Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-30 / 230. szám

1995. szeptember 30., szombat

Hétvége

UJ KELET

tvege

A kis jövevény

A párnáról kócos kis fej emelkedik fel, s ránkvillan egy mogyoróbarna szempár. A négy hónaposEn/Amdélutáni álmából ébredt. Édesapja teával kínálja, de látom, hogy kicsit bizonytalanok még a mozdulatai.

— Olyan kicsi és védtelen, mindig attól félek, összerop- pantom—mosolyodik el Feri, miközben ölébe emeli kislányát. — Anita elment a kozmetikushoz, így néhány órára egyedül maradtam a babával.

— Milyen érzés apának lenni?

— Már lassan beletanulok ebbe a szerepbe, de az első időkben még nagyon messze állt tőlem. Túl fiatalnak és éretlennek éreztem magam ekkora felelőséghez.

— Ez azt jelenti, hogy nem is vártad a babát?

— Egy biztos, hogy nagyon váratlanul ért létezésének a híre. Ma már őszinte szívvel bánom, hogy kimaradtam a csoda kilenc hónapjából. Anitával három évvel ezelőtt ismerkedtem meg Szegeden. Én ott éltem, ő pedig nyaralni jött a nagyszüleihez. Nem ugrott egyből az ágyamba, és ezt nagyon tiszteltem benne. A nyár végétért, ő hazautazott. Már csak a hétvégék maradtak nekünk. De a szerelem egyre erősödött köztünk. Nagyon kért, hogy költözzek Nyíregyházára, de én nem akartam otthagyni a várost. Komoly terveim voltak, egyetemre akartam jelentkezni. Ez persze parázs vitákat robbantott ki köztünk néhanap.

— Milyen hatással voltak a veszekedések a kapcsolatotokra?

— Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sínylette meg. Többször megfordult a fejünkben a szakítás gondolata, de végül még hosszú hónapokon át együtt maradtunk. Aztán néhány keresetlen szó és egy pofon után minden tönkrement. Anita hazutazott, én pedig Szegeden maradtam. Hetekig hiába vártam a postát, bocsánatkérő levelemre nem jött levél. Aztán már nem is nagyon érdekelt. Belevetettem magam a tanulásba. Az egyetemre mégse vettek fel. Kétség- beesve kerestem helyemet a világban. Állást vállaltam egy pizzériában. Nem volt megerőltető munka, és jól jött a pénz.

— Szüleid mit szóltak mindehhez?

— Anyámékkal mindig nagyon jó volt a kapcsolatom, teljes mértékig megértettük egymást. Azzal vigasztaltak, hogy én akkor is az ő fiuk maradok, ha nem lesz diplomám. Ez nagyon jólesett. Nem akartak engem többnek látni, mint amennyire az erőmből tellett. Azt is tudták, menynyire fáj nekem Anita elvesztése... bár soha nem faggattak. Többször leutaztam Nyíregyházára, de ti lánnyal nem tudtam beszélni. Soha nem találtam otthon a családot, az üzeneteimre pedig nem válaszoltak. Egy idő után megpróbáltam új kapcsolatokat keresni, de valahogy nem ment. Mintha éreztem volna...

• —' Mikor tudtad meg, hogy apa lettél?

— Három hónappal ezelőtt. Emlékszem, verőfényes délelőtt volt, éppen a strandra készültem barátokkal, amikor a postaládában megtaláltam Ani levelét. Miután végigolvastam a sorokat, hirtelen azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány.

— Biztos voltál abban, hogy a te gyereked?

— Egy percig sem voltak kétségeim. Ä kicsi még a legnagyobb szerelemben fogant. Most pedig láthatod, mennyire hasonlít rám. Anyáméknak egyelőre egy szót sem szóltam, csak pénteken reggel felültem a vonatra. Anitának csodálatos szülei vannak. Őszintén örültek nekem, anélkül, hogy szemrehányásokat tettek volna. Abban bíztak, hogy a személyes találkozás meghozza gyümölcsét, és az unokájuk teljes családban nőhet majd fel.

— Mikor láttad először a babát?

— Még aznap délután. Ott- jártamkor ugyanis Anita éppen ellenőrzésen járt vele a kórházban. Nem láttam értelmét, hogy utánuk menjek, inkább délután akartam szerét ejteni a vizitnek. Vettem egy csokor virágot és három óra tájban visszamentem Aniékhoz. Ő engedett be, és hosz- szú percekig csak álltunk és néztük egymást. Annyi mondani- és kérdeznivalóm lett volna, mégsem jöttek számra a szavak. Aztán bementünk a szobába. A levegőben hintőpor illata szállt, s néhány pillanat múlva megláttam a CSODÁT. A fejecskéje alig volt nagyobb az öklömnél, piri- nyó lábaival kapálózott, amikor anyja fölé hajolt. Álltam a kiságy mellett és ömlöttek a könnyeim.

Beszélgetésünk rövid időre megszakad, mert fordul a kulcs a zárban, megérkezett Anita. Barátságosan köszönt, megcsókolja férjét és ölébe kapja Enikőt. Mikor megtudja, miről folyik a diskurzus, letelepszik közénk. Feri röviden elmondja neki, hol is jár életük története, majd az asszony átveszi a szót.

— Sokszor elképzeltem magam előtt az első találkozást, de amit az élet diktált, az minden képzeletet felülmúlt. Amikor először tartotta kezében Enikőt, gyűlöltem magam azért, amit vele tettem. Ma már tudom, hogy nem volt jogom eltitkolni előle a terhességemet.

— Tulajdonképpen miért nem szóltál Ferinek?

— Először nem akartam megtartani a gyereket, de kiderült, kifutottam az időből. Anyukám azt mondta, hogy ez így van jól. Ha a sors így akarta, a babának meg kell születnie. Sokszor kért, szinte már könyörgött, hogy értesítsem Ferit. Nagyon megszerették, és mivel ismerték az én természetemet, azzal is tisztában voltak, hogy a szakítás az én hibám. Ám hajthatatlan voltam. Csakazértis meg akartam mutatni a világnak, hogy boldogulok a férfi nélkül is.

Aztán mire már más színben láttam a dolgokat, akkora lett a pocakom, hogy szégyelltem odaállni szerelmem elé. Énei születése után azonban még jobban összekuszálódott minden. Egyre jobban éreztem, Feri nélkül csak fél ember vagyok. Mikor a szülés után kicsit helyrejöttem, írtam neki egy levelet, melyben őszintén elmondtam mindent. Feri jött is hamarosan.

Egy hónappal később már házasok voltunk. Neki szerencsére sikerült elhelyezkednie egy nagyvállalat marketing osztályán, így aránylag jól megélünk. Szüleim és anyósomék nagyon sokat segítenek nekünk. Bár most még albérletben lakunk, remélem, ezen nemsokára változtatni tudunk majd.

— Mik a terveitek a jövőt illetően?

— Szeretnénk még legalább két gyereket — vágják rá szinte egyszerre, és közben Anita még szorosabban hozzábújik Ferihez.

Sikli Tímea

Zöld patika

KAKUKKFŰ

Húsz centiméter magas fű, sok egyenes, négy- szögletes ágacskával, keskenyen hegyezett, alul molyhos, végén visszakunkorodó levelekkel. Lila vagy bíborvörös virágzata a levelek aljában ül. Termelik.

Hatóanyaga: thymol, carvacrol, borneol és sók. Gyomorerősítő, használatos azonkívül a

gyomorból származó fejfájásnál, gyomorsüllyedésből eredő kényelmetlenségeknél is. A légzőszervek és a hörgők gennyes, katarrusos megbetegedéseinél is kitűnő nyálkaoldó. Olaja cukorra csepegtetve szintén nyálkaoldó. Thymol hatóanyaga folytán, mint bedörzsölő, belégző, égett sebfájdalmat enyhítő nyugtatószerként van használatban. Egyike a legmegbízhatóbb gyógyszereknek a szamárköhögés gyógyítására. Menstruációs görcsökkel járó zavaroknál kitűnő háziszer a fűből készült tea.

Az egyes készüléktípusok mindegyikéhez jár használati utasítás. Ezek az információk az adott géptípusok használatánál nélkülözhetetlenek. Vegyük sorra a legfontosabb szabályokat, kiegészítve néhány praktikával.

— Fémtartalmú vagy fémmel díszített porcelánt, üvegedényt nem szabad a készülékbe tenni.

— Üresen soha ne üzemeltessük a sütőt. Ha a működését ki akarjuk próbálni, tegyünk bele egy kis pohár vizet, és egy percre kapcsoljuk maximális fokozatra.

— Az étellel teli edényt a készülékben lévő forgó üvegtál közepére kell tenni. Hogy az edény valóban alkalmas-e a mikrohullámú sütőhöz, arról az első használatkor meg kell győződnünk. Ezt oly módon tehetjük, hogy az edénybe egy nagyobb, vízzel telt hőálló üveget vagy kancsót állítunk, és 20—25 percre bekapcsoljuk a készüléket a legerősebb fokozatra. Ha az üveg alatt az edény nagyon felforrósodik, akkor nem alkalmas semmilyen mikro- sütőben való ételkészítésre.

— Néhány perces melegítésre használható a hagyományos műanyag edény is, ami hőre ugyan lágyul, de nem színeződik el.

— Légmentesen lezárt nejlonzacskót nem szabad a sütőbe tenni, mert a melegedés hatására keletkező gőz a zacskót szétrobbanthatja. A zacskót fel kell vágni, és zsineggel összezárva ajánlatos a főzőtérbe betenni.

— A folyékony ételeket a párolás félidejében egyszer-kétszer tanácsos megkeverni,

✓

Ékszer- tisztítás

Ha van ékszereskazettánk vagy -dobozunk, ékszereinket £ lehetőleg tartsuk külön rekeszben. Az arany és a platina könnyen megkarcolódik, ezért gondoljuk át, hogyan helyezzük el egymás mellett a darabokat. A fent említett kétfajta nemesfémből készült ékszereket puha textil helyett inkább szarvasbőrrel dörzsöljük át. Bánjunk nagyon óvatosan az aranyozott ékszerekkel, az aranyborítás ugyanis idővel esetleg lepattogzik.

Az ezüstből készült tárgyakat tartsuk ékszerzacskóban, így megóvhatjuk őket a meg- bamulástól. Tisztításukra az üzletekben speciális szerek kaphatók. Ezüst ékszereinkhez ne érjen tojás, gyümölcslé, parfüm, só, ecet, mert hatásukra a fém befeketedik.

A gyémántokat időnként töröljük át puha ruhával, így megőrzik csillogásukat. A gyémántot — de csak is azt!

— tisztítás céljából forralhatjuk rövid ideig szappan, víz és ammóniák oldatában.

Az igazgyöngyöt lemoshatjuk enyhe szappanos oldattal. Ne használjunk ammóniákat, mert feloldja. Soha ne érjen sav a gyöngyhöz! A szennyeződést legkönnyebben magnéziummal távolíthaljuk el. A gyöngysornak jót tesz, ha gyakran hordjuk. A bőrrel való érintkezés hatására megőrzi fehér színét.

A borostyán a harmadkori tűlevelű fák megkeményedett gyantája. Eredetileg kemény, tompa élű, szemcsés anyag. Az oldószerekkel szemben ellenálló, s ha dörzsöljük, feltöltődik elektromossággal. Mossuk le a borostyánt meleg vízzel, és azonnal szárítsuk meg. Ne hagyjuk vízben állni, mert a kő elvesztheti áttetsző jellegét.

hogy a hő jobban eloszolhasson az étel belsejében. Ha a készülék ajtaját működés közben kinyitjuk, azonnal megszűnik a mikrohullámok működése. Tehát bármikor megszakíthatjuk a programot.

— Az ételeket lehetőleg fedjük be, mert egyrészt hamarabb elkészül a fogás, másrészt megakadályozzuk a felület kiszáradását.

— Melegítéskor az ételt úgy helyezzük a tányérba, hogy a nagyobb, vastagabb, sűrűbb részek a tányér szélére, kör alakban kerüljenek, a kisebb darabokat pedig a tányér közepére tegyük. A húst és a köretet egyszerre melegítsük.

— Tojást héjában nem lehet a mikrosütőben főzni, mert szétrobbanhat. A már megfőtt tojást se melegítsük benne, mert a fehérje gumiszerű lesz.

— Az egészben párolt húsok mindkét oldalát szurkáljuk meg, mielőtt betennénk a tálba.

— A füstölt sonka sokkal finomabb, zaftosabb lesz, ha előzőleg legalább egy éjszakán keresztül vízben vagy tejben áztatjuk, illetve ha az áztatás előtt a sonka bőrét és az alatta húzódó zsírréteget sűrűn bevagdaljuk.

— Bundázott húsfélék, zöldségek melegítése több rétegű papírszalvétával bélelt tálban történjen, mert az a keletkező párát felszívja. Ezeket az ételeket nem szabad lefedni, nehogy a bunda a párától megnedvesedjen.

— A halhúsnak igen magas a víztartalma, ezért csak egy-két kanál folyadék szükséges a párolásához.

Azt hiszem, a legjobb háztartásban is jól jön néhány hasznos tudnivaló, mellyel meg- könnyítjük a főzés menetét, íme:

— A paradicsomot úgy hámozzuk meg, hogy néhány pillanatra forró vízbe dobjuk, leszűrjük, héját szinte egyetlen mozdulattal eltávolítjuk. A hámozott paradicsom kitűnően bírja a mélyhűtést. Azonban, hogy a siker biztos legyen, a fölösleges vizet célszerű 10— 15 perces forralással elfőzni belőle. így felengedés után szinte a frissel egyenértékűen lehet használni.

— A gombát ne hámozzuk meg, mert oda az értékes tápanyag. Folyó víz alatt gondosan dörzsöljük le róla a földet, és a szárából is csak annyit vágjunk le, amennyi feltétlenül szükséges. A gomba hajlamos arra, hogy megbámuljon, ezért ha darabolás után nem használjuk fel azonnal, locsoljuk meg egy pici citromlével.

— A petrezselymet lehetőleg a főzés végén adjuk az ételhez, és már ne főzzük vele tovább, mert a benne lévő értékes C-vitamin a hő hatására elbomlik.

— Ha a fokhagymát szeretjük, de nem bírja megemészteni a gyomrunk, tenyérrel kissé lapítsuk szét, és a főzés végén

vegyük ki az ételből. Az olajban csak addig szabad pirítani a fokhagymát, amíg világosbarna lesz. Ennyi idő alatt pont kiadja az ízét. Ha viszont túlpirul, keserű lesz tőle az étel.

— Ha a reszelni való sajt túlságosan száraz, kemény, mártsuk forró vízbe a reszelőt, hogy megmelegedjen. Ezután máris könnyen tudunk dolgozni vele.

— A vastagabb levélerű káposztát, kelkáposztát mindig előfőzzük. Legokosabb, ha húsverővel gyengéden elvékonyítjuk a leveleket, hogy könnyebben formázhatok legyenek.

— A zöldségféléket általában előpárolva, lecsepegtetve adjuk a töltelékhez, hogy az el ne ázzon. Ha mégis, a fölösleges lét zsemlemorzsa vagy reszelt sajt segítségével tüntethetjük el.

— Bizonyos ételeknek nem sülniük kell, hanem puhulni és összeállni. Ha ki akarjuk borítani a sütőedényből a művet, azt csakis vízfürdőbe állítva tegyük, mert így biztosan nem tapad hozzá az étel az edény falához.

— A töltött zöldségek többsége nyersen és elkészítve is jól tűri a mélyhűtést, és kitűnően melegíthető mikrohullámon vagy a sütőben.

t