Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-28 / 228. szám

4 1995. szeptember 28., csütörtök VAROSRÓL UJ KELET KISVÁRDÁN Nos, ezt tette a kisvárdai Popovics János és felesége, Jolánka néni, akik 1945. szep­tember 15-én Ofehértón kötöt­tek házasságot. Akkor megfo­gadták, hogy kitartanak egy­más mellett jóban, rosszban, hűségesek lesznek. S hogy ko­molyan vették az adott szót, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 50 év után fogadalmukat népes családjuk jelenlétében megerősítették, ezzel is példát mutatva szeretteiknek. A há­zasságkötési ceremónia azért eltért a szokványostól. A meghatódott jubiláló há­zaspár ünnepségén az unoka Tizenegy gyermekkel Új tanév — szép környezet Egy héttel később kezdődött a tanítás a kisvárdai Szent László Gimnázium és Szakkö­zépiskola tanulói számára. Az okokról és a várható követ­kezményekről az intézmény igazgatóhelyettesét, Kató Ele­mimét kérdeztük. — Mi volt a késés oka? — A nyár folyamán a kony­hát teljesen felújították. Kicse­rélték a vízvezetékrendszert, új felszereléssel látták el a főzőhelyiségeket, és újra- csempézték az egészet. Ezek a munkák annyira elhúzódtak, hogy kénytelenek voltunk később kezdeni a tanévet. Rá­adásul a munkálatokat végző cég alkalmazottjai a kollégi­umban laktak, így a tanulóink egyharmada nem tudta elfog­lalni időben a szálláshelyét. — Azt tudjuk, hogy törvény írja elő, hány tanítási napot kell teljesíteni egy tanévben. A késedelmes kezdés miatt kell- e majd tovább járniuk a diá­koknak az év végén? — Nem kell, mert tanéven­ként tíz tanítási nappal az igaz­gató rendelkezik. Ebből ötöt elvitt ez a hét, hármat kell az írásbeli érettségire áldozni, két nap pedig lelki gyakorlat. így egy sem marad, ezért a többi iskolával együtt fogjuk befe­jezni a tanévet. Tanulmányi kirándulásra is csak a hétvé­geken, illetve tanítási szüne­tekben (téli és tavaszi) mehet-« nek tanulóink. — Az osztálykirándulások­hoz milyen segítséget tud nyújtani az iskola? — Rendszeresen kapunk ajánlatokat szállásra, étkezés­re és tárázási lehetőségre. Ezeket összegyűjtjük és az érdeklődő osztályoknak átad­juk, hogy legyen miből vá­lasztaniuk. Ezenkívül tanuló- csoportonként két-három gye­reknek — a legrászorultab- baknak — pénzügyi segítsé­get nyújtunk, hogy ők is el tudjanak utazni és ne kelljen üres zsebbel menniük. — Legutóbb a 3. e osztály akart egy hétvégét Tokajban tölteni, de végül mégsem sike­rült megszervezniük. Mi volt az oka és általában mi alapján választják ki az úticéljukat? — Az említett osztályban mindössze tizenhat gyerek je­lentkezett, és ez nem volt elég. A kirándulásoknak elsődleges célja apihenés és a kikapcsoló­dás, valamint hogy ismerjenek meg egy-egy környéket. Isko­lánk tanulóinak 80 százaléka a tanév során legalább egy alka­lommal eljut az osztályával egy-egy szép helyre. A gyere­kek részéről megvan az igény, csak egyre nehezebb megte­remteni hozzá a lehetőségeket. Kisvárda UJ KELET A megye második legnagyobb könyvtára Sem idő, sem pénz nincs olvasásra Sokan tudják, hogy a megye legnagyobb könyv­tára a Móricz Zsigmond nevét viselő megyei könyv­tár, azt viszont már kevesebben, hogy ebben a rang­sorban a második a kisvárdai. Sőt mint városi in­tézmény a legnagyobb szőkébb hazánkban. Fél évszázad házasság Kevés házaspárnak adatik meg 50 évi együttélés után, hogy összetartozásukat — szeretettel a szívükben — ünnepélyes formában ismét megerősítsék az anyakönyvvezető előtt. mondott ide illő és megható verset: „Már vénülő kezem­mel fogom meg a kezed” és a legidősebb gyermekeik, egy fiú és egy lány volt az anya­könyvvezető előtt a két ta­nú. János bácsival és Jolánka nénivel ünnepelt nyolc lány- és három fiúgyermekük, akik mind családjuk körében él­nek, van 32 unoka és 6 déd­unoka. Kedves Jolánka néni és János bácsi, aranylakodalmuk alkal­mából jó egészséget, hosszú, boldog életet kíván az Új Kelet szerkesztősége! A könyvtár jelenlegi helyze­téről és a fejlődés lehetősé­geiről Szivák Gábor igazgató­val beszélgettünk. — Az éves inflációt megha­ladó mértéknél nagyobb arány­ban drágulnak a könyvek. Kü­lönösen igaz ez a nyelv- és szak­könyvekre. Azt hihetnénk, hogy ennek következtében többen járnak könyvtárba. így van ez? — Ha megnézzük évekre visszamenőleg a beiratkozások arányát vagy a látogatások gya­koriságát, akkor ma tapaszta­lunk forgalomnövekedést. Vi­szont a dokumentumkölcsön­zés és -használat jelentősen nőtt az elmúlt időszakban. — Van-e könyvtárhálózata a városnak? — A központi intézményen kívül minden iskolának van saját könyvtára, de nem minde­gyik működik megfelelően. Ennek csak részben oka a pénz- hiány. Hiányzó szakemberek A másik oka, hogy nem min­degyiket vezeti megfelelő szak­ember. Ezt mi úgy érzékeljük, hogy előbb-utóbb itt kötnek ki a diákok. Ez önmagában nem baj, de mégis jobb lenne, ha a tanulók legalább a kötelező iro­dalomhoz az iskolában juthat­nának hozzá. — Tapasztalata szerint sze­retnek olvasni a mai gyerekek? — Az általános iskolások ol­vasási kedve csökkent. Az alsó tagozatokban bevezetett újfaj­ta tanítási módszerek közül nem mindegyikkel tanul meg a kisgyerek tisztességesen olvas­ni. Amikor nehézkesen megy a betűk és a szavak felismerése, amikor nincs sikerélménye a kisdiákoknak, akkor idővel el­megy a kedve az egésztől, és még a kötelezően előírtakat is csak kivonatos formájában ta­nulmányozza, így az eredeti mű el­veszti az élvezeti értékét. Igaz, hogy a semmitől még ez is több, de talán mégis jobb lenne, ha teljes terjede­lemben olvasnák a műveket a diákok. Az iskolai könyvtárak pénz és szakember hiá­nyában fokozato­san leépülnek. Nagy kár, mert egy bejáró közép- iskolás, akinek ebéd után ro­hanni kell a buszhoz vagy a vo­nathoz, a tanítási szünetekben még csak-csak kikölcsönözne egy könyvet ott, helyben, de ide már nem biztos, hogy eljön. Ör­vendetes módon nőtt viszont a felnőtt beiratkozóink száma. Ez már magyarázható a könyvek drágulásával. — Hány kötetes a könyvtá­ruk? — Százkétezer kötetünk van, ezenkívül ötezer hanglemez és CD, valamint a hangoskönyv­tár, ahol többek között video­filmeket is lehet kölcsönözni. Többségében klasszikus irodal­mi alkotások filmesített vál­tozatai találhatók meg itt. Nincs viszont akciófilmünk és a kötelező irodalom feldolgo­zott változatai. Drágább könyvek Mi nem akartunk és nem aka­runk a tömegárut forgalmazó videotékák sorába beállni. Abból van elég a városban. Ráadásul az elég költséges dolog is. Ezt az összeget inkább hasznosabb cél­ra költjük. De visszatekintve a kötelező könyvekre: hatezer di­ákot nem tudunk megfelelő szá­mú könyvvel ellátni. Ráadásul napjainkban nem ugyanazok a művek az előírtak, mint amik korábban voltak. Egyébként is az a tapasztalatunk, hogy inkább az adaptációt olvassák a gyerekek, az nem sok időt vesz igénybe. Ez nem azért van, mert nem szeret­nek a tanulók olvasni, hanem azért, mert egyszerűen nincs ide­jük rá. —A megszorító intézkedések a könyvtárakat is érintették. Mennyi pénz jut most könyvbe­szerzésre? — A nyolcvanas években át­lag ötezer kötetet tudtunk éven­te vásárolni. Most jó, ha kéte­zer darabra jut. A szakinformá­ciót tartalmazó könyveknek (ilyenek a nyelvkönyvek is), amelyeknek nagy az informá­ciós értékük, az áruk is ma­gas. Ezekből egy-egy darab több ezer forintba kerül. Las­san oda jutunk, hogy minden­ből csak mutatóba tudunk vá­sárolni. — A nyár folyamán pályázat útján az iskolák 60 és 120 ezer forint közötti értékben kaphattak szépirodalmi műveket. A szépség­hibája csak az volt a dolognak, hogy a felajánlók maguk szabták meg, mely kötetekből lehet válasz­tani. Mi erről a véleménye? — Még ha nem is olyan ér­tékes művekről van szó, akkor is jobb módszer, mintha zúzdá­ba kerültek volna a már elké­szült művek. A baj inkább az, hogy ez annyit jelentett, mint a sivatagi vándornak egy pohár víz. A szomját oltotta, de az életben maradáshoz roppant kevés. A nagyobb gond az, hogy az állam teljesen kivonult a könyvtárak támogatásából. Jelenleg még a 25 százalékot sem éri el a központi költség- vetés aránya. A pénzügyi hát­tér megteremtését szinte teljes mértékben az önkormányzatok nyakába varrták — mint sok más egyebet is — anélkül, hogy az anyagi feltételek rendelke­zésre állnának. Jelenleg minden város könyvtára olyan állapot­ban van, amilyen a város kasz- szája, és köztudott, hogy me­gyénk ezen a téren igencsak hátrányos helyzetben van. Helytörténeti kutatások Ha az 1989-es évhez viszo­nyítjuk a könyvbeszerzésre for­dítható összeg nagyságát, akkor megállapíthatjuk, hogy évente átlagosan 30—50 százalékkal csökkent az összeg. Mára már csak töredéke a hat évvel ez­előttinek. Ráadásul a dologi kiadásokra szánt keret sem emelkedett olyan mértékben, mint amennyire a fenntartási költségek nőttek. —A messziről jött idegen ta- lál-e kötetet Kisvárda történe­téről? — Könyv formájában még nem dolgozta fel senki. Ez azért is különös, mert (ha a fővárost és a megyei jogú városokat nem számoljuk) az országban a hatodik legnagyobb városi könyvtár a miénk. Helytörténe­ti kutatásokat mégis csak 1989- től végzünk. Érdekesség még, hogy az intézményünk méreté­hez képest óriási a dokumen­tumanyagok forgalma: 140 ezer darab évente. Messze földről jönnek kutatók, és ada­tokat keresnek a város múltjá­ról és jelenéről. Miből legyen több, illetve kevesebb? A város központjában sétálva járókelőket állítottunk meg, és a címben szereplő kérdést tettük fel nekik. íme, néhányan a válaszolók közül: Orosz Petra:—Mindenképpen több kellene sportlétesítményekből. Egy téliesített uszodára gondolok. Ezenkívül kevés a jó állapotban lévő utcai szemetesedény. Itt, a Szent László úton is nemrég helyeztek ki jó párat, de a vandálok nem sokáig hagyták azokat békén és épen. Több kellene még kerékpártárolóból is. Ha egy-egy üzletbe biciklivel jön a vevő, nem tudja hova lelakatolni a járművét. Kevesebb kellene szemétből, butikból és kocsmából. Nem tartom jó dolognak, hogy bárki bárhová engedélyt kap egy vendéglátóhely, magyarul kocsma nyitására. Szász Endre: — Pénzből kellene a legtöbb. Borzasztó igazságta­lannak tartom, hogy én ledolgoztam több mint negyven évet, és csak tizennégyezer forint a nyugdíjam. Mások meg a semmiért is tizenhatmilliót kapnak. Nem a minisztereknek és a képviselőknek kell adni azt a sok pénzt, van azoknak elég. A sok haszonlesőből kellene kevesebb. Az élősködő kullancsnépség szívja el az or­szág energiáját. Hutás Krisztina és Dudásné Bori Rita: — Butikból már sok is van, de színvonalas, szép üzletből több kellene. Fiataloknak való nívós szórakozóhelyből is elkelne még egy pár a városban. Bölcsődei helyből és pénzből kellene még több, hogy legyen miből vásárolni az emberek­nek. Itt, a belvárosban gondot jelent a parkolás is. Tágas utcák, terek és sok-sok parkoló is kellene. Kevesebb kellene viszont a kocsmákból, a szemétből és az olyan emberekből, akik nem ismerik a KRESZ-t. Ónodi Bertalan György:—Kulturált szórakozóhelyből kellene több, ahol lehetne ugyan alkoholt fogyasztani, de nem mértéktelenül. Sajnos, az a tapasztalatom, hogy szinte mindenütt kiszolgálják a részeg vendége­ket, sőt még a részeg gyerekeket is. Nem számít semmi, csak bevétel le­gyen. Munkalehetőségből is több kellene. Nekem már van munkahelyem, de sok csellengő fiatal teng-leng a városban, bizony ők könnyen rossz útra tévedhetnek. A második kérdésre hirtelen nem tudok mit mondani. Ónodi Bertalan György Hutás Krisztina és Dudásné Bori Rita Szász Endre

Next

/
Thumbnails
Contents