) * * * A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) levélben kö­zölte a kameruni hatóságokkal, hogy alapítsák újra a június 23- án feloszlatott nemzeti futball- szövetséget (FECAFOOT). Is­mert: Joseph-Marie Bipoum­Woum sportminiszter azért szüntette be a FECAFOOT te­vékenységét, hogy véget ves­sen a klubok és a szövetség el­mérgesedett vitájának. Ez a nemzeti bajnokság félbeszaka­dásához vezetett. (AFP) * * * A kolumbiai labdarúgó-baj­nokságban szereplő Atletico Nációnál vezetőedzőjét, Juan Jose Pelaezt és egyik játékosát, Victor Mirulandát halálosan megfenyegették, miután a csa­pat elbukott a dél-amerikai Libertadores Kupa döntőjében. Victor Mirulanda a döntő első mérkőzésén öngólt vétett. A válogatott Andres Escobar meggyilkolása óta rengeteg fut­ballistát, szakvezetőt fenyeget­tek meg. (AP) * * * Újabb bokszolót kellett súlyos állapotban kórházba szállítani. A dél-koreai Lee Tong Choon a japán harmatsúlyú bajnoki cí­mért vívott mérkőzésen szenve­dett agysérülést. Lee Tong Choon „kibírta” a japán Setsuo Kawamasu elleni összecsapás tíz menetét, de közben olyan hatalmas erejű ütéseket kapott, hogy azok súlyos sérülést ered­ményeztek. A 32 éves bokszo- lón kétórás, sikeres műtétet haj­tottak végre, ám állapota to­vábbra is válságos.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents