Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-05 / 208. szám
Ez történt az NB II-ben 1995. szeptember 5., kedd UJ KELET Két-három jó megoldás kevés! A Nyíregyháza megszerezte második győzelmét — szinte csak ennyi, amit a szombati NYFC—Hajdúnánás összecsapás kapcsán pozitívumként megemlíthetünk. Majd' kilencven percnyi szenvedés után egyetlen értékesnek bizonyuló momentumot fedezhettünk fel. Lőtávolból szabadrúgáshoz jutott a piros-kék együttes, a közönségese/«/ Tibor nevét foglalta imába és kérte ítéletvégrehajtónak. Tibi jött is, lőtt — az eredmény ismert, csak sikerült bepasszíroznia a labdát a kapuba, ha öngóllal, akkor is. így Tóth János klubvezető némileg megköny- nyebbülten állhatott fel a kispadról a végső, hármas sípszó után. — Csapatom mögött volt két olyan mérkőzés az eddigi háromból, amelyet játék alapján megnyerhettünk volna, de figyelmetlenségből, saját hibánkból elvesztettük ezeket — kezdte a mester. — Egész héten éreztem a fiúkon, hogy ezek miatt lelkileg nem voltak teljesen rendben. Másrészt a Gödöllő elleni szép győzelem magasra tette a mércét a szurkolók előtt, amit én természetesnek is tartok. Viszont az akkori húzóemberek, például Németh Gyula számára ez bénító tehernek bizonyult. Ezzel párosult a nánásiak szervezettsége — amire nem erőteljes agresszivitással, hanem óvatossággal válaszoltunk —, szívósan harcoltak, mi pedig nem tudtuk felvenni a kesztyűt. Gond volt továbbá, hogy — az elmúlt három hétre visszavezethetően, amikor két tétmeccset elvesztettünk — fáradt volt a társaság. — Más típusú találkozó volt ez, mint az eddigiek, ezúttal hazai pályán felállt védelemmel találta magát szembe az NYFC. Ennyire nem tud az együttes felállt védelem ellen játszani? — Meg lehetne nézni, hogy Magyarországon az NB I-től az NB III-ig melyik az a csapat, amelyiknek nem okoz gondot egy, a saját játékát ilyen szervezetten játszó ellenfél. De azt is elismerem, hogy a mi lassúságunk, körülményességünk, kiszámíthatóságunk is kellett a vendégek magabiztosságához. Közepestől gyengébb produkciót mutattunk be, de ha hamarabb gólt szerzünk, meggyőződésem, hogy erőnlétbeli különbség mutatkozott volna a javunkra, viszont így az eredmény tartotta a lelket a Ná- násban. Tény: gyakorolnunk kell a felállt fal elleni játékot, mert ezzel egy feltörekvő csapat mindig fog találkozni, az a dolgunk, hogy ezt feltörjük. — Átadta a teret az NYFC a vendégeknek, meg sem próbálta azt, hogy határozottan odalépjen és magához ragadja az irányítást. —Taktikai elképzelésünkben a letámadás benne volt. Szándékaim szerint az ellenfél térfelének közepén kellett volna fogadnunk a nánásiakat. Ott kellett volna agresszívan letámadni őket, labdát szerezni. Ez az, ami nem sikerült. Itt hiányoltam a frisseséget, a tüzet. Nemcsak egy pár emberem volt gyenge, hanem együtt az egész csapat. —Az első félidő alapján egyértelmű volt, hogy ha a játék nem változik, semmi esély a győzelemre, és akár a vereség is benne van a pakliban. Ennek tudatában mit tanácsolt a szünetben? — Ugyanezt mondtam, hogy feltétlenül változtatni kell. Ag- resszívabban megtámadni az ellenfelet, a vonalakat aktívabban használni, és türelmesen kijátszani a vendégeket, hibát keresni, tilitolival rést ütni rajtuk. Lendületesebbek is lettünk a félidő után, több labda jött be a szélekről, viszont bent nem voltak érkezők. Nem jött Lukács, Bagoly, Németh. — Egyesek azt reklamálták, hogy miért nem küldi feljebb a köztudottan remekül lövő, gólveszélyes középhátvédet, Csehit. — Azért, mert ebben az esetben kaptunk volna egy gólt. Fellazultunk volna hátul, mi van akkor, ha egy kontrából ezt kihasználják a vendégek? Nem óvatoskodtam, de abban a szituációban azt éreztem, hogy nem kell megbontani a hátsó sort, az első még mindig találhat egy gólt. Összefoglalóan: van ilyen egy labdarúgócsapat életében, két-három jó megoldást láttam, dé el kell ismernem, hogy az ellenfélnek volt nagyobb sansza. Nem vagyok elégedett, de egyszer nekünk is lehet szerencsénk, örülök a három pontnak. Amire jó ez a győzelem: lendületet, felszaba- dultságot, frissességet adhat a játékosoknak. Csiky Nándor A bátortalanságnak ára van! Vereség, vereség... a legutolsó Kábától — Hajdúszoboszlón! A „cukrosok”, akik a nyáron telepedtek át az eleddig csak fürdőjéről nevezetes hajdúvárosba, elsózták a sényőiek vasárnapi estebédjét.ffókai rontotta el góljával a menő ízét, zsinórban negyedszerre késztetve főhajtásra az újonc csapatot. Mi tagadás, ettől még nem áll meg az élet — hisz Kaba ellen ki lehet kapni —, a fájó az, hogy a hazaiak egyáltalán nem remekeltek. Erre mondta Rubóczki Tibor játékos-edző, hogy... — ...ehhez mi annyiban járultunk hozzá, el kell ismeijem, hogy csak a védekezéssel törődtünk. Igaz, ezt oly fegyelmezetten csináltuk, mint a másodosztályban még soha. Nem tudott kibontakozni a hazai csapat, csak hát... megint beleestünk abba a hibánkba, hogy nem hittünk magunkban eléggé, remegő lábbal futballoztunk. — Pedig most egykönnyen pontot szerezhettetek volna. — Jó ez a Kaba, de azt kell mondjam, idegenben jobban fog szerepelni, mint otthon. Ha a támadójátékunk hatékonyabb lenne, akár meglepetést is okozhattunk volna. Sajnálhatjuk, mert fel volt adva a magas labda. — Csakúgy, mint Kazincbarcikán, vasárnap is rögvest hátrányba kerültetek. Kísértett a súlyos vereség emléke, midőn csak hébe-hóba közelítettétek meg a kábái kaput? — Visszatartó erő volt, annyi szent. A meccs előtt hosszú perceket szenteltem arra, hogy külön kihangsúlyozzam: ameny- nyiben beszedünk egy-két gólt, akkor se rohanjunk ki Zrínyi módjára. Ez egyet jelentene az újabb katasztrofális zakóval. így is éppen elég kellemetlenek az egygólos vereségek, de még mindig elviselhetőbb ez az állapot. — Az összeállításról lerít: átszervezted a kezdő tizenegyet. Mivel indololnád a változásokat? — Szikszói helyrejövetelével visszafoglalta a középhátvéd posztját. Korábban Stefanik játszott itt, hozzáteszem, nem is rosszul. Mégis: Misi rutinja aranyat ér, ami kifizetődött, mert biztos pontja volt a csapatnak. Stefanik előrerukkolt a középpálya jobb oldalára, abból a megfontolásból, hogy lendületét, gyorsaságát átültesse az összjátékba. A védekezésbe is jobban besegít Dudásnál vagy az elöllévőknél. Azonban őrajta is látszott a megilletődöttség, idegenül mozgott új posztján, nem úgy, ahogy egy vérbeli középpályás tenné. Jávorra támadófeladatot ruháztunk, neki a kiugrásokkal kellett próbálkoznia, de annyira mélyen visszahúzódott, hogy nem maradt ereje felérni a túlsó kapuhoz. Pali félénken játszott, tehát ebből a szempontból nem lógott ki. —Sokak szerint könnyű fajsúlyú a sényői együttes az NB ll-höz. Az elmúlt hetek eredményei ezt támasztják alá. Megüti a társaság a mércét? — Mondtam már régebben is: nálunk többségében a megyei első osztályból, jó esetben az NB Ill-ból érkezett labdarúgók vannak. Csak egy-két ember fordult meg magasabb osztályokban. A Hatvan elleni meccset lelkesedéssel hoztuk, utána sorban alulmaradtunk. Majd a bajnokság alakulása választ ad a feltevésre, sok mérkőzés lesz még. Az kétségtelenül igaz, a Sényő csak szívvel, megalkuvás nélküli futballal érhet el eredményt. —Olyan hírek szivárogtak ki, melyek szerint ha a csapat kikap a Nyíregyházától, edzőváltás következik be. Ez a valóság? — így igaz. Végül is, ha nem jönnek az eredmények, akkor valahol porszem került a gépezetbe. Ilyenkor váltani kell! Miután a csapatot nem lehet szétkergetni, felmerül az edzőváltás lehetősége. Én már kifejezésre jutattam: aránylag fiatal vagyok, ezálal pár évig még szeretnék játszani. És ha nehezen egyeztethető össze ez a szakmai munka irányításával, nem fogok megsértődni, ameny- nyiben erre a lépésre sor kerülne. Most nem a Nemzeti Sport miatt kell magyarázkodni... Vasárnap hazai pályán fogadta a Tiszavasvári Alkaloida NB Il-es labdarúgócsapata a Kecskeméti TE gárdáját. A találkozó előtt azon ékelődtünk, hogyha Vasvári ma nyer, akkor több pontja lesz a negyedik forduló után, mint tavaly összesen az őszi szezonban. Mint ismeretes, a jó játékosokból álló újonc vendégegyüttes azonban egy góllal nyert. A mérkőzés után Szikszói Lajos edző hosszú percekig csalódottan ült a kispadon. — Egyáltalán nem tudtuk megvalósítani az elképzeléseinket — mondta kedvtelenül. — Egyszerűen képtelenek voltunk a szélsőink révén például mögéjük kerülni. Támadóinkhoz nem zárkóztak fel középpályásaink. Rosu ezúttal az átlagosnál is gyengébb teljesítményt nyújtott, semmi veszélyt nem jelentett a kecskeméti kapura. Jól jellemzi a teljesítményét, hogy több mint ötven perc alatt képtelen volt helyzetbe kerülni. Ez nagyon kevés. — Kívülről úgy tűnt, hogy a mérkőzés nagyobb részében az történt, amit a vendégegyüttes akart. Miért látszott ez így? — Szerintem ez a kiállítás után volt igaz. A Kecskemét stílusosan játszó csapat, tele NB I-es, NB Il-es játékossal. Jól menedzselt gárda, amelynek sok jó labdarúgója van. Természetesen tudtuk mi már ezt mérkőzés előtt is. Egyértelműen szebben játszottak, mint a Tiszavasvári. Annyit azért meg kell, hogy jegyezzek, a második és az ötödik helyezett összecsapására nem egy kezdő játékvezetőt kellett volna küldeni. Nekünk nem volt szerencsénk vele! — Nem érzi úgy, hogy a középpályássor jobb oldala gyenge? Az első félidőben jórészt ezen az oldalon törtek előre a vendégek. — Természetesen ezt én is láttam, ezért is cseréltem a szünetben. Sajnos, a második félidőben sem oldódott meg igazából semmi. — Kinek a játéka tetszett a csapatából? — Tetszeni egyetlen játékosom teljesítménye sem tetszett. — Ón Rosura panaszkodott, pedig Erdei első félidei produkciója sem hozta lázba a hazai publikumot. A csere pedig — különösen utólag — nem volt jó húzás. — Utólag valóban abszolút nem, hiszen három perc játék után Kurilco kiállíttatta magát, így a csere hatékonyságát nem is lehet megítélni. Persze, a kiállítás tükrében valóban nem volt jó húzás Iván pályára küldése. Mentségemül szolgál, hogy edzőmérkőzésen mozgékonyán, jól játszik. — Úgy tűnt, mintha a tiszavasvári labdarúgók a mérkőzés első percétől, fölpörögtek” , Lente vezetésével állandóan a játékvezető ténykedését bírálták. Miért kell állandóan reklamálni, legyintgetni, mire ez a túlfűtöttség? — Nem vagyok benne biztos, hogy pontosan tudom ennek az okát. Van egy elképzelésem, de arról nem akarok beszélni. Biztos, hogy nem én paprikáztam fel a labdarúgókat ilyen tekintetben... Az előbb felsoroltakat mindenesetre én is észrevettem. — Egy héttel ezelőtt arról beszélgettünk, hogy luxus a bő húszas keretet fenntartani, és lám, hét nap múlva kiderült, hogy valóban szükség van rá. — Akkor is és most is mondom: nincs itt keretprobléma. Horváth piros lapos eltiltás miatt nem játszik, és ugyanígy nem lép majd pályára pár mérkőzésed Kurilco sem. Hegedűsmegsérült, és három játékosunknak van két sárga lapja. Mondtam én, hogy nincs itt ok az aggodalomra, bár őszintén szólva, nem számítottam arra, hogy ilyen hamar leszűkül a keret. Tizenhatan utazunk