Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-27 / 227. szám
Megyénk életéből UJ KELET— Megyénk félmilliárdot kapott! A Mezőgazdasági és Erdészeti Alap felhasználásáról szóló 9/1995. számú földművelésügyi minisztériumi rendelet alapján a kedvezőtlen termelőhelyi adottságú termőföld hasznosításához nyújtott állami támogatásokat az elmúlt hetekben fizették ki országszerte. Ennek lebonyolításában — a központi kommányzattól átruházott törvény szerinti államigazgatási szereplőként — a megyei agrárkamarák is közreműködtek. Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében e munkák már gyakorlatilag véget értek, jelenleg az utóellenőrzések és a felmerült kifogások elbírálása történik. Az agrárkamara a megyei Földművelésügyi Hivatallal egyeztetett nyilvántartás szerint 33 071 egyéni gazdálkodói és 391 társasági igény került elbírálásra. A megyében több mint 170 településről érkeztek kérelmek, amikre a megyei kamara munkatársai véleményeztek, s jóváhagyásra a Földművelésügyi Minisztériumon keresztül az Állami Fejlesztési Intézethez (ÁFI) küldték azokat. A benyújtott kérvényekre összesen 425 millió 983 ezer forintos támogatást ítélt meg a megyei gazdálkodóknak az ÁFI, ebből az egyéni termelők 312 millió 945 ezer, a társascégek 105 millió 527 ezer, az önkormányzati mezőgazda- sági vállalkozások 7 millió 509 ezer forintos támogatásban részesültek. A megítélt megyei támogatások nagysága az ország egész területére vetített költségvetési keretnek, az 1,7 milliárd forintnak közel 30 százaléka volt, ami helyesen fejezi ki a régiót súlytó mezőgazdasági termelési hátrányokat. Az Állami Fejlesztési Intézet a kedvezőtlen termőhelyi feltételekkel rendelkező szabolcsi települések részére támogatási alapként 483 millió 468 ezer forintot különített el, aminek 88,1 százaléka került ténylegesen kifizetésre. A támogatási pályázat meghirdetését és a kérvényezett segélyek kifizetését a megyei agrárkamara a helyi önkormányzatokkal együttműködve végezte. Százhetvenegy településen e két szervezet közösen, 3 városban, községben a kamara bonyolította le a munkát. —vip— Négy hangszeren játszik Kovács Zoltán és felesége Kovács Zoli bácsi és a felesége Klárika néni, tősgyökeres beregdaróciak. Jövőre ünnepük házasságkötésük negyvenedik évfordulóját. A nagyobbik lányuk Érden postafőtiszt, a lánya Viktória most nyert felvételt zeneművészeti főiskolára, 10 éves testvére pedig ökumenikus iskolába jár. A középső gyerek Zoltán, Vá- sárosnaményban lakik, nagylánya 16 éves, most kezdi a harmadikat kereskedelmi szakközépben, öccse pedig nyolcadikos. A legkisebb gyerek, Józsi katonai szakközépiskolába, aztán a Zalka Máté műszaki főiskolára járt, és ma már főhadnagyi rangban szolgálja hazáját. Klárika néniék rokkantnyugdíjasok, csak a ház körül dolgoznak, de ez is ad elég munkát, hiszen három tehén áll az istállóban. Ezenkívül van két anyakoca, és két hízó beállítva az aprójószág mellett. Az állatok télen—nyáron van elég gond ami szabadidő marad, azt segít agyoncsapni a tévé, videó, na meg Zoli bácsi zenetudása. Négy hangszeren zongorán, szájharmonikán, hegedűn és gitáron játszik, és irodalmi ambíciói is vannak. Néha verseket ír az életről, életéről, a körülöttünk hullámzó világról. Ottjártunkkor — mint ősszel a beregben mindenfelé— szilvalekvár Totyogott az üstben, ott kaptuk lencsevégre a házaspárt. Dojcsák Tibor 1995. szeptember 27., szerda Orgona épül Nyírbátorban Mottó: A keresztyén hívő ember örömét legjobban az orgona tudja kifejezni (Albert Schweitzer) Ha minden az eredeti tervek szerint halad, október 29-én, vasárnap ünnepi istentiszteleten avatják fel a nyírbátori református templomban készülő új orgonát. Az orgona története egészen 1985-re nyúlik vissza.Lehotka Gábor orgonaművész, a zene- művészeti főiskola tanszék- vezető tanára ekkor javasolta a megyei tanács elnökhelyettesének, hogy a nyírbátori műemlék templomba építsenek egy európai szintű orgonát. A megyei tanács 1988-ban másfél millióval, 1990-ben 6,5 millió forinttal segítette a nem mindennapi beruházást. Az eltelt tíz év alatt sok minden történt, rendszerek változtak, falak dőltek, valuták értékelődtek át, egyvalami azonban maradt: egy kis csapat, mely soha nem adta fel az orgona építésének tervét. Dr. Gaál Mihály főorvos az előző választási ciklusban Nyírbátor alpolgármestereként, jelenleg pedig önkormányzati képviselőként Tárnok Ferenc lelkésszel és Báthory Gábor alpolgármesterrel együtt bábáskodott az orgona megszületésénél. — Az elkészítéssel először egy német céget bízott meg a megyei tanács— mondja Gaál Mihály—, az együttműködés azonban a rendszerváltással, Németország újraegyesítésével és a KGST megszűnésével meghiúsult. Az orgona építése 1992 késő őszén, új tervek alapján kezdődhetett meg a Békés-Kau-Mészáros Orgonaépítő Kft. dunakeszi műhelyében. Az orgona leghosszabb — legmélyebb hangú — sípja közel hat méter hosszú, súlya 97 kilogramm. Az egész hangszer 63 mázsát nyom, ezért kezdetben nem kis problémát okozott az öreg, százévesnél is idősebb karzat. Ezt a református egyházközség felújította, és a statikusok azt is megoldották, hogy az orgona súlya a karzat oszlopaira és a falakra nehezedjen. Gyakran hátráltatta a munkálatokat az Országos Műemléki Hivatal túlzott aggodalmaskodása is, például freskó után kutattak annak ellenére, hogy a templomban alig néhány évvel ezelőtt sem találtak falfestményt. Az orgonaház, vagy más néven sípszekrény tervét Kathy Imre építészmérnök, a műszaki egyetem volt tanára készítette el. A beépítésnél felhasználták a már meglévő kis orgona részeit is. Az új orgonának, amely három manuál- plusz pedálklaviatúrás, 2642 sípja van. A 37 regiszter számtalan hangzásvariációt tesz lehetővé. — A hangszer elkészítéséhez a szakmai részleteket Sepsi Károly, a debreceni nagytemplom lelkésze, orgonaművész, a református teológia volt énekzene tanára dolgozta ki, aki Falutáblák Tiszarádon A fennállásának 550. évfordulóját .ünneplő Tiszarád község két új falutáblával is gyarapodott a közelmúltban. A fából faragott remekműveken látszik, hogy a népművészetet ismerő ember készítette. A hármas tagolás és a „magyar bajusz” visszatérő motívumok mind a táblán, mind a tartó oszlopokon. A heraldikát (címertan) nem ismerők legfeljebb annyit tudnak eldönteni, hogy szerintük szép vagy nem szép. Ezért egy kis jelmagyarázatra kértük fel a mű alkotóját, a Nagyhalászon élő Újhelyi István fafaragómestert. — Első ránézésre csak any- nyit látunk, hogy vannak rajta csillagok, tulipánok és sok más ismert ábra. Mi mit jelent? — A tábla részét alul és felül bajusz formájúra vágtam. Ennek nincs különösebb tartalma, csak úgy gondoltam, hogy így szebb. A tulipán a szeretet és az igazságosság jelképe, a négy égtájat a négyágú csillaggal fejezzük ki. A tulipán alatt a humán kereszt a segítőkészséget jelenti. A házából felkelő Nap a lakott település motívuma és nem tévesztendő össze a feltámadás jelképével. — Nem szokványos betűformát használt. Van-e neve ennek a betűtípusnak? — A szöveget erdélyi ékírásos betűkből állítottam össze. Külön érdekessége a mű egészének, hogy az oszlopoknak a táblával érintkező szakaszán nincs díszítés, hogy ne vonja el a figyelmet. — Mennyi idő alatt készültek el a táblák? — Most nagyon rövid idő alatt. Mindössze két hetem maradt a tervezésre és a faragásra. Napi 12—14 órát kellett dolgoznom, hogy időben kész legyen. — Sch — eddig mintegy százötven ki- sebb-nagyobb orgonát tervezett. — Milyen egy jó orgona? — Életem során rengeteg orgonával találkoztam — mondja. — Pályám elején falusi templomokban számos olyan hangszeren játszottam, melyeket, ha meg akartam szólaltatni, gyakran meg is kellett javítanom. Egy orgonát elméletileg aszerint kell tervezni, hogy mire és hol akarjuk használni. Figyelembe kell venni a terem nagyságát, akusztikáját, a beépítési lehetőségeket és a meglévő adottságokat. Egy jó orgonának gyakorlatilag mindent tudnia kell. Ha a legjobb művész ül le hozzá játszani, ki kell hogy elégítse minden kívánságát. — Egy orgona használati értéke csak a nagyságától függ? — Kétségtelen, hogy egy nagy templomban lévő, az akusztikához jól méretezett nagy orgona lenyűgöző hatásra képes, a nagyság azonban nem minden. Vannak kicsiny, de legendás orgonák. Megadatott nekem, hogy a svájci Sión városka St. Valér templomában található kicsi, 400 éves, ütött- kopott orgonamatuzsálemmel játszhassak. Az élmény felemelő volt. Az orgona méltán híres, nem csoda, ha a művészek sorban állnak, hogy kipróbálhassák. A megfakult sípokból a legcsodálatosabb hangzást lehet elővarázsolni. Nem kell szégyenkezni a most épülő orgona miatt sem, a kivitelező cég nagyon szép munkát végzett. Számomra azért is kedves ez a hangszer, mert magam is erről a vidékről származom. Az új orgona az október 29-i avatáson neves művészek keze alatt „vizsgázik”, meggyőződésem szerint kiváló eredménnyel. Vasas László
