Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-05 / 208. szám

UJ KELET Sport 1995. szeptember 5., kedd 13 Bővülőfélben a sportiskola Véget ért a nyár. Az iskolák padjait az első csengó'szóra ismét a diákok vették birtokukba. Elkezdődött egy újabb tanév, újabb „küzdelmekkel”. Nos, ez a megállapítás nemcsak a „nor­mál” iskolákra vonatkozik, hanem a Nyíregyházi Sportisko­lára is, hiszen azzal, hogy a tanintézményekben megkezdődött az új tanév, az utánpótláskorú sportolók számára is kezdetét vette a felkészülés a különböző bajnokságokra. A több mint egy éve újjáa­lakult sportiskola az elmúlt időszakban egy dolgot bebi­zonyított: érdemes volt a „fel- támasztásba” pénzt invesztál­ni, hiszen az előző bajnoksá­gokban a különböző verse­nyeken a nyíregyházi fiatal sportolók több magyar bajno­ki címet is szereztek — elég, ha csak a serdülő fiú kosara­sokat, az atlétákat vagy éppen az ifjonc triatlonistákat vesz- szük példaként. Az új „tanév” kapcsán Szál­ka Gézát, a sportiskola veze­tőjét kerestük fel és beszélget­tünk el a tervekről. —Befejeződött a nyári szün­idő az ifjú sportolók számára (no, azért nem mindenkinek volt nyári pihenője, hiszen a „nyári sportágakban" verse­nyeztek az utánpótláskorú gye­rekek), elindul az újabb szezon. Mi újság a sportiskola berkein belül, milyen új tervekkel vág­nak neki az idénynek? — Talán kezdjük az elmúlt évvel, amelyet sikeresnek mondhatunk. Lassan kezde­nek „összeállni”, illetve „ösz- szeémi” azok a bázisok és kis „műhelyek”, amelyekre a nyíregyházi Sportiskola tá­maszkodik. Ennek kapcsán nem lehet azon csodálkozni, hogy az utánpótlásedzőkkel egyetemben a gyerekek egy­re sikeresebben szerepelnek a különböző bajnokságokban és versenyeken. Az atléták az idén is szép eredményeket ér­tek el, hiszen országos bajno­ki címeket szereztek, ami biz­tató jövővel kecsegtet ben­nünket. A „felcseperedő” szakágunk — a triatlon — is büszke lehet „munkásságára”, mivel a gyermek korcsoportban egyéni és csapat magyar bajno­ki címet szerzett. De folytathat­nánk a sort a fiatal fiú kosara­sokkal (serdülő magyar bajno­ki cím) vagy éppen a legkisebb úszókkal, bár az úszásnál hoz­zá kell tenni, hogy itt van a leg­több problémánk, hiszen az uszoda „leépítésével” komoly bajba kerülhet ez a sportág. Új szezonról csak azokban a sportágakban beszélhetünk, ahol őszi-tavaszi bajnokság fo­lyik, viszont vannak olyan sport­ágaink — mint például az atlé­tika — amiben szinte egyfoly­tában versenyeznek sportolóink. A labdajátékokban szereplők kezdik el most az új szezont — új bizakodással és reménnyel. — Ezekben a sportágakban nincs semmiféle változás? — A labdarúgásban adott a helyzeti, ugyanis ők rendelkez­nek szinte a legrégebbi bázissal, amelyen bűn lenne változtatni. Ugyanez vonatkozik az elmúlt év legeredményesebb „labdás” szakágára, a kosárlabdázásra is, hisz nagyon jó garnitúra áll az edzők rendelkezéséré. Talán a röplabdasportág­ban a legforróbb a hangulat, a légkör.--------Olyan hírek keringenek a vá rosban, hogy nemsokára a sportiskola berkeiben üdvözöl­hetjük a férfi röplabdázás után­pótláscsapatait. — Valóban szeretnénk a női röpisek mellett a fiúkat is fog­lalkoztatni. Ez már elindult a maga útján, hiszen a sport- bizottság áldását adta a felvé­telhez, ugyanis a fiú röpisek be­kerülése a sportiskolába szak­mailag indokolt. Most már „csak” a pénzt kell(ene) az ál­dás mellé tenni, hisz enélkül nem lehet egy sportágat üze­meltetni. — Ezek szerint bővül az NYSI? — Úgy tűnik, hogy igen. A fiú röplabdások mellett szó van a tenisz felvételéről is. Ennek a sportágnak is nagyon szép hagyományai vannak, és sze­mély szerint én is azon a véle­ményen vagyok, hogy az egye­temes nyíregyházi utánpótlás­nak a sportiskolában a helye. — Az NYVSC és a SZÉSE teniszszakosztálya együtt ke­rülne be a sportiskolába? —A sportiskola egész Nyír­egyháza utánpótlásáért van, így természetesen mindkét klub szakosztályát kell ezen érteni. A szakosztályok riva­lizálását a sportiskolába nem szabad behozni, hiszen a SZÉSE fiatal versenyzőinek ugyanúgy kell fejlődniük, mint az NYVSC ifjú titánjainak. Tehát a mostani szezonkez­detnél ezek az új tervek. — Az elmúlt év sikerei megismételhetők az idén is? Hiszen a csapatok adottak, vi­szont az újabb siker elenged­hetetlen feltétele a pénz, s ebből egyre kevesebb van. —Jelen pillanatban (az adott körülményeket figyelembe véve) úgy tűnik, hogy normá­lisan végig tudjuk csinálni az évet, bár az egész várost érintő „szűkítéseknek” mi is érezzük a hatását. Ez konkrétan nálunk annyit jelent, hogy szakembe­reket nem akarunk elbocsáta­ni, viszont a fizetésüket nem tudjuk emelni. Ezek a fizetések eddig sem voltak valami eget- verően nagyok — sajnos meg is maradnak ezen a szinten. — Ez nem vonhatja maga után azt a dolgot, hogy a szak­emberek „kiszállnak” a mun­kából? — Ennek természetesen fennáll a veszélye, de bízunk a munkatársainkban, illetve a jövőnkben. Labdarúgó Eb selejtező előtt Elutaztak Törökországba A magyar A- és olimpiai labdarúgó-válogatott hét­főn a kora délutáni órák­ban elutazott Isztambulba. Az „ötkarikás” csapat ked­den magyar idő szerint 18 órakor (játékvezető az oszt­rák Stuchlik) a Galatasa- ray-stadionban játszik olimpiai selejtezőt a törö­kökkel, míg Mészöly Kál­mán szövetségi kapitány A- válogatottja szerdán 19 órakor a Besiktas pályáján (játékvezető a cseh Krondl) Európa-bajnoki selejtezőn mérkőzik meg a házigaz­dák válogatottjával. Sze­rencsére újabb sérülés nem történt a csapatoknál, így a tervezett 16 tagú olimpiai és 18 főnyi A-keret ült repülőre. Petry és Farkasházy a törökökről A török futballról Mészöly Kálmán szövetségi kapitány után — aki a nyolcvanas évek­ben két esztendőt töltött el edzőként a „félholdas” ország­ban — feltétlenül Petry Zsolt bír a legtöbb személyes tapasz­talattal. A kitűnő kapus nyár óta a Genclerbirligi kapuját őrzi, és szerdán várhatóan ő véd este az Eb-selejtezőn. — Mire lehet számítani Isz­tambulban? — kérdezte Petryt az MTI munkatársa. — Egy rendkívül fanatikus szurkolótáborra, amely 90 per­cen keresztül megállás nélkül buzdítja csapatát. Hogy milyen a légkör odakint, azt nehéz el­mondani. Csak az tudja igazán, aki már átélt egy törökországi mérkőzést. A lelátón petárdá­kat robbantanak, tüzet gyújta­nak, s még aprópénzt is bedo­bálnak a pályára. —Ez azt jelenti, hogy kapus­ként nemcsak a labdára, hanem a behulló pénzdarabokra is oda kell majd figyelnie? — Szerencsére nem, mert a török stadionokban van futópá­lya, így elég messze lesznek tőlem. Minimum egy Zsivótzky Gyulának kell lenni ahhoz, hogy a lelátóról valaki meg tud­jon dobni... — A török lapok bizonyára sokat faggatták már a szerdai mérkőzésről. — Mivel magyar játékos egyedül én vagyok kint, rá­adásul válogatott, ez nem csoda. Annyit elárulhatok, hogy semmilyen szenzáció­val nem tudtam szolgálni ne­kik. —Azért azt elárulhatná, mi­lyen eredményre lehet képes a magyar válogatott Isztambul­ban! — Ez a mai magyar csapat olyan, hogy a törököktől akár ki is kaphat és meglepetést is okozhat. Amikor sikerült tisz­tességesen felkészülni, akkor eddig is jó eredményt tudtunk elérni. Gondolok itt a svédek, a svájciak és a németek elleni mérkőzésre. Az Izland elleni találkozó előtt a vezetők és mi is hibáztunk. A svédek elleni győzelem után úgy éreztük, hogy az izlandi mérkőzés már nem lesz olyan nehéz, mint amilyen volt valójában. Téved­tünk. Most megint csak az isztambuli mérkőzéssel foglal­kozunk, és ezt jó jelnek tartom. A törökök Achilles-pontja a védekezés, ha elöl helyzetbe tudunk kerülni, már nem lehet baj. Röptében Feladó hiányában A Start-Sportula SE NB Il-es női röplabdagárdája is már egy hónapja elkezdte a felké­szülést a bajnoki rajtra, csak éppen azt nem tudták a lányok, hogy milyen osztályban küzde­nek majd az 1995/96-os bajno­ki idényben. Mint azt sokan tudhatják, a női csapatunk so­káig bizakodhatott az első osz­tályú tagságban, mivel a tervek szerint létrejött volna egy fúzió a Miskolci VSC volt extra li­gás szakosztályával. Nos, ez a terv, sajnos, füstbe ment, ugyan­is a miskolciak olyan feltétele­ket szabtak, amelyeket a nyír­egyházi csapat vezetői elfogad­hatatlannak tartottak. Ettől füg­getlenül a lányok továbbra is folytatták (folytatják) a mun­kát, ezzel az egy hónapos fel­készülési idővel kapcsolatosan kerestük fel Szekér László vezetőedzőt. — Eltelt egy hónap, és egy edző számára ennyi idő elegen­dő arra, hogy valamelyest fel­mérje csapatának erejét. Önre milyen benyomást tettek a lá­nyok a fent említett periódusban ? — A nyári átigazolási idő­szakban egy játékos érkezett hozzánk, méghozzá a váloga­tott kerettag Erdősné Balogh Erika. A csapat további játéko­sai maradtak, és így személyi változásról nem igazán tudunk beszélni, inkább a minőségi változást emelném ki. A tava­lyi évhez képest az edzésszá­munk is növekedett, hiszen az elmúlt időszak heti két edzésé­vel szemben most naponta tu­dunk tréningezni. Ezt a veze­tőinknek köszönhetjük, akik némi anyagi támogatást bizto­sítanak a lányoknak augusztus elejétől kezdve. A felkészülé­sünket egyhetes edzőtáborral indítottuk, amely igen kitűnő ötletnek bizonyult, ugyanis ér­zésem szerint az elvégzett mun­ka mellett a csapatszellem is tovább fejlődött. Az ezt követő két hétben már edzőmérkőzé­sekre is sor került, és ezeken a meccseken is a fent említett dolgokat láttam megnyilvánul­ni. Temészetesen vannak még technikai hibák, amelyeket a bajnoki rajtig ki kell javíta­nunk, illetve a konkrét kezdő csapatot teljességében össze kell hoznunk. —így viszont kérdéses a csa­patban a feladóposzt, mivel Parti Mónika Budapesten foly­tatja tanulmányait. — Mónika esetében tárgya­lások folynak a BVSC csapa­tával, ugyanis a nyíregyházi kislány, ha van rá mód, náluk edzene, a hétvégi mérkőzésekre hazatérne hozzánk, és beállna játszani. Ha ez így lesz, akkor nekünk is a hétvégi napokra kell az edzésnapokat koncentrálni, ami azt jelenti, hogy szombaton, illetve vasárnap is edzeni fo­gunk. Elképzelhető, hogy az eredményességet figyelembe véve akár még a mérkőzések után is edzünk egyet. Ha Móni­kával ilyen formában nem tud­juk betölteni a feladóposztot, akkor azt kell, hogy mondjam, nagy bajban vagyunk, mivel egy feladóval, aki jelenleg is a csa­pattal edz, nem lehet nekivágni az új bajnoki szezonnak. — Hogy van megelégedve a feltörekvő nemzedékkel, mint például Kaiser Anikóval vagy Botos Fruzsinával? — Az eddig eltelt egy hónap alatt csak a legjobbakat tudom róluk-mondani. Kaiser Anikó nagyon nagy tehetséggel meg­áldott kislány, hiszen 14 éves kora ellenére lépést tud tartani a többiekkel. Talán fizikálisán kell a jövőben egy kissé meg­erősíteni, mivel technikailag