a hét végén Egerbe. — Lassan már azt is megérjük, hogy a keveset pályára lépő, ősszel mellőzöttnek tűnő csatár, Szilágyi József kezdő lesz... — Józsi sem ezen a héten, sem a múlt héten nem volt egészséges. Elképzelhető, hogy Egerben kezdeni fog, de szerintem lesz a csapatban más változás is... Az elmúlt héten Szik- szai Lajos a Nemzeti Sport tudósítása miatt magyarázkodott, most a játékosai miatt szorult magyarázkodásra. Jó lenne, ha ez a bajnoki év nem ismét a magyarázkodások éve lenne. Ezúttal nem kellene megvárni a telet... Száraz Attila Kapusgondok Nyírbátorban „Ha az MVSC-t nem verjük meg, akkor senkit” — mondták a nyírbátori szurkolók a mérkőzés előtt. Bár tartalékosán állt fel a Nyírbátor — hiányzott Darai, Szalontai, Erdősi, Tömöri, Unchiás —, a játékosok és a vezetők is bíztak a győzelemben. Érthető volt a bizakodásuk, hiszen a vendég miskolciaknak két döntetlenre futotta erejükből az első három mérkőzésen. Az első játékrészben aktívabban játszott a hazai csapat, s távoli lövésekkel, valamint Lőrincz kiugrásaival próbálták megtörni az ellenfél ellenállását. Végül Lőrincz révén sikerült bevenni a vendégek kapuját, s egygólos előnnyel tértek pihenőre Kertészék. A második félidő első perceiben a nyírbátoriak gondolatai talán még az öltözőben jártak, s a vendégek ezt kihasználva látványos góllal egalizálták az eredményt Ettől kezdve nagyon idegesen, kapkodva játszottak Unchiás Demeter fiai, s fölénybe került a tavalyi NB Il-es csapat. Ám a fekete leves csak ezután következett, hisz Gere méretes hibájának köszönhetően a lelkes miskolciak a vezetést is megszerezték. Kétségbeesett rohamokba kezdtek a hazaiak, hogy legalább egy pontot itthon tartsanak. Sok helyzetet dolgoztak ki, ám a vendégek védelme biztosan állt a lábán, egészen a 86. percig. Ekkor Kertész csúsztatott fejese után a vendégek kapujában landolt a labda, s kialakult az igazságos döntetlen. A győzelem tehát nem sikerült, s végül az egy pontnak is örülhetett a gyengén játszó nyírbátori csapat. A mérkőzés után, ha nehezen is, de kötélnek állt a hazaiak edzője, és értékelte a látottakat. — Nincs szerencsénk mostanában. Szikszón az utolsó percekben kaptuk a gólt, amikor már mindenki a meccs végét várta. A mostani mérkőzésen pedig elkerülhető gólokat kaptunk, s már nem tudtunk fordítani — emlékezett vissza Unchiás Demeter. — A mérkőzés előtt mindenki azon a véleményen volt, hogy a bajnokságot gyengén kezdő MVSC-t mindenképpen le kell győzni. — Véleményem szerint egyáltalán nem rossz képességű a miskolci csapat. Rendkívül összeszokottak, hisz már több éve együtt játszanak. — Az első félidőben jól játszott a csapat, de a fordulás után visszaesett, és semmi sem sikerült a játékosoknak. Melyik a csapat igazi arca? — Én úgy láttam, hogy nem estünk vissza a második félidőben. A kapusunk hibájából az ellenfél szerzett vezetést, s utána beásták magukat a kapujuk elé. A végén kiegyenlítettünk, de fordítani már nem tudtunk. — Az utolsó három találkozón egy pontot szereztek. — Nincs különösebb gond a csapatnál, csak míg tavaly volt egy biztos kapusunk, addig most ezzel a poszttal gondjaink vannak. Mindezek ellenére pozitívumként értékelem, hogy volt ereje egyenlíteni a gárdának a mérkőzés végén. — Több sérültjük is van. Milyen az állapotuk, kire számíthat közülük a következő mérkőzésen ? — Talán Darai épül fel a hét végére, de sajnos a többiekre hosszabb ideig nem számíthatok. — A következő fordulóban megyei rangadót játszanak Kisvárdán. Mit vár a találkozótól? — Azt hiszem, minden csapat úgy megy ki a pályára, hogy győzni szeretne. Mi azonban egy döntetlennel már elégedettek lennénk. Barczi Róbert
