Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-22 / 223. szám

12

1995. szeptember 26., kedd

Növényvilág

UJ KELET

Ehető és mérgező csiperkék (2.)

Ha az időjárás kedvező fordulatot vesz és ha heti két alkalommal csapadékot kapunk, lassan-lassan a csiperkeszedés, -gyűjtés szezonja is beköszönt. Az előforduló 70—80 faj biztató lehet arra, hogy bármilyen területet is választunk „gombavadászatra”, eredmény nélkül nem térünk haza.

Október a kiskertekben

A jó reményekkel kecsegtető kirándulás előtt nézzük meg közelebbről az Agaricus nemzetséggel — a csiperkefajokkal — kapcsolatos tudnivalókat.

Minden csiperkét tönkkel együtt gyűjtünk. A gomba kalapja alatt két ujjunkkal megfogjuk a gomba tönkjét, ellentétes irányokba (előre-hátra) megmozgatjuk — ezzel a földbeni mycéliumkötést fellazítjuk —, majd csavaró mozdulattal a tönkkel együtt kiemeljük a gombát. A tönköt az avartól, földtől, növényi maradványoktól megtisztítjuk. Éles késsel ferde metszlapot készítünk a tönk alsó, 1—3 cm-es magasságában.

Minden csiperkefaj a vágási felületen valamilyen elszíneződéssel reagál.

1. Ha az elszíneződés világos vagy sötétbarna vagy vöröses, a vizsgált gomba nem mérgező. Az így színeződő fajokból csak a kellemetlen, penetránsan büdös példányokat kell kidobni. (Két ilyen faj létezik, de nem gyakoriak.)

2. Ha az elszíneződés azonnali és krómsárga (narancshéjszínű), ebben az esetben mérgező faj képezi a vizsgálat tárgyát. Ezt az azonnali színváltást valamilyen kellemetlen szag is kíséri (gyógyszertári vegyes illat, tintaszag, karbolszag, fenolszag, jodoform- vagy kátrányillat). Akár a szín, akár a szag, ha egyértelmű, úgy a gombát mérgezőnek minősítjük. Három gombafajra jellemzőek a leírtak (tintaszagú csiperke, barna pikkelyes csiperke és afenolszagú csiperke).

3. Ha az elszíneződés 2—5 percen belüli és citromsárga, akkor bonyolultabb a helyzet, mert ezeknél a reakcióknál a gomba lehet mérgező is, de lehet közkedvelt, finom, ehető is.

Mérgező: ha a színreakciót még kellemetlen illat- és szaganyag is kíséri — így például karbolszag, fenolszag, tintaszag, jodoformszag. Ezek a fajok: a sárguló csiperke és a gyökeres csiperke.

Ehető, finom gomba: ha a színreakciót jól érezhető ánizs- illat is kíséri. Ilyen gomba az erdőszéli csiperke és rokonfajai, a karcsú csiperke és a gumós csiperke.

Ismertek még az alábbi kivételek is:

— Sebzés hatására a tönk húsa vörösödik, a kalaphús sárgul, és a gomba nagyon kellemes, ánizs illatú. Ez az okkerpikkelyes csiperke ehető gomba.

— Ugyanez a helyzet az óriáscsiperke esetében is, de ennél a fajnál a lemezek tönköt érintő részénél nagyon kellemes mandulaillat is érezhető.

A fent leírtak ismeretét a kezdő gombaszedő is el tudja sajátítani, és ezek alkalmazásával elkerülhető az, hogy gyűjtéskor fajon belül a mérgező és ehető gombapéldányok egy szedőedénybe kerüljenek.

A nejlontasakban, vödörben, zárt műanyag edényben a gombák a kellemetlen szagokat egymástól is átvehetik, így arra is sor kerülhet, hogy a gomba- vizsgálatkor az egész tétel a szemétbe kerül.

A korábbi tájékoztatóban a mérgező csiperkéket ismertettem,

most pedig a leggyakoribb és a legnagyobb tömegben előforduló — a piacon a legnagyobb tömegben árusított — fajokat mutatom be a teljesség igénye nélkül.

1. ERDÓSZÉLI CSIPERKE (AGARICUS ARVEN- SIS) és rokonfajai.

Terem: tavasztól késő őszig. Kalap: 5—15 cm, fehér-fehéres alapszínű, gyakran elmosódottan sárga színfoltokkal, mely szalmasárga színt is eredményezhet. Lemez: fiatalon krémszürke—rózsaszínes, majd barnás—csokoládébarna, végül pedig feketésbarna lesz. Tönk: karcsú-középvastag, hosszú alja gyakran gumós. Gallér: hártyás, lelógó, szennyesfehér, fogaskerékszerűen díszített az alsó oldala. íz, illat: rendkívül finom, kellemes ánizsillata van.

Figyelem! Ha vegyes erdőben gyűjtik, ahol tölgy, fenyő vagy gyertyán is van, ott összetéveszthető a gyilkos galócával, a fehér gyilkos galócával, de a galócáknak bocskoruk van, nincs ánizsillatuk, a lemezeik kezdettől a teljes kifejlődésig fehérek maradnak, sebzésre, sérülésre is megmarad fehér színük.

2. KÉTSPÓRÁS CSIPERKE (A. BISPORUS)

Termesztett fajtáit sokan sampinyon (champignon) néven ismerik. Kalap: 5—10 cm, domború, húsos, később kiterül. A kalap szélén gyakori a fehéres csipkés fátyolmaradvány. Lemez: élénk hússzínből indul, később csokoládabama, majd fekete lesz, a lemezek élei világosak. Tönk: zömök, hengeres. Gallér: vastag, szakadozott, felső felülete bordás. Kora tavasztól késő őszig terem.

3. ÍZLETES CSIPERKE (A. BITORQUIS)

Kalap: 4— 10 cm, de lehet 15 cm átmérőjű is. Alakja ellaposodó, pogácsaszerű. Színe fehér, piszkosfehér, krémszínű, felülete gyakran földdel szenynyezett. A kalapszél aláhajló. A lemez: hússzínű, majd sötétbarna, végül fekete lesz. Lemezéi világos. Tönk: fehér, vaskos. Gallér: kettős gallér (ez a határozó bélyeg nagyon ritka). Tavasztól őszig terem, juhjárta területeken gyakori.

4. KERTI CSIPERKE (A. CAMPESTRIS)

Egyéb magyar nevei: mezei vagy réti csiperke.

Kalap: 3— 10 cm átmérőjű, félgömb alakból indul, majd ellaposodik, fehér színű, selymes fényű. A kalaphús vékony és puha. Lemez: fiatalon élénk rózsaszínű, majd feketésbarna, fekete lesz. Tönk: fehér, de gyakran rózsás árnyalatú, hengeres, lefelé kes- kenyedő. Gallér: gyengén fejlett, egyszerű, könnyen leszakad. Tavasztól késő őszig terem.

5. NAGYSPÓRÁS CSIPERKE (A. MACROSPORUS)

Kalap: gömgölyded, félgömb alakú, majd ellaposodó. Fehérkrém színű, mely fogásra citromsárgára színeződik. Pereme fátyolmaradványoktól csipkés. Lemez: eleinte halvány, majd rózsás hússzínű, ksőbb feketés- bama. Lemezéle világos. Tönk: vaskos, fehér. Alacsony fűben rövidebb (kisebb), magas fűben hosszú. Gallér: széles, lelógó, alsó oldala durván pelyhes, széle

fogaskerékszerű. Hús: vastag, fehér, merev, illata mandulára emlékeztet. Tavasztól őszig terem, fejlett példányai lehetnek 1 kg súlyúak is.

6. SZÍKI CSIPERKE (A. BERNARDII)

Kalap: nagy és vastag húsú,

5—30 cm-es is lehet a kalapátmérő. Fejlett példányai gyakran a 0,7—1 kg-ot is elérik. Fiatalon félgömb alakú, ellaposodó, pogácsaszerű. Felülete fehér, piszkosfehér, cserepesen táblásán durva mezőkre, pikkelyekre repedezik. Pereme kosszarvsze- rűen aláhajló. Lemez: szürkés hússzínű, majd feketésbarna lesz. Tönk: zömök, vaskos, lefelé vékonyodó. Gallér: bocskorszerű- en borítja a tönk alsó részét. Az idős példányainak túlságosan aromás az illata, íze. Érzékeny gyomrúaknak megárthat.

A csiperkék ismertetésénél külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a lemezek színe egy világos alapszínből folyamatosan — a spórák érési ütemének megfelelően — sok-sok színárnyalaton átmegy, míg végül sötétbarnára vagy feketére színeződik.

Felületes gombaszedő a lemezek színe alapján összetévesztheti több száz ehetetlen vagy mérgező gombafajjal, elsősorban azokkal, amelyek a dohány- barna—barna—rozsdabarna— agyagbama—fahéjbama spóra- porú csoportba tartoznak. így a keveredés veszélyes lehet a pókhálós, fakó cölöpgombákkal és a susulykákkal is. Ez elkerülhető, mert az e csoportokhoz tartozó fajoknak nincs gallérjuk, és így a keveredést már szedéskor ki lehet zárni.

A megyében hol gyűjthetünk eredményesen csiperkéket?

Akácerdőben, erdőszegélyen, akácfasorok mentén gyakori az ehetőek közül az erdőszéli csiperke és rokonfajai, az akáccsiperke és a nagysprórás csiperke. Figyelmesen kell gyűjteni, mert a mérgező fajok közül ugyanezt a területet kedveli a tintaszagú, a sárguló, a gyökeres és a fenolszagú is.

Telepített nyárasokban gyakoriak a kerti és a nagyspórás ehető csiperkék; ugyanakkor ezt a helyet a sárguló csiperke is kedveli.

Vegyes lomberdőkben gyűjthető az erősen vörösödő barna pikkelyű fenyves csiperke, lomberdei csiperke, a csoportos csiperke és az óriás csiperke. Ha az akácfa is meghatározó a vegyes erdőben, így a fent említett fajok is előfordulnak.

Száraz, alacsony füves legelőkön a kerti csiperke, a kétspórás és az ízletes csiperke gyakori.

Sztyeppréteken a kerti csiperke, az erdőszéli csiperke, az ánizs illatú gumós csiperke, esetenként a szekszárdi csiperke lehet gyakori, magasabb fűben és ártéri területeken pedig a nagyspórás csiperkét lehet gyűjteni. A mérgező fajok közül sztyeppréten a sárguló csiperke, angolpeijés legelőn a tintaszagú csiperke és a sárguló csiperke előfordulásával kell számolni.

Szikes legelőkön, sózott utak mentén nem ritka a sziki csiperke és az ízletes csiperke.

Szikes homokpusztákon előfordulhat a finom erdőszéli és a kerti csiperke, de nem ritka a mérgező tintaszagú csiperke sem.

Taposott füves területeken, ahol gyakori a nagy útifű,

szedhető a sziki csiperke, az akáccsiperke és az ízletes csiperke, ugyanitt gyakori lehet a mérgező sárguló csiperke és ritkábban a mérgező csiperke is előfordulhat.

A Zempléni-hegyekbe kirándulók figyelmébe ajánlható ehető csiperkék:

Gyertyánosok, bükkösök-töl- gyesek gyakori csiperkéi: kerti, gumós, lomberdei, nagyspórás, fenyves, óriás stb. Fenyvesekben a fenyves és a gumós csiperke szedhető. Cseres tölgyesekben: a gumós, kerti, lomberdei, nagyspórás, fenyves, erdőszéli, óriási csiperke a gyakoribb. Gyöngyvi- rágos aljnövényzeti tölgyesekben szedhető az ízletes csiperke.

A hegyekben nagyobb tömegben fordulhatnak elő a csiperkék, hiszen a helyi lakók a nemesebb gombafajok gyűjtését helyezik előtérbe.

Tévhit az, hogy a csiperke kalapbőrét le kell hámozni és a tönköt el kell dobni. íz- és aromaanyagokból a legtöbb a kalapbőrben koncentrálódik, míg a tönk kidobása — ami finom és ehető — a vásárolt gombamennyiség 20—25 százalékát is képezheti.

Ugyanúgy az is téves nézet, hogy a csiperkéket felhasználás előtt fel kell főzni. A főzőlével az íz- és aromanyagok nagy részét kiöntjük, és így agomba fogyasztási értékét nagy mértékben csökkentik.

Végezetül ezúton is felhívom a gazdasszonyok figyelmét arra, hogy amennyiben mérgező csiperke kerül a főzetbe, az a készítményt jól láthatóan sárgás színre színezi.

Jeney Lajos

... a pandanuszról (Pandan us)

Tüskés szélű, keskeny leveleivel az ananászra hasonlít. Lassan növő növény, de megfelelő gondozás mellett dekoratív, méterekben mérhető üstökössé válik. Az átlagos meleget szereti, mely télen is legalább 18 fok. Igazán a világos helyeken érzi jól magát, de a közvetlen nyári napsütés hatásainak azért ne tegyük ki. A páratartalom szintentartásá- nak érdekében gyakran permetezzük. Átültetésre két-há- rom évente, tavasszal van szükség.

... a lándzsalevélről (Rhoco)

Rövid száron lándzsa alakú, húsos, körübeiül 30 cm hosz- szú levelek ülnek. Színük is szokatlan. Felül zöld vagy zöldesfehér, fémes fényű, a fonákukon liláspiros. Érdekességük még az alsó levelek tövénél, a liláspiros „csónakokban” növő apró, fehér virágok.

Állandóan tartsuk földjét nedvesen, de télen mérsékeljük az öntözését. Gyakran permetezzük leveleit és minden év tavaszán ültessük át.

... a flamingóvirágról (Anthurium)

A flamingóvirág egzotikus virágai fényűző hangulatot árasztanak. A nagy, viaszos, szétterülő fellevél közepéből színes, hengeres torzsvirágzat mered elő. Sok hónapon át virágzik és minden virágzás több hétig tart. Télen világos

Feltartózhatatlanul jön már a tél, múlik az idő. A levelek hullanak, a kertben is kevesebb a munka. Az első fagy véget vet az egész nyáron át tartó változatos virágparádénak. Az egy- nyáriakat nyűjük ki és gyökerükkel hordjuk a komposztra.

Itt az ideje a tavaszi és nyáron virító évelők telepítésének. Minél korábban a talajba kerülnek, annál jobb, mert a hideg időszak kezdetéig begyökeresednek, s a fagy már nem tudja kiemelni azokat. Ültessünk hagymásokat, de ne csak a tulipánra, nárciszra, jácintra gondoljunk, hanem a sárga téltemetőre, hóvirágra, hófényre, fürtös gyöngyikére is. Mihelyt a rózsák elvirítottak, körülbelül térdmagasságban, egyenlően vágjuk vissza őket. A szakszerű metszést csak tavasszal végezzük, de a rózsaágy így is rendezett hatást kelt a szemlélőben. Ha már régóta halogattjuk a rossz helyre ültetett rózsatő áttelepítését, most ragadjuk meg az alkalmat, s végezzük el a munkát. Az idősebb rózsát jobb helyben hagyni, de ha mégis át akarjuk telepíteni, hosszúra nyúlt gyökereit vágjuk vissza. Ugyanúgy tegyünk a veszőkkel is. A tűleveleűeket és egyéb örökzöldeket még éppen ültethetjük. A fűmag vetésével sem késtünk még el.

A fejes és vörös káposztát, a kelkáposztát, a céklát, a sárgarépát, a feketegyökeret, a retket, a kínai kelt száraz időben még öntözzük alaposan, és semmiképpen se szedjük le túl korán. A kései zöldségféléknél ezekben a hetekben még jelentős

helyet kíván, nyáron viszont óvjuk az erős sugárzástól. Ha szükséges, tavasszal tőosztással szaporíthatjuk.

... az aphelandráról

Ez a szépen kifejlett növény hat héten át gyönyörködtet sárga, kúp alakú virágaival. Az év hátralévő részében pedig nagy fehér erezetű leveleivel dekoratív dísznövény. Ne engedjük földjét soha kiszáradni, de ne is öntözzük túl. „Itatásához” langyos vizet használjunk, és leveleit gyakran permetezzük. ... a mályvacserjéről (Hibiscus)

A napos ablakpárkányok egyre keresettebb szoliter növénye. Nagy, papírvékony virágai csak egy-két napig virítanak, de gondos ápolással elérhetjük, hogy tavasztól őszig folyamatosan hozzanak virágokat. Bár a nyári tűző naptól védeni kell, nagyon szereti a fényt. Nyáron gyakrabban, télen mérsékelten öntözzük.

... a skótvirágról (Jacobinia)

A virágzó skótvirágnál kívánatosabb szobanövényt elképzelni sem lehet. Nagy virága világospiros, könnyed pom- ponként ülnek a puha, hamvas levélzet fölé emelkedő szárakon. Az átlagos meleget kedveli, mely télen 12 fokot jelent. Nyáron gyakran permetezzük a leveleit.

... a leanderről (Nerium)

A leander magas, terébelyes cserjévé növekedik. Júniustól októberig illatos virágokat hoz, amelyek bogemyő virágzatban

súlygyarapodás és növekedés várható. A fagyos éjszakák előtt szedjük le a paradicsomot és hagyjuk szellős helyen utóémi. A megfelelő helyen tárolt paradicsom szépen bepirosodik és néha még karácsonyig is használható. A töknek és a cukkininek azt sem árt túlságosan, ha egy kicsit megcsípi a dér. Fagymentes helyiségben még hetekig tárolható károsodás nélkül. Ahhoz, hogy egész télen friss metélőhagymánk legyen, a hagymacsomókat most ássuk ki, a földet rázzuk le róluk, s kis halomban hagyjuk a szabadban feküdni. A gyökereknek és a hagymáknak át kell száradniuk és fagyniuk. Először decemberben cserepezzük, hajtatásra vigyük be a lakásba. A sárgarépát^ retket, a zellergumót október vége előtt ne szedjük fel, hisz jól átvészelik az első gyenge fagyokat. Ezeket a tárolási zöldségféléket száraz napon szedjük ki a talajból és mindjárt vigyük a téli tárolóba.

A kései gyümölcsfajtákat se szedjük le túl korán, mert minden szép nap gyarapítja őket.

Az alma és a körte akkor szedésérett, ha enyhe csavarás után könnyedén leválik az ágról. Túl korán szedve a termések zöldek maradnak, ízetlenné válnak, gyorsan ráncosodnak. Készítsük elő időben a gyümölcsök tárolóhelyiségét. A beraktározott terméseket folyamatosan ellenőrizzük, s a romlásnak induló gyümölcsöket szedjük ki.

Lombhullás után, tehát október végétől a fagyokig telepíthetünk almát, körtét, szilvát, bogyósokat.

fejlődnek a lándzsa alakú levelek felett. Akkor teszünk jót neki, ha a legnaposabb helyet jelöljük ki számára. Tavasszal vagy nyáron hajtásdugvány- nyal szaporíthatjuk.

... a celóziáról (Celosia) Ennek a dekoratív, nyáron virágzó növénynek két, egymástól elütő változata ismeretes. A hűvös, 16 fokos hőmérséklet a legideálisabb mindkét növényfajta számára. Rengeteg fényre van szükségük a fejlődéshez, de perzselő napsütésnek ne tegyük ki. Földjüket tartsuk mindig nedvesen, és időnként leveleiket is permetezzük.

... a hypocyrtáról Júliustól szeptemberig virágzik, dúsan termi apró, aranyhalakra emlékeztető narancssárga virágait. Amikor nem virágzik, akkor is szépen mutat fényes, sötétzöld leveleivel. Világos vagy félámyékos hely a legjobb számára, és az sem baj, ha télen éri némi közvetlen napsütés. Ta- vasztól őszig mérsékelten, télen kevésbé öntözzük.

Amit tudni kell...

I ~— ----------