és taktikailag már majdnem azo­nos szinten van a többiekkel. Egyébként az elmúlt két edző­mérkőzésen Anikót már be is dobtuk a mély vízbe, hiszen né­hány percet a pályán töltött, és mutatott teljesítményével a já­tékostársai és személy szerint én is elégedett vagyunk. A másik kislány, Botos Fruzsina szintén nagy tehetségnek tűnik ebben a sportágban, mindamellett, hogy ő a csapat tréfamestere. Csodá­latosan nagy munkabírású gye­rek, és így mi is erre próbálunk nagy hangsúlyt fektetni — ter­mészetesen nem az egészségé­nek a rovására —, hiszen ő egy olyan játékos lehet, aki a jövőben akár a röplabdázásból is megél­het majd. —Az új szerzeménnyel, Erdős­né Balogh Erikával elégedett? — Erika N yíregyházára kerü­lésével egy olyan játékost kapott csapatunk, aki vezéregyénisége a társaságnak. Játéktudásával és emberi magatartásával is ki­emelkedik a gárdából, és a töb­bi lány példaképének tekinti. Ez látszik mind az edzésen, mind a mérkőzésen is. Nagyon örülök, hogy Erika Nyíregyházát vá­lasztotta pályafutása folytatásá­nak helyszíneként. Ifj. Tóth János még nagyobb sikerekre vágyik Autósport Megszakadt gy nagy sorozat: az utóbbi évek szinte ver­hetetlen hazai legjobbjától, Ranga Lászlótól elhódította a ralibajnoki címet ifj. Tóth János, az Aral-Colonia Rallye Team 27 éves autós-pilótája. A mostani, hatfordulós so­rozatból egy verseny, a Me­csek Rallye ugyan még hátra­van, de az elmúlt hét végén a Wynn’s Miskolc Rallye-n véglegessé vált: az idén négy futamgyőzelmet szerzett ifj. Tóth Jáno': 1—a 35 pontos előny birtokában — már nem lehet elvenni az év legjobbjá­nak járó aranyérmet. —Mióta vár erre a nagy si­kerre? — kapta a kérdést ifj. Tóth János (navigátora: Ger­gely Ferenc) az MTI munka­társától. — Egészen kicsi gyermek­koromban az autósport bűvö­letébe kerültem. Édesapám is versenyzett, sőt, mostanság is rendszeres résztvevője a gyor­sasági bajnoki futamoknak. Nem is akármilyen ered­ménnyel. Én előbb a rali- krosszbajnokságban tettem próbára tudásomat — abban a mezőnyben magyar bajnok lettem. A nyolcvanas évek végétől a legnagyobb népsze­rűségnek örvendő raliverse­nyeken indulok. Az utóbbi esztendőkben nyertem futamo­kat, voltam már bajnoki ezüst­érmes. A legnagyobb diadal, az összetett első hely megszerzé­se viszont még egyszer sem si­került. Most igen. — Minek köszönhető, hogy végre igazán kijött a lépés? — Elsősorban a, legnagyobb vetélytársról szólnék. Rangáék márkát váltottak, a Lanciából átültek a Ford Escortba. Nekik ez a csere nem sikerült. Nem tudták megismételni korábbi eredményeiket. Mi viszont ki­tartottunk a jól bevált Toyota Celica mellett. Ráadásul sike­rült a megfelelő versenyzési hátteret kialakítani. Köszön­hető mindez Dudás Mihály csapatfőnöknek és a támoga­tóknak. Közülük legalább a klub két névadóját, az Arait és a Colonia Biztosítót min­denképpen szeretném meg­említeni. — Mikor érezte, hogy ön lesz a bajnok? — Ebben a sportágban bár­melyik pillanatban érheti kel­lemetlen meglepetés az em­bert. Csak a célban örülhet­tünk, amikor teljesítettük a Wynn’s Miskolc Rallye vala­mennyi feladatát. —A hazai siker után milyen terveket kovácsol? — Szeretnék továbbfej­lődni, még jobban vezetni, még tökéletesebben megolda­ni az előttem álló feladatokat. A jövőben nem szabad olyan vezetési hibákat elkövet­ni, mint amilyen a miskol­ci viadalon is előfordult ve­lem. Az lenne az igazán nagy si­ker, ha az Európa-, esetleg a világbajnoki futamokon is fi­gyelemre méltó eredménye­ket érnék el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents