Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-29 / 229. szám

UJ KELET Reklám, sport 1995. szeptember 29., péntek 9 „Mi másképpen kezeljük az ügyfeleket” Interjú Virtás Tiborral, megyénk legifjabb (32) vezető bankárjával „...bízzanak a takarékszövetkezetben. Létrehoztuk az ön­kéntes betétbiztosítást... az elhelyezett betétek háromszo­ros biztonságban vannak...” — ezekkel a szavakkal fogad bennünket Virtás Tibor, a Megyei Takarékszövetkezeti Vá­lasztmány Elnöke, a Vaja és Vidéke Takarékszövetkezet ügyvezető' igazgatója. — A többi takarékszövet­kezettől eltérően miért ügy­vezető igazgató vezeti a pénz­intézetet Vaján? — 1991. év végén kerültem ide főkönyvelő beosztásba. Ebben az időszakban lépett érvénybe az új szövetkezeti törvény. Az igazgatóság úgy látta, elérkezett az idő, hogy a tulajdonosi és irányítási fel­adatokat különválassza egy­mástól. A nagy bankoknál is a tulajdonosi jog gyakorlói el­különülnek a cég szakmai irá­nyítóitól. — Mi lehet annak a titka, hogy az egész országot be­hálózó nagy lakossági bank mellett a takarékszövetkezetek tartani tudják pozícióikat? — Mi másképpen kezeljük az ügyfeleket. A kapcsolat sokkal közvetlenebb, az ügy­intézés sokkal gyorsabb, ru­galmasabb, mint a nagy ma­mutbankoknál, az emberek nemcsak pénzügyi, hanem egyéb problémáikkal is betér­hetnek hozzánk, amiben tu­dunk, segítünk. —A Vaja és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezethez mely községek tartoznak? — Öt községben működik kirendeltségünk: Ófehértó, Jármi, Baktalórántháza, Őr és Vaja, ahol a központ is van. Általános pénzügyi szolgálta­tásokat végzünk Rohodon és Nyírparasznyán, valamint Pa­pos községben. Terveink kö­zött szerepel, hogy az elkövet­kező időben ezt a kört bő­vítsük. — A hagyományos pénzin­tézeti tevékenységen túl milyen szolgáltatásokat nyújtanak még a lakosságnak? — Megbízásos tevékenysé­get végzünk különböző köz­üzemi vállalatoknak. Igaz, je­lenleg csupán a villanyszám­la-befizetésre van lehetőség. Az integráció kialakulásával szeretnénk kapcsolatainkat más, hasonló tevékenységre kiterjeszteni, például biztosí­tás, telefon-, gázszámla befi­zetése is történhetne nálunk. — Ezek a szolgáltatások rá­kényszerítik az állampolgáro­kat arra, hogy felkeressék önöket. — Az útba esik jövet-me­net.,. régi szlogen még ma is érvényes. Valamilyen ok mi­att az emberek havonta legalább egyszer bekopogtatnak hozzánk. Folytatom a plusz szolgáltatások sorát...: a mezőgazdaság a jelek szerint kezd kikászálódni mély válságából. Az Állami Fejlesz­tési Intézet és a Földművelésügyi Minisztérium pályázatok egész sorával igyekszik segíteni talp­ra állásukat. A takarékszövetke­zet az elnyert pályázatok végre­hajtásában, lebonyolításában, a hitelezésben aktívan közremű­ködik. Családi vállalkozások, betéti társaságok által épített hű­tőházak, mezőgazdasági létesít­mények pénzügyi finanszírozá­sát vállaljuk. Nagy értékű me­zőgazdasági gépek megvásárlá­sát is segítettük — hitellel — nem egy esetben. Az idén nagy sláger az ültetvények telepítése. Ezeknek a pénzügyi megsegíté­sét is vállaltuk. — 1991-ben milyen állapot­ban vették át a takarékszövetke­zetet? — Erre a kérdésre nagyon ne­héz válaszolni. 1991-ben a taka­rékszövetkezetek veszteséges társaik megsegítésére közös ala­pot hoztak létre. Pályázni kellett a Vajai Takarékszövetkezctnek is egy bizonyos összegre. Ennek elnyerése után került a szövetke­zet enyhén pozitív helyzetbe. A mérlegeredmény kimutatásolda­la elkerült a negatív mezőről. A támogatási összeget szerződés alapján vissza kellett fizetni, amit meg is tettünk. Erre három évet kaptunk, mi azonban két éven belül megszüntettük ezt az adósságterhet. — Kérem, hogy 1991-től, a vezetői munkakör megkezdésétől 1995. június 30-ig értékelje a takarékszövetkezet tevékeny­ségét. — A szövetkezet legnagyobb gondja a tőkeszegénység. 1991-ben 5,3 millió forint saját tőkénk volt, most 12,92 millió forintnál tartunk, a szavatoló­tőkénk 16,21 millió forint. Egy kis fejlődést ennek alapján is le lehet mérni. Akkor a mérlegfő­összegünk 134,4 millió forint volt, 1995. június 30-án ez az összeg 278 millió 990 ezer fo­rint. 1995. június 30-án az év­közi bruttó nyereségünk 2 mil­lió 79 ezer forintot tett ki. — Az elmúlt évi gazdálkodá­sukkal mennyire elégedettek a szövetkezet tagjai és vezetői? — A küldöttgyűlés jegyző­könyvének tanúsága szerint azt mondhatom, hogy nagyon meg vannak elégedve a taka­rékszövetkezet tevékenységé­vel. Nagyon örülök, hogy ez a megállapítás nemcsak az el­múlt évi tevékenységünkre ér­vényes, hanem már évek óta hasonló a megítélésünk. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy intenzíven bekapcsolód­tunk a lakossági beruházások pénzügyi-hitelezési finanszí­rozásába. — Kik kaphatnak — és mi­lyen feltétellel — kölcsönt a szövetkezettől? — Ez nagyon nehéz kérdés, főleg a magánszemélyek ese­tében. Mindenki tudja, hogy megyénk a munkanélküliek számát tekintve az elsők kö­zött van az országban. Emiatt nagyon kevés ember hitelké­pes a mi körzetünkben is. Ebből adódik, hogy szigorúb­ban kell elbírálni a hitelezési kérelmeket... Csak azoknak tudunk kölcsönt nyújtani, akik munkahellyel, rendszeres jö­vedelemmel rendelkeznek. Alaposan megvizsgáljuk a fe­dezetbiztosítást, és a kifizető kezesek vagyoni viszonyait is. — Milyen a visszafizetési morál az adósok körében? — Az a tapasztalatom, hogy — néhány körzettől eltekint­ve — ilyen jövedelmi viszo­nyok és a munkanélküliség mellett is az emberek minden erejükkel azon vannak, hogy az adósságukat rendben tör- lesszék. Összeségében el­mondhatom, hogy nincs alap­vető gond a visszafizetéssel. Mindenkit arra kérünk, ha va­lamilyen gond merül fel, ezt tudassák velünk, megpróbá­lunk valamilyen megoldást találni a törlesztés átütemezé­sére. — Az utóbbi évek takarék­szövetkezeti botrányai meny­nyire rendítették meg Önökkel szemben a lakosság bizalmát? — Nem mondom, hogy nem akadt olyan, aki kivette a pénzét, és máshol helyezte el, de ez nem volt általános jelen­ség. Az utóbbi időszakban a bizalom helyreállt, a betét összege folyamatosan növek­szik, számítanak ránk az em­berek, és mi is rájuk. — Végezetül kérem, tájé­koztasson bennünket a Vajai Takarékszövetkezet terveiről, elképzeléseiről. — Gazdálkodásunk vi­szonylag stabillá vált, szeret­nénk új dolgokat bevezetni, terjeszkedni. Terveink között szerepel betétgyűjtő pénztárak nyitása is. Új kirendeltséget akarunk az egyik városban át­adni. Szeretnénk záloghitele­zési tevékenységgel is foglal­kozni. Úgy tapasztaljuk, hogy erre nagyon nagy szükség len­ne. Amint a felsorolásból is látható, minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a lakosságot a lehető legsokoldalúbban ki­szolgáljuk, és arra biztassuk, hogy hozzánk forduljanak ügyes-bajos pénzügyi dolga­ikkal. — Köszönöm a beszélge­tést. Petró István Kézilabda Eb-selejtező Lehengerlő rajt Magyarország—Szlovákia 28-19 (13-8) Nyíregyháza, 1500 néző V.: Kalin, Kories (szlovének) Magyarország: Szatmári — Béres 4, Bartók 2, Szotyori 3/1, Mezei, Kotormán 8, Bendó 2. Csere: Fekete (kapus), Csoknyai 5/4, Győrffy, Gulyás 1, Zsigmond 3. Szövetségi kapitány: Kővári Árpád Edző: Kocsis Pál Szlovákia: Kolpak — Cimo l,01savszky 3, Kolesár, Vlnka, Tarhai 3, Holesár 1 Csere: Melus (kapus), Jand 4, Lamac 2, Galovic 1, Szil­ágyi 4/2. Csapatvezető: Canda Mikulás Edző: Hargas Ivan Kiállítások: 12, illetve 2 perc Hétméteresek: 5/4, illetve 4/2. A sportág berkeiben nagy várakozás előzte meg az újjá­szerveződött magyar váloga­tott bemutatkozását az Európa- bajnoki selejtező első mérkő­zésén. Mint ismert, ebben a csoportban szerepel még Ma­cedónia és Csehország is. A vi­lágbajnokság óta tétmeccsen még nem szerepeltek legjobb­jaink, sőt még edzőmeccsen sem sikerült játszania Kővári Árpád legénységének, aki ezen az összecsapáson ült először a válogatott kispadján. Megyénk kézilabdát kedvelő szurkolói­nak külön öröm volt, hogy erre a találkozóra Nyíregyházán került sor. Ezt meg is hálálta válogatottunk, hiszen parádés második félidő után szinte le­hengerelték a szomszéd ország csapatát. A találkozó előtt Vass Károly, a Magyar Kézilabda Szövetség alelnöke virágcso­korral köszöntötte Szotyori Ist­vánt, aki először öltötte magá­ra a címeres mezt. Hatalmas lendülettel Csok- nyaiék indították útjára a lab­dát, és rögtön az első percben megszerezték a vezetést, sőt, a hetedik percben már 5-0-ra vezetett a magyar válogatott. Ez idő alatt úgy tűnt, hogy a szlovákok abszolút nem talál­ják fel magukat, és rendre el- ügyetlenkedték támadásaikat, persze ebben közrejátszott az is, hogy a válogatott első szá­mú kapusa. Szatmári több lö­vésüket is hárította. Azonban megemberelték magukat a vendégek, s a nyolcadik perc­ben a kitűnően játszó hatvan­ötszörös szlovák válogatott Tarhai megszerezte az első góljukat. Nem tudni miért, de ez meglephette a magyarokat, mert a tizedik percre még két­szer ők voltak eredményesek (5-3). A játék képe alapján úgy tűnt, hogy ettől kezdve szoro­san alakul a mérkőzés, ám újabb lendületet vettek Bére­sék, és a 22. percben már 10­5-öt mutatott az eredmény- jelző. Közben a játékvezetők is „porondra léptek”, és rend­re túl keménynek ítélték a mi­eink védekezését, ennek kö­szönhetően több játékos is két­perces kényszerpihenőre ment. A vendégek mindent elkövet­tek annak érdekében, hogy szorosabbá tegyék az ered­ményt, tőlük különösen Szilá­gyi és Tarhai volt továbbra is eredményes, de a hazaiak len­dületét úgy látszott, semmi sem töri meg, és ötgólos előny­nyel vonultak pihenőre. A második játékrész első gólját a szlovákok lőtték, míg válogatottunk az első nyolc percben csak büntetőből tudott gólt lőni. A negyvenedik per­cig maradt az első félidőben kiharcolt előny, fej-fej mellett ment a játék. Ezt követően még az előzőektől is nagyobb lendületet vettek a mieink, és fokozatosan tovább növelték előnyüket (50. perc: 23-14). Az egész csapat a közönség hatal­mas buzdítása mellett mintha megtáltosodott volna, és a mérkőzés lefújásáig tartotta az iramot, amit a szomszéd ország válogatottja képtelen volt kö­vetni. Végül is egy kitűnő, küz­delmes mérkőzést láthatott a szép számú szurkolósereg. A magyar csapaton látszott, hogy bizonyítani akarnak, hogy he­lyük van a nemzetközi poron­don. A nagy gólarányú győ­zelem mindenképpen meg­nyugtató lehet a vasárnapi szlovákiai visszavágóra, de az ezt követő további mérkőzé­sekre is. Kővári Árpád: — Úgy ér­zem, lelkesen és időnként jól játszott a csapat, különösen a védekezésünkkel voltam elé­gedett, és a megszerzett lab­dákból kontrában többször si­került leindítanunk őket. Győ­zelmünk ilyen arányban is megérdemelt, ennek igazán akkor lesz értéke, ha a vasár­napi visszavágón is nyerünk. Hajnal Csaba, a férfi kézi­labda liga elnöke: — Örülök, hogy a Eb-selejtező első talál­kozóján győzni tudtunk, ami biztató a jövőt illetően. Vas Károly: — Ebben az összetételben először játszott a válogatott, és a test-test elleni küzdelemben nyújtott teljesít­ményünk nemzetközi szintű volt. Csoknyai István: — Na­gyon tartottunk ettől az első selejtező mérkőzésünktől, mi­vel nem sokat tudtunk erről a szlovák csapatról. Most egy fiatal hajtós gárdát ismerhet­tünk meg. Ezért nagyon örü­lök, hogy ilyen jól sikerült megoldani a feladatunkat. Sze­rencsére a hetes dobásaimmal most nem volt gond. Köszön­jük a nyíregyháziaknak a lel­kes buzdítást. Kotormán Attila: — Na­gyon nehéz volt a meccs előtt, mivel a bajnoki rendszer lebo­nyolítása miatt egyetlen előké­születi mérkőzést sem játszot­tunk. Nagyon vártuk a mécs­esét, mert többen most kerül­tek be a válogatottba. Jó napot fogtunk ki, és a csapategység döntött, nagyon akartuk ezt a győzelmet. Bajnokin eddig nem sikerült sok gólt szerez­nem, de most végre jól ment. Elsősorban a többieknek kö­szönhetem a gólszerzési le­hetőségeket, mert jó passzokat kaptam. Sokat segített a közön­ség buzdítása is. Vasárnap jó lenne győzni Szlovákiában is, mert akkor már fél lábbal az Európa-bajnoki döntőben va­gyunk. Mezei birkózása az ellenfél hatosán Fotó: Racskó

Next

/
Thumbnails
Contents