Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-28 / 228. szám

1995. szeptember 28., csütörtök Sport UJ KELET Kézilabda Eb-selejtező Nem ismerjük a szlovákokat Magyarország—Szlovákia Bujtosi Szabadidő Csarnok, 18 óra A kézilabdát kedvelő szur­kolók rangos összecsapást lát­hatnak a Bujtosi Szabadidő Csarnokban. A visszavágóra vasárnap kerül sor Szlovákiá­ban, Topolcsánban. A mérkőzés előtt Kővári Ár­pád szövetségi kapitány el­mondta, hogy elég döcögősen állt össze a keret. — Nem akarom passzolni a labdát, de a klubedzőknek volt a feladata, hogy — megfele­lően kezelve ezt a kérdést — javaslatokat tegyenek a válo­gatott keret játékosaira. Sőt, a bajnokságot megelőző idő­szakban abban maradtunk a számításba jöhető klubok ve­zetőivel, hogy minden mérkő­zés után egy kis jellemzést ad­nak azokról a játékosokról, akik a bő keretben benne vol­tak. Én abból a véleményből szűkítgetem a csapatot. El­mondhatom, hogy eddig na­gyon korrekt a kapcsolatom az edzőkkel, mert ennnek a tizen­öt embernek a kiválasztása nélkülük nem lett volna meg­oldható, Tudniillik, én alig lá­tom őket. A szegedi csapat van a szemem előtt, meg egy-két meccset megnézek fordulón­ként. így most az edzők sze­rint legjobb formában lévő já­tékosok vannak itt. A keret: Szatmári, Fekete, Perger kapu­sok, Németh, Béres, Bartók, Szotyori, Csoknyai, Kotormán, Győrfi, Gulyás, Mezei, Zsig­mond, Kertész, Bendó mezőny- játékosok. Nem a legjobb csapat, mert Gyurka, Éles, Sótonyi és Tö­rök sérült. Formaingadozással rendelkezik Kovács Tamás, Mohácsi Árpád és Oszlánci András. De én bízom benne, hogy ezzel a „nem” készülés­sel is sikerül helytállnunk. — Nem kimondottan a mos­tani válogatott mérkőzés heha- rangozójához tartozik, de meg­kérdem: melyek azok a klubok ön szerint, ahonnan a váloga­tott játékosok kikerülhetnek? — Én úgy érzem, sok klub­nál nagyon jó szakmai munka folyik. Ahol ez kevésbé jelenik meg, ott játékosanyag-problé- mát látok. Szerintem a magyar mezőnyben nincs anynyi NB I- es játékos, hogy a 14 csapatra elég legyen. Éppen ezért egy koncentrálódási folyamat indult meg. Jelen pillanatban a Veszp­rém, az Elektromos, a Győr, a Pick-Szeged, a Szolnok és a Dunaújváros azok a csapatok, ahol megfelelő játékosanyag van. A többiek próbálkoznak, erőlködnek, 5—6 játékosuk van vagy esetleg rendelkeznek egy kezdő csapattal. Emiatt most ezekből a csapatokból kerülnek ki válogatottak. — Úgy gondolom, hogy a szlovák kézilabda azért nincs messze tőlünk. Milyen eséllyel veszik fel a harcot ellenük ma és vasárnap? — Úgy érzem, a nyíregyhá­zi találkozón minden szem­pontból esélyesebbek va­gyunk. Hazai pályán alapköve­telmény, hogy győzelmet aras­sunk, még ebben a szedett- vedett állapotunkban is. A já­tékosoknak is megvan a fele­lőssége, hosszan hangoztat­tam, hogy nekik is részük volt az izlandi fiaskóban, és kutya kötelességük megmutatni, hogy lehet ez másképpen is. A szlovákok elég hosszan tudtak készülni, már csapatuk van, de szerintem nem annyira jók, hogy megszorítsanak bennün­ket. A kinti mérkőzésen nehe­zebb dolgunk lesz, mert ne­künk még nincs csapatunk, kö­zösségünk. Sok olyan játékos van, aki még nem is játszott egymással, és ha darabokra szakadunk, egy egységesebb gárda velünk szemben már fel­veheti a versenyt. Amúgy va­lóban nem ismerjük, hogy most mire képes a szlovák vá­logatott és hogy milyen össze­tételű. — A várható kezdő csapat kialakult már? — Forog a fejemben, de sem a védekezést, sem a támadást nem látom tisztán. Úgy érzem, hogy Szotyorinak, Bartóknak helyet kell szorítanom. Csok­nyai oszlopos tagja a védeke­zésnek, Mezei is a kezdőben lesz. A két kettest meg kell ol­danom. Úgy érzem, nyitottat fogunk védekezni. Ezek még mindig elképzelések. Azért edzünk itt, Nyíregyházán hat alkalommal, hogy a mérkőzés kezdésére meglegyen a kezdő hetes. — Gyakorlatilag itt fantasz­tikusan megnő a szövetségi kapitánynak a felelőssége a mérkőzés első percétől kezdő­dően, mert ahogy telik az idő, úgy ismeri meg az ellenfelet, és ehhez kell alkalmazni a tak­tikai feladatokat... — Ennek így kellene mű­ködnie, és megnyugtató, hogy váratlanul nem érhet bennün­ket semmi, mert mindenre van megfelelő emberünk. —Nyíregyházi játékos bevá­ló gat ása nem jött szóba? — Nagyon rövid idő állt ren­delkezésemre, hogy a magyar mezőnyt felmérjem. Másrészt meg a nyíregyházi vezetőktől nem kaptam javaslatot egy já­tékosra sem. Aztán, mint em­lítettem, időben sem jutottam odáig, hogy minden csapatot lássak. De a jövőt illetően van­nak nyitott helyeim, ahová embereket keresek. Szeretném megragadni az al­kalmat, hogy a városnak meg­köszönjem az önzetlen segítsé­get, hogy ilyen ragyogó körül­ményeket biztosítottak a válo­gatott találkozóra. Számítunk az ismert fantasztikus közönségre is. Azt hiszem, igazi hazai pá­lyán fogjuk magunkat érezni, ígérem a csapat nevében, hogy nem fogunk csalódást okozni... A rendezők a mérkőzés szü­netében a válogatott és a Kár- pát-Hús-NYKC játékosainak részvételével hetespárbajt ren­deznek. —fullajtár— Góllövőlista NB III Tisza-csoport 6 gól: Nagy Zs. (Mád), Papp (Tiszaújváros). 4 gól: Gdovin (Baktalóránt- háza), Oláh (Kisvárda), Tóth T., Csillag (Tiszafüred), Bódi R. (Szikszó). 3 gól: Maries, Fecsku (Bak- talórántháza), Lehóczki (BÉVSC), Tóth (Kisvárda), Lőrincz (Nyírbátor), Szekré­nyes (Rakamaz), Lugosi (Ti­szafüred), Berecz (Vámos- pércs), Veres, Deák (Balmaz­újváros) 2 gól: Szmolniczky (BÉVSC), Mida, Krumpák, Koszta (Szikszó), Kőrizs, Vachter (Kisvárda), Kapusz- tyin, Búzás, Kocsis (Raka­maz), Forkavecz, Kovács, Loós (Balmazújváros), Hor­váth (Hajdúböszörmény), Ba­logh (Mád), Márkus (MVSC), Mészáros (Tiszaújváros), Vá­gó, Lengyel (Nagykálló), Ker­tész, Kondria (Nyírbátor), Oláh (Mátészalka), Magyar (Ózd). Suller Só megyei I. osztály 14 gól: Majchrovics (De- mecser). 8 gól: Krasznai (Újfehértó). 6 gól: Molnár F. (Demecser). 5 gól: Mikhárdi (Ibrány) 4 gól: Ónodi (Demecser), Berettyón (Kisléta), Pente (Tiszalök), Banka (Hardware) 3 gól: Lácza Gy. (Újfehértó), Fehér (Csenger), Rézműves L. (Kisléta), Szurkos (Tiszalök), Bárdi, Papp (Ibrány), Borza (Nagyhalász), Tivadar (Vásá- rosnamény), Petrohai, Láposi (Nyírcsaholy), Lővei (Hardwa­re). 2 gól: Lakatos, Nádasi, Czető, Kapin L. (Nyírkárász), Tanyi, Szécsi (Vásárosna- mény), Szalóki (Hardware), Kraszny (Kis­léta), Burik, Király, Takács A. (Levelek), Barna, Ötvös (Új­fehértó), Ruszin (Tiszaszalka), Kiss J. (Nyírcsaholy), Baida, Kubányi (Záhony), Hadadi, Kondor (Fehérgyarmat), Ju­hász (Tiszalök) 1 gól: Mónus, Brankovics, Huszti, Kovács (Demecser), Osváth, Becző, Szilágyi M., Szabó, Burik (Csenger), Tardi, Drágár, Benedek (Tiszaszal­ka), Főfai, Koskovics (Hard­ware), Oláh, Urbin (Nagyha­lász), Czine, (Nyírcsaholy), Korpái, Hidegh, Herman, Nagy (Ibrány), Kozma, Badar (Nyírkárász), Lácza J., Ka- csándi, Smejkal (Újfehértó), Illés, Rézműves G.(Kisléta), Balogh, Szpodnyi, Sándor, Linguar (Vásárosnamény), Pfaifert, Győri, Pokol L., Sipos, Seszcsuk, Rácz (Zá­hony), Borbély, Pál, Sitku M. (Levelek), Siti, Czibere (Fe­hérgyarmat), Gombás (Ti­szalök), Nagy T., Tóth, Gurzó (Bíri). ' Miért beteg a birisi futball? Az elmúlt hét csütörtökén tettük közzé azon írásunkat, mely a Biri megyei első osz­tályú futballcsapatának dics­telen szereplésével foglalko­zott. Akkor Márton József, a sportkör elnöke az edző­váltást firtató kérdéseinkre válaszolt. Most Mándi László, a volt edző, válaszlevelét közöljük. „Nem akartam meg vásá­rolni az edzőséget, ha \alaki talán ezt feltételezi rólam. Se­gíteni akartam, és úgy érzem, segítettem is. Szerintem nél­külem egyáltalán nem lenne futballcsapat Biriben. Amikor felkértek a játéko­sok és az elnökségi tagok, hogy vállaljam el az edzősé­get, gondolkodási időt kér­tem. Tudtam, hogy milyen nehéz feladat vár rám. Azok a játékosok, akik a rendelke­zésemre álltak, nem éppen megyei I.osztályba illő fut­ballisták. Velük nem lett vol­na érdemes elkezdeni két héttel a bajnokság kezdete előtt, egy héttel az átigazo­lási időszak végén a munkát. Rövid volt az idő, de kapcso­lataim lévén anyagiak híján is össze tudtam szedni azt a csapatot, amelyet csak a baj­noki rajton tudtam pályára küldeni. Mit mondjak, igen nehéz dolgom volt, de én nem adtam fel még így sem. És a mai napig sem adtam volna fel, ha nem ilyen vezetőkkel találom magam szemben. Az általam nehe­zen megszerzett játékosok egy részét saját részükre vá­sárolták, ezzel bizonyítva, hogy a fociból és nem a foci­ért élnek. Ez csak egy gond. A fő probléma az, hogy egyáltalán nem értenek a fut­ballhoz, mégis beleszóltak a szakmai munkámba. Főleg Tóth István, a labdarúgó­szakosztály vezetője. Ki me­rem jelenteni, ha ő nincs, ak­kor még mindig én vagyok az edző, és akkor mostanra már nem lenne beteg a biri futball. Anyagi téren is megoldódtak volna problémáink, ami na­gyon fontos egy megyei I. osztályú futballcsapat fenn­tartása számára. A játékosokkal való kap­csolatomról annyit: fiatal korom ellenére jól kijöttünk és kijövünk mind a mai na­pig, mivel játékostársként kezeltem őket. Talán akkor nem voltam eléggé határo­zott, amikor az első bajnoki meccsen Tóth úr parancsa; nak engedelmeskedtem. 0 kényszerített arra az első cserére, ami miatt elment a mérkőzés. Ha határozottabb vagyok, és nem hallgatok rá, úgy érzem, nyerünk, mert az edzőmérkőzésen 2-0-ról is fel tudtunk állni Hajdú- hadháztéglás ellen. Sajnálom, hogy ilyen vezetőn múlik egy csapat si­kere. Bízom abban, hogy ha bajba juttatta a csapatot, ki­tart mellettük, és eljuttatja őket a várva várt sikerhez.” Józsi bácsi elment Súlyos veszteség érte Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye sportéletét. Nyolcvanegy éves korá­ban elhunyt Tóth József, a megyei labdarúgó-szövetség volt főtitkára. A rendkívül rokonszen­ves, halkszavú, szerény sportember hosszú éveken át — mint vasúti főtiszt — dol­gozott. Munkássága mellett kötött örök barátságot a sporttal, a labdarúgással, az atlétikával... A „galambősz”, fiatalos, mindig kedves Józsi bácsi szeretett családja mellett, a sportolók körében érezte magát legjobban. Sokat tett a térség minő­ségi sportjának felemelkedé­séért. Példamutató, eredményes munkája elismeréséül több­ször részesült kitüntetésben. Hosszú éveken keresztül a városszéli Vasutas SC elnö­ke, atlétikai versenybíró, a Magyar Labdarúgó Szövet­ség elnökségének tagja, több napilap és a helyi rádió sport tudósítója. Szerette az embereket — azok is szerették, tisztelték. A megye sporttörténései­nek jó ismerője. Pontossága, lelkiismere­tessége az elsők közé emel­te. Az élet olykor szép, más­kor kegyetlen. Ahogyan élt, úgy távozott — csendben, feltűnés nélkül. Olyan ember volt, aki 81 évesen is terveit, vágyait részletezte, „ remélem, hogy a hétvégeken egy ideig még ott lehetek a futballpályák nézőterén, szurkolhatok!” — mondta, amikor utoljára találkoztunk. A halál közbeszólt. Az örökkévalóság nagy sportte­lepén talán labdával a kezé­ben folytatja, amit itt abba­hagyott. Az utolsó métere­ket egy nagy fekete autón teszi meg sok ezer szál vi­rággal font koszorúk alatt. JÓZSI BÁCSI ELMENT, de emlékét kegyelettel meg­őrizzük. A temetés pénteken 13 órától az Északi temető ra­vatalozójában lesz. _______Körzeti kitekintő_______ Né zőcsúcs a rangadón A közép-szabolcsi körzeti labdarúgó-bajnokság I. osztá­lyában az elmúlt fordulóban rangadóra került sor. Két olyan csapat mérte össze erejét, me­lyek az őszi szezonban leját­szott hat mérkőzésük alatt nem találtak legyőzőre. Az élen álló Búj, amely hat meccset nyert zsinórban — mindössze az első fordulóban ikszeltek le Tisza- dobbal —, azt a második helyen álló Tiszabercelt fogadta, akik négy győzelmük mellett két döntetlent tudhattak eredmény- listájukon. A találkozó duplán is rangadónak számított, hiszen a két település egymással szom­szédos, tehát attól függetlenül, hol állnak a bajnoki tabellán, mindig presztízscsatát jelent a két együttes összecsapása. A találkozót 300 néző előtt 1-0 arányban megnyerték. A ki­lencven perc történéseit Frank Sándor, a Buji SE elnöke a következőképpen látta: — Mindenképpen nyerni akartunk, ennek szellemében rögtön a meccs elején támadó­lag léptünk fel. Az első ne­gyedórában kiegyenlített játék folyt, aztán fokozatosan fö­lénybe kerültünk, és teljes egé­szében átvettük a mérkőzés irá­nyítását. Az első félóra végén egy kényszerítőzés után Ho- monnai Peti, aki már maga­sabb osztályban is futballozott, megszerezte a vezetést csapa­tunknak, s mint később kide­rült, a győztes gólt. — Ezt követően nem ült rá a gárda az eredményre? — Nem, sőt még jobban ro­hamoztunk, szemmel láthatóan felpaprikázta a srácokat a vezető gól. A második játékrészben is jobbára mezőnyjáték folyt, iga­zán említésre méltó nagy hely­zete egyik csapatnak sem volt. A vendégek mindössze egyet­lenegyszer lőttek kapunkra a kétszer negyvenöt perc során, s azt hiszem, ez mindent elárul a találkozóról. —-. Mely posztokon lévő fut­ballisták jeleskedtek? — A középpálya nagyszerű­en uralta a játékteret, és a vé­delem tengelyében Zson Tibi kiválóan összefogta a többie­ket. A vendégek két legveszé­lyesebb támadója közül Kole- szárt Varga, Vasst pedig Mé­száros igyekezett semlegesíte­ni. Feladatukat kiválóan meg­oldották, szinte levegőhöz sem hagyták jutni a két éket. — Volt egy nagy visszatérő is a meccsen Szabó Gábor sze­mélyében. Vele meg voltak elé­gedve? — Gabi egy szűk félórára állt be a második félidőben, és még látszott rajta némely meg­mozdulásánál a hosszú ideig tartó kihagyás. Én nagyon re­mélem, a későbbiekben a csa­pat hasznára válik játéka. A tiszaberceliek házi gólki­rályától, Vass Istvántól várták a gólokat a vendég szurkolók, azonban a focista ezúttal adós maradt a találatokkal. — Pista, szerinted minek „köszönhetitek” a vereséget? — Egy olyan rangadón va­gyunk túl, amelyen bármilyen eredmény elképzelhető volt, s ebbe beletartozik a vereség is. A bujiak együttese fiatal lab­darúgókból áll, a mi gárdánk átlagéletkora pedig 30 év. A hazaiak többet bírtak futni, mint mi, és úgy érzem, ennyi­vel jobbak voltak. Remény­kedtünk a döntetlenben, de nem tudtuk játszani kontrajá­tékunkat, mert a buji középpá­lyások megszűrték a támadá­sainkat. — A rutinos Újhelyi tért ölelő indításai is hiányoztak? — Igen, Pali sérülése miatt nem léphetett pályára, és ezt a csapat is megérezte. — Nem tört le benneteket a vereség? — Egyáltalán nem. A csatát elvesztettük, de a háborút nem. Mindenképpen szeretnénk az élbolyban maradni, és most hét végén hazai környezetben bi­zonyítani Kék ellen. TóthJMihